Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-27 / 122. szám

HÉTFŐ. 1991. MÁJ. 27. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 „Sohasem akartam botrányt" Néhány nappal ezelőtt részt vettem egv olyan fórumon , ahol a pedagógia és a neveléstörténet szakemberei előadast hallgattak meg arról: hogyan kellene elkezdeni az elmúlt negyven év iskolajának, nevelési módszereinek elemzését, objektív értékelését. A témához a hallgatóság soraiból is hozzászóltak, lobbek között egy fiatal hölgy is, aki a kérdéskört a gyerek, a „kis ember" szemszögéből próbálta szemlélni s akit ugy tűnt - sokkal jobban izgat az elmúlt évtizedek iskolaja által „formált" személyiség, mint a különböző tantervmódosítás, oktatási torvény, iskolareform. A rendezvény végén randevút kértem tőle s mire másnap találkoztunk, már egy-két dolgot ismertem interjúalanyom előéletéből. Botond Ágnesre ugyanis sokan emlékeznek Szegeden, pedig pesti lany lévén, mindössze hat évet töltött a Tisza-partján. Számára e várost a JATE központi, az Ady téri épülete és az újszegedi Móra kollégium jelentette. A napokban a régi alma máter meghívására Stockholmból érkezett Szegedre. Kilenc éve él Svédországban, ahol pszichohistóriával foglalkozik. A nálunk alig ismert tudományágról könyvet is írt, melyet a Tankönyvkiadó rövidesen megjelentet. A hetvenes évek elején, a magyar-történelem-francia szakos végzős hallgató diplomája mellé itt Szegeden biztatást is kapott: esetleg az egyetemen maradhat tanítani. Ez mégsem következett be. Hogy miért? Ágnes erről ma már mosolyogva mesél. Kapott viszont állást Pesten, az ELTE TTK neveléstudományi tanszékén, miután pedagógiából ledoktoralt. Onnan azonban rövidesen távoznia kellett, mert néhány kollégájával egy ütt aláírta a Charta 77-tel kapcsolatos petíciót. Részben emiatt és szokatlan körülmények között lakását is elvesztette. Ezután hagy ta el az országot. - Nem voltam én soha fontos embere az ellenzéknek- szabadkozik Ágnes, mikor a „politikai múltjáról" kérdezem. - A periférián lévők, a szimpatizánsok között volt a helyem. Az igazságérzetem miatt kerültem mindig szgmbe a „renddel". - Többen emlékeznek Szegeden egy épilőtábori botrányra. Miért is küldtek onnan haza néhányótokat? - Utólag visszaemlékezve, már ez is megmosolyogni való. Brigádvezetó voltam a táborban és a vezetés utasításba adta nekünk, hogy a brigádjainkkal hallgassuk meg Komócsin elvtárs előadását, amit mellesleg a szombati szabadnap idejére szerveztek. Az én brigádomból mindenki elment, de egy másikból ketten nem jelentek meg a kötelező rendezvényen. Mikor őket ezért kitiltották a táborból, akkor lett botrány. Felháborodtunk és levelet írtunk Komócsin elvtársnak, elpanaszolván neki a történteket. Az egyik aláírásgyújtó én voltam, ezért aztán engem is vonatra raktak. Mellesleg jegyzem meg, hogy Komócsintól kaptunk egy kedves válaszlevelet, amiben azt írta: igazunk van. Egyébként én az egyetemi kari KISZ-bizottságnak is tagja voltam. Az érdekvédelmet képviseltem. emiatt óhatatlanul ütköznöm kellett. Esküszöm, én soha nem akartam semmi botrány főszereplője lenni. A Kölcsey gimnáziumban a hívő marxisták közé tartoztam. Csak később eszméltem rá, hogy mi történik valójában az országban. Nekem etikai harcaim voltak s nem politikaiak. - S most kintről, milyennek látod a változásokat s korosztályod itthoni viselkedését? - Nem is tudom. A legtöbb változás örvendetes, ugyanakkor döbbenettel figyelem, kik és miért követelik mások fejét. Ami a pszichés kultúrál, emberi mentalitást, a korrupciót illeti, talán még szomorúbb a kép. mint a változások előtt. Kiábrándító, hogy az emberek öndestruktívak. szürkék, agyonhajszoltak, s hogy menetelnek a szegénység felé. A korosztályomból sokan megzavarodtak. Sokan pedig könnyedén szerepet váltottak. S megmondom őszintén, ha én most itthon élnék, szerepzavarban lennék. Attól tartok. FOTÖ: SOMOGYI KAROLYNÉ valamilyen bélyeget rám is ragasztanának. - Svédországban hogyan illeszkedtél be a tudományos életbe? - Elfogadták ugyan a pedagógiai disszertációmat, de úgy éreztem, jobb lesz. ha ott újra ledoktorálok. Meg kellett tanulnom az ottani szisztémát. A rendszert, a normákat, a nyelvi nehézségeket is le kellett küzdenem. Persze nem rögtön kutatással kezdtem kinti életemet, először reklámprospektusok kihordásával kerestem a kenyérrevalót. Nem akartam karriert, csak dolgozni, azt csinálni, amihez értek. Most egy főiskola pedagógiai kutatóintézetében dolgozom, közben befejeztem a még Pesten elkezdett pszichológiaszakot is. - Pszichohistóriával foglalkozol, miféle tudomány ez? - Különböző történelmi korok embereinek pszichés motivációit próbálja feldolgozni. A történelem, a pszichológia és a társadalomtudományok ötvözete. A nemsoká megjelenő könyvem erről szól. De hogy jobban érthető legyen a dolog. egy példát mondok: borzasztóan érdekes megvizsgálni, hogyan élt egy gyerek mondjuk az ókorban, a középkorban, vagy akár az elmúlt néhány évtizedben. Az én vizsgálódási területem jelenleg: milyen következménye lehetett a tizennyolcadik századi Franciaországban annak, hogy az anyák túlnyomó többsége dajkaságba adta csecsemőjét. Ez azért is érdekes téma, mert a svéd társadalom álláspontja az: a gyereket minél hamarabb el kell választani az anyától és közösségbe kell vinni. - Neked is ez a véleményed? - Nem. s ezzel nem vagyok egyedül. De sajnos a komoly múltra visszatekintő svéd nómozgalomnak nem csak pozitív hagyományai vannak. A szociáldemokrata kormány, melyben szintén vezető szerep jut a gyengébb nemnek, azt hirdeti: a nő menjen dolgozni. De vannak olyan polgári pártok, melynek tagjai éppen amellett kardoskodnak: az anyák, ha akarnak maradjanak otthon évekig a gyerekeikkel. - Ha jól értem, nincs szándékodban hazatelepülni. - Svédországban lassanként otthon érzem magam. S talán furcsán hangzik, de ott találkoztam azzal a bizonyos emberarcú szocializmussal, amiről már gimnazista koromban olvastam, álmodtam, s ami helyett, tudjuk mi lett itt Kelet-Európában. Svédországban szociális biztonság van és kemény egyenlőség. A skandinávok nem tűrik, ha valaki ki akar tűnni embertársai közül. Nem csinálnak elit iskolát, nem engednek senkit a többiek fölé emelkedni, de mélyre süllyedni sem. Én ott nem számítok gazdagnak, nincs kocsim és a secondhand-boltból öltözködöm, mégis biztonságban érzem magam. Még akkor is. ha munkanélküli leszek. Megszoktam, hogy vannak játékszabályok és azokat mindenki keményen betartja. A svéd ember egy akar lenni a sok közül. S bár számos fenntartásom van az ottani társadalommal szemben, még mindig sokkal elviselhetőbbnek, emberibbnek tartom ottani életemet, mint itteni lehetőségeimet PACSIKA EMIUA KDNP helyzetjelentés Szegedről Kapitalista összeesküvés marxista módszerekkel A három dél-alföldi megye. Bács-Kiskun. Békés és Csongrád kereszténydemokrata küldöttei tartottak munkaértekezletet szombaton a KDNP szegedi szervezetének Eszperantó utcai székházában. Császárné Szilágyi Terézia, a párt országos alelnöke bevezető előadásában a KDNP helyzetét elemezte. Az ifjúsági tagozat vezetői eredményeiket: megtöbbszörözött taglétszámukat, jelentékeny sajtóvisszhangot kiváltó előadásukat a tőzsdéről, s kapcsolatfelvételelüket a kárpátaljai és az erdélyi fiatalokkal: s nehézségeiket: a Nyugat-Európa felé fótténó nvitis következtében érzékelhetővé vált nyelvi problémáikat említették. Dr Varga László, a párt országos társelnöke a kereszténydemokráciáról szóló, önértékelő és értelmező előadásában a KDNP felelősségét emelte ki: az országban tapasztalható feszültségből bármikor szikra pattanhat, a párt nem játszhat a tűzzel. A gazdaság helyzetét áttekintve úgy fogalmazott: itt kapitalista összeesküvés folyik, amelynek fogásait marxista tanfolyamokon sajátították el. Külpolitikai fejtegetéseinek középpontjába az ország biztonságát helyezte: Kelet-Európában hatalmi vákuum keletkezett: nyugat-európai tapasztalataira hivatkozva kijelentette, az ottani politikusok csak saját népeik érdekeit tartják szem elótt Dr. Horpácsy András, a párt Csongrád megyei sajtófőnöke kérdéseinkre elmondta: a KDNP létezett, működött eddig is, de most születik meg struktúrája - az átmenetiséget, az ideiglenességet a szervezeti stabilizálódás váltja fel; a párt az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatosan a funkcionalitás és a fokozatosság elvére épülő kormányelőterjesztést támogatja, s a jövőben is mérsékelt politizálásra törekszik TT A jövő évadra is jönnek Szabadkaiak a szegedi színházban Nyolcadszor - s ebben az évadban utoljára - tapsolhattak szegedi színházi produkciónak szabadkai nézők. Szombaton este Mozart Cosi fan tutte című operáját tekintették meg, majd a Hungária szállóban rendezett fogadáson búcsúztak városunktól. Mint a szabadkaiak jósolják, a színház szerelmeseinek Magyarországra járó, jelenleg 180 fős tábora a következő évadra duplájára növekszik. A magyar nyelvű színjátszás nélkül maradt szabadkaiakat a palicsi állatkert, a szabadkai vasútállomás, a szegedi színház és az Express Utazási Iroda összefogása segítette városunkba, a két önkormányzat polgármesteri hivatalának támogatásával. A vajdasági magyarok egyébként a jugoszláv árakhoz mérten kedvezményesen, alig 500 dinárért válthattak bérletet, mely az utazás költségeit is fedezte. A határőrök munkáját dicséri, hogy a vámellenőrzéssel rugalmasan alkalmazkodtak az előadások időpontjához: a vasúti szerelvényt nem állították meg a határátkelőn, hanem menet közben. Szegedig végezték el feladatukat. Bár a mindkét országban jelentkező infláció miatt az 1991/92-es színházi évadra a színházunkba látogató szabadkaiak költségei várhatóan négyszeresére növekednek, a nyári szünetet követően négyszázan jönnek majd rendszeresen Szegedre. A szombati fogadáson, melyen Szeged és Szabadka polgármesterei, dr. Lippai Pál és Kasza József mondtak köszöntőt, őszi István. Magyarország belgrádi, és Rudi Sova, Jugoszlávia budapesti nagykövete is megjelent. Dr. Lippai Pál pohárköszöntójében elmondta: szeretné, ha a két város polgárai mihamarabb a szabadkai színház magyar nyelvű előadásain találkozhatnának. Kasza József azonban, a Szabadkai Nemzeti Színház jelenlegi helyzetét ismerve, a közeljövőben nem lát erre esélyt. A szabadkaiak tehát egyelőre csak a szegedi színház repertoárjából válogathatnak, éppen ezért azt szeretnék, ha több magyar szerző műve kerülne színpadra itt, a határ túloldalán. VARGA üsgjgisáss^^ Egy lefejezett vállalat új feje Új időszámítás az Élikernél - Mit talált az Élikernél? -Elképesztő viszszaságot, ziláltságot. Tisztán látni sem könnyű. Az egykori igazgatónő kerek perec kijelentette, nem hajlandó átadni a vállalatot. Kénytelen vagyok egyedül megbirkózni a feladattal. - No. meg a régi. sok vihart megért vezetőkkel. - Mindenki maradt. Első nap minden osztályvezetőtől megkérdeztem, ki akar velem dolgozni és ki nem. - Eredmény? - Egyelőre mindenki igent mondott. - Hogyan fogadták? - Kicsit bizalmatlanul. Azt hihették először, hogy újmódi ejtőernyős vagyok. - Miért? - Mert városi képviselőként ismertek eddig. Pedig egyetlen pártnak sem vagyok a tagja. Én ezt az állást úgy pályáztam meg, mint Papp Zoltán üzemgazdász. - A városatyaság? - Szerintem jól elkülöníthető a két funkció. A vagyonkezelő bizottság titkári székéről viszont máris lemondtam az önkormányzatnál. Idővel sem bírnám. - Beszéljünk inkább az örökségről. - Nem szívesen. A múlttal csak annyit szeretnék foglalkozni, amenynyire a napi, gyakorlati munkámban muszáj. Örökség? Egy zilált vállalat. No meg egy sornyi Lenin összes művei a polcon, amit már el is teltem a szekrénybe. - Úgy hírlik, a volt igazgatónő ellen fegyelmi eljárás indult. - Valóban. De ehhez nekem semmi közöm. Nem fejeket követelni jöttem. Normális, munkáshétköznapokat szeretnék teremteni a cégnél. Lassan egy esztendeje, hogy szabályszerű háború dult a szegedi elelmiszer-kereskedők házatáján. Vezetők jöttek-mentek, valóságos választási knrteshadjáratok. ütközetek nehezítették a mindennapi munkát. Többször - egy alkalommal szabály talanul is - pályázatot írtak ki a vezetői székre, a megyei cégbíróság is vizsgálta a vállalatot. Végül már a város ellátása is kezdte megérezni, valami nincs rendben az Élikernél. A sok huzavona oda vezetett, hogy néhány hónapja államigazgatási felügyelet alá vonták a vállalatot. Az önkormányzat, immár szabályszerű pályázatot írt ki. Május másodikán 39 képviselő igenlő voksával szavaztak bizalmat Papp Zoltánnak, aki a csata dúlta vállalat romjain volt kénytelen munkához látni. ahol nincs áskálódás, furkálódás. Akinek ilyesmire volna ideje, arra nincs is szüksége a cégnek. - Hogy érzi magát néhány héttel azután, hogy a sötétbe ugrott? - Köszönöm, megvagyok. Azért nem teljesen sötétbe ugrás volt ez. A régi helyemen, a megyei kereskedelmi felügyelőségen, biztos székem volt. Tehát nem menekültem. Különben is, addig kaptam megbízást, míg a céget átalakítom. - Ha jól értem, azért jött, hogy felszámolja a vállalatot. Milyen érzés ilyen tudattal nekilátni egy munkának? - Kissé kiélezett ez a megfogalmazás, de valójában így van. Nem titok, egy éven belül át kell alakítanom a vállalatot. Az előprivatizációs program után tizenkilenc boltunk marad. Ezeknek a további sorsáról kell hónapokon belül megnyugtató döntést hoznunk. - Mire simíthatnak a dolgozók? - Boltosok nélkül nem lehet kereskedelmet csinálni. Az már nem megy, hogy az üzletekben megtermelik a hasznot, a központban meg zsebre rakják. Olyan részvénytársaságot szeretnénk, ahol minden üzlet, minden dolgozója jól érzi magát. - Mi lesz az élikeres vízfejjel? - Nem csináltam titkot belőle eddig sem: ennyi adminisztrátorra nem lesz szükségünk. Össze kell húznunk magunkat. A fizetőképes kereslet drasztikusan csökkent, a Névjegy bevásárló turizmus- ideje lejárt. Kár, hogy elődeim nem gondoltak időben a hét szűk esztendőre. Igaz, sokkal népszerűbb mosolyogva jutalmat osztani, mint népszerűtlen döntéseket hozni. De az az út ide vezet, ahol most vagyunk. Remélem, sikerül mindenkivel megértetnem, hogy közös a célunk, ezt a krízishelyzetet valahogy le kell győznünk. - Mit tesz ezért az új igazgató? - Nagy tervekről még korai lenne beszélni. Egyelőre szigorú költségtakarékosságot rendeltem el házon belül. Meg kell gondolni minden egyes telefont, minden feleslegesen másolt iratot. - Végre béke van az Élikernél? - Remélem. Az ármánykodást, az indulatkeltést, nem tűröm meg. Egyszer már bebizonyosodott, milyen könnyű tönkretenni egy jó vállalatot, ha a vezetők engedik elszabadulni az indulatokat. Nekünk most békére, türelemre és megértésre van szükségünk, hogy talpra tudjunk állni. - A; átalakulás után mi lesz az igazgatóval? - Nincs garancia semmire. A mostani kinevezés nem automatikus ajánlólevél az rt. vezetői székébe. Nekem csak hosszú távon szabad gondolkodnom. Azt hiszem, ez a vállalatnak is csak előnyt jelent. Még egyszer nem fordulhat elő az, hogy bárkik is zavaros helyzetet termetsenek ennél a cégnél. Márcsak ezért is új időszámítás kezdődik az Élikernél. RAFAI GÁBOR - Ha a koromon és a fizetésemen kívül másra is kíváncsi, szívesen látom - invitált telefonon a Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat frissiben kinevezett igazgatója, Papp Zoltán. A megjegyzés nem volt alaptalan, hiszen az Éliker „dicsekedhet" talán egész Csongrád megyében a legfiatalabb vezetővel. - Hány éves? - Huszonhat, de ez nem érdem, hanem állapot. - Pályázat útján jutott a székéhez. Nagy volt a versenyfutás? - Nem volt igazán vonzó ez a szék. Hárman indultunk, egy matematikus, egy élikeres és én. Egyikük a kiírásnak nem felelt meg. másikuk meg azért nem futott be. mert a bíráló bizottság tagjai külsó emberhez ragaszkodtak. hogy biztosítva legyen a váltás - Huszonhat évesen milyen életút áll Papp Zoltán mögötti' - A kereskedelmi főiskolán szereztem 1986-ban üzemgazdász diplomát. Az Éliker nem volt ismeretlen előttem, hiszem gyakorlataimat itt töltöttem, sőt diploma munkámat is a vállalatról írtam. Az élet furcsa fintora, hogy én futottam be. - Szeret kártyázni? - Életemben nem volt lap a kezemben. Miért? - Azt hinné az ember, aki egy évi vihar, vállalati háborúskodás után el meri vállalni a cég vezetését, az szeret hairdirozni - A feladat vonzott, hf hosszú időre megállt az élet. ezen kell most változtatni