Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

PÉNTEK, 1991. MÁJ. 24. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Fotó: Nagy László Egy férfi és egy nő Nem a híres francia filmet láttam szerdán este , hanem egy zürichi házaspár, Beatrice Jaccard és Peter Schelling kétszemélyes táncszínházát. A művészek tanítani érkeztek Budapestre s innen rándultak le Szegedre, hogy egy órás produkciójukat bemutassák a Tantusz művelődési házban. A bemutatón a művelődési ház nagyterme megtelt, ami azt is bizonyítja, hogy a modern táncművészet sokakat érdekel Szegeden. Örömmel tapasztaltam, hogy a szakma fiatal szegedi tehetségei is kíváncsiak a külföldi kollégákra, a Szegedi Balett több jeles tagja is ott ült a nézőtéren. Hogy mit tud az emberi test kifejezni minden szemfényvesztő színházi technika, látványos kosztüm segítsége nélkül, hogy két táncos mennyit képes nő és férfi érzelmeiről, érzékeiről, konfliktusairól közvetíteni úgy, hogy közben testének szépségéből csak alig sejtet valamit, azt mutatta meg nekünk, nézőknek a vendégművészek Drift című tánckompozíciója. A Jaccard-Schelling páros szurokfekete háttér előtt, palaszürke overállban, egyetlen reflektor fényében jeleníti meg, hogyan születik, hullámzik a kapcsolat férfi és nő között. Az együvé tartozásban hogyan fér meg együtt a gyönyör, a pokoli kín. az önzés, a szenvedély, a közöny. E két művész nemcsak azt mutatta meg, hogyan tud az emberi test harcolni, támadni, védekezni, győzni, érintem. Ölelni, kapaszkodni, eltaszítani, de azt is miként tud ígérni, hinni, kételkedni, vágyakozni, remélni, gyűlölni, megalázni, megalázkodni, tűrni, tagadni, könyörögni, követelni, visszautasítani, a lélekre is szürke overállt ölteni. A néző kegyetlen, a művésztől elvárja, hogy ha kell, a szeme láttára múljon ki a színpadon, de legalábbis a kifulladásig játsszon ott és akkor és csak neki. A zürichi koreográfus-táncosok ismerik e törvényt. A tűzvörös hajú Beatrice a mozdulat művészetével a nő minden arcát megmutatja, finom érzelmi rezdüléseit, vad szenvedélyességét, könyörtelen szeszélyességét. Játéka elmélyültebb, érzékenyebb, mint partneréé, aki viszont attraktív mozgáskombinációkkal lepi meg közönségét. A produkciót, a páros villámgyors kézmozdulatait figyelve futurista képek jutottak eszembe, amelyeken a festő a mozgást, a vonalak s a formák fázisainak megjelenítésével próbálta érzékeltetni. Az igazi, ám villámgyors mozdulatokat viszont az emberi szem nem bírja pontosan követni, így a táncosok kezét néha kinyíló legyezőnek, vagy röpüléshez készülődő madár szárnyának hiheti a néző. A szereplők arca érzelmekről nem árulkodik. Szemük, mint etruszk szobroké, időtlenségbe tekint. Csak a testük beszél. Kegyetlenül igazat. Pacsika Emília immmst^mmmmmtimíimmimmiimiim Sikerült a SZOTE-üzlet Nyáron átadják az Apáti kollégiumot A volt egyházi ingatlanokról szóló törvényjavaslat - már általános vitájánál tartanak a honatyák - az utóbbi időben nem egy szegedi oktatási intézménynek okozott főfájást. Ha a szóban forgó épületeket vissza kell majd adni, akkor költözni kell. De hová? A kérdés, hogy csak a felsőoktatásnál maradjunk, a tanárképzőre ugyanúgy vonatkozik, mint az orvosegyetemre; előbbinek a Hámán Kató utcai épületét, utóbbinak a Dóm téri Apáti kollégiumát érintik majd várhatólag a törvény rendelkezései. pénzt, hogy megnyugtatóan rendezhessük az Apáti kollégiumból kiköltöző diákjaink sorsát. Lejöttek a tárcától, megmutattuk, hogy Szegeden jelenleg erre a célra jobb épületmegoldást nem lehet találni, s megadták a pénzt. — Úgy tudni, az egyetem vezetősége az átalakításhoz ismét anyagi segítségért folyamodott... , — Igen, szeretnénk, ha a diákotthonban kisebb szobákat tudnánk kialakítani, tehát hat ágyas helyiségek helyett két ágyasakat. Ehhez kellene még pénz, de ha nem járulnak hozzá a minisztériumban, akkor sincs gond, marad minden a régiben. Úgy számoltunk, átalakítás nélkül 112 diák fér el az épületben, átalakítással pedig úgy száz körül, tehát a mintegy kilencven Apátiból átköltöztetett diáknak meglesz a helye. A Dóm téri Apáti kollégium régi szárnya valamikor a teológiai intézet tulajdona volt, a Hittudományi Főiskola berendezkedése az épületben csak amolyan szükségberendezkedés volt a régi szárny híján. Nem volt elég hely a kollégium számára, az oktatásra szolgáló helyiségek pedig inkább voltak szobák, mint tantermek. Sávai János, a Hittudományi Főiskola főigazgatója természetesen örömmel fogadta a hamarosan visszaköltözés hírét. — Még nincs írásos megegyezés a SZOTE vezetésével, de már szó esett róla. hogy július 15-től. miután vége A problémát megoldani, úgy tűnik, a SZOTE-nak sikerült először, igaz, jó pénzért. Amint a múlt heti tudományos és felsőoktatási bizottsági ülésen bejelentetett, a SZOTE előzetes tárgyalások után 65 millió forintot kapott a Népjóléti Minisztériumtól, hogy megvegye a négy cég tulajdonában lévő (közülük legnagyobb tulajdonhányaddal bír a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat) Béke utcai kollégiumi épületet. Az áruba bocsátott ingatlanra értesü-* léseink szerint több vevő is jelentkezett, így a múlt héten még nem volt biztos a vétel; az újabb fejleményekről a SZOTE gazdasági főigazgatóját, Szőcs Lajost kérdeztük. —• Az orvosegyetem 65 millió forint plusz az áfa ellenében megvásárolta a Béke utcai épületet, vagyis előszerződést kötöttünk a vásárlásra. Ezzel kapcsolatban két variáció merült fel: az egyik szerint a SZOTE az ingatlannal együtt átvenné a jelenlegi épületfenntartó Szociális és Szolgáltató Kft-t. ez egydülálló lenne az egészségügyben, s az egyetem vezetősége nem támogatja, a másik szerint pedig az egyetem úgy vásárolja meg az épületet, hogy vállalja a további fenntartást is. Erről véglegesen majd a minisztériumban döntenek. — Ilyen pénzszűkös időben hogyan sikerült 65 millió forintot „kihúzni" a népjóléti tárcától'' — Erre a minisztériumban tudnának válaszolni, mi arra kértük a a vizsgaidőszaknak, elkezdődhetne az átadás. Leltárt csinálunk, elviszik a bútorokat, aztán nyáron elvégezhetjük a takarítást, meszelést, alighanem a diákjaink segítségével, mert sok pénzünk nincs rá. — Mire használják majd a megkapott szárnyat? — Az alsó részen ott marad a tornaterem, ezt, amíg más megoldás nem adódik együtt használjuk majd a SZOTE-val. Ez volt valamikor az intézet fő előadóterme, de természetesen szó sem lehet róla, hogy a sporttermet kitegyük, a sportolás annál fontosabb. Az első szinten, szintén ideiglenesen a jezsuita noviciátus foglal majd helyet, azért ideiglenesen, mert amíg a jezsuiták helyzetét a város nem rendezi, addig máshol nincs helyük. A felső szinten lesz a teológia kollégiuma és a régi kápolna, ami eddig díszterem volt. — Ezzel megoldódott a főiskola kollégiumi helyzete? — A kollégiumi helyzet megoldódott, inkább tantermi gondok maradtak, tehát hiányzik a nagy előadóterem, és további kisebb helyiségek. A kollégiumi szobák annyira keskenyek, hogy még szükség esetén sem alakíthatóak át tanteremmé — Mi a helyzet az Apáti új szárnyával, amely a SZOTE tulajdonában van? — Az a számy az orvosegyetemé maradt, a Hittudományi Főiskolának csak annyi köze van hozzá, hogy egyházi telekre épült. A különböző felsőoktatási intézmények a városban szétszórt épületeinek rendezésére szerintem az Universitas keretein belüli átfogó terv lenne szükséges, ami egyelőre távoli még. Panek József Évadvég: opera Alapmüvek alapszinten A társulatépítésben Gregor József jelentős eredményeket ért el. Vezetői működésének legnagyobb eredménye, hogy olyan tehetséges fiatal művészeket hozott a társulatba, mint Kocsár Balázs karmester vagy Frankó Tünde, Busa Tamás és Altorjay Tamás magánénekesek, s rajtuk kívül más fiatalok is lehetőséget kaptak kisebb-nagyobb szerepekben. (Nagy szükség is volt erre a vérfrissítésre, hiszen Pestre távoztak az előző időszaknak olyan meghatározó figurái, mint Cser Miklós, Misura Zsuzsa. Németh József. Gurbán János vagy Kenesey Gábor.) Ami a társulat összetételét illeti, a 11 női és a 10 férfi magánénekes nagyjából egyenletesen oszlik meg a szerepkörök között. Drámai szopránból mutatkozik némi hiány, no és tenorístábói. A társulat három tenorja közül Vajk Györgyöt alig foglalkoztatták a két évad alatt, s most el is szerződött. Juhász József idén hatvan éves. Réti Csaba ötvenöt. Persze lehet, hogy a jövő útja a „kisebb társulat-több vendég"-kép!et, de amíg van állandó társulat, és a színház repertoárrendszerben játszik, gondoskodni kellene az utánpótlásról. A társulat tagja Gulyás Dénes is, bár arcképe nem látható a színház előcsarnokában. Szerződése évadonként négy előadásra kötelezi. Ebből tavaly egyet, idén kettőt teljesített. Persze nem vitatom az okokat, amiért több nem jött össze, csakhogy a kritikust és a közönséget kevéssé érdeklik ezek. Mindketten Gulyást szeretnék hallani minél többször, különösen, hogy a tenorfach ilyen gyengén áll. (Zárójelben megjegyzem, hogy a színháznak ugyanez lenne az érdeke, hiszen jelenleg „négyet fizet, kettőt kap".) Gulyás Dénes jelenléte a szegedi operatársulatnak jelentős presztízst jelentene. Jó volna, ha a színház mindenképpen biztosítaná erre neki a lehetőséget, s egyszersmind érvényesítené szerződéses jogait. Itt kell még elmondani, hogy Gregor eddigi működése során - különösen első évadában - igen sok vendéget hívott. A meghívások közül nem mindegyik bizonyult indokoltnak sem művészi, sem gazdasági szempontból. Volt egy telitalálat: Airizer Csaba a Faustban. Milyen kár, hogy nem építenek rá legalább egy újabb szerepben! A produkciók zenei színvonala általában megfelelő volt. Több kiemelkedő előadást láttam, de talán ennél is nagyobb eredmény, hogy kirívóan gyengét egyetlen egyet sem. Tanulmányi sikerek A Kórösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola tanulói eredményesen szerepeltek országos tanulmányi versenyeken. A középiskolai tanulmányi versenyen matematikából Csizmadia Zoltán IIMT. osztályos tanuló negyedik lett. (Felkészítő tanár: Szalai Eva.) Orosz nyelvből Gazdag Zsolt hetedik, Dunás-Varga Lajos kilencedik helyezést ért el. mindketten IV/D. osztályosok (felkészítő tanár: Révészné dr. Papp Klára). A szakközépiskolások tanulmányi versenyén statisztikából Dobai Ibolya (IV/B.) második. Varga Szilvia (szintén IV/B.) negyedik helyezést ért el. (Felkészítő tanár: Hődör László.) A Központi Statisztikai Hivatal pályázatán hárman részesültek második díjban: Bodó Zsolt 1V/D, Mátrai Adrienn IV/A és Szűcs Imre IV/A. (Felkészítő tanár: dr. Szeberényi Sándorné.) A gépíró és gyorsíró szakiskola tanulói közül gépírásból Pataki Erika (IFA.) első helyezést. Varga Ildikó (II/A.) második helyezést, Lakita Anita (IFA.) kilencedik helyezést ért el. (Felkészítő tanár Álmosdi Márta.) Amikor két éve Gregor József átvette a szegedi operatagozat irányítását Oberfrank Gézától, kinyilatkoztatta, hogy két évig beszüntet mindenfajta kísérletezést. A két év most telt le. Ezért aztán ha a most lezáruló évadot próbálom értékelni, vissza kell tekinteni legalább addig, hiszen a személyi változás egyben irányváltást is jelentett. Az értékelés során négy szempontot fogok megvizsgálni. A társulatépítés, énekesfoglakoztatás, a zenei megvalósítás és a rendezés, valamint a müsorpolitika szempontjait. Ebben az időben vált ketté a tagozat és a Szimfonikus Zenekar vezetése. Ez, valamint később Pál Tamás lemondása a zeneigazgatói tisztről okozott némi bizonytalanságot; az új vezető karnagy jelenléte valószínűleg stabilabb helyzetet teremt. Gregor főleg Pál Tamásra támaszkodott, ő dirigálta a legtöbb bemutatót. Nagyon ígéretes volt Győriványi-Ráth György bemutatkozása, aki azonban néhány kitűnő Otelló-előadás után nem tért vissza. Ha már úgyis sok a vendég, talán nem volna haszontalan néha meghívni a szegedi operába kiváló magyar karmestereket is, akik amúgy sincsenek olyan sokan... Gregor két éve egy Y-alakú útkereszteződésről is beszélt, ahol az Oberfrank-féle színház lenne az egyik szárny. „Én most vissza akarok térni az elágazáshoz, és másik irányba akarok elindulni." mondta. Az irányváltás jól látható, ám kevéssé üdvös. Az operatársulat leggyengébb pontja ma épp a művek színpadi megvalósítása. Gregor nem hívja új produkcióra az előző időszak sikeres rendezőjét, Kerényi Miklós Gábort, saját állandó munkatársat pedig eddig nem talált. A két évad öt bemutatóját öt különböző rendezd állította színpadra, ami egyértelműen jelzi a bizonytalanságot. A Rigoletto (Horváth Zoltán rendezése) sikerületlen volt, a Sevillai (Félix László) széteső (a hírek szerint a produkcióban inkább érvényesült az énekesek saját szándéka, leleménye, mint a rendezőé...), a Faust (Apró Attila) bosszantóan konvencionális és színtelen, a Bohémélet (Korcsmáros György) közepes. Szellemi izgalmat, egyéni látásmódot egyedül a Hamupipőke (Békés András) hozott, amely eklektikájával s időnkénti túlzásaival együtt is színházi eseményszámba ment. A Bohéméletre eredetileg egy olasz rendezőt hívtak, majd különösebb indoklás nélkül elvették tőle a darabot, a színház prózai főrendezőjének adták. Aki viszont a jövő évi Traviatával járt ugyanígy: azt meg helyette egy vendég fogja rendezni. Az Oberfrank-féle zenés színháznak legfőbb erénye volt az igényes színpadi megvalósítás, az esetlegességek és az énekes-színészi manírok, modorosságok minimális szintre szorítása. Az utóbbi két esztendőben az improvizáció felszabadításának jelszavával ebből sok minden elveszett. Ha felsorolunk néhányat a játszott szerzők és művek közül, ezzel el is mondtunk mindent a műsorpolitikáról. Verdi. Puccini, Donizetti, Rossini, Mascagni. Leoncavallo, Mozart, Gounod, Erkel - Rigoletto, Álarcosbál, Aida, Otelló, Bohémélet. Tosca, A sevillai borbély, Hamupipőke, Don Pasquale, Lammermoori Lucia, Parasztbecsület, Bajazzók, Cosi fan tutte, Faust, Bánk bán. A legeslegismertebb szerzők legeslegismertebb művei. Érdekességnek talán a tavalyi A bolygó hollandit tekinhetjük, igaz, az még a turnéra készült. (Turné egyébként már nincs. A szegedi operát külföldön már nem veszik.) A repertoárban semmi ötlet és semmi hagyomány. Vaszy Viktor, Pál Tamás majd később Oberfrank Géza többek között azzal szerzett elismerést, hogy sok ismeretlen vagy kevéssé ismert művet, kortárs operát, új magyar darabot mutatott be. Ebből mára nem maradt semmi. Problémát okoz az is, hogy a társulat vezetője gyakori külföldi vendégszereplései miatt néha hetekig nincs itthon, akár a legkritikusabb időszakban, a főpróbák idején sem. Ilyenkor az együttesre tanácstalanság és döntésképtelenség jellemző, mivel nincs megfelelő, felhatalmazott helyettes. A szegedi operajátszás mára jórészt elvesztette azokat a régi értékeit, melyek arculatát, kü lönlegességét alkották . s helyettük alig tudott újakat teremteni. A tehetségek felkarolása és a jó zenei színvonal ellenében színházi konzervativizmus áll, amely ebben az esetben nem régi, hanem meghaladott, poros szemléletet jelent. Operajátszásunk vészesen provinciálissá vált, s beágyazódott a város amúgyis erősen provinciális, kirekesztő szemléletébe. Pedig ebben a dologban - a város szellemi arcának alakításában - a színház nagyon sokat tehet, jót, rosszat egyaránt. Új gondolat kellene, új irány, koncepció, mely nem önmaga, hanem a világ felé mutat. Marok Tamás Bizánci Tüz Rendezte: Gene Quintano Kép: Peter Deming Zene: Phil Marshal Főszereplők: Gus Cardinal Christophe Lambert, Bruno Dalcy - Christopher Lloyd, June Daley Kim Greist, Francis Mahoney - J. T. Walsh Aki már ismeri a képregények izgalmait, az előre tudhatja, mit várhat a Bizánci Tűz (eredeti címén: Miért éppen én?) című filmtől. Az unalom völgyei és a röhögés hegyei váltogatják egymást, amolyan könynyű kis egymásutánban. A főszereplőkkel már több ízben (savanyú, édes, sós) találkozhattunk sokszorta értékesebb produkciókban. Valahogy az az ember érzése, mintha a megerőltető gyakorlatok után egy könnyed, levezető programon vennénk részt. A rendező nem vár magától túl sokat, ahogyan a szereplőknek sem kell megfeszülniük. hogy eljátsszák: a mindig rikító öltözetben masírozgató papát, a kócos, de nem rémüldöző Gus-t, a szép, riadt szemű, de a rablásba élvezettel beletanuló, leendő Gusnét, a mocskos szájú és erélyes főfeP ügyelót, a „mi vagyunk a CIA" felkiáltásokkal rohangáló, ügyetlen duót, a glóbusz fejű, alvilági niggert, a családját túszként kiirtó örmény terrorístalányt, és a Bizánci Tüzet, a többiekhez hasonlóan nagy vehemenciával hajkurászó törököket. A Bizánci tűz nem más, mint egy két évszázada elveszett köves gyűrű, amely Bizánc felemelkedésének jelképe, s fénye tulajdonosára halált hoz. Aki nem vár katarzist, meg „mívészetet", vjjgy túlzott kegyetlenséget, csak néhai, direktbe alkalmazott poénokat, az nem csalódhat. Ámbátor meg legyen jegyezve, néha a csalódottság is lehet nyomravezető, vagy maga a nyom. PÜÉ