Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

1991. május IS., szombat A helyzet 3 A fekete ló fut N

em tudjuk, melyik inkább, a filológusi nyugtalanság, egy régi folyóirat tökéletesítésének szándéka, vagy á „városát szerető polgári közönség, a kíváncsi, kereső olvasó" létezésének, s békebeli igényességének feltételezése késztette arra a Pompeji című folyóirat fiatal szerkesztőit, hogy egykori egyetemi lapjuk, a Harmadkor után újat indítsanak, amely a politikum és az összecsapó honi irányzatok késői jelenkorában, mint legfontosabbat, olyan eszményt hirdet, amit egyetlen művészeti kiadvány sem tagadott meg soha. A pontos és tiszta beszédmódról van szó. Egy folyóiratról, amelyet eszményei és céljai alapján a század folyamán, vagy még azelőtt is, bármikor kiadhattak volna. Budapesten, Kolozsváron, Pozsonyban, de akár Bécsben vagy Párizsban is, mindegy. Mégis Szegeden indult meg, 1989 nyarán. Hogy miért itt, és ekkor, az két kérdés, amelyekre nincs pragmatikus magyarázat, sőt, utóbbira magyarázat sincs, mert a mindenkori többi új folyóirat megjelenését mindig gyorsan megérlelte az idő, a kor, a mindig sietős. Ha meg nem így van, akkor ez már csak fordítva lehet igaz: az írók és írástudók igyekeztek sürgősen tudatni a korral, hogy milyen idők érkeztek el; vagyis azt, hogy milyen idők tűntek le. Az elérkezettség azonnalisága egyenlő lett a letűnés végérvényességével. Igazi különbség nem a világlátások - a világok látása között van. A

z új folyóiratok mindemellett, közölt szövegeik üzenetén túl, mindig jelentettek valamit, ha nem is a szó szótári értelmében. Mondjuk így, szóltak valamiről. Az új eszméket jelentették, vagy az eszmék új renszerét. Az új fogalmak jelenlétét; fordított szervességet, idegen ékeket a tisztuló, de egyúttal elfáradó régi kultúrában, s ezáltal a friss és anarchikus irányzatok ki sem bomlott rendszereihez tartozást jelképeztek. Új szemléletet, új formát, új tartalmat, új szerepet, új stílust vagy új nyelvezetet - csak egyet nem: új nyelvet. Mert a nyelv régi és régi a története is. A nyelv, s annak története illő reverenciát kíván, tiszta és pontos beszédmódot. Az új elvek pedig a történetiség zéruspontjai. a így nézzük, a Pompeji a nyelvről szól. Úgy, ahogyan a könyvek is szólnak valamiről. Ez a cselekménye, mint egy történet, amelynek más oldalról magának is története van. Az idő elérkezett, rég, és mindig is elérkezett - az irodalom pusztán azáltal is képes a lét állapotainak ábrázolására, hogy a nyelvvel bánik. Témától és műfajtól függetlenül újra és újra kétszeres kalandba keveredik, mert nem csak eszköze, de tárgya is lett a nyelv, és mert tárgyként olyan anyagot használ, amelynek előélete van. E kettő egymásba játszik, akárcsak a szándékaink s a tettek. Nincs fogalmunk arról, hány feszes tőmondat csattant, hány bővített mondat zsibongott, és mennyi lassú körmondat susogott el, amióta él a nyelv, dé bizonyos, hogy történelem I Bí Hí ez; sűrítmény; a lotophagoszok gyümölcse; ginzeng. Éspedig „a történelmi emlékek éppúgy virágok, mint a természet produktumai: a romok így nem gyászos töredékek, hanem az idő optimista és érett gyümölcsei" - mondta Szentkuthy Miklós, „csengő-bongó axiómái" egyikében. Van negatív idő is: visszafelé kell mérni. lyen a Pompeji kísérlete. A .klasszikus korok befogadható és befejezhető, töredékes tökéletességét" felmérni, a „régi és új kultúra dialógusát" megkísérlem - olyan kísérlethez hasonlatos, amely feláldozza a jelenséget, amit mérni kíván, mert csakis így születhetik meg a mérték. A mérték, amely egyszerre tartalmazza a kísérlet eszközét és tárgyát. Vagyis egyrészt a nyelv - s a forma és szerkezet - e két irodalmi szerepét, másrészt pedig idő-dimenziójuk két lényeges elemét, volt-ját és van-ját. Külön-külön nem ismerhető meg sem ez, sem az. Csak egyikkel azonosulni pedig annyi, mint csak a másikai látni élesen. A Pompeji kísérlete ezért határozatlan. Kérdés. A kor nyitott kérdései fájnak ugyan, de a sebeket mindig a válaszok ütötték. ékéljünk meg, mégis. Egyszer minden klasszikus lesz, ami megismételhetetlen. Pompei romjai is klasszikus romok. Hiába várni, hogy a történelem majd ismétli önmagát. Nem teszi. A világ éppen saját történelme miatt hajlik a sic transit-ba; végső harcok vannak, esetleg döntő forradalmak, talán végleges határok is - de a kultúra, az irodalom nem végleges és nem lezárható. Pompei romjai bevégezettek, de klasszikájuk éppen ezért nyitott. A delphoi-i jósdának vége, s mégsem ez a fontos: a jóslatok a maguk jelenének szóltak. De Homérosz, az ismeretlen költő ismerte Hephaisztoszt, a sánta kovácsot, aki ma is gyöngyöző homlokkal, dünnyögve biceg le s föl, hatalmas tüzei és fújtatói közé bezárkózva, és tudja, amikor még egyedül ő tudja, hogy valami készül. Ez a műhely ma is létezik. A különzárka. Beszélni bátran és bután lehet. írni nem. Az írás mindig is kockázat volt, és magány. t K

inyílt, bezárult, kizárt, bezárt. A kizártakat is bezárta valahová. És fordítva ugyancsak - tehát mindegy is lehetne. De nem az. Gondoljunk dr. B.-re, Stefan Zweig Sakknovellájából, döbbenetes magányára, amelynek kínja a történeti előzmények nélkül nem magyarázható. Dr. B. sakkozni tanult meg. Az írók - írnak; mert végül mégiscsak szabadok. Tényében és idejében olyan távlati dolog ez, mint önmaga, a mondat. A szavak nagyon messziről erednek neki, egy mondat már hosszú kaland. A fekete ló fut. Panek Sándor CIGÁNYSZÖVETSÉG ÉS MAGYAR-AMERIKAI VÁLLALKOZÓI ÜZLETI TANÁCS Egyesületi erővel - a rendszerváltás után 1990. március-április: szabad választások. Hol van már a modellváltás-rendszerváltás dilemmája? Az ország túllépett az egypárti pluralizmus abszurd kreációján, s a sokadszor beígért szocialista demokrácián; a hallgatag többség a többpárti demokrácia és a polgári életforma mellett voksolt. A földindulásszerű politikai változásokat vajon hogyan, milyen ütemben volt képes követni a társadalom? Szegeden 65 egyesület alakult (50,78%). Hódmezővásárhelyen 28 (21,86%), Szentesen 7 (5,48%), Makón és Csongrádon 5-5 (3,91%), Kisteleken 3 (2,34%) - a városokban összesen 113(88,28%). 12% A kisközségek 15 egyesülettel gyarapodtak, a székkutasiak kettőt, az árpádhalmiak, baksiak, csanádpalotaiak, csengeleiek, domaszékiek, eperjesiek, fábiánsebestyéniek, földeákiak, marosleleiek, óföldeákiak, rúzsaiak és sándorfalviak egyet-egyet (összesén 11,72%). Tevékenységüket illetően a sport áll az első helyen: 29 új egyesület - 22,66%. Huszonöt társadalmi szervezet (19,53%) népkörök, ökumenikus értelmiségi kör, egyházfórum, magyarromán baráti kör, magyaramerikai vállalkozói üzleti tanács, cigányszövetség, újságíró-egyesület stb. - és 19 kulturális egylet (14,84%) alakult. Megmozdultak a különböző szakmák képviselői, s a munkahelyeken dolgozók is: 17 új szakszervezetet és munkástanácsot (13,28%), 14 kamarát és más, foglalkozási alapon szervezett társaságot (10,94%) hoztak létre, a mesterek 8 ipartestületbe tömörültek (6.25%). Hat új vadásztársaságot és -szövetséget (4,69%), 4 új egészségügyi egyesületet (3,13%) alakítottak. A környezetvédelmi tevékenységet folytatók köre két egyesülettel (1,56%), a nyugdíjasok egy, a tűzoltók ugyancsak egy társasággal bővültek (0.78%). Új színt jelent a csengelei önvédelmi csoport s a székkutasi politikai egylet. Ó.J. 51% . 22% • Szeged • Hómezővásárhely • Szentes m Makó S3 Csongrád Kistelek H Más település „Ki mit tud?" döntő Ma délelőtt 8 óra 50 perckor ünnepélyes megnyitóval kezdődik az ifjúsági házban a II. gyermek és I. ifjúsági „Ki mit tud?" döntője. A mintegy 63 műsorszám közül választja ki a zsűri a hetek óta folyó verseny kategóriagyőzteseit. Az elődöntős versenyzők gálaműsora után, körülbelül 6 órakor lesz az eredményhirdetés és a díjkiosztás. Szeged és Costa Rica Magyarország és Costa Rica csak néhány hónapja áll diplomáciai kapcsolatban egymással. A latin-amerikai országban múlt év októberében nyílt magyar nagykövetség, nálunk Budapesten pedig rövidesen lesz követsége Costa Rica államnak. Jó alkalom nyílik a diplomáciai kapcsolatok erősítésére azokon a koncerteken, melyeket a Costa Rica-i Szimfonikus Zenekar ad Magyarországon. Vasárnap este a budapesti, régi városháza dísztermében, várhatóan a kormány több tagja, maga Antall József miniszterelnök úr is jelen lesz, a szimfonikusok hangversenyén. Mint azt Oscar Beaschini úrtól, a JATE Latin-amerikai Tanszékének spanyol lektorától megtudtuk a zenekart elkíséri Aida de Fischmann asszony, Costa Rica-i miniszter, aki országa kulturális, ifjúsági és sportügyeinek felelőse. A távoli ország muzsikusai hétfőn Szegeden is fellépnek s a város, a polgármester vendége lesz Fischmann asszony is, aki a körzeti tévéstúdió vezetőjével is tárgyal majd egy Costa Rica-i stúdióval létesítendő kapcsolatról. Mint hírlik, a JATE is keresi az együttműködés lehetőségét egyik Costa Rica-i egyetemmel, s az sem elképzelhetetlen, hogy a latin-amerikaiak testvérvárosukra is találnak Szegeden. A szimfonikusokat, akik ma este még Csehszlovákiában koncerteznek ötven turista is elkíséri a turnéra. Beaschini úr mesélte: ez a Costa Rica-iaknál afféle nemzeti szokás, hogy ha valamely futballcsapat, vagy művészeti együttes külföldi szereplésre indul, a honfitársak is elkísérik. A Costa Rica-i Szimfonikus Zenekar fellépése egyébként a filharmóniai koncertsorozat bérleti hangversenye. Szólistájuk világhírű szoprán, Guadalupe Gonzales, aki nemrég a philadelphiai Pavarotti-verseny első díjasa lett. A zenekarnak, mint kiderült egy magyar hegedűse is van, Lendvay György. Az előadók műsorán Wagner- és Csajkovszkij-művek interpretálása mellett saját zenei kultúrájukból, muzsikájukból is ízelítőt adnak. így repertoárjukban Guamieri, Gutierrez és Villa Lobos darabok is szerepelnek. A koncert hétfőn este fél 8-kor kezdődik a nagyszínházban. ÚJ FILM Veszett a világ, avagy: Sailor és Lulu RENDEZTE: DÁVID LYNCH ZENE: ANGELO BADALAMENTI KÉP: FRED ELMES FŐSZEREPLŐK: SAILOR - NICOLAS CAGE, LULA LAURA DERN Körülbelül egy éve mutatták be nálunk Lynch Kék bársony című filmjét, mely sokakat zavarba hozott, másoknak meg nagyon tetszett. A két tábor, ha lehet itt egyáltalán táborról beszélni, nemigen fedte egymást. Az olykor drasztikus, netán szürrealista képek nem hagyták nyugodni a nézőt, felkavarták, mert Lynch meglehetősen különös világa, amelytől legszívesebben irtóznánk, azért valahol mégis létezik, hogy azt ne mondjam: van. És ez a különös van még tendenciózusabb új filmjében, melyet nem ajánlanak 16 éven aluliaknak. Jómagam ajánlanám is, meg nem is. Ez ám a dilemma. Netán valaki csak ebből a filmből értesülne, hogy valóban veszett, a kibírhatatlanságig őrjítő ez a világ, s akkor nem köszönné meg Lynch-nek, hogy beavatta. Aki pedig tudja, hogy ilyen, annak azzal kell számolnia, hogy még inkább annak fogja látni. Mert az már nem csak képzeletbeli borzalom, mikor valaki nem tudja elkerülni a sorsát. És a vészjósló jelek itt hevernek körülöttünk: a szétdobált ruhák, a sistergő cigarettaparazsak, egy vérfolt és a vele ijesztően azonos rúzs színe, egy hibás fogsor, az alkoholok, egy férfi kezével elrohanó kutya, a rádióban válásokról, rablásokról, gyilkosságokról hallunk, néha felvillan, de iszonyúan parázslik egy-egy régi emlék... És ami szép lehetne, az is mind belevész a kavalkádba, abba, hogy más nyomorúsága is a mi nyomorúságunk, mert az a világ nyomora. Sailor és Lula hiába is próbál kitémi ezek elől, még ha azt tudják, hogy egymásban és csak egymással talán van esélyük, hogy föloldják ezt a nyomorú sorsot. Mindketten magas hőfokon izzanak. A film vége látszólag „boldog vég", csak az előzmények azt súgják, ilyen nincs. Lynch megpróbálta összegyűjteni a világ összes szóba jöhető érzéki borzalmát és gyönyörét, ami két órába belefér. Hogy miért? Azt hiszem, ez bagatell kérdés, vagy a rendező az oka mindennek. P. Sz. A májusi Tiszatáj Baka István költeményével indul a folyóirat legújabb száma. A költőre a Magyar Rádió is ráirányította a figyelmet: május első hetében a hét költőjének választotta, s így több műsorban is megszólalhattak a Szegeden élő művész írásai. Rajta kívül Nagy Gáspár, Szöllősi /faltán és Tandori Dezső versei, valamint Levendel Júlia regényrészlete kaptak még helyet a szépirodalmi rovatban. Ugyancsak itt folytatódik Szerdahelyi Zoltán interjúsorozata Hajnóczy Péterről. Ezúttal Nagy Gáspár költő beszélget az irodalomtörténésszel az alkotási folyamatról, író és kritikus, vagy az író és a politika kapcsolatáról, s arról, mit tart Nagy Gáspár igazán fontosnak Hajnóczy művészetében: „Nála ugyanis olyasmit éreztem - amit még a világirodalom nagyjainál is ritkán érez az ember -, hogy valami fantasztikus tétje van annak, hogy ő egy mondatot jól írjon le, s azok a mondatok egymással is összejöjjenek." A rovatot egy igen érdekes és tanulságos kortörténeti dokumentum zárja. Bözödi György erdélyi író, újságíró, szerkesztő 1945-ös írószövetségi perét ismerheti meg belőle az olvasó. A tárgyaláson elhangzottakat tartalmazó jegyzőkönyv-részletből kiderül, hogyan lehet félreértésekkel és csúsztatásokkal egy írót szellemileg, majd később testileg is megtömi, egy írást fasisztának bélyegezni. S az is, hogyan lehet egy igazságot visszájára fordítani. A Tanulmány rovat egyetlen, ám annál nagyobb jelentőségű elemzést közöl. Tőzsér Árpád az ugyancsak felvidéki kortárs Grendel Lajos 3 regényét vizsgálja. Meggyőzően bizonyítja, hogy az Éleslövészet, a Galeri és az Áttételek trilógiát alkotnak, csak összetartozásukban szemlélve fedezhetők föl bennük a filozófiai és szociológiai mozgatórugók, vagy éppen a Madách Tragédiájával való rokonságuk. Grendel három regénye vitathatatlanul a '80-as évek egyetemes magyar regénytermésének élvonalába tartozik, mert Tőzsért idézve -: „a történelem minden szakaszában talál majd magának jelentést. Alapvetően a „világban való létre" nyitott, de azért a „világ" legalább annyira benne van, mint a „lét". Az Örökség rovatban két írás található. Mindkettő Sik Sándorhoz kapcsolódik. Rónay László a tudós paptanár irodalomszemléletét, Máté Zsuzsanna pedig Esztétikáját mutatja be. Az esztétikus esztétika címmel. A Néző rovatban Kabdebó Tamás Mit ér és milyen az ember, ha magyar, a diaszpórában? című tanulmánya olvasható. A szerző meg is válaszolja a címben feltett kérdést: „Mim idekinn magyar - az ember annyit ér, amennyire magyar kultúráját megőrizni, s annak hajtásaiv'al magyar és nem magyar embertársait megajándékozni képes. " Ugyancsak itt kapott helyet Tabajdi Csaba A nemzet és a mai magyar társadalom című írása is. Kritikát e hónapban Gróh Gáspár Szabó Dezsőről, Alfoldy Jenő és Görömbei András Kiss Ferencnek Csoóri Sándorról szóló kötetéről, és Kovács István az 1956-os forradalommal foglalkozó, nemrég megjelent könyvekről írt. Az Erdély Művészetéért Alapítvány képzőművészeti pályázatot hirdetett. Az elkészült pályaművekből - melyek vándorkiállításon vesznek részt - válogatott illusztrációt a Tiszatáj májusi száma. Ehhez kapcsolódik a Művészet rovatban Hajdú Demeter Dénesnek a budapesti tárlat megnyitóján elhangzott szövege is.