Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

1991. május 2., csütörtök A helyzet 5 VILÁGNAPI TÁNCSIKER Régen sikerült ily.en üdítő hangulatba kerülnöm szegedi színházi előadáson, mint vasárnap este. Sietve teszem hozzá mindenkinek, aki nem venné észre, hogy a kijelentés rettentő szubjektív, mint általában a szfnhá/i estekről szóló kijelentések, és nem valakik ellen van, hanem a vasárnapi szereplők mellett. Ide, jó előre írom a nevüket: Bodor Johanna, Fekete Hedvig, Kovács Anita, Péntek Kata, Prepeiiczay Annamária, Zarnóczai Gizella, Juronics Tamás, Kalmár Attila, Kiss László, Pataki András, Sárközi Attila. Miben állt az „üdítcs"? A Stúdió Balett előadása volt ez, a Tánc Világnapjának előestéjén, mikor is a szegedi balettigazgatókoreográfus, Imre Zoltán olvasta föl az itteni színpadon is sokszor vendégszerepelt, elismert táncművész, Szakálv György alkalmi mondatait, majd megkezdődött a négy kamaraművet fölvonultató ünnepi előadás. Már a színlap fiatalos játékosságot mutatott, azt, hogy száműzetett innen a komolykodás lufija (viszont a valódi luftballon az igen, az megjelent hamarosan a színpadon - játszottak vele!), s előlépett az irónikus őszinteség. Ráírták például, hogy „Az est egymás támogatásával jött létre", fintort vágva a szorító kiszolgáltatottságnak, melyben szponzor nélkül mozdulni sem lehel, egyszersmind bátor őszinteséggel megvallva, hogy itt nem számít anakronizmusnak az odaadás, meg az egymás iránti szolidaritás. Az összeállítást kezdő és a záró mű régebbi: az előbbi Imre Zoltánnak Mártha István zenéjére komponált Angyali táncjátéka. amelynek „tartalma" a kiűzetés a Paradicsombói-szimbólum egyféle olvasata. Az ugyanis, hogy az eredendő tisztaság miként kopik ki a civilizáció lépcsőin baktató vagy rohanó emberből. Hogy miközben azt hisszük, egyre följebb jutunk, észre kell vennünk, elvesztettük magunkat. A táncjáték amolyan mozdulatsúrítménv a magát kereső, valódi énjét kutató, gondolkodó ember civilizációs válságáról. Az estet záró Szükségi láncok az együttes fiatal táncosának, Juronics Tamásnak élete első, tavaly komponált koreográfiája - magyar népzenére. Valódi slusszpoén, ha tetszik, truváj. Mert annyi fiatalos fesztelenség, annyi pompás irónikus ötlet, szellemes és bővérű humor van benne, hogy a nézők kénytelenek túltenni magukat minden protokollon, beletapsolnak, mi több, egyenest belevihognak a táncba, végül pedig újráztatják a csárdást „csámpásként" mutató együttest, mint néptáncelőadásokon szokás fergetegesékel. Az ötlet pofonegyszerű, s mint ilyen, nagyszerű, önmagában humorforrás: a néptánc térszerkezeti elemeit, motívumait és hangulati vonásait a modem balett mozdulatelemeivel. megmutatni. Frenetikus, felszabadító hatású, üdítő darab a „Szükségi". A mindössze 22 esztendős (néptánc tagozaton végzett) Juronics táncalkotói tehetségének valószínűleg egyik legerőteljesebb vonása a táncnyelvi irónia, a groteszk iránti hajlam - erre mutat most először bemutatott hattételes darabja, az Egy alig használt szárítókötél visszaemlékezései című is. A zenei montázsra előhívott jeleneteknek nemcsak annyi közük van ama alig használt háztartási kellékhez, hogy „ő" a háttér. Óriás fehér lepedőkkel megterhelten emlékképeket idéz a szárítókötél, vagyis játszik, s ez még sose volt hátránya semmiféle kulisszának. Miket idéz a sokat látott kötél? Impressziókat - rólunk. Többnyire groteszk a látásmódja, s mi tagadás, kíméletlen, a vesénkbe lát, ám oly trükkösen, szellemes poénokkal, „humorba mártott tollal" idézi föl ránk nézve korántsem hízelgő emlékképeii, hogy nem lehet haragudni rá, ellenkezőleg: jólesik kinevetni magunkat. A koreográfusként most debütált táncos, Kiss László Virágeső című „egypercese" szerkesztődött a hattételes „kötéltánc" után. Ugyancsak frappáns ötlet, a műfajt éltető poénnal, amit dehogyis árulok el, tessék megnézni, érdemes. Az est - amelyet, remélhetni, még szerencsénk lesz máskor is látni - a Szegedi Balett műhelymivoltáról is beszédes volt. Arról, hogy ebben a körben alkotó energiák feszülnek és kapnak zöld utat - egymás támogatásával. (sulyok) Hit Kell! állítja címében a szolnokiak musicalje. Imre Zoltán saját színházában vendégszerepelt hétfő este. hiszen a Szigligeti Szfnház társulatával csinálta meg a Godspellt. Az eredetiben a zene zseniális, a történet hihetetlen gyenge - véli a koreográfus rendező a műsorfüzetben - ezért Bóhm Györggyel kitaláltunk egy másik történetet Máté evangéliuma alapján. A ., másik" ez esetben annyit jelent, hogy, a bibliai sztori egy kábítószeres elvonótáborban valósul meg. Egymásra szórt vaságyak, egymásra szórt életek. Munkaterápiaként valami falat építenek a hátsó horizont közelében. A színpad közepén semmi, hogy bőven legyen tere a táncnak. Mert tánc az van. Mozgás mindig, mindenütt. No és ének- a zene valóban kitűnő, s a prózai társulat meglepően érett musical-hangon énekel. Ráadásul jól is mozognak. Pompás revü. Csak épp történet nincsen. Helyzetgyakorlatokat látunk, etűdöket szenvedő lélekre, kitűnő színészi pillanatokkal. Bajcsay Mária. Mertz Tibor vagy Spolarics Andrea szuggesztívek, lényegretörőek. Csak épp folyamat nincs, kezdő és végpont, jellemfejlődés, meg hasonló drámai alapértékek. Persze, a tánc kell a jó musicalhez. Nagyon kell. Kell az ének is. Nagyon kell! No meg a megfelelő színészek. Ezen felül, mint a cím állítja, hit kell. De azért a történet se kutya! Márok Tamás Művészeti díjak Budapesten kedden átadták a szakszervezeti mozgalom kulturális törekvéseinek megvalósításában kiemelkedő szerepet játszó személyeknek és kollektíváknak a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége által adományozott Szakszervezeti Művészeti-Kulturális Díjakat. Az ünnepélyes díjátadást a Hotel Benczúr Mozaik-termében tartották. A díjakat Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke adta át: Bertók László költőnek. Bihari Mihály politológusnak, Dobosy László múzeumigazgatónak. Földiák András népművelőnek, Hofi Géza színművésznek. Kiss György szobrász- és éremművésznek, Kőnig Róbert képgrafikusnak, Lengyel Nagy Anna szerkesztő riporternek, Neuwirth Annamária táncpedagógusnak, Práger György szerkesztő riporternek. Szálé László újságírónak. Tarján Tamás irodalomtörténésznek. Varga Lajos Márton szerkesztőnek. Vass Lajos karnagynak, A HÉT Műtárgya című tévéműsor alkotóközösségének: Kernács Gabriellának. Fitz Péternek, Zsóka Zoltánnak, Neumer Erikának, Herczég Lászlónak, Kígyós Lászlónak, Kútvölgyi Katalinnak és B. Farkas Tamásnak, továbbá az ÉDOSZ Központi Énekkarának, valamint a Mecseki Szénbányák Vállalat Koncert Fúvószenekarának. Elismerés újságíróknak Hevesi Endre-díjakat adtak át kedden a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Az elismerést - immár évente - a tudomány és technika eredményeiről, új lehetőségeiről népszerű formában, közérthetően beszámoló újságírók kapják. A pályázatra 11 pályamunka érkezett, amelyekből a kuratórium hármat talált díjazásra méltónak. Ezenfelül úgy döntött, hogy az idén kiad egy negyedik díjat is, amelyet életművéért nyer cl az újságíró. Az idei díjazottak: Bán László, a Magyar Rádió Ismeretterjesztő Szerkesztőségének rovatvezetője. Fenyő Béla, az Élet és Tudomány nyugalmazott főszerkesztője - aki életművéért részült a díjban Greguss Ferenc, az IPM nyugalmazott főszerkesztő-helyettese és Németh Géza. a Természet Világa szerkesztője Matek-verseny Az iskola hagyományaihoz híven a Makkosházi Általános Iskolában idén is természettudományi hetet tartottak. A matematikai versenyen Szeged város és Csongrád megye 43 iskolájából 201 5-8. osztályos tanuló vett részt. Első helyezettek: nem tagozatos 5. osztály - Csizmadia Attila (szegedi Tarján 4-es számú Ált. Isk., felkészítő tanár: Márta Katalin) ; tagozatos 5. osztály Bódis Bernadett (Makkosházi Ált. Isk.. Tarnai Magdolna) ; nem tagozatos 6. osztály - Kovács Lajos (Gutenberg u Ált. Isk.. Márton Rózsa) ; tagozatos 6. osztály - Almási Andrea (Sándorfalvi Ált. Isk., Veress Antallné) ; nem tagozatos 7. osztály - Doró Péter (Juhász Gy. 2-es számú Gyakorló Ált. Isk., Maróti Lászlóné) ; tagozatos 7. osztály - Tigyi István (Radnóti Gimnázium. Lancsa Jánosné) ; nem tagozatos 8. osztály - Toókos Ferenc (szentesi Erzsébet téri Ált. Isk.. Dancsó János); tagozatos 8. osztály - Juhász Szilvia (Juhász Gy l-es számú Gyakorló Ált. Isk . Palánkai Tibor) Illés Tóth Istvánné Dr. Cslzmazia György A közművelődés, kulturaszervezés frontvonalában dolgozik hosszú évek óta. Az üzemi, vállalati ismerettetjesztés. közművelődés és művészeti tevékenység a legnemesebb munkák egyike - az „éhe a szépnek" gondolat megvalósítása. Éppen tíz esztendeje vezetője a HVDSZ Csongrád megyei szervezete mellett működő kulturális, oktatási és sportbizottságnak, mely nagy tömegeket mozgató, magas színvonalú, kiemelkedő programokat bonyolított le. Gondoljunk csak a Munka és műveltség akciósorozatra, a Tiszta szívvel vetélkedőre, a megyei sportnapokra, horgászversenyekre, hobbikiállításokra és sorolhatnánk tovább. Ezeknek nemcsak szervezője, de összeállítója, levezetője, játékmestere is volt. Munkáját nagy hozzáértés, lelkiismeretesség és emberség jellemzi. Munkahelyén, a Városgazdálkodást Vállalatnál is messzemenően elégedettek közművelődési tevékenységével Aki olvassa lapunkat, azoknak ismerősek Csizmazia György lírával átitatott Fehér-tói reflexiói. Már gyermekkorában a növényeket figyelte, madarakat leste Bereczk Péter „ktsinasaként". Azt mondja, azért dolgozott a Ságváriban, mert az ablakból rá lehetett látni a Tiszára, most azért a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa, mert a névadó iránti tisztelete egyszerre készteti folyamatos bizonyításra cs városához való hűségre. Tudományos és oktató munkája mellett a Szeged környéki természet kiváló ismerője és népszerűsítője. Publikációi, közösségi előadásai, múzeumi gyermckfoglalko/ásai. biológiai táborai mind-mind ezt a célt szolgálják. Olyan természetvédő, aki mindenekelőtt a körülöttünk lévő természeti világ szépségeit igyekszik fölmutatni, bízva abban, hogy aki egyszer megismeri a vizek, növények, madarak, állatok életét, az biztosan azoknak védelmezője, apolója is lesz (Gyenes Kálmán felvételei.) Jelenben, jövőben Országos gyermekrajz-kiállítás Szegeden így élünk mi - adta meg az egyik témakört a Kincskereső szerkesztősége és a Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetsége országos gyermekrajzpályázatához. Arra voltak kíváncsiak, miként látják és élik meg a gyerekek napjaink rendszerváltásának ellentmondásoktól sem mentes időszakát, hogyan helyezik el magukat a család mikroközösségében, a nagyobb kollektívákban és a társadalom egészében. A másik téma - Mi leszek, ha nagy leszek - már jövőképet vetít elénk. Azt jelzi, hogy mai ismereteik alapján milyen holnapot képzelnek maguknak a tizenévesek. Az ország minden iájáról 828 rajz érkezett, melynek negyedét mutatják be a megyei önkormányzati hivatal aulájában. A felnőttekénél felhőtlenebb és gondtalanabb világot ábrázoló rajzok, festmények, pasztellképek, metszetek arra is figyelmeztetnek, hogy emögött az őszinte kitárulkozás mögött veszélyek is húzódnak - a kapcsolatok elsivárosodása, az anyagiasságra való hajlam, az értékek devalválódása. A tárlatot Kalmár Márton szobrászművész nyitotta meg. majd átadták a díjakat. Hat iskolai közösséget jutalmaztak, köztük a szegedi Tisza-parti általános iskolát. Az elismerésben részesített rajzpedagógusok között ott volt az iskola tanára, Máté Eszter is. Első helyezést ért el a gyerekek közül Kriskó Judit (Békéscsaba). Máté László (Hajdúböszörmény) és Varga Viktória (Hódmezővásárhely). A harmadik helyezettek között három szegedi tanuló is található. Varga Katalin. Gál Péter és Illés Tóth Orsolya. A gyerekrajzokból rendezett kiállítás két hétig tekinthető meg. A tegnapi, ünnepi alkalommal nyújtották át a 15 éve alapított Juhász Gyula-díjat is. Dr. Horváth Károly, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetségének elnöke Illés Tóth Istvánnénak és dr. Csizmazia Györgynek adta ál Tápai Antal plakettjét. Juhász Gyula-díjasok