Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

4 PANORÁMA www— DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. JÚN. 12. Szafari park GYENES KÁLMÁN KÉPRIPORTJA Aktahegy a szekrényben • • Üres kézzel (és zsebbel) - Elborítva Küzdelem a rendetlenkedőkkel Mucsi István a westernfilmek magányos hőseire emlékeztet. A seriffre, aki járja a területét, és lecsap a vétkesekre. Persze neki könnyű, ott a serifTcsillag a mellényén (a revolvereiről nem is beszélve). A közterűletekért hivatalból felelős önkormányzati embernek még igazolványa sincs. Építőanyag-tárolás, árusítás, hirdetőtáblák kifüggesztése - aztán lakodalmas sátor állítása, vagy éppen a városban köröző bérkocsi működése... A közterülethasználat fogalomkörébe számtalan dolog beletartozik. Mucsi István - aki a „bérház" ügyfélszolgálati irodájában egy szál maga felel a közterületek rendjéért - régebben még megtehette, hogy rendszeresen járja a várost, és följegyezze, amit lát. így terebélyesedett a „fekete lista", egy füzet, amelyben utcák és házszámok szerint gyűltek a szabálytalanságok. A címek mellé odakerülnek az ügy további fejleményei: jelzések felszólításokról, a határozatok lejárati dátuma. A füzet tekintélyes címsort tartalmaz. Élőbb és frissebb az iktató számítógépes adattárolásánál, mert gyorsabban belekerülnek a változások. Akad néhány nótárius szabálytalankodó, a többség azonban hajlik a jó szóra, és - ha utólag is - befizetik a közterület-használati díjat. Persze véleményük is van: amikor takarítani kell a házuk előtt, akkor az övék a terület, ha viszont tárolnak rajta valamit, akkor az önkormányzaté... v - i -.1 A közterület-használat feltételeivel . sokan nincsenek tisztában, vannak, akik nem is kíváncsiak rá egészen addig, amíg össze nem tűznek a hivatallal. Akkor csikorogni kezd a bürokrácia gépezete: határozat, fellebbezés, második fok, határidő, végrehajtás, ellenőrzés. Ha jut rá idő. Mert egy személyben ügyfeleket fogadni, határozatokat hozni, helyszínelni egyszerűen lehetetlen. És hogy még lehetetlenebb legyen, arról maga a hivatal gondoskodott. A régi időkben Mucsi István saját tulajdonú. Romét márkájú motorkerékpárján járta a területet. A munkahelyétől kapott, térítés csak a benzinpénzre volt elég, a hepehupás külvárosi utakon foszlott a gumi, szakadtak a küllők, kopott a motor. Volt még egy fényképezőgépe is, a tanács adott hozzá filmet, a fotók vitás esetekben bizonyítékként szolgálhattak. Most már se benzinpénz, se fényképezőmasina, de még igazolvány sincs a zsebében, amivel nyomatékot lehetne adni az intézkedésnek. A maroknyi közterület-felügyelővel jó az együttműködés, de a feladatok töredékét képesek csak ellátni. Amíg így és ennyien csinálják, nem is lesz másképp. A szekrényben négyszáz (!) helyszínelésre váró ügy iratcsomója nyomja a polcot. Csodálkozásomra azt mondta Mucsi István, ez semmi, december és március között hétszáz volt. Hatvan-hetven ügy vár elintézésre, ehhez képest egészén kis lemaradással dolgozik, május végénél jár. Most itt tart a hivatal. Egyelőre tehát ne várjunk nagyobb rendet. (?) NY.P. Veszélyes sorok, vigyázat! Kaján krimi a börtönből Igazságát keresi és ártatlanságát bizonygatja a börtönben is Hegyi Mihály. Hegyi úr egyike a vásárhelyi csalóknak, akik vállalkozói igazolvánnyal a zsebükben járták az országot, szövetkezetektől, kft.-ktől vásároltak hitelben, ám a számlákat sosem fizették ki. Pontosabban Hegyinek nem volt igazolványa, mert büntetett előéletűnek nem jár, viszont mindenki másnak igen - így a gyerekkori pajtásának is adtak. Hegyi biztatására váltott engedélyt. Ketten, olykor hárman indultak a beszerző utakra. Közel 10 milliót érő ruhaneműt, anyagokat fuvaroztak Vásárhelyre, ahol aztán bagóért túladtak a készleten. Mivel egyetlen fillérrel sem tudtak elszámolni, Ufoglalnivaló is alig maradt. Hegyit, az értelmi szerzőt, mint különös visszaesőt 6 év fegyházra, barátját, Kósa Józsefet 5 év börtönre ítélték Szegeden. Mindketten a megyei börtönben várják jogerős ítéletüket. Hegyi úr szerkesztőségünkhöz írt levelében közli/kellően bizonyítani tudja ártatlanságát, egyszerűen nem vonható felelősségre a milliós csalás miatt. Gondoltam, a nyilvánosság lehetősége már csak azért is jár neki, mert a peréről is tudósítottam. Megvallom, nem kis megelégedettséggel indultam a börtönbe. Ekkora bizalmat! Fogalmam sem volt, mi vár rám, amikor az egyik nevelőtiszt irodájában, annak jelenlétében leültünk beszélgetni. Tanú lettem, kérem szépen, akarva-akaratlan. Hegyi úr gondoskodott róla. Én csak bámultam, idáig járatlan lévén a börtönélet szabályaiban, az ottani rafinériákban. A következő történt: Hegyi úr két írást tett az asztalra, amelyeket Kósától kapott. A börtön tisztje erre igencsak nagyot nézett, mint kiderült, tilos a házon belüli levelezgetés. „Bocsánat, zászlós úr, elismerem a szabálytalanságot, fontosak ezek a levelek, megértheti, nem mutattam meg eddig, szerintem bizonyítékok" - magyarázkodott Hegyi úr. „Azt ugye tudja, meglesznek a következményei?" - így a zászlós, én meg hirtelenében azt se tudtam, szóljak vagy hallgassak. Olvasgatni kezdtem Kósa önvallomását, amely rövidke elismervény arról, hogy Hegyi munkabér fejében, alkalmazottként dolgozott neki. A másik hosszú levél lényegében ugyanerről szól, Kósa sajnálja a történteket, még bocsánatot is kér egykori cimborájától; amiért a bűnbe vitte. Fogalmam sincs, mit émek ezek az írások. Hegyi szerint bizonyítékok, a zászlós úr nem foglalt állást, illetve, ha jól értettem, lefoglalta a papírokat: mikor jó kétórás, alapjában véve kedélyes beszélgetés után mindenki ment a maga dolgára, a leveleket a fiókjába zárta a tiszt úr. Kifelé jövet egyre azon járt az eszem, rám itt most azért volt szükség, hogy Hegyi biztosat tudhasson a levelek sorsáról. Talán azt gondolta, ha csak úgy átadja, akkor a börtön valamelyik szemétkosarába kerül. Egek! Én mibe keveredtem! De Ön is, kedves olvasóm. Mert ha idáig jutott a sorok olvasásával, akkor már Ön is tudja, van két levél a börtönben.... Kósa írta Hegyinek..., a zászlós úr a fiókjába tette... Ebben aztán benne vagyunk mindannyian! MAG EDIT