Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám

SZERDA, 1991. MÁJ. 29. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 TIT Pedagógiai Nyári Egyetem / Uj törvény - új iskola Mártélyi szabadiskola Öt év után ismét új oktatási törvény készül, mely megszabja a magyar iskolák működési lehetőségeit. Megjelentek végre (újra?) a tehetséggondozást, az oktatást hatékonyan megvalósító „oktató" iskolák, s mellettük (velük szemben?) a személyiségformálást, az egyéni bánásmódot előtérbe helyező „nevelő" intézmények. Tegnap délelőtt az immár huszonnyolcadik Pedagógiai Nyári Egyetemről tartottak sajtótájékoztatót a szervezők, a megyei TIT, a JATE Pedagógiai Tanszéke és a megyei pedagógiai intézet vezetői, munkatársai, akiknek, ebben a kultúrának nem kedvező időben is sikerült a városi, a megyei önkormányzathoz, a Szegedért Alapítványhoz benyújtott pályázatukra támogatást kapni és reklámtevékenységgel pénzt „gyűjteni". A 6000 forint tandíjat egyébként már száztízen befizették, vagyis úgy tűnik lesz érdeklődés. Ez érthető is. hiszen az idei szabadegyetem programja többek között arra keresi a választ, találkozik-e az új törvény szelleme, értékrendje a kísérletező, megújuló iskolák törekvéseivel. Milyen is legyen az iskola, az üj iskolarendszer, hogyan épüljön egymásra az alap-, közép-, és a felsőfokú oktatás? A program alcíme: Személyiségfejlesztés ét/vagy tudásgyár? Az előadások hallgatói tájékozódhatnak az oktatási törvény szakmai koncepciójáról, az alaptantervről, a vizsgarendszerről, a mai oktatáspolitika érdekeiről és érdekellentéteiről. Előadást hallhatnak az Európa-ház iskolarendszeréről, a magyarországi szakképzés jelenéről és jövőjéről. Alternatív módszerekkel is ismerkedhetnek így: a Freinet. a Waldorf iskolák elméletével és gyakorlatával. Az iskola és a pluralizmus kérdése, az elit iskola problematikája, a központi, a kormány, a minisztérium iskolakoncepciója is terítékre kerül majd a július 2-6-áig tartó pedagógiai szabadegyetemen, melynek Gazsó Ferenc, Nagy József, Kozma Tamás, Lukács Péter, Kovács Zsuzsa, H. Horváth Attila, Benedek András, Horn György, Honti Mária, Mihály Ottó és Kálmán Attila lesznek az előadói. A szervezők június 15-éig várják a jelentkezőket a TIT Pedagógiai Nyári Egyetemére. Mártélyon huszonöt éve gyűlnek össze nyaranta a képzóművésztábor lakói. A tábor baráti körének vezetői idén is várják a tizennyolc éven felüli jelentkezőket. (Felső korhatár nincs.) A hallgatók maguk választhatják meg. melyik művésztanártól kérnek korrekciót, szakmai segítséget munkájukhoz. A technikával, anyagismerettel Fodor József festőművész, a térábrázolással, épület és ember viszonyával Szabó Tamás szobrászművész, a természet formavilágával Kollár György festőművész, a Tisza sajátosságaival, a folyó élővilágának megjelenítésével Holler László festőművész foglalkozik. Az esti előadók Szenti Tibor író, Dömötör János művészettörténész, Lelkes István és Erdős Péter festőművészek lesznek. A két hétig, július 27-étól augusztus 10-éig tartó tábor kiállítással zárul, melyet a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban rendeznek meg. A táborba június 15-éig várják a jelentkezőket. A részvételi díj 5000 forint, melyet egy részletes életrajzzal együtt postán kérnek eljuttatni a következő címre: Tantusz Művelődési Ház, 6723 Szeged, Dankó Pista utca 27. A borítékra kérik ráírni: Mártélyi Szabadiskola. Szeged - folklórfinálé A tánc és szakma holnap Mindezek előrebocsátásával lehet igazából átérezni Nagy Albert jeles koreográfus, a Szeged Táncegyüttes ve*ef§)e "rövidke megnyugvását: az évzáró, munkáról számot adó folklörünnepre a városba jöttek a néprajzról, néphagyományról gsak alig valamit tudók számára sem ismeretlen szakemberek, Erdélyi Tibor, Sajti Sándor. Hidas György. Elismert szaktekintélyek és a táncegyüttes sorsát korábbról figyelemmel kísérő koreográfusok. Látták a Kisszínházban az utánpótláscsoportök bemutatóját, amely e hét végén tovább folytatódik. A követő csoportok - az Ebcnguba. Guzsaly, Motolla, Kisbojtár, Berkenye, Kiss Mátyás, Csillagfürt, Lajtorja kisszínházi műsorait időben megbontja a Szeged Táncegyüttes felnőtt táncosainak, valamint a tánctudásban velük immáron bízvást azonosnak mondható Nyisztor György csoportnak a nagyszínházban hétfőn esté bemutatott, több mint kétórás programja. Természetes dolog: a szakmai értékelés a koreográfus társakra vár, amiként annak eldöntése pedig az önkormányzatra, s többed-íziglen a támogatást nyújtani képesekre, hogy azokra adnak-e pénzt, akik átvitt értelemben is adnak önmagukra. Nem erőltetett, évfordulós magammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmttmtmmit A jövő a tét, s ehhez a jelen ismerete alapvető. Ezt az alapvetést azonban a Szeged Táncegy uttes létében mind kevésbé tartutla fontosnak az utóbbi esztendőt kiben a néptáncszakma, a koreográfusok jelesül fővárosba tömörült része, s maga a fenntartó szakszervezetek országos szövetsége. Jóllehet ez utóbbi szakmai, néphagyomány őrzéssel, eredetiséggel összefüggő véleményt nem is igen mondott volna, de az elemi érdeklődés épphogvcsak megmutatkozott az eltelt, zivataros átmenet időszakában. Valójában a lét-nem lét mezsgyéjén bukdácsolt e hazában majd mindenki a maga szervezetében és amint a múlt napok egyikén a miniszterelnöki tv-interjuban is sajnálkozva hangot kapott: a kultúra az újdonatúj piaci viszonyokkal indokolt állapot legfőbb kárvallottja. mutogatással, telimosoly szembe, de szöntőben: íme, nézzék és ha tudják Csupán azt a jogot fenntartva, hogy örömmel szólhassak róla: hasonlított a kurjongatós, füttyös vissza\ issza kiáltásos. kozonségsikeres est a régebbi, gazdagabb időkre: Amikor nem szükségeltetett elmondani többedíziglen műsor előtti kögúnyos megjegyzés hátulról módon, hanem lássa meg aki csak akarja, mit tudunk, s benne joggal észrevéve a hibát. Mert javítani csak így lehet, a jövőre gondolni csak így lehet. Nem tudom, a nagyszínházi nézőtéren kinek milyen gondolatai támadtak a fiesztaszámba menő folklórműsor láttán. Azt se lehetne kideríteni, mely koreográfiát tennék első helyre a tizenháromból. Sokan az ámulatosan szépen, képszerűséggel is komponált Fekete-piros koreográfiát, széki táncrendet részesítenék előnybe. Ha nem lett volna oly pompázatos a Nyisztor lánykarától Tímár Sándor: Tolnai üvegestánca, vagy a megannyiszor lenyűgöző műsorzáró felnőtt Kalotaszegi. Élményként, s a többéves folklórműsor-járás után persze ki-ki voksol magában, szűkebb társaságban, valamiféle szakszerűséget is emlegetve. Magam ezúttal végképp meghagyom az ítélkezést a zsűroroknak. támogassák anyagilag is az együttest. Aki nyomon követte az egykorvolt Édosz együttes sorsát, akárha ámulhat is a Nagy Albert vezette együttes örök megújuló képességén. Örülhet, hogy előkerült újra a Méhkeréki koreográfia, kerekedett fergeteges Gyimesi táncok Csápenszky Katalin és Juhász Zsolt parádés előadásában, rangjához méltón reprodukálódott a kivételesen nehéz, ritmikájában elképesztő gazdagságú új Mezőségi koreográfia. Annyi bizonyos: sokakat meggyőzhetett, bízvást önkormányzati vezetőt is, hogy a város nevét viselő, de műfajt és rangot kisajátítani nem akaró együttes a lehető legkevesebbet akarja a véletlenre bízni a hagyomány átörökítő, nevelő munkában. Vélhetően a művészeti vezető még csak nem is babonás. A zenekar tizenhárom tagja állt a színpad közepére tapsfakasztó muzsikára. BECSEI PÉTER FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Evadvég: balett Egymás (és egy s más) támogatásával Az idei szezon mérlege egyértelműen azt mutatja, hogy a Szegedi Nemzeti Színház tagozatai közül a balett van a fejlődés fölfelé ívelő szakaszában. Abban az esetben, ha ezt a színház finanszírozói is elismerik s ennek megfelelően cselekszenek, jövőre a csúcson lehet. Mi a jelentése az 1987-ben újjáélesztett Szegedi Balett progresszivitásának? Vizsgálódásunk fő szempontjai: társulatépítés, műsorpolitika, alkalmazkodás egy speciális helyzethez. Öt esztendővel ezelőtt is az önálló együttessé fejlesztés szándékával hívták életre a balettet, az anyagi szűkösség és a koncepcionális bizonytalanság azonban egészen a most lezárult évadig a balett labilis státuszát eredményezte. Eredetileg is hangsúlyozták a színházvezetók és a finanszírozók, hogy „de azért" a többi műfaj kiszolgálása elsőrendű kötelessége az együttesnek. Ez magyarul azt jelentette, hogy ha az operák táncbetéteit, az egyéb zenés műfajok tánc- és mozgásigényét, színvonalasan megoldják, csak azután lehet szó +• ha marad szusz és plusz(pénz) - önálló balettprodukciókról. Évente maximum kettőről. E stabil korlátok közül kitömi - érezhető törekvése a balettnek a kezdetek óta. De csak az idén sikerült bebizonyítaniuk, hogy egyéb színházi kötelezettségeik betartása mellett sajátos arculatú, határozott művészeti célokat színvonalasan megvalósító együttessel kell immár számolnunk: amelyről sokkal inkább ismerszik, megkülönböztettetik a Szegedi Nemzeti Színház mostanában, mint akár az operáról, akár a prózáról. A helyzetet speciálissá tette az a körülmény is, hogy a helyi közönség elszokott a balettől, légióként a modem irányzatoktól. Imre Zoltán első szegedi korszaka (1966-68) óta ingadozó, de gyakrabban gyenge színvonalú tánckarok szolgálták a hagyományos operakultuszt, s az itteniek mindösszesen a nyaranta fellépő, főleg szovjetunióbeli együtteseket láthatták, amelyek általában a balettművészet muzeális értékeit mutatták be. Vagyis - a nemrégiben Erkel-díjjal kitüntetett - Imre Zoltán csapatának önérvényesítő akarata előtt kettős akadály tornyosult: a kötelező penzumok és a pénzszűke bent a színházban, s a szokatlanság.az újat fogadó bizalmatlanság, a konvencionális ízlés ugyancsak bent. plusz kint. a közönség részéről. Mindezekkel szoros összefüggésben igazgatóválságok és -váltások, s az ezzel járó izgalmak hullámoztatták az első éveket, mígnem a most záruló szezon elején Imre kapott teljhatalmat és korábbi tapasztalatokon is okulva, okos kompromisszumot hirdetett. Legyen itt bármennyire előkép nélküli a modern táncszínház, ő ezt. mint művészeti irányt, s mint saját alkotói eszményét föl nem adja; ám megpróbál - mondjuk témaválasztásban annyi engedményt tenni a hagyományossághoz közelebb álló ízlésvilágnak, amennyi még nem rombolja az általa képviselt értékeket és eszményeket. A gesztus a közönségnek - bevált. Hiszen olyasmi fordult elő ebben az évadban ami azelőtt soha: a Szenvedélyes viszonyok című romantikus estnek bérletszünetes előadásokon is volt közönsége. Ugyancsak az évad merőben új fejleménye, hogy a balettestek közönségének soraiban megjelent egy kemény mag, a hívők, rajongók egyelőre kicsiny, de állandó tábora. Meghatározó volt tehát ez az évad abban a tekintetben, hogy egyértelművé vált a követett művészeti irány. A hagyományos és az új táncelemeket és -technikákat ötvöző modern táncszínház eszményének választása mellett eldőlt az is, hogy - mint minden „normális" színházban - a gondos társulatépítés, a teljes együttes fejlesztése i cél. Az alternatíva az volt, hogy profi vendégművészek alkalmi produkcióit keretezze a szerényebb teljesítményre képes szegedi együttes, s imígyen próbáljon új színt adni az ország balettművészeti palettájára. Ha azoknak a korábbi előadásoknak a sikerére gondolunk, amelyeken Pártay Lilla. Szakály György és más neves vendégek táncolták a főszerepeket, kétségtelen hogy ennek a törekvésnek is voltak esélyei. A választás tétje: ismert balettcsillagok nevét emlegetik majd országban-világban, akik mellett a szegedi kar - mint szerény körítés a ragyogó főétel mellett: avagy: „Szegedi Balett", mondják, s dicsérnek egy egyéni, a többitől jól megkülönböztethető arcú együttest. Hogy ez utóbbi ebben az^évadban bekövetkezett, Imre Zoltán és a társulat határozott választásának és a közösen elvégzett műhelymunkának köszönhető. Biztos, hogy ez az út nehezebben járható, nagyobb az ára még akkor is. ha a büdzsét megkíméli a vendégek magás gázsijától. Mert hogyne lenne keményebb munka mindenkit fölhozni arra a magas szintre, amit az alkalmanként hívott, sztárok „maguktól" produkálnak! De micsoda öröm, ha nyugodt szívvel ki lehet mondani, hogy a tagok közül legalább hat táncosnő bármelyik kényes európai színpadon helytállna; s bár a férfitáncos kevesebb, mint kellene, határozottan egyéni stílusú tehetségek „ugrottak ki" az együttesből. A tehetséges fiatalok alkotói (koreográfiai) és előadói kísérleti műhelyt (Stúdióbalett) hoztak létre az idén s Imre Zoltán alkotói-pedagógiai büszkeséggel támogatja önállósági törekvéseiket. Ami arra is mutat, hogy a manapság sajnos hiánycikknek számító „egymás támogatásával" született műhely a balett tagozaton valóság, s nem álom. Álom mögött című. az európai modernizmust Szegedre hozó produkciójával finn vendég, Jorma Outinen segített kipillantani a világra, közeli munkatársa, Lőrinc Katalin pedig Anyegin-táncátirattal (Tatjana és mások). Imre Zoltán termékeny alkotói korszakában van; az idén Vonzások és választások, valamint Varázsdoboz című balettjével folytatta az egyetemes művészet értékeiből táplálkozó, személyes tartalmú, összetéveszthetetlen stílusú, látomásos-szürrealisztikus koreográfiáinak sorát. Bemutatták az első stúdióestet, a fiatal, markáns tehetségű Juronics Tamás öttételes űj koreográfiájával és Kiss IMSZIÓ egyetlen gegre épített balettjével. Az együttes fellépett, a Budai Vigadóban, a Thália és az Operettszínházban, Szolnokon, a Szigligetiben. Most meonek nyári fesztiválokra, Lengyelországba és Németországba. Az évadban kifejezett szakmai és közönségsikere volt a két bemutatónak, valamint a Faust Imre Zoltán által koreografált táncbetétének, a Walpurgis éjnek (képünkön). Az előadások hatásos látványelemeit Imre állandó alkotótársának, Csík György tervezőművésznek köszönhetjük. A magyar balettmúvészetben európai értékeket létrehozó, egyénített arcú együttessel kell számolni, s ez nem más, mint a modern táncszínházat alkotó Szegedi Balett. Ez a mostani évad ténye, amiből következtetés is adódik: mint ilyet lenne jó értékelni a balettet színházban és városban és támogatni, hogy eljusson Európa színpadaira. SULYOK ERZSÉBET