Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-23 / 119. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. MÁJ. 23. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Széchenyi és Szeged „Remek halászlé és jó pezsgő" Széchenyi válaszában intette a kaszinó tagjait, hogy mindennél drágább az idő - mondván: „Az angolok azt mondják: az idő pénz. Jóval több ennél, mert az elvesztett pénzt vissza lehet szerezni, de az értelmetlenül eltöltött idő sohasem tér vissza." Ékesszólóan ostorozta a tespedést és a maradiságot, valamint szorgalmazta a kaszinóegyesületek alapítását. Széchenyi ekkor beírta nevét a kaszinó emlékkönyvébe, és karakteréül ezt jegyezte be: semmi. A kaszinótagok erre nagyot néztek, mire Széchenyi ilyen magyarázatot adott: „Ne akadjanak fel ezen uraim! Nekem most nincs hivatalom, abszolút semmi sem vagyok, csak egyszerű napszámosa a hazának." Széchenyi szerint ekkor Szeged legjobb hajóácsát Ábrahámnak hívják, aki egy hajót 15 ezer bécsi forintért ad. A fát Betegből úsztatják le. Másnap reggel hat óra körül kerekedtek fel, hideg, heves szélben, majd Zentán kötöttek ki. Búcsúzáskor ott állt a hajó hídján összesereglett tömeg, élén Osztrovszkyval, és meghatottan néztek Széchenyi után, míg az első tiszai gőzhajó el nem tűnt a Boszorkány-sziget mögött. Sajnos, Széchenyi ekkor nem sokra ment a gőzhajóval Szegeden, mert a nyakas helyi hajós gazdák inkább maradtak a ló- és az emb ervontatta hajónál. Ugyanakkor a Dráván már 1828-tól kezdve gőzhajó vitte a terhet. Tehát a szávai és a drávai gőzhajózás megelőzte a tiszait. Viszont Széchenyi második látogatása annál élénkítőbben hatott a kaszinói életre. A tiszteletére adott vacsorán ott volt: Klauzál Gábor képviselő, akiről a szegedi ember csak azt mondta: „szörnyen okos embör". Bene József főjegyző. Bene Lajos alügyész. Bánhidy József megyei főbiztos, Palásty József tablabíró és sokan mások. Széchenyi szegedi látogatásakor szorgalmazta a kaszinók alapítását is. A palánki kaszinó mintájára alapították meg a Felsóvároson a Társalkodási Egyletet. Réh János ügyvéd vezetésével. Amíg a palánki Borhás Tibor: Széchenyi - a róla elnevezett szakközépiskola teraszán (1980) „lederer parancsnok este 7 óra tájban megérkezett. - Brefeld tábornok - Koch etc. kitüntetően bánt velem. Vacsora a Kaszinóban - az én tiszteletemre. Remek halászlé és jó pezsgő, királynőknek szólítható kisasszonyok társaságában. Százszor ittak lelkendezve az egészségemre. Mindenki iparkodott szíves lenni hozzám, valamiképpen a szolgálatomra lenni" mmmmmmmmwmnmmw^^ kaszinóban urak egyesüllek, a fölsővárosiban értelmes polgárok tömörültek. több mint 300 taggal. Maros utcai épületükben. Az Alsóvároson, még Vedres István kezdeményezésére, de csak 1839-ben hozták létre az Alsóvárosi Gazdasági Egyesületet, amit népiesen gyékénkaszinónak is neveztek. Ezekhez hasonló és kaszinó-zsánerű szervezetek közül több is megalakult Szegeden Széchenyi nyomán. A Tisza-menti vármegyék és a városok közömbössége miatt a tiszai gőzhajózás legalább 12 évet késlekedett. Széchenyi 1846-ban a Tisza szabályozását és rajta a gó/hajózást erélyesen felkarolta, és erre az alkalomra a Szeged nevű gőzhajót építtette meg, amely azonban időben nem készült el, és ezért a Pannónia fedélzetén érkezett Széchenyi 1846. július 15-én Szegedre, első elképzelései szerint, azonban naplójában ezeket olvashatjuk: .Július 16-án Kecskeméten reggeliztem. Szűcs Antal kisteleki papnál eszem. - 7 óra körül sok lovas és tarackdurranás kíséretében érkezem Szegedre. A Fekete Sasnál szállok meg. Megtekintjük a Pannóniát, amely 51 óra alatt jött meg Pestről. - Séta - Vacsora németekkel a fogadóban." Széchenyi a Károlyiak fogatán érkezett Szegedre, július 16-án este, és mint említettem, a Fekete Sasban szállt meg. Ezt a fogadót a város létesítette, és falai között egy legenda szerint II. József, a kalapos király is megszállt 1784-ben. és egyéjszakás szerelmet élt a szépséges fogadónéval. s ebből a légyottból született Réh János. A közgyűlés 1807-ben elárverezte, majd az idetelepült Kasch Vencel bérelte (vagy vásárolta meg) a múl) század ötvenes éveinek elején. Ez a vendégfogadó volt Szeged vendéglátóiparának alfája, és mondhatnánk, hogy szinte minden tnnen indult a későbbiekben. Másnap, július 17-én a Tiszaszabályozás ügyében a meghívott megyék és városok küldöttségeivel tanácskozott, és a Tiszaszabályozási Társaság megalakítását készítette elő. Este fáklyás felvonulást rendeztek tiszteletére, és ennek vezérszónoka Wőber György főbíró volt. Széchenyi harmadnap, július 18-án reggel, a Pannónia gőzhajón folytatta útját Csongrádra, majd Szolnokra. Naplójából (júl. 17.): „...Elsőülés. világosan beszélek. Ha szabályozni akartok - bele kell nyúlnotok a pénzeszsákba. - Van készpénzük... Megfürdöm egy tiszai fürdőben... Baharczy pompás. A szomszéd szobában Kossuth portréja... Otthon. Aréna (a szegedi színház)-.• a peu prés (megközelítőleg) egy szemétdombon. 8 aranyat adok. A párkák fonják az életfonalamat Mme Kiabainé... undokul pimasz. On ne fait pas de cas de moi (Nem csapnak nagy hűhót körülöttem). Minden nő az ellenzéknél. Séta Otthon. A fáklyásmenet egészen bágyadt... Minden párt szellem nélküli. Az egész fogadás hideg... erőltetett." Széchenyi tehát nem túlságosan lehetett elégedett harmadik szegedi látogatásával, pedig sokat győzködött a még jóval korábban kimunkált Vedres István-féle Duna-Tiszacsatorna tervről, Vásárhelyi Pál (1795-1846), a múlt század legjelentősebb vízimérnökének szabályozási tervéről, aki 1833-1837-ig végezte az Al-Duna szabályozását, és hozta létre a vaskapui Széchenyi utat. Megépítette a Fertő-tavat lecsapoló csatornát. Az elsők közül is az első volt, aki felismerte az Alföld ásványgyógyvíz- és hőcnergiakincsének nagy jelentőségét. A szegedi Széchenyi téren levő szobra (Mátrai Lajos. Pásztor János. 1905) az első magyarországi köztéri emlékhely, amelyet mérnöknek emeltek. Bátyai Jenő Tamino, aki maga fuvolázik Beszélgetés Laczó Andrással - Én is Sinkó tanar úmál ke/dtem énekelni és Kartkó Teré/nel. a/után kerültem a Zeneakadémiára, ahol Simándy József növendéke voltam. Azóta a pesti Operaház tagja vagyok. és eddig még nem nyílott alkalmam, hogy operát énekelhessek Szegeden. Most a/onban egyszerre két Taminóra is felkértek: a mostanin túl el fogom énekelni a színház decemberi felújításán, Békés András rendezésében is. A szerepet Pesten már legalább ötvenszer énekeltem, ezért itt most csak alkalmazkodnom kellet az itteni beállításhoz. - Elég ritka dolog, hogy Tamino maga fuvolázik. - Igen, mert ritka, hogy a tenoristinak ilyen végzettsége is van Meg aztán a szólam is elég nehéz, nem ts beszélve arról, hogy igen gyorsan kell váltogatni az éneklést meg a „fújást", ami külön problémát jelent. Én azonban mindig magam játszom, hiszen ez a maga nemében egyedi dolog, ez az én Taminómnak az érdekessége - Nem unalmas most kezdőkkel újra végigpróbálni a darabot? - Nem, nagyon jól dolgozunk együtt. Egyébként ezek a fiatalok egyáltalán nem amatőrök, nagyon felkészültek és tehetségesek. Meggyőződésem. hogy közülük sokan fognak később színházban dolgozni. Óriási lehetőség, hogy valaki már főiskolás korában eljátszhat egy teljes szerepet Nagy dolog, hogy a eredményez. A régi operák sok szerepét írták kasztrált férfiakra. Nekik megmaradt a gyermeki, világos hangszínük, a vékony hangszalagjuk, amit egy felnőtt férfi mellkasával működtettek. Ezeket a szerepeket a huszadik században eddig nők énekelték, de az utóbbi években divattá vált. hogy férfiakra, kontratenorokra bízzák. Mozart Varázsfuvolájában Tamino bűvös hangszert kap. hogy az srgitse rögös útján. A darab folyamán a fuvola többször is megszólal és hangjával átsegíti a herceget a nehézségeken. A legtöbb előadásban a tenorista csak imitálja a fuvolázást és a szólamot a zenekarból játssm valaki. Nem így van ez a Vasgy Operastúdió Varázsfű vola-előadásain. Laczó Andrásnak ugyanis, aki Taminót énekli, annak idején a másik szakja éppen fuvola volt - Szegeden. law&sMU/mimxmtmimii Konzervatóriumban összejött egy társulat, amely a teljes operát el tudja énekelni. A varázsfuvolában 17 szólószerep van, ezeket még egy profi társulatban is nehéz kiosztani. Aztán az k nagyon jó. hogy fiatalok éneklik az operát. így talán könnyebben el lehet juttatni a művet és a műfajt a fiatal közönséghez Most csak két előadást tartunk, de remélem, később több is lesz. - Van neked még egy különlegességed: a kontratenor éneklés. - Ez is természetes hangadási mód. Egy külön regiszter, amit azonban kevesen művelnek ki. Én sokat foglakozom régi zenével, ezért fejlesztettem ki ezt az éneklési módot, amely lényegében fejhang. és a nőkéhez hasonló hangszínt Bemutató ma este 7-kor a Kisszínházban. Tamino Laczó András. Pamina Bálint Zsuzsa, Papagerto Fazekas Zoltán, Papagena Tóth Mónika. Az Éj királynője Cságoly Csilla. Sarastro Lőrinci Zoltán, óreg pap Busa Tamás, a három a dáma Gémes Szilvia. Huszár Barbara és Ábrahám Csilla. a három fiú Jani Gabriella, Somogyvári Tímea és Megyesi Schwarcz Lucia, Monostatos Bonecz Tamás, a két pap és az őrtállók Török Imre és dr. Pusztai István, a három rabszolganő Herodek Éva, Arany Orsolya és Rdlik Szilvia. Közreműködik a Konzervatórium Ének-, és Zenekara, vezényel Jancsovics Antal. A felkészítő tanárok Berdál Valéria. Szél Pálné. Kovács Kornélia. Maros György és Sinkó György, a rendező Horváth Zoltán. Az előadás a Szegedi Operabarátok Egyesülete és a Szegedi Nemzeti Színház támogatásával ión létre Recsk, ezerkilencszázkiíencvenegy Nyilas PCtek A

z áruház mellett emberek gyülekeznek a reggeli szürkeségben. Nagyobbrészt férfiak, ősz hajúak, megtestesedettek, kopaszodók. Kissé hátrahúzódva idősebb asszonyok várakoznak. Majd minenkinél esernyő, most éppen összecsukva, a gyűrött ballonkabátok hónaljába szorítva, vagy hegyes végükkel a sötéten csillogó járdára támasztva. Akár társasutazáshoz készülődő turistáknak is nézhetné őket a szombat reggeli bevásárlásba induló budapesti. De aki közéjük lép, valami furcsát vesz észre az arcokon. Komoly várakozás, ünnepélyes belső csendesség ül a szemükben, az arcvonások alig láthatóan megfeszülnek. Recskiek. Megjárták a tábort, s most találkoznak, hogy újra odamenjenek. Harmincnyolc éve nem látták egymást. Megöregedtek. De a szemek nem változtak, elég egy hosszú, kutató pillantás, és már kinyílnak az arcok: ,„„te vagy az„.?" Egyikük kezében zászló, két piros rúd közé kötött halványsárga vászon, rajta zöld betűk: Recski Szövetség. A szöveg fölé fekete szögesdrótdarabot festettek. Ugyanilyen anyagból varrt háromszögletű zászlócskák a személyautók ablakain, antennáin. Egy szürke Toyota rendszámán Califomia, North Hollywood, mellette elegáns, sötétkék, bécsi Renault. A többség a két autóbuszra száll. .Lássuk mégegyszer a Golgotát!" mondja valaki, hangjában kesernyés vidámsággal. Miközben elhagyjuk Pest külvárosi házait, innen is, onnan is nevek röppennek föl, a hiányzókat sorolják. És történetek. Éhezésről, ütésekről, megaláztatásokról. A kényszermunkáról, kótöró kalapácsokról, szétpattanó sziklatömbökről, szemet kiverő kőszilánkról. Az ötvenes ügyvédről, aki kétoldali sérvvel emelgette a sziklákat. Amikor belső részei kitüremkedtek, összegörnyedt. Az őr odarohant: „Miért nem dolgozik, rabló?!" (így szólították őket.) „Felügyelő úr, kérek engedélyt visszarakni a beleimet..." A szürke felhők füstfeketékkel vegyülnek, s átlebegnek a magasabb dombok csúcsa fölött. Újabb történet egy villanyszerelőről, aki vaskapcsokkal a lábán mászott föl egy póznára, mert kiégett a higanylámpa izzója. Az őr egy rövidsorozattal lelőtte. („Szökni akart!'*) Kisnána. Aba Sámuel várán nemzetiszínű, koronás címerrel díszített zászló leng. Már hegyi utak kanyarognak előttünk. Eltévesztjük az utat, a falu közepén körülményesen fordulnak meg az autóbuszok. Aztán föltűnik a tábla. Recsk. A névhez - mintegy megbélyegezve azt - elválaszthatatlanul hozzátapadtak a szenvedés képei. Már a hangok is fölidéznek valamit. Recsk. Reccsenés. Ahogy a fejszecsapásoktól kidőlő fa reccsen. Vagy a kettétört emberi csont. A falu szombat délelőtti nyugalmán átkígyóznak az autók. Némely ház előtt, a kispadon öregasszonyok üldögélnek, az ebédfózés már nem az ő gondjuk. Egyik-másik integet. Még láthatták annak idején a főutcán végighajtott foglyokat, ha éjszakánként az ablak függönye mögül kilestek a sötétbe, mert fölébresztette őket a kutyaugatás, nfeg az őrök kiabálása. S

okan itt szállnak föl, a fiatalabbak már állnak, így indul a menet tovább, fölfelé. A sárga, agyagos út fölázott a hosszú esőtől, kétoldalt vékony erekben folyik le a hegyről a víz. Lépésben haladunk, a keskeny úton virágzó ágak csapódnak a busz oldalához. Most csak a motor zúgását hallani, idebent alig szólnak. Az arcok hirtelen megváltoznak, a szemükbe néző szégyenkezik illctéklelcnsége miatt. Mintha érzékelhető dimenziókban jelenne meg a közösen átélt szenvedés, sugárzó any aggá sűrűsödne, s in vibrálna a testek között. Az egykon tábor is megmutatja erejét, még ennyi idp után is. amikor a barakkoknak már nyomuk sincs, birtokolja az erdőt határain kívül is. Van. aki nem tud parancsolni arcvonásainak, a bőr alatti izmok nyugtalan mozgásba kezdenek. Egy másik férfi arca viszont mozdulatlan és kemény, hasonlatos a bányában szénölt kövekhez. A bazaltfalakkal körülvett katlan most mozdulatlan, a markológép kanala hosszú nyakán előrenyúlva pihen. A föld mélyedéseiben sárga víztükrök, elszórtan szikladarabok. A cipők agyagos iszapba süllyednek, a nehezen járó, idős emberek egymást támogatják Oldalt a kibányászott kövekből rakott parancsnoki épületek. Hirtelen megindul a fejtés egyik oldala, hosszan zuhognak alá a kövek. Néhányan fölemelik az otthagyott kalapácsokat (jer csak játék, mi nehezebbel dolgoztunk!"), megpróbálják, tudják-e még. odavágnak a sziklára, a kalapács ferdén visszarúg, *r ütés nyomán csak szilánkok repülnek „Szálára" - kiálfiák egymásnak, és valóban, kettétörik az első bazalttömb, aztán a többi is, pengeéles darabok repülnek szét a kisebbek elérik a szemlélőket, ruhájukon, arcukon érzik a szűrös szemcséket. I

nnen gyalog lehet az egykori táborhelyre menni, ahol már csak egy parancsnoki épület áll. A barakkokat eltüntették ötvenhárom után. helyükre erdőt telepítettek. A bokrok között mégis megmaradt néhány oszlop, rajtuk feketére rozsdásodott szögesdrötdarabok. A dombtetőn, a kőépület előtti tisztáson istentisztelet. A nap csak erre az időre süt ki. Koronás trikolor, előtte a „Recski Szövetség" zászlaja, a pap fehér ruhája lassan mozdul, amikor fölemeli a megcsillanó aranykelyhet. A szavakat végighordja a szél a fejek fölött: „Nyugodt lelkiismerettel emlékezzünk az itt elszenvedett időkre, a megháltál rj és ar élőkre, a túlélés győzelmére "