Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-10 / 83. szám

4 Panoráma 1991. április 10., szerda Új vezetőséget választott a Magyar Amatőrfilm Szövetség közgyűlése a hatvanas évek közepén. Heves vita folyt a leendő elnök személyéről. Ki legyen? Ez, az, amaz! Egyszer csak bekiabálták a nevem. Pár másodpercre néma csönd lett. - Szavazzunk! - javasolta a közgyűlés elnöke. Nagy többséggel engem választottak meg. Fölálltam, szétnéztem a pesti „oroszlánok" között és kissé meghatódva megköszöntem a bizalmat és elvállaltam a tisztséget. Szorgalmasan utazgattam Szegedről Pestre a vezetőségi ülésekre. Délután négykor indultam kocsival és másnap hajnalban vergődtem haza. Ezt jó néhányszor megcsináltam. Hazafelé jövet mindig átgondoltam, hogy mire is mentünk? Határozatra soha nem kerüli sor a szenvedélyes személyi viták miatt, amelyeknek hátterét nem is ismertem. Sokszor elgondolkodtam rajta, mi a fenének tékozlom a drága időmet ezekre az ülésekre, amelyekre joggal lehetett mondani: vajúdnak a hegyek és megszületik egy egérke. A legközelebbi közgyűlésen le is mondtam. Mégis, hány ilyen értekezletet tarthatnak ebben az országban, amelyen nem történik semmi, tűnődtem egyszer. Ez adta az ötletet a filmhez, amelynek máris megszületett a címe: Ülés avagy értekezlet. A szereplőket a barátaim és az ismerőseim közül választottam ki, karakter szerint, mert nem akartam, hogy akármelyik is ripacskodjon. Szükségem volt egy szenvtelen arcú előadóra, akire senki nem figyel, egy kövér, állandóan izzadó szereplőre, akinek mindig a jéghideg sörön jár az esze, NÉMETH ANDRÁS Filmjeim születése Ülés avagy értekezlet idősebb bácsi is kellett, aki csak alszik az értekezlet alatt. Kerestem egy nagyevót is, aki a harangszóra nagyokat nyel. Találtam egy jóképű, őszhajú, valódi szoknyavadászt, igazi lányok-asszonyok öröme volt. Még egy szorgalmasan jegyzetelő fiatalember hiányzott. Nem volt nehéz meglelni, a kedves, fiatal kolléga, akivel együtt úszkáltunk a városi nyitott uszoda langyos vizében (népszerű nevén a SZUE-ban). szívesen vállalta a szerepet. Úszás után átmentünk a kis meleg medencébe „brügölni". - Már csak egy szereplő hiányzik - mondtam neki. - Egy fiatal, szép lány kellene, aki nem riad vissza a forgatás kis fáradságától, persze honorárium nincs, csak a játék öröme. - Várj. Bandi bátyám - felelte a gyorsbeszédű barátom, kiugrott a vízből, átszaladt a nagy medencébe és néhány perc múlva egy ficánkoló lánnyal a vállán jött vissza. Én csak néztem, mi történik. A fiú odaért a kis uszodához és odadobta a lányt elébem a vízbe. - Bandi bátyám, itt van mondta nevetve. A lány prüszkölve emelkedett ki a vízbői és csodai+oz;a nézett rám, amikor bemutatkoztam. Szép, gondoltam. Miután kiköpködte a vizet, elmondtam neki, hogy a készítendő filmemhez női szereplőre lenne szükségem. Röviden elmagyaráztam neki, hogy mire gondolok és megkérdeztem, elvállainá-e a szerepet. Rövid gondolkodás után vállalta. Hazafelé menet megköszörültem a torkom: - Béla, nem kell válaszolnod, ha nem akarsz, ez a lány...? - Értem én, mit akarsz kérdezni. Gyerekkora óta ismerem, rendes, okos, de én az ilyeneket nem szeretem. Bármilyen szépek is, csak gond van velük, és a végén még el is kell venni feleségül. Azt már nem! - nevetett. * Kivételesen forgatókönyvet is írtam. Jókedvűen, szórakozva csináltuk a felvételeket. Az elképzelésem az volt, hogy minden hallgató unatkozik, útálja az előadót és gondolatai elkalandoznak. Ki eszik, ki iszik, ki alszik, ki a titkárnőt simogatja végig a tekintetével. A bosszúállás szelleme eluralkodik. A kegyetlen előadót, aki nem tudja rövidre fogni a mondókáját, felrobbantják. kiszomjaztatva homokba temetik, egérfogót pattintanak az ujjára, de az csak mondja-mondja fölösleges értelmetlenségeit. A vidám hangulatú forgatás két kedves emléke a nőcsúbász fantáziája. A titkárnő behozza a kávét, és amikor a kissé behemót Béla barátom mellett áll, a szemben ülő szoknyavadász úgy képzeli, hogy a szorgalmasan jegyzetelő fiatalember a lány fenekét simogatja. Ezt a jelenetet a padlón hanyatt fekve filmeztem. Először Béla úgy markolt a lány hátsójába, mintha kolbászhúst kevert volna. Az fölsikoltott és ugrott egyet. - Állj! Figyeljetek ide, ez csak képzelet. Tehát - fordultam a lányhoz -, magának a szeme se rebbenjen. Béla, te meg először finoman simogasd. Utána gyengéden belemarkolhatsz, de figyelmeztetlek, hogy drága a film. Negyedszerre sikerült a felvétel. Teljesen elgémberedtem a padlón való fekvéstói. - Bandi bátyám, nem lehetne ezt a jelenetet még egyszer megismételni? - fordult hozzám Béla. Még egy kedves, humoros rész jutott eszembe, ismét a nócsábász fantáziája. Ránéz a lányra, behunyja a szemét és képzeletében vetkőzni látja. Egy színészi képességű barátom ügyeskedett a felvételnél. A lány roppant zavarban volt, noha a bikini volt a határ. Nem ment sehogysem. Úgy hajigálta le magáról a ruhát, mintha égne. - Ezt így nem lehet, kedves, ez nem csábító vetkőzés. Maga úgy csinálja, mintha a fürdőkádba készülne. - Hát hogyan csináljam? - Figyeljen ide! - szólt az önkéntes segédem, és elkezdett vetkőzni. A zakóját elegánsan félre dobta, az ingét lassan kihúzta a nadrágjából, feje fölé emelte, mielőtt levetette volna, a széle alatt huncutan kinézett. A nadrágját már nem vetette le, csak imitálta a szoknyából való kilépés csábító mozdulatát. Utána a lány elsőre tökéletesen eljátszotta a szerepét. Ezek után befejeződik az ülés, avagy értekezlet, mindenki tapsol, gratulálnak a szónoknak és elmennek. Az asztalon ott marad az eredmény: egy hamutartó, körömig égett csikkekkel. A repülőtechnika fejlődésének első évtizedeiben a levegőnél nehezebb járművek tervezői a merev szárnyú „sárkány", és a csapkodós szárnyú szerkezet mellett függőleges tengely körül forgatott szárnyakkal kísérletezve keresték a repülés új megoldását. Az első világháború idején a magyar Petróczy István alezredes. Kármán Tódor professzor és Zurowetz Vilmos folytattak eredményes lebegtetési kísérleteket csavarszárnyas repülőgéppel. A szerkezet stabilitását azonban nem tudták megoldani. E kísérletekben részt vett egy alig 27 éves fiatalember, név szerint Asboth Oszkár. Asboth 1891. március 31-én született a dél-magyarországi Pankotán. Apja erdész volt. A szülők katonai pályára szánták, hiszen két nagybátyja - Lajos és Sándor - a magyar szabadságharc ismert harcosai voltak; Lajos tábornok volt, Sándor Kossuth Lajos szárnysegédje, aki Kossuthtal együtt hagyta el az országot; Amerikában először acélöntödét létesített, majd elkészítette New York városrendezési tervét. De térjünk vissza Asboth Oszkárhoz. Iskoláit Aradon végezte, és hatodikos gimnazista korában beiratkozott egy sportklubba, ahol a motorsporttal foglalkozott. A klubban sok külföldi sportlapot nézegetve az akkor fejlődő repü lés keltette fel a figyelmét. Alig érte el 18. életévét, amikor siklórepüló'gépet épített, s biplánját motorbicikli emelte magasba. Ezután motoros gépel tervezett, a Függetlenség című aradi napilap Géprepülés rovatát szerkesztette. Közben stabilizátort tervezett repülőgépekhez. E szerkezetével a bécsi hadügyminisztérium pályázatán dicsérő elismerést nyert. Ezzel aztán elkötelezte magát a repülés mellett. 1912-ben ifj. gróf Teleki Tiborral Első Magyar Aero Művek/Teleki és Asboth néven céget alapított. Vállalkozásuk azonban nem volt sikeres. Az első világháború kitörése után a Bécs melletti repülőgépgyárba, a fischamendi Flugzeigwerkehez rendelték katonai szolgálatra. Rövidesen üzemvezető lett, majd megbízták a légcsavargyár szervezésével és vezetésével. Itt bőséges alkalma nyílt a helikopter legfőbb elemének, a légcsavarnak a gyártására és tanulmányozására. Mintegy 1500 légcsavart szerkesztett és vizsgált meg a légcsavargyár szélcsatornájában. Elkészítette az AH 1 elnevezésű helikopterét, amely 1928. szeptember 9-én helyből, merőlegesen felemelkedett 120 lóerős, kilenchengeres motorjával. A gép két, fából készített, egy tengelybe eső, egymás felett elrendezett,. 4,35 méter átmérőjű, ellentétes irányban forgó emeiőiégcsavarral működött. A kerék helyére négy futball-labdát szerelt, hogy a gép leszállásához megfelelő ruganyosságot biztosítson. Az első felszállásnál az előre kiszámított 1100 fordulat elérése után a gép hirtelen, pillanatok alatt a magasba emelkedett, és tíz méternyire a földtől megállt és lebegett. Mintegy 10 percig tartózkodott a gép a levegőben, majd zavartalanul leereszkedett. A későbbiek folyamán az Asboth-helikopterekkel még számos eredményes repülést végeztek. Az elért ftgnagyobb magasság 30-50 méter volt. Bár nagyobb magasságot is elérhettek volna, de a biztonságos kényszerleszállás még nem volt megoldva. R. N. Liptrol, az angol Air Ministry tudományos kutató osztályának igazgatója, aki maga is repült a géppel, a Journal of the Aeronauticaí Society-ben 1931ben megállapítja, hogy az „Asboth-helikopter meglepő sebességgel emelkedik függélyesen... tetszés szerinti magasságba és ideig egy helyben lebeg, és tökéletesen kormányozható. A legérdekesebb azonban az, ami más kísérleti helikoptereknél hiányzik, hogy ez a gép minden tengelye körül tökéletesen stabil..." Asboth Oszkár igazi érdemeit a külföld jobban elismerte, mint saját hazája. Az első helikopter felszállásának 25. évfordulója alkalmából a Fédération Aeronautique Internationale (Paris) 1954-ben a repüléstudomány terén kifejtett évtizedes munkásságáért a Paul Tissandier-diplomával tüntette ki. A feltaláló 1960. február 27-én halt meg, 69 éves korában. Pap János Dunántúli tájakon GYENES KÁLMÁN KÉPEI A HELIKOPTER ELSŐ MAGYAR MEGÉPÍTŐJE Asboth Oszkár emlékére