Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-30 / 125. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. MÁJ. 30. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. • • üzletkötés - magyar módra Facsemeték a máglyán Intézetünk (a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézete) meghívást kapott a Junior Coop (Szeged, Bal fasor) által szervezett árubemutatóra. Tervekkel és érdeklődéssel telve, nagy lelkesedéssel mentem kollegáimmal a Szeged Étterembe, ahol a kiállítás el volt helyezve. Néhány elegáns pult és kirakat között egy szemrevaló, kisminkelt, utolsó divat szerint beöltöztetett kislány fogadott minket, aki a köszönésen kívül valószínűleg érdemben semmit sem tudott tenni az érdekünkben. Illetve dehogynem: közölte, hogy az általunk megszemlélni (Uram bocsáss, esetleg megrendelni!) kívánt írásvetítő sajnos, csak a kirakat üvege alatt látható, már amennyi kilátszik belőle, mert többnyire le van takarva mindenféle egyéb, reklámozni kívánt csecsebecsével. Sebaj, akkor legalább azokról (fóliák, tollak stb.) szeretnénk felvilágosítást kémi. Mondjuk olyan lehetetlen kívánságaink volnának, hogy mi az áruk, hol kaphatók? Ezekre a szemérmetlen kérdésekre ártatlan szemekkel bámult ránk, és az egyik pultnál tevékenykedő fiatalemberhez menekült tanácsért, aztán ott is maradt. Mi meg addig nézelődtünk a csodálatos fénymásolók között, mert azok egy másik helyiségben legalább hozzáférhetők voltak, meg szép színes prospektusok is kellették magukat, ha már velünk nem állt szóba senki. Elunva a várakozást, megkérdeztük, hogy mégis érdemes-e sóvárgó szemekkel a kirakatot bámulni, mire megtudtuk, hogy aki illetékes e portékák ügyében, az most éppen nincs itt, illetve el van foglalva. Megjegyzésemre, hogy így aztán felesleges kiállítást rendezni, ugyanolyan szelíd értetlenséggel néztek rám, mint azt megelőzően bármely kérdésemre. Talán ezek a hölgyek vagy/és urak meg nem jártak külföldön olyan bemutatókon, ahol az ember nem tudta, hogy szabaduljon a rendkívül előzékeny, ámde rámenős üzletkötőktől? Nem volna-e itt az ideje, hogy ilyen „rendezvényekre" csak olyan képviselőket küldjenek egyébként jónevű cégek, akik nemcsak külsőségekben, de felkészültség terén is megfelelnek a várakozásnak és a feltételezésem szerint valószínűleg nem kevés honoráriumnak? Mert addig ez a fizetés, akármennyi is, de kidobott pénz, a mi időnk pedig ugyancsak feleslegesen telt el, némi szomorű tanulsággal. Azzal ugyanis, hogy hiába lenne jó az áru, hiába volna rá kereslet, ha az üzletkötés dilettánsokra van bízva. És ezen hazafele elgondolkozva az jutott eszembe, hogy hány, ennél komolyabb üzlet mehetett már füstbe, amiért pedig sok szakember vagy kutató tudása legjavát adta, de az üzletkötésben csak a külsőségekben vagyunk nyugatiak, a gondolkodásunk, szervezésünk és főleg felelősségtudatunk valahol a „Magyar Ugar"-on megrekedt? DR. MÁNDY YVETTL egyetemi docens A „Kabátom kálváriája" című cikk szerzője! Németh Imréné a káresemennyel kapcsolatosan az alábbi tényeket hagyja figyelmen kívül: 1. 1991. február 8-án, a 9-126-os psz.-ú 9-es trolibuszon a károsult kabátja elöl. jobb oldalt, térdmagassában 5x5 centiméteres területen szakadt ki. 2. Február ll-én a cikkben említett jegyzőkönyvvel és egy új télikabát számlájával kereste fel a vállalatot a károsult, és követelte az új télikabát forint ellenértékének azonnali készpénzbeni kifizetését. 3. A vállalat jogi képviselője tekintettel arra, hogy az okozott kár nagysága, és az új télikabát ellenértéke nem állt arányban egymással, független igazságügyi ingóforgalmi szakértőt rendelt ki, melyről értesítette a károsultat. Április 26-án megjelent a Délmagyarországban a fenti című cikk, melyet ismertettem a kiskundorozsmai kisgazdákkal, akik követelték tőlem, hogy reagáljak. Ez mégiscsak tűrhetetlen, hogy több ezer facsemetét elégetnek, aminek darabja 140 forint. Nem lenne szükség elégetésükre, ha a faiskolákban engedményes áron, 60-70 százalékos kedvezménnyel árusítanák a gyümölcsfacsemetéket. Városainkban sajnos, nagyon kevés a zöldövezet. A faiskolák felajánlhatnák a facsemetéket a városok szépítésére. Minden bizonnyal jelentkeznének egyes személyek, szervezetek, akik társadalmi munkában szívesen kiültetnék parkokba, terekre, az országutak mellé. A Bibliában is benne van: Jsten azért teremtette a gyümölcsfákat, hogy az utazók ne éhezzenek, ne szomjazzanak." ÖRDÖG JENŐ a Független Kisgazdapárt dorozsmai szervezetének elnöke Köszönöm a leveleket Ezúton mondok köszönetet annak az ötvenegynehány szegedi polgárnak. akik vették maguknak a fáradságot. hogy a Délmagyarországban megjelent, a szovjet hősi emlékművek lebontásának költségével kapcsolatos levelemre írásban reagáljanak. Ketten nyilvánítottak az enyémmel ellentétes véleményt, egy levélíró csak részben értett velem egyet, a többiek támogattak. Valamennyi írást eljuttattam az önkormányzati testülethez, azokat pedig, amelyek konkrét javaslatokat is tartalmaztak, körzetük városi képviselőjéhez is. Sokan fejezték ki egyetértésüket szóban, továbbá ketten telefonon fejtették ki ellenvéleményüket. Különösen örültem az utóbbiak korrekt és kulturált vitastílusának, mely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ezt a modort idővel országgyűlési és városi képviselők is képesek lesznek elsajátítani. Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a posta gyorsaságát is. mellyel a polgármester űr május 14-én postára adott válaszát már 21-én kikézbesítette. POLLÁK GYÖRGY Í m LiíJJI : i ty ROVATIAKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADINK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ. PF.: 153.6740. A felelősségbiztosításról Az érem másik oldala 4. Az ingóforgalmi szákéTtó többszöri sürgetés után - 1991. április 17-én 14 órakor adta át személyesen szakvéleményét a vállalat jogi képviselőjének. 5. A gazdasági igazgatóhelyettes április 18-án írásban értesítette a kártérítési összeg postázásáról a cikk szerzőjét, és szíves elnézést kért a bekövetkezett kellemetlenségért. A cikk szerzője figyelmen kívül hagyta az általa is jól ismert tényt, azt, hogy a vállalaton kívüli szervezet alkalmazottja niunkatórlódása miatt a szakvéleményt csak késedelmesen tudta elkészíteni. A Szegedi Közlekedési Vállalat a múltban és a jövőben is fokozott figyelmet fordít a káresemények következetes, pontos és korrekt kivizsgálására és a kártalanításra. GAZDAG LÁSZLÓ igazgátó B. L. Szeged. A gépjárműtulajdonosoknak 1991. július elsejétől kötelező felelősségbiztosítást kell fizetniük. Szeretném tudni, hogy ez a biztosítás mitől véd meg. Az egyéb biztosításról a biztosító kötvényt ad, amiből tájékoztatást kap a tulajdonos a biztosítással kapcsolatban. A felelősségbiztosításnál pedig csak a díjakat szedik be. de kötvényt nem adnak. Az .581V. 13. Korm. sz. rendelet 1991. július elsejétől bevezette a kötelező felelősségbiztosítást minden gépjárműre. Az új felelősségbiztosításnak váltózatlánul kettős célja van. Egyrészt mentesíti a biztosító intézet a gépjármű üzembentartóját olyan károk megfizetése alól, melyeket a károkózás következtében a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint valakinek meg kell térítenie a károsultnak. Másrészt cél az, hogy a közúti baleset károsultjai és áldozatai egy fizetőképes biztosítótól időben megkapják az őket valóban megillető kártérítés összegét. A balesetet szenvedő egy megfelelő anyagiakkal nem rendelkező károkozótól ugyanis nem tudná behajtani még jogos követelését sem. A rendelet szerint I99I. június 30-ig a gépjárműtulajdonosok kötelesek felelősségbiztosítási szerződést kötni egy biztosítóval az üzemeltetés során idegeneknek okozott károk megtérítésére. A szerződéskötéskor minden biztosított megkapja a kötelező felelősségbiztosításról szóló, előbb említett jogszabályt. Ez a szerződés feltételeit is tartalmazza. Ebből az üzembentartó eligazodhat, milyen jogokkal és kötelezettséggel rendelkezik a biztosítás fennállása alatt. Dr. V. M. Párbeszéd az olvasóval A levélnehezék, mely alatt a jórészt a DM-ben megjelent cikkekhez észrevételt hozzáfűző, véleményt kifejező olvasói írásókat őrzöm a hajnali szellőztetés huzatjától, egyre vastagabb levélköteget nyomtat. A levelek - még ha tartalmukkal van is olykor vitáznivalóm figyelemreméltók. Azt jelzik ugyanis, hogy szerzőik készek a párbeszédre. Hát beszélgessünk! M. Károly, a Liszt utcából az IKV által bérbeadott üzlethelyiségek díjemelésével kapcsolatban fejti ki véleményét. Szerinte a város irányításában alapvetően jogi szempontok, nem pedig gazdasági-gazdaságossági megfontolások érvényesülnek. (Ha jól értem e vélekedést, M. Károly arra céloz, hogy amit a város igazgatásával megbízottak jogilag megtehetnek, azt meg is teszik, függetlenül attól, hogy az adott lépés beleilleszkedik-e a jóindulatúan és feltételezetten meglévő - hosszú távú gazdasági stratégiába.) A jóindulatú feltételezés alapjául szolgál, hogy például a július eleji kereskedelmi hét szervezésében az önkormányzat is szerepet vállal - írja olvasónk -, ám ellene munkál a tény: nincsenek gazdasági-pénzügyi szakemberek a város vezetőit tanácsadással segítő testületben. (Azt azért talán M. Károly is tudja, hogy viszont az önkormányzat szakmai bizottságai a munkában részes szenátorok hivatásbéli előképzettséget figyelembe véve szerveződtek! S így jómagam nem kérdójelezném meg döntési kompetenciájukat, mint tette ezt a minap egy városüzemeltetési kérdés kapcsán az egyik szakmai bizottság ülésén megjelent szegedi hölgy, történetesen a meghozott döntésben ellenérdekűek képviselője...) A Palánkai utcában lakó M. Sándort egy, a szegedi repülőtér fejlesztési esélyeit latolgató áprilisi cikkünk késztette írásra. Tekintsünk el most attól, hogy levelében a ságváritelepieket sújtó összes teherért mintha a reptérieket tenné felelőssé, bontsuk szét a két dolgot: a városüzemeltetés zavaraiból fakadóakat és a le- és felszálló gépek okozta zajt. Engem az előbbiek foglalkoztatnak inkább, s alighanem azokban lelhető fel olvasónk igaza is. Mert tényleg csak végig kell menni a telepen, hogy lássa az ember, szorgos nép lakik arrafelé. Gonddal ápolt virágoskertek, csinos házak és szemét. Nem csupán amiatt, hogy a Palánkai utca végén lévp szeméttelepről nyitott kocsikon hordják el a hulladékot, s a menetszél megteszi a maga hatását, hanem mert a várost elhagyni készülők mintha mind ott szeretnének megszabadulni járművük szemétfeleslegétől. Vonatfütty és kocsizaj, sportosan .Jiangszerelt" kismotorok szolgálnak aláfestő zenével a valaha csöndes kis városrész életéhez - panaszolja a levélíró. S meg sem próbálom vigasztalni, biztatni, hogy majd csak jobb lesz egyszer. Nem lesz jobb, vissza nem tér a falusias nyugság, még ha egyszer elkészül is a várost elkerülő autópálya. Arai pedig a repülőteret illeti: a kismotoros gépek vezetői, a vitorlázó repülők vontatói nyilván személyesen is meggyőződnek majd arról, valójában mekkora zajt kelt a repülés, s nem sajnálják az időt a reptér környékén lakók meghallgatásától. P.K. Eső a csillárból - Lavórral aludni „Csoda, hogy nem történt tragédia!" Robbanó tapéta Ujabban minden nap esik. Ez jó a földművelőknek, de katasztrófa azoknak, akiknek hiába van tető a fejük fölött, mégis a nyakukba csorog az esővíz. (l.szín: Budapesti körút, tizedik emelet.) Energikus férfi mutatja a foltokat körben, minden helyiségben, a mennyezet és az oldalfalak találkozásánál. „Tízezrekbe került, amíg lakhatóvá tettem ezt a lakást, de három éve folyik rám a víz. A szövetkezet akkori tetőfedője javítgatott néha. egy darabig nem is volt baj. Aztán jött egy nagy eső, az előszobában éjszaka beleléptünk a tócsába, a gyerekeket össze kellett költöztetni, mert annyira beázott az egyik szoba." A Tabánnál megértően fogadták a problémát, de a pénzükből csak foltozgatásra futotta. A lakás fölött szigeteltek egy darabot, de megint csak bejött a víz. „Penészedik is... a beépített szekrényből folyt ki az eső... Február óta nem fizetem a felújítási alapot, de ez csak gyerekes csíny ahhoz képest, hogy megmondtam az elnöknek: beköltözöm az irodájukba, ha nem csinálnak valamit!" A biztosító nem fizeti meg a beázásból eredő károkat, mert „szerkezeti hibára" hivatkozik. „Legutóbb egy láda sörbe fogadtam a szigetelő mesterrel, hogy most se lesz jó a tető. Megnyertem... de azóta a színét se láttam se a mesternek, se a sörnek! A lakás eladhatatlan, cserélni senki se hülye. Más vagyonom nincs. Disznóság, hogy így menjen tönkre, amit egy melós a kél kezével keresett meg!" (2.szín: Csongrádi sugárút, negyedik emelet) A bérlő most szükséglakásban él. A sajátjából kiköltöztették, mert a negyedik emeleti, zárószinti lakás lakhatatlanná vált. Mindent elöntött a víz: bugyogott a könyvek közül, folyt a konnektorból, a szőnyegpadló minden lépés után buborékot eresztett. Csöpögött a csillárból is - a villanyszerelő azonnal áramtalanította a lakás nagy részét. „Csoda, hogy nem történt tragédia!" - mondta, mielőtt elment. A tapétában (akár egy zacskóban) fölgyúlt a víz, és - mint valami időzített bomba - a bérlő arcába robbant. A biztosító „természetesen" itt sem fizetett („szerkezeti hiba!"). Veszekedés az IKV-\al, a polgármesteri hivatalból is kijöttek szemlézni, és - ha mással nem is - egy jó tanáccsal azért szolgáltak: „Cserélje el a lakását!" Tizenkét éve áznak. Megtörtént, hogy kiszorultak az előtérbe, ott kellett aludni. Az ágy végébe lavórt tettek, mert éppen oda folyt a víz. Egy garnitúra bútoruk már tönkrement, a ruhák megdohosodtak. Most várják, hogy az IKV rendbehozza - nem a tetőt. a lakást. A tetőt is reparálják, de maguk a munkások mondják, hogy amíg nem csinálják még az egészet, nem ér semmit. Ha helyreállítják a lakásV, a bérlő visszamehet. Csakhogy ném' akar. Belefáradt. Pénztáros, az idegei sincsenek már teljesen rendben, kikészítette ez a tizenkét év. Bíróságról beszél, de vissza nem megy. A lépcsőházban mások is áznak, bár ők még bent laknak. Egy házaspár otthon dolgozik, a karácsonyt, szilvesztert, húsvétot vödrök és fölmosórongyok társaságában töltötték. A tapéta - mint megtudtam - új, bár ez nem látszik rajta. Rozsdabarna foltok, lefolyások helye mindenütt, szakadt foszlányok csüngenek a falról. A kisfiúk asztmás lett - nagyrészt valószínűleg a lakás rossz levegője miatt. A konyha ablakán belülről dőlt a víz, a szobai csillárból is, de nem kapcsolhatták ki az áramot, muszáj volt dolgozni, hajnalban jött a kamion, szállítani kellett az ámt. 5 hogy mindez miért, és van-e megoldás? Az IKV illetékes szakembereinek válaszát hamarosan közöljük. NY P Fegyveresek „Aki a lőfegyver és a lőszer készítésére, tartására, átadására vagy forgalmára vonatkozó rendelkezéseket megszegi, büntettet követ el..„ és ot évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Míg Horváth Balázs több-kevesebb sikerrel begyűjttette, a szovjet katonák és más, fegyverrel kereskedő személyek meglehetősen olcsón árulták portékájukat. Ha ma fegyverhez kíván jutni valaki, néhány ezer forintért olyan kaliberű és gyártmányú pisztolyt, vadászpuskát vehet, amilyet szeretne: csak tudnia kell, hol, kihez forduljon ez ügyben. (Legutóbb a Jugoszláviával határps délnyugati határszakaszunkon lepleztek le két fegyvercsempészt, akik gépkocsijuk pótkereke alatt géppisztolyokat szállítottak.) Nem csodálkozhatunk tehát a következő eseten sem. Május 25-én, szombaton éjszaka a szegedi rendőrkapitányság nyomozói a Il-es kórház sebészeti ügyeletéről bejelentést kaptak, mely szerint lőtt sebbel szállítottak be hozzájuk egy férfit. A lábán súlyosan megsérült Béla azt mondta a rendőröknek, hogy a bordányi vendéglőben barátjával négy cigánnyal szólalkozott össze, és azok lőtték meg egy pisztollyal... Kétnapi nyomozás után derült ki: Béla valóban vitába keveredett a bordányi vendéglőben, és a kocsijában eldugott pisztolyért ment ki, (árazás közben azonban szerencsétlenül elsütötte az apjától kapott 7,65-ös kaliberű TT-pisztolyt. Mivel tudta, hogy a fegyverrejtegetésért akár öt évet is kaphat, a kórházból telefonon értesítette élettársát, rejtse el a tanyáján lévő pisztolyt és a szovjet vadászpuskát. A mentőakcióba barátja is besegített, aki, mivel tudta, hogy Béla szegedi garázsában is van második világháborús német pisztoly, azt is máshova próbálta rejteni. Az eldördült pisztoly utáni fegyverrejtegetésbe még ketten keveredtek bele, segítő szándékkal. A rendőrök végül lefoglalták mind a három fegyvert, a lőszerekkel együtt. Béla apja, akinek egyébként volt fegyvertartási engedélye, s Horváth Balázs rendeletének végrehajtását is megúszta, most azzal, hogy fia kezébe adta pisztolyát, szintén a vádlottak padjára kerül. VARGA IVÁN