Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

SZOMBAT, 1991. MÁJ. 25. DM MAGAZIN 5 Vállalkozók közös erkölcsisége a keresztény értékek alapján? A Rerum novaruni. pápai enciklika megjelenése századik évfordulóján megtartott emlékülésen Farkas Beáta A katolikus szociális tanítás gazdaságetikája címmel tartott előadást. A JATE adjunktusával az ülést követően beszélgettünk. - Ha a katolikus szociális tanítás gazáaságetikájáról beszélünk, az mennyiben szűkíti a gazdaságetika általában vett fogalomkörét? - Jelen esetben sokkal inkább bővíti. Ugyanis a gazdasagetikában adottnak veszik azt a piacgazdasági, s a jóléti államhoz, kapcsolódó intézményrendszert, ami a mai fejlett világban van. Az enciklikában követelményként fölsoroltakat: joga van a munkásoknak a szervezkedéshez, a munkavédelmi előírások betartatásához - azt a gazdaságetikában már adottságnak veszik. Amit tehát ma gazdaságetika címen művelnek a fejlett világban, az szűkebb, mint amivel a szociális enciklikák foglalkoznak. - Magyarországon mennyiben művelt ez a tudományág? - Rendkívül kevéssé. Ami persze teljesen logikus következménye annak, hogy maga a piacgazdaság is kiépületlen. Sokkal előbbi alapkérdések eldöntetlenek és kiforratlanok, mint amiknek következtében ez a tudományág egyáltalán kialakult a fejlett országokban. - Említene ilyen eldöntetlen alapkérdéseket? - Amíg a tulajdonviszonyok rendezetlenek, amíg a munkavállalók, munkáltatók érdekképviseleti intézményei kialakulatlanok, amíg a legalapvetőbb környezetvédelmi törvények hiányoznak, amíg nem dőlt el, hogy szociális területen, egészségügyben, oktatásban az állam mennyi szerepet vállal, addig ezen tudomány kérdései nem meghatározóak olyan mértékben, mint a nyugati országokban. - A nyugati tapasztalatok alapján, a hazai piacosodás beindulásával mely kérdések fölmerülése várható először? - Azt gondolom, nagyon fontos kérdés, hogy a munkáltatói, munkavállalói kapcsolatoknak milyen modellje valósul meg. Az a fajta angolszász modell, ami a szembenállásra, az érdekek különbözőségére helyezi a hangsúlyt, vagy az, ami a skandináv országokban és Németországban erőteljes, s ami az azonos érdekekre teszi a hangúlyt. E kérdés eldöntése meghatározza a későbbi stílust, beállítottságot. A nyugatiaknak nagy szerencséjük, hogy ezen kérdések folyamatban merültek fel, s volt idejük megoldani a történelem során. Mi most pontosan úgy járunk, mint a középkorban, amikor a rendiség és a hűbériség problémái egyszerre jelentkeztek. Még a klasszikus kapitalista problémák is épp hogy előtűnni látszanak, de már ugyanolyan sürgető igénnyel megjelenik a környezetvédelem gondja. Márpedig ebben fokozott súlyúak az etikai megközelítések. . - Milyen etikai kérdésekről lehet konkrétan szó? - A klasszikus kapitalizmusban azt. hogy egy cipő szorít-e vagy nem, azt bármelyik fogyasztó el tudja dönteni, s ha valaki rossz cipőt gyárt lelkiismeretlenül, lehet arra hagyatkozni, hogy attól a gyártótól előbb-utóbb nem fognak cipót venni. De ha például egy bébiételben olyanfajta tartósítószert használnak, ami a gyerekek bizonyos százalékánál növeli a rákra való hajlamot - már nem lehet a piac kizáró szerepére bízni, hogy majd csőd által bűnhődik a gyártó. Itt óriási szerepe van annak, hogy aki előállítja a t érmékét, elegendő felelősséggel és lelkiismerettel jár-e el. Egy másik példa: kiszámították Amerikában, hogy egy autó konstrukciójában az a mód, ahogy a motort elhelyezték, nagy százalékkal növeli a baleset valószínűségét. Ugyanakkor azt is kiszámították, hány halálos baleset fordul elő körülbelül ennek következtében, s azt is, menny i biztosítási költséget jelent ez a cégnek, s végül kikalkulálták, a konstrukció áttervezése többe kerül az előbbieknél. Ezért úgy döntöttek: nem helyezik át a motort. Ez tisztán erkölcsi kérdés: az emberi élet fontosabb-e, mint az üzleti haszon. S nincs a világon az a jogi szabályozás, nincs az a piaci büntetési szisztéma, ami ezeket az eseteket kiszűrné. - Mi lehet akkor mégis a kiszűrés alapja? Létre kell hozni egy gazdaságetikai kódexet? - A nyugati nagyvállalatoknál van ilyen. De ezzel együtt a döntő kérdés az: érez-e erkölcsi felelősséget az ember, vagy sem. Ausztria egyik tartományában minden hónapban százötven vezető állású menedzser összejön, s megbeszélik, gazdasági tevékenységük milyen etikai problémákat vetett fel számukra. Próbálnak közösen olyan megoldásokat kitalálni, ami lelkiismeretileg elfogadható számukra. Vagy: beszéltem olyan osztrák bankárral, aki elmesélte: jövedelmének kétharmadát igénybe vevő életszínvonalat enged csak meg magának azért, hogy ne legyen egy rendszer fogja. Tehát, ha például olyan beruházási döntések támogatására akarnák kényszeríteni, ami a lelkiismeretének ellentmond, akkor ne tartsa vissza, hogy hozzászokott egy életszínvonalhoz, s arról nem tud lemondani. Ez a fajta szemlélet természetesen nem következik be magától, csak ha önmagát neveli erre az ember. - Nálunk az „ország nehéz helyzetére" hivatkozva eddig is könnyedén léptek át mindenféle szabályt. Tarthatunk tehát attól, a; előbbiekben említett erkölcsiség nehezen lelhetőfel. - A gyakorlatban dolgozó barátaim szerint is így van ez, jóllehet történelmi fejlődésünk ismeretében nem lehet rajta csodálkozni. A kérdés sokkal inkább a hogyan tovább. - És hogyan tovább? - Nagyon tartok attól, hogy itt a keresztény értékek csupán a szólamok puffogtatása szintjén vannak jelen, s nem mint valóságos emberi cselekedeteket motiváló erő. - A gazdasági téren kívánatosnak tartott etikus magatartás, s a keresztény értékek mennyiben vannak átfedésben? - Úgy tűnik, akármilyen etikai elméletből indulunk, ki, van egy közös nevező, amiből a fejlett társadalmakban ki tudnak indulni. Ez a közös nevező sokban átfedi azt a gondolkodásmódot amit a kereszténység is képvisel. S egy ilyen erkölcsi közös nevező alapján el lehet képzelni, hogy a legkülönbözőbb világnézetű vállalkozók kialakítanak egy közös erkölcsiséget. Balogh Tamás Az egyház és a szájkosár-demokrácia Az emlekülesen Mate-Toth András adjunktus (JGYTF) Katolikus antimodernizmus egykor és ma címmel tartott előadást. Mint azt lapunk kérdésére később elmondta, az ülés szervezésekor ugy gondolta, a/on előadások mellé, melyek a Kenim novarum elkepreléseinek pozitívumait haladó voltat elemzik, azok mellé oda kell illeszteni a történelmi hitelesség és a szöveg iránti alázat érdekében az abban megnyilvánuló antimodernista tendenciákat is. Ennek a jelentőségét abban latja - mint mondta hogy az egy háznak - nemcsak Magyarországon, hanem Európában, sőt az egész világon - hatalmas küzdelmet kellett vívnia, s vív máig is az úgynevezett demokratikus, vagy modern európai értékekkel. A szabadsag, az egyenlőség, testvériseg jelszavairól van szó, amelyek persze eredendő evangéliumi értékek, csak a feudalizmus egyhazának idején háttérbe szorultak. Az alábbiakban Máté-Tóth András előadásának lényegét foglaljuk össze. :«..jiMiiiniiiiiiiiiiiiíiiiwiii«itiiiiiwiii)i:ttiiiiiüiiiiiiüm»sii „A Rerum novarum vitathatatlanul óriási ny itást jelentett a ga/daságkritika vonatkozásában. Ugyanakkor a katolikus szociális tanítás nyugat-európai értékelői között, szinte altalánosan elismert tény, hogy e tanítás társadalmi hatékonysága messze elmarad a katolikus tanítás súlyától. Mi ennek az oka? - lehetjük fel a kérdést. Nyugati szerzők erre úgy válaszolnak: a társadalmi hatékonyság azért kicsi, mert a gazdaságetikával kapcsolatos, adoa esetben haladó nézeteit kifejezetten antimodernista társadalomképbe ágyazottan adta közre az egyház a szociális doktrínában. Abban a rendszerváltásban, amit az iparosodás jelentett, s amelyben alapvető demokratikus értékek fogalmazódtak meg, abban a rendszerváltásban a XIII. Leó által kiadott enciklika egyaránt elítéli a liberálisokat és a szocialistákat A társadalmi kérdésekkel kapcsolatos fejezetben kifejezetten vallási tolerancia-ellenes, népfennség-ellenes. sajtó-ellenes nézetei nyilvánulnak meg. s azon lehetőség elleni küzdelme, hogy az egyház a társadalom egyik alrendszere legyen. Mindezt számos idézettel lehet alitámasztani. Egy teológus számára azóta is, ma is különösen nagy kérdés: ma, amikor az elmúlt század fejlődésének (is) köszönhetően a demokrácia egyes helyeken igen magas szinten valósult meg, s a pápai enciklikák ezt mint az ember méltóságának, kiteljesedésének megfelelő társadalmi berendezkedést említik (II. János Pál pápa igehirdetéseinek különösen középpontjában all ez a kérdés), nos. akkor vajon az egyház a saját falain belüli, hierarchiájának alapjait nem érintő demokratikus változtatásokra. reformra hajlandó-e. Mert ha föltesszük a/t a kérdést: vajon mi szükséges ahhoz, hogy az egyház társadalmi, politikai, gazdasági kérdésekben kifejtett véleményének súlya legyen, s az emberek odafigyeljenek a szavára, akkor e kérdésre egy szó a v álasz: a hitelesség. Ezt pedig ezen demokratikus értékek példamutató megvalósítása teremtheti meg. Sem a világegyházban, sem a magyar egyházban nem lehetünk azonban nyugodtak a demokráciát illetően. Mert nincsenek szétválasztva a hatalmi ágak, a püspök kezében van a bírói és a végrehajtó hatalom egyaránt. Másrészt a keresztség folytán elvileg az egyháznak mindenki egyformán polgára, mégis a döntésekből a megkereszteltek döntő többsége teljesen ki van zárva (a legmerészebb dokumentumok is csak tanácsadói szerepet szánnak a laikusoknak). s hatványozottan igaz ez a nőkre. Harmadrészt: tavaly jelent meg a Teológus hivatása az egyházban című dokumentum, amit szájkosár-dokumentumnak hívnak a nyugat-európai teológusok, mert annyira nagy önkény lehetőségét biztosítja a Hittani Kongregáció számára. Neves teológusok nyilatkozatai sorra a teológiai kutatások korlátozását, a teológusok megfegyelmezéséi.ek szándékát kritizálják a Vatikán megnyilvánulásaiban. Negyedrészt: a demokrácia alapja, hogy a közösségek legfőbb hatalmi szerve a népképviselet Az egyházban ezt nem veszik figyelembe, a helyi közösségeket alapvető kérdésekben nem kérdezik meg. Svájcban például az egyik püspököt saját egyházmegyéje papjainak többsége, az ott működő szeminárium tanárainak többsége, a hívők többsége nem fogadja el. Ausztriában négy olyan püspököt nevezett ki a Vatikán, akiket kifejezetten ellenzett a katolikus közvélemény. Brazíliában egy haladó nézeteiről ismert, igen népszerű püspök egyházmegyéjét négy részre osztotta a Vatikán, s három tradicionalista püspököt nevezett ki mellé. Úgy tűnik tehát, hogy kinyilatkoztatásai ellenére az egyházon belül meglévő tradicionalista rétegtől nem képes kellő távolságot tartani a Vatikán. Magyarországon különösen lényeges megvizsgálni, milyen álláspontot képvisel az egyház, milyen társadalomkép húzódik meg a civil eszményképek, a szabadságeszmények mögött, s ezzel kapcsolatban milyen álláspontot képviselnek ezek a dokumentumok. Nagyon helytelen, nagyon káros lenne ugyanis, ha az egészséges hagyománytiszteleten túlmenően például a Rerum novarum társadalomszemlélete alapján akarna bármilyen egyházi személy vagy csoport - legyen az a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, vagy akár a Püspöki Kar - tevékenykedni, helyet találni, hangot találni, ebben a teljesen más feltételek, körülmények között élő társadalomban." __ A katolikus szociális doktrína száz éve (4.) VI. Pál: Octogesima adveniens... Nyolcvan év... kezdetű apostoli levél A Rerum novarum enciklika nyolcvanadik évfordulójára VI. Pál pápa nem bocsátott ki a világ összes püspökéhez címzett körlevelet, hanem „csupán" egy - Maurice Roy bíboroshoz, a Laikusok Tanácsa és a Justitia et Pax Főpapi Bizottság elnökéhez intézett apostoli levélben fejtette ki a szociális kérdésekkel kapcsolatos nézeteit. Az elődök által alkalmazott enciklika formával való szakítással a pápa bizonyára azt a tartalmi megállapítását akarta formailag is hangsúlyozni, hogy az egyház a legalább három rendre szakadt világban nem akar és nem is akarhat biztos és tévedhetetlen konkrét eligazításokat adni a szociális problémák megoldására. A zsinati szellem képviselője Valóban - mint látni fogjuk - apostoli levelében a pápa már nem „Mater et magistra" akar lenni, hanem a zsinati szellem képviselője, akinek a társadalmi kérdésekben való állásfoglalásai maguk is meditációk, és amelyek nem annyira korlátozók a hívók szabad cselekvésében, mint inkább támpontok a hívők lelkiismeretére bízott társadalmi kérdések eldöntésében: A keresztény közösségekre tartozik, hogy tárgyilagosan elemezzék országuk helyzetét, hogy megvilágítsák azt az evangélium változhatatlan szavainak fényénél." Új megfogalmazása ez az egyházon belüli pluralizmus elvének. Lényegében a katolikusok politikai és társadalmi elkötelezettségi szabadságának az elismerését, szentesítését jelenti: „ Ugyanaz a hit különböző elkötelezettségekhez vezethet." Ez még a zsinathoz képest is jelentós előrelépést jelent, hiszen ott a szabadság csak akkor érvényes, ha az egyházi vezetők az adott kérdésben nem foglalnak állást. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik az apostoli levélnek az a kijelentése, mely ugyan már a Gaudium et spes kezdetű zsinati határozatban is megfogalmazódott, és az egyháznak egy konkrét társadalmi formációhoz való kötődésének oldását jelenti: „Az Egyház... nem szólal meg egy-egy adott struktúra hitelesítésére, vagy azért, hogy hirdessen egy-egy előregyártott modellt..." Ez a zsinati határozatban így hangzott: „Küldetése és természete következtében az egyház nem kötődik az emberi kultúrának semmilyen különleges formájához és semmilyen politikai, gazdasági vagy társadalmi rendszeréhez. „ „Hagyományos szociális problémák " A „hagyományos szociális problémák" fölvetésénél és megoldásánál az apostoli levél a zsinat, XXIII. János és VI. Pál korábbi nézeteit foglalja össze. Nem teljesen új vonás az apostoli levélben a munkavállalók részvételi elve melletti lehorgonyzás, de a hangsúlyt, minden korábbi megfogalmazásnál erőteljesebben, a gazdaságon túlmenő társadalmi és politikai szférában való intézményes részvételre helyezi. Az sem éppen új gondolata az apostoli levélnek - hiszen itt VI. Pál pápa a saját Populorum progressio kezdetű enciklikáját idézi - mikor arról beszél, hogy „a legfontosabb tény. amelynek minden ember tudatára kell hogy ébredjen az. hogy a szociális kérdés világméretűvé vált." Új vonás viszont e témakörön belül a multinacionális cégek problematikája, melyeket azért tart veszélyesnek, mert túlzott hatalmuknál fogva kiesnek a nemzetközi közjó szolgálata szempontjából szükségesellenőrzés alól. Csak az évfordulós szociális enciklikák vonulatában tekinthető újdonságnak az apostoli levélnek a sztrájkkal kapcsolatos megengedő állásfoglalása, hiszen már például a zsinat is - a védekezés végső es/közeként - elismerte a sztrájk alkalmazásának jogát. / Uj szociális problémák A faluból a városba áramlás, az utóbbiak mértéktelen felduzzadása is ebből fakadó nehézségek: „...Felforgatja az életmódot és a lét megszokott struktúráit: a családot, a szomszédságot, a keresztény közösség kereteit. Az ember újfajta magányosságot próbál ki... az őt körülvevő névtelen tömegben, amelyben idegennek érzi magát... A város kifejleszti a megkülönböztetéseket és a közömbösségeket is... A felszín mögött tömeges nyomorúság rejtőzik, még a legközelebb élők sem vesznek róla tudomást: más nyomorúságok megmutatják, mivé korcsosul az emberi méltóság: ilyenek a bűnözés, a kriminalitás, a kábítószerek. az erotika..." A javasolt megoldási recept nem hatol le a társadalom gyökeréig, hanem a szétszakadt keresztény közösségek utcák és lakónyegyedek szintjén való helyreállítására, a testvéri kapcsolatok létesítésére, kulturális, szellemi és szórakoztató társaskörök alapítására irányul. A fiatalok problémája: „A fiatal házasok hiába várnak tisztességes és elérhető bérű lakásra, elcsüggednek és összhangjukat veszély fenyegeti: a fiatalok menekülnek a túlságosan szűk lakásból és az utcán keresnek kárpótlást és ellenőrizhetetlen társaságot." Megoldását az államférfiak figyelmébe ajánlja. A követelések között ott szerepel a női egyenjogúság kérdése, azazhogy „megszűnjék a tényleges megkülönböztetés, kialakuljanak a jogegyenlőség viszonyai és a nő méltóságának tiszteletben tartása." Az új „szegények" csoportjába sorolja a csökkent munkaképességűeket, a „gyámoltalanok,.-al, a munkanélkülieket, az öregeket, a faji megkülönböztetés miatt üldözötteket, a vendégmunkásokat. Megkülönböztetett figyelmet a két utolsó csoportnak szentel, bár helyzetük súlyosságáról már János pápa. a zsinat, sót ó maga is kifejtette nézetét. A faji megkülönböztetést az emberiség minden tagja lelkének (eremtett voltából, azonos természetéből és azonos természetfeletti rendeltetéséből kiindulva Ítéli el. Végkövetkeztetése: „A közös hazában a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek kell lennie, meg kell találni a módját annak, hogy mindenki egyformán részi vehessen a gazdasági, kulturális, polgári, társadalmi életben, és egyenlő mértékben részesüljön a nemzeti vagyonból." A vendégmunkások bizonytalan helyzetét - akiknek idegen volta mégínkább megnehezíti, hogy bármiféle szociális követeléssel lépjenek föl - ugyancsak sürgősen orvosolandónak tartja Új szociális problémaként jelentkezik az apostoli levélben - igaz egyelőre csak a fölvetés szintjén - a környezetszennyezés, a természetátalakítás kérdésköre. Az ideológiai irányzatokhoz való viszony Az elődei által is már szélsőségesnek tekintett két ideológiától - a marxizmustól és a liberalizmustól - való elhatárolódása teljesen egyértelmű. A pápa azonban - elődjéhez XXIII. Jánoshoz hasonlóan - különbséget tesz az elmélet és a mozgalom között, és elismen a szocialista mozgalmak lehetséges igazságtartalmát. Míg azonban ezen az alapon XXIII János csak addig megy el. hogy lehetségesnek tartja a katolikusok és a „hamis tanokat vallók" együttműködését az olyan cél elérésében, mely „természeténél fogva jó vagy jóra vezethet", addig az apostoli levél már a katolikusoknak a szocialista mozgalmakban való részvételét is tudomásul veszi. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a pápa a szocialista áramlatok melletti elkötelezettség tudomásul vételével (engedélyezésével) egyidejűleg, óva int is az ilyen szervezetekben való részvételtől, óva int attól, hogy a keresztény ember „olyan rendszer rabjává váljék, melynek korlátait és totalitarizmusát csak túl későn veszi észre.„ (Folytatjuk) PÁL JÓZSEF