Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-03 / 102. szám

1991. május 3., péntek Kultúra 5 KÖNYVÜZLETEK PRIVATIZÁCIÓJA Csak a Radnóti marad állami tulajdonban? Törvény szabta kötelezettség a könyvkereskedelem privatizációja - hangzott el a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nemrég tartott sajtótájékoztatóján: mintegy „próbaprivatizációként" első lépcsőben a vidéken érdekelt Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat 15 könyvesboltja kerül majd magánkézbe. Az előprivatizációs törvény értelmében a tíz, vagy annál kevesebb dolgozót foglalkoztató könyvesboltokat 1992. december 31-éig privatizálni kell, az ennél több alkalmazottal működőket pedig kérelemre - privatizálni lehet, ami azt jelenti, hogy a Művelt Nép könyvesboltjaiból csak 12 üzlet maradhatna állami kézben, 260-at pedig az Állami Vagyonügynökségen keresztül kell majd elárverezni. Hogy mely üzletek maradnak érintetlenek Szegeden, és melyek kerülnek magánkézbe, a Művelt Nép szegedi területi igazgatóságán reméltük megtudni, - hiába -, mert, mint hallottuk, a könyvüzletek sorsát eldöntő tényekről nem rendelkeznek elegendő információval. Mindenesetre, a tizenkét, privatizálási kötelezettség alá nem eső bolt közül csak egy szegedi, a Radnóti könyvesbolt. A többit a törvény értelmében elvileg magánkézbe kellene adni. aminek esetleges rendezetlensége nemcsak Szeged könyvkereskedelmi hálózatát érintené érzékenyen, hanem az olvasókat is. Ha tehát Szegeden még nem tudni semmi pontosat, a „nyomok" Budapestre vezetnek: a Művelt Nép kereskedelmi főosztályának vezetője. Morvái Tibor friss információk birtokában készségesen tájékoztatott. — Valóban vannak problémák a könyvkereskedelem privatizációja körül; egyes döntések feliébezhctctleríül a törvény szerint születtek, m(g mások ellen esetleg háboroghatunk. Jelenleg a következő helyzet van: a privatizációt a Művelt Népet felügyelő főhatóság, a művelődési tárca, és az Állami Vagyonügynökség bonyolítja. A minisztérium március elején öt fős bizottságot alakított, hogy az a könyvkereskedelmi privatizáció elképzeléseit kidolgozza, illetve hogy végső döntésre javaslatot tegyen az ÁVÜ-nck. A javaslat nemrég megszületett, a miniszteri értekezlet el is fogadta és a Vagyonügynökség elé terjesztette. A lényege, hogy jövő év végéig 160 boltunkat, és 100 egyéb értékesítő helyiségünket kell elánerezni, első lépcsőben pedig tizenötöt, köztük egy szegedit is, a Csonerádi sugárút 73 szám alattit. — És mi a probléma... ? — Az, hogy a tárca nem mindig veszi figyelembe a könyvterjesztés szempontjait, illetve hogy a törvény szerint csak az ÁVÜ-nek van joga boltokat kijelölni, és azt nyilvánosságra hozni, ilyen döntés pedig még nincs. Mi azt várjuk a művelődési tárcától, hogy olyan javaslatot juttasson a Vagyonügynökséghez, ami a vállalat egészét veszi figyelembe. Az ÁVÜ-nek azt kellene először eldönteni, mi lesz a Művelt Nép egészével, s hogy az állam óhajt-e egy általa irányított, terjesztési hálózatot. Ez ügyben eddig egyedül a vállalatunk igazgatója érdeklődött, a tárcától senki. Sót, az egész privatizációs folyamatról eddig hivatalosan semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, az információink csak értesülésszerűek. — Milyen megoldást fognak javasolni az Állami Vagyonügynökségnek? — El szeretnénk crni, hogy a tizenkét. nem privatizálandó könyvüzlet mellett a bolthálózat egy töredékét meghagyják nekünk. Körülbelül harminc boltról lenne szó, vagyis megyénként kettőről, de minimum egyről. Egyelőre rajtunk van a tankönyvterjesztés gondja is. ami veszteséges, és senki nem fogja finanszírozni. De mindez kultúrpolitikai kérdés is; a könyvterjesztésre nem lehet rugalmatlanul alkalmazni a törvényt. Az AVÜ ugyan a törvény szerint döntene, ha a Radnótin kívül valamennyi szegedi boltunkat privatizálná, de nem biztos, hogy szerencsés döntés volna. Az új kiskereskedelmi hálózatunk kialakításához Szegeden is meg kellene maradjon legalább még egy üzletünk. — Döntöttek-e már arról, hogy melyik bolt meghagyását kérjék? — Igen, vannak elképzeléseink, de nem szeretném ezeket nyilvánosságra hozni, lehet, hogy az ÁVÜ el sem fogadja a kérelmet. Nekünk kellene a Móra könyvesbolt, és az idegen nyelvű is, de ismétlem, erről korai volna nyilatkozni. — Mi lesz a Művelt Nép üzleteiben dolgozók sorsa? — Hogy mi lesz az emberekkel, arról a privatizációs törvény nem gondolkodik. Ha csak a tizenkét bolttal maradnánk, akkor számításaink szerint sajnos országosan 800 ember kerülne az utcára. Az Állami Vagyonügynökség számára a könyvkereskedelem privatizációja csak kis tétel, így sajnos a 800 fő is „kis tétcinek" számít a másutt munka nélkül maradók sokaságában. — A terjesztés számára egy másik kényes kérdés, hogy mi a biztosíték arra, Iwgy a privatizált boltok valóban könyvesboltok maradnak? — A törvény az önkormányzatok kezébe adja a döntést. Úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat a vevővel kötött szerződésben öt évre fenntarthatja a profilt, de erre a törvény nem kötelezi. Én nem tételezek fel semmi rosszat az önkormányzatokról, úgy vélem. Szegeden nem merülhet fel, hogy könyvüzlet helyett vendéglőre szerzódnek,*de a községekben, falvakban, sajnos, igen. Remélem, a helyhatóságok a kultúrában is gondolkodnak, s nem a feltétlenül jövedelmezőbb megoldást választják. Panek József Évadzáró a Mesterbérletben A héten tartotta évadzáró koncertjét a Mesterbérlet sorozatban a Weiner kamarazenekar Weninger Richárd vezényletével, a Tisza Szállóban. Szegeden élő szerzők művei is szerepeltek a változatos műsorban, így elsőként Vántus István tói az Elnémulások, s a Gemma című kompozíciók. Nem először hallottuk immár az együttestől e műveket. Repertoár darabjaik közé tartoznak. A zenekar tónusa jól illik Vántus világához. Most is eleven beszcdességgel szólalt meg előadásukban a lírai hangvételű Elnémulások, s frappáns virtuozitással a Gemma. Az est külföldi szólistája a fiatal Luc Devoss volt Belgiumból. Két kompozícióban szerepelt, Bach f-moll zongoraversenyének és a fiatalkori Liszt-műnek, a Malediction-nak a magánszólamait játszotta. Úgy tűnt, hogy a zongorista számára az igazi kedvére való feladat a virtuóz Liszt-mű volt. A Bach zongoraverseny világa meglehetősen idegen maradt Devossnak. viszonylag sok pedállal, vulgárisan elzongorázta, s például a második tétel bensőséges Iclekhangjával sem tudott azonosulni, a gyors tetelckben pedig nem volt igazán együtt a zenekarral, ütemsúlyaival gyakran elöltük járt. A Liszt-mű látványos zongoráznivalói közben talált magára a belga vendég, bemutatván jó manuális adottságait, s temperamentumát. A zenekar előadásában eleven muzsikáló kedvvel hallottuk Haydn Esz-dúr szimfóniáját, majd egy ősbemutatót. Huszár Lajos Bécsi szvit-jét. A szólistának, a kiváló Szecsődi Ferencnek testére szabott feladat e mű, amely nem véletlen, hiszen alapanyagát a kitűnő hegedűvirtuóznak, Kreislernck dallamai szolgáltatják. (Becsi capriccio. Kínai dobos, Románc, Szcp rozmaring. Szerelmi öröm.) Huszár remek érzékkel játszott Kreisler behízelgő melódiáival. Amellett, hogy azok eredeti bája s szépsége megmaradt, a hozzá fűzött saját zenei anyaggal fajsúlyosabbá. mélyériclműbbé tette azokat. Izgalmasan eklektikus, századeleji atmoszférát teremtett, ugyanakkor mégis egyéni, intellektuális választekosságú, mai hangú is. S/ccsődi előadásáról is csak a legjobbakat mondhatom. Elbűvölően színes, érzelmes, bájjal teli s elegánsan virtuóz volt. B. B. Daloló nap A daloló napot nem úgy kell érteni, hogy a péntek énekel. Épp ellenkezőleg: ma. pénteken este 6-kor négy kórus fog énekelni a Bálint Sándor Művelődési Házban. A Művelődési Osztály mely immár a Polgármesteri Hivatalhoz tartozik - és az üjszegedi művelődési ház melyet szintúgy nem régóta jegyeznek ezen a néven - immár nyolcadszor rendez daloló napot. „Melyre tisztelettel meghívja önt és kedves családját" - olvasom a meghívón, a belépés díjtalan. A fellépők között találjuk a Szeged-Tarjánvárosi templom Szent Gellért énekkara (vezényel Lajos István, szólót énekel Szél Pálné), a szegedi MÁV-énekkar (vezényel Erdős János, zongorázik Delley József), a Démász Erkel Ferenc kórusa (vezényel dr. Miliálka György, zongorán km. Joö Ete), az ipari szövetkezetek vegyeskara (vezényel Delleyné Halama Piroska, zongorán közreműködik Delley József, szólót énekel Kerényiné Varjasi Ida) valamint a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Partyscum kórusa (vezényel Joö Ete zongorázik Gvasai Ágnes) BEVEZETÉS AZ ÖSSZNÉPI HÁBORÚBA Kié a kábel, a fej, meg a többi? A közelmúltban szűkszavú hírben írtuk meg, hogy a városi televízió vezetőjét, Pavlovics Miklóst április 11-ei hatállyal felfüggesztette állásából a polgármester, egyszersmind fegyelmi eljárás megindítását rendelte el. A közgyűlésen dr. Lippai Pál bejelentette, hogy Pavlovics a képviselő-testület engedélye nélkül elcserélte a városi televízió részvényeit, ezzel megkárosította az önkormányzatot, és súlyos kötelességszegést követett el. Ugyancsak az önkormányzati testület tudta nélkül részt vett egy kft. alakításában, felhasználva a munkakörében meglévő információkat és kapcsolatrendszert. Az ügy távólról pont úgy nézett ki, mint sok száz másik a mai Magyarországon. A dolog lényege: harc a tulajdonért. Többnapos „nyomozás" után sem látszik másként; amiért mégis rászántam magam, hogy megírjam a mini „kábel-gate" hátterét, az éppen a típusossága. E jellegzetes kis ügyben, mint cseppben a tenger, ott a gazdasági átalakulás ellentmondásossága. Arányok, csere után Az olvasó tisztábban látása végett, loholjunk végig először a szegedi kábeltörténeten - pénzügyi szempontból. A tanácsi, vagyis közpénzből körülbelül 30 milliót fordítottak annak idején a kábelhálózat és a fejállomás kiépítésére, valamint a városi tévéstúdióra. (Csak megjegyzem, ritka ügyetlen beruházás volt - a mából visszanézve legalábbis, s még akkor is, ha a kábeltévés tapasztalat kevés volt akkoriban az országban.) Az üzemeltetés a Szelkáé volt mindaddig, amíg 1989-ben - létre nem jött a Szegedi Kábeltelevízió Részvénytársaság, 16,9 millió forintos alaptőkével. Más tanácsi vállalatok (Szirt, IKV. VGV, Szelka) mellett a városi tévé is részvényes volt az rt.-ben. Mindaddig, amíg (az idén márciusban) Pavlovics Miklós el nem cserélte a VTV egymillió forint értékű részvényeit, a kábel rt.-ben a városnak - közvétve, a vállalatai révén - összesen 8.5 millió forint értékű volt a részvénye (50.02 százalék). Ha tehát az n. igazgatótanácsában az önkormányzat érvényesíteni kívánta volna akaratát, feltehetően megtehette volna; a részvénycsere-akció után erről le kell mondania, hiszen kisebbségbe került (44.4 százalék), leszavazhatják Miért fontos ez? A Kábel Rt. külföldi befektetővel tárgyal. Gulyás Gyula ügyvezető Szerint immár másfél éve. Az amerikai társaság tókéjével modern távközlési rendszert lehetne kiépíteni Szegeden. Az egyetlen feltétel: a befektető 50 százalékos tulajdoni hányadot szeretne. Eltűnnek a milliók? Szó sincs arról, hogy az önkormányzatnak az amerikai üzlet ellen lenne kifogása - tájékoztatott Nacsa János, a tervosztály főmérnöke. Az forog itt kockán, hogy az eredeti tanácsi beruházás értékét az önkormányzat nem lesz képes érvényesíteni. Egyszerűen kigolyózzák az üzletből, az eredeti 30 millió füstté-köddé válik, s egy közpénzből indult beruházás reménybeli, jövőbeni hasznából nemhogy egy fityinget sem lát majd az önkormányzat, de veszélybe - magántulajdoni függőségbe - kerül a közszolgálati tévéadás is. Az rt. ügyvezetője persze nem érti. miért tételezi ezt a rosszindulatot az önkormányzat |0 már hónapokkal ezelőtt ha romvariációs tárgyalási alapot kínált: 1. az rt. megvásárolja az önkormányzati tulajdont képező közpénzből épített kábelhálózatot és fejállomást; 2. bérbe veszi; 3. az önkormányzat apportként beviheti az rt.-be. Szép, mondhatnánk. Korrekt ajánlat. Csak az a bibi, hogy képtelenek megegyezni a megvásárlandó, vagy bérlendő, vagy tulajdonrészként funkcionáló „hucimuci" mai értékében. (Ha a befektetett 30 millióból a stúdióra fordított 8 milliót leszámítjuk, akkor 22 millióról van szó.) A részvénytársaság mindösszesen 3 millióban ismerné el ezt az értéket, minek hallatán az önkormányzatnak persze „eláll a lélegzete"; joggal tart attól az össznépi vádtól, hogy itten kótyavetye folyik. Mi történt eddig? Született egy műszaki szakértői vélemény, mely az „avulással korrigált szikmai és költségelemzés "végeredményekém minimálisan 14 milliósra tette az önkormányzati tulajdon értékét. Gulyás Gyula ügyvezető viszont továbbra is csak 3 milliót bír elismerni. Pillanatnyilag mindkét fél vár egy tételes könyvvizsgálói jelentésre, amely majd megállapítja a forgalmi értéket, aztán indulhat a tárgyalások újabb sorozata. Közből magán, kézen-közön Eközben várnak az amerikaiak is, az erre hivatott bizottság vizsgálja Pavlovics fegyelmi ügyét, a városi tévé műsorai pedig Vida Mihály mb. vezető irányításával készülnek és időnként nézheti, aki nézheti. De meddig? - kérdezhetjük, mert az ágbogas ügynek van egy újabb, haragoszöld hajtása is. Cégbírósági bejegyzés alatt áll a Telin Kft., amelyben a kábel rt.-nek 51, Pavlovics Miklósnak pedig 49 százalék a tulajdonhányada. A Telin egy új elektronikus reklámsajtót hozna létre, amolyan szegedi kereskedelmi népújságot. Napi 24 órában önálló csatornán adna. s a szerződés szerint ugyan e csatomán „engedné" a közszolgálati műsorok adását is. íme a Pavlovics elleni 2. számú vádpont mögöttese: a pozíciójában szerzett információkat és kapcsolatokat „átmentette" maszekba, hiszen a váfosi tévénél kezdte meg a kereskedelmi adáshoz szükséges számítógépes program kidolgozását: az állítólag kész szoftver most átmegy a Telin tulajdonába. Az új kft. konkurenciát jelent a városi tévének, amely — éppen Pavlovics korábbi panaszos nyilatkozataiból tudjuk - jórészt reklámból fedezte a közszolgálali műsorok költségeit. Szolgálat a városnak? Ezen a ponton ideje megkérdezni a városi lévé állásából felfüggesztett vezetőjét: - Melyik volt előbb: a részvénycsere. vagy a Telin alapítása' - Március elején az előbbi, közepén az utóbbi - Ha a minimális alaptőkével indul a kft., akkor is 500 ezer forintod vagy értéked van benne. Ebből a kb. 200 ezret érő szoftver plusz a számítógép állítólag nem volt a tiéd... - Hanem kié? Tény, hogy a stúdióban kezdtünk dolgozni a programon, a számítógépet a Müszitől kaptam kölcsön. De olyan kicsi a helyünk, hogy kinőttük a házat, a gép útban volt. kivittem. Egy tíztagú team dolgozott a programon, köztük én is, végül megvettem tőlük. - Miért nem a városi tévén belül csináltad meg a kereskedelmi képújságot? - De hol. könyörgöm, hol? A frissen újjáépült református palota földszintjén hosszas siránkozásomra kiutalt nekünk az IKV 150 négyzetméternyi helyiséget. Igen ám. de még legalább 600 ezer forint kellett volna a teljes rendbehozatalához. ezért úgy döntöttem, hogy a felét bérbe adom. Az így nyert pénzen a másik felét számunkra beköltözhető állapotba hozhattam volna. De amint az önkormányzat megneszelte a bérbeadást, rögtön visszavették az egészet. A városi tévé be van szorítva két apró szobába, amelyek közül az egyik a stúdió. - Ki vette volna bérbe a kis-„ körúti helyiségeket? - Dr. Bába István. - Mégis, hogy gondoltad: a városi tévé a reklámból élt, te meg csináltál egy kft.-t, ahova átvitted volna az általad vezetett intézményt fönntartó hirdetési tevékenységet... - Tervezeteket adtam be az önkormányzat megfelelő bizottságaihoz, hogy mit kéne csinálni a VTV-vel. Volt olyan javaslatom is, hogy a VTV lépjen be egy Tclin-clőd-szerű társaságba. Rcakció - semmi. Most is úgy gondolom, hogy a Telinneljó szolgálatot tettem a városnak: tisztességes üzleti vállalkozásban Szeged gazdaságát lendíti a kereskedelmi csatorna. Ha egy milliomos jelenik meg a kábel rt.-nél és megveszi ezt a csatornát, esetleg szcxrcklámot nézhetünk a nap 24 órájában. Az jobb lenne? - A Szirt részvények, amelyekre a kábeltévéseket cserélted, állítólag értéktelenek. Ráadásul az önkormányzat szavazatokat veszített a kábel rt.-ben a csereakciód miatt. - Honnan tudjam én a Szirt részvények értékét? Érdeklődtem persze, de azt mondták, hogy a városgazdálkodás is névértéken vett nemrég. Gondoltam, darab darab, miért ne cserélhetném én is névértéken, ráadásul a bank. amelyikkel cseréltem, plusz 300 ezret fizetett, s ezzel megoldhattam a VTV legsürgősebb anyagi gondjait. Ha engedélyt kérek? Rég elúszunk, amíg ez az önkormányzat bármire is képes elhatározni magát. Különben korábban mindenféle tanácsi engedély nélkül ennél jóval nagyobb összegű pénzügyi akciókat bonyolítottam, mert szükség volt rá, hogy megmaradjunk. Mit tehettem volna, ha egyszer se a tanács, se az önkormányzat nem tudja finanszírozni a saját intézményét? Hát, ennyi. Következtetések? Akadnának, dc mért ne bízzam önre. kedves olvasó? A föntiek: mindössze egy röpke pillantás a kulisszák mögé, ahol kemény ütközetek zajlanak manapság - a tulajdonért Sulyok Erxsébet j