Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-09 / 82. szám

1991. április 9. kedd Ellentmondások 7 Diplomáciai zwick-zwack A rendszerváltást sokan úgy gondolják, hogy mindent másképpen kell csinálni, mint eddig. Mindent. „Másképpeli lesz holnap. " Ami engem illet, nem kevés dolgot látok megváltoztatandónak. melyeket az új hatalom eddig elmulasztott megváltoztatni. Aztán van a listán olyan is, amelyet megváltoztattak, de rosszabb lett, mint volt. A legelszomorítóbb azonban, ha olyan dolgokat is igyekeznek megreformálni, (korszerűbben: új alapokra helyezni), amelyek jók voltak. Működtek: betöltötték funkciójukat. Kétségtelen, hogy a „mindent megkellváltoztatni-logikáját" még a kormányzaton belül is szokatlan következetességgel alkalmazza a Külügyminisztérium. S bizony nem is eredmény nélkül: A megdöntött rendszerben a külpolitika sikerágazatnak számított, nosza, meg kell változtatni! Eddig jó volt? Mi majd megmutatjuk, hogy most aztán még jobb lesz. Az eredmények elég látványosak. A környező országokkal romlott a viszonyunk; ennek illusztrálására talán elég a horvátországi fegyverakcióra utalni, vagy arra a fejetlenségre, amely ami Bős körül keletkezeti amikor egy óvatlan szlovák azt találta mondani, hogy ők hamarosan áttöltik a Dunát, s amelynek egyik oka bizonyosan a megfelelő kommunikáció hiánya. A teljes szovjet függésből rövid idő alatt teljes elzárkózás lett, s most, hogy a szovjet piac megrendelései sorra elmaradnak, Kupa Mihály. Kádár Béla meg Surányi György nem győz Moszkvába szaladgálni, hogy valahogy helyreüsse a dolgot. A Szovjetunióhoz való új viszonyunkat a„tovarisi konyec"-gondolkodásmódja alapozta meg. amely párt-propaganda-érdekekból rájátszott az emberek pillanatnyi lelkiállapotára, s nem vette figyelembe hosszabb távú érdekeinket. Jeszenszky Géza ahelyett, hogy román kollégájával tárgyalna, inkább Amerikába repül, az sokkal elgánsabb ország, és ott is élnek magyarok. Pedig a bukaresti külügyminiszter már úgy nyilatkozott, talán sikerült kicsit közelebb hozni a két kormány álláspontját. Szegény Göncz Árpádnak voltak még kétségbeesett próbálkozásai, elment Ukrajnába, meg régebben még Romániába is személyes megbízottat küldött, de az utóbbi időben, úgy tűnik, belefáradt a szélmalomharcba. Nem is csoda: Visegrádon is jóformán csak megtűrt személy volt. Hogy mennyire semmibe veszi a kormány az államfőt, arra a Zwack-ügy igen szép példa. Elnökünknek a napi sajtóból kellett megtudnia, hogy az ország washingtoni nagykövetét leváltják. Pedig némi köze neki is volna az ügyhöz: a nagykövetek kinevezése ugyanis az őjoga. Mégiscsak illett volna szólni neki. Persze nyilván nem véletlen, hogy Árpi bácsit kihagyták. Nyilván féltek, hogy okvetetlenkedésével megzavarná a minisztériumi manóvert, miként tette ezt a honvédelmi tárca esetében, amikor egyszerűen nem fogadta el a hadseregparancsnok felmentési kérelmét. És csodák csodája: Lőrincz Kálmánt még aznap sietett bizalmáról biztosítani Antall József kormányfő, pár nap múlva pedig Für Lajosró\ is kiderült, hogy az. égvilágon minden fontos kérdésben egyetért a tábornokkal. Én valahogy így képzelem az államfő kiegyenlítő, stabilizáló szerepét, amely talán a nagykövetek esetében is túlmehetne bizonyos kötelező formaságokon. Ami meg Zwack Pétert illeti, az ó ügye nem unikum. Nagyköveti kinevezése az USA-ba tényleg nagy ötlet volt, egyike a kormány kevésszámú ügyes személyzeti húzásainak. Ázzál gondolom tisztában voltak a Bem rakparton, hogy ő nem az az ember, akinek legfőbb gondja lesz. hogy aprólékos és szakszerű jelentéseket küldözgessen haza. Arra szerződött, hogy országát eladja az Újvilágban, s ezt kritikusai szerint is kitűnően végezte. Nem is lett volna nagyobb probléma, ha helyettese nem egy angoltanárnő a szegedi egyetemről, ki harcos feminista ugyan, ám ez kevéssé ellensúlyozza teljes diplomáciai tapasztalatlanságát. Mondom, nem különleges eset. jön majd a többi, nem mennek épp rendjén a dolgok párizsi vagy egyik dél-amerikai kirendeltségünkön sem. Csak hogy azokat a posztokat említsem, melyekről a napi sajtó is megemlékezett a közelmúltban. Gyakran mondják: külpolitikánkat igazából a kormányfő irányítja, ő a meghatározó ember. Ha ez így van. jó volna, ha Antall József belátná: a diplomácia szakmai tevékenység, melyhez nem elegendő a nyelvismeret meg a kapcsolatok, nélkülözhetetlen a hozzáértés is. S adott esetben valakinek a szakértelme többet nyom a latba, mint az. hogy a „régi rendszer idején " is vezető volt vagy csak épp azt csinálta, amihez ért. S ha két legfőbb pénzügyi vezetőnk megválasztásakor ezt már belátta a miniszterelnök, van remény rá, hogy előbb-utóbb ebben az esetben is elismeri. Kérdés persze, hogy milyen hamar? S hány Zwack Péter ér egy Jeszenszkyt? Márok Tamás Keresztény orvoskongresszus - előkészítés, távlatok - Kik a keresztény orvosok? kérdezem dr. Juhász Imrét. - A nemzetközi szervezet alapszabálya szerint: mindazok, akik Jézus Krisztust személyes megváltónak fogadják el és életük vezérfonalának a Szentírást tekintik. - Mi a céljuk? - Felekezetközi szervezet a Keresztény Orvosok Magyarországi Testülete; célunk: munkánkon keresztül érzékeltetni, jelezni a vállalt utat. a betegek, a kollégák és mindazok előtt, akikkel szakmailag és emberileg kapcsolatba kerülünk. - Mi lesz a vezérfonala a most előkészület alatt lévő kongresszusnak? - Témája: A keresztény orvos szerepe a mai társadalomban. A plenáris üléseken a keresztény orvost érő kihívásokról (nyugaton és keleten), orvosetikai problémákról. valamint az orvos és betegek kapcsolatáról lesz szó. - Milyen kihívással kerül szembe egy Magyarországon gyakorló keresztény orvos? - Valljuk: szellem-lélek-test egységében lehet gyógyító orvosi munkát végezni - világosságot az Evangélium útmutatása biztosít. Ennek a vállalása jár a jelzett kihívásokkal. - Hány tagja van a KOMTnak? - Testületünk a nemzetközi szervezet 41. tagja. Tehát a keresztény világot átfogó szakmai-szellemi-csoportosulásról van szó. Magyarországon - lapunk, a Tál és kendő szerint február 10-én 220 szakember csatlakozott hozzánk. Ez a szám az előrejelzések szerint mostanra, áprilisra 330 körüli. - Szegeden ? - Tíz fős csoportunk erőteljes szervezőmunkába kezdett. Nyitottak vagyunk az érdeklődők iránt. Erre kötelez bennünket a teljes emberi gyógyítást célzó evangéliumi szellemiség. (pataki) Május 2-5. között Magyarországon, Balatonaligán rendezik az I. Keresztény Orvoskongresszust. A szegedi csoport megbeszélést tart szerdán, április 10-én este 7 órakor az újszegedi református gyülekezet termében (Fürdő u. 9. - a Forrás üdülővel átellenben) Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Természetgyógyászat és egészségügy A megyei természetgyógyászati és szakmai kollégium, valamint az egészségnevelési osztály vendégeként Szegedre látogatott dr. Sarkadi Ádám, az eppenbrunni Vita Natura természetgyógyászati magánklinika igazgató főorvosa, aki tegnap a Royal Szállóban tartott sajtótájékoztatót az érdeklődő újságíróknak. A város szülötte, dr. Sarkadi Ádám húsz esztendeje él az NSZK-ban. ott is végezte el az orvosi egyetemet. Szakterülete kezdettől fogva az onkológia volt. A rákos betegek kezelése során merült föl benne a gondolat: a modern medicina eljárásai mellett olyan kiegészítő gyógymódokat kellene keresni, amelyek az egész ember, nemcsak a betegség gyógyítására alkalmasak. Kapcsolatba kerülve a természetgyógyászattal, immár tíz esztendeje tanulmányozza a hagyományos kezelések eddigi tapasztalatait, sőt - miután az orvosi kamara által is elismert szakmai vizsgát tett - maga is alkalmazza őket. Eddigi eredményeiről számos cikkben, előadásban számolt be, s most jelent meg Természetgyógyászat dióhéjban című könyve, magyarul. Sarkadi dr. természetgyógyász orvosként szerzett hároméves praxisa után, négy esztendeje nyitotta meg 25 ágyas klinikáját a festői környezetben lévő NSZK-beli városkában. Vezetésével 30 fős személyzet látja el a rákban, bőrbetegségekben és krónikus fájdalmakban szenvedő betegeket, nem mellőzve az orvosilag indokolt modern gyógyászat módszereit sem. Különös gondot fordítanak azonban a páciensek személyre szóló, okokat feltáró és megszüntető kezelésére. Eddigi tapasztalatairól szólva a főorvos elmondta: módszereivel kimutathatóan jobb eredményeket ért cl, mintha csupán a modern medicina eljárásait alkalmazta volna. Véleménye szerint Magyarországon is meg kell találni a módját, hogy a természetgyógyászat helyet kapjon az egészségügy rendszerében, akár az NSZK-ban, ahol a társadalombiztosítás finanszírozza klinikáján a rákos betegek kezelését. Óva intett azonban attól, hogy az emberek földöntúli csodákat várjanak a természetgyógyászattól: ennek a módszernek is megvannak ugyanis a reális lehetőségei - és határai. Ch.Á Ma kezdődik a főrendőrök bűnpere Még álltak az 1989-es karácsonyfák, amikor tavaly vízkereszt előtt egy. nappal a fővárosi Graffiti moziban sajtótájékoztatón szemlélhettük meg a belső elhárítástól elorzott - s a szenzáció múltán mondjuk ki: nem túl jelentős - dokumentumokat. Kirobbant a Duna Gate. Azóta különféle ígéretek hangzottak el arról, hogy nyilvánosságra kerül az ügynökök nevének a listája - vagy legalább a besúgóké. Különösen ha fontos tisztségben ülnek. Berlinben, Prágában már történt is valami, nálunk mély a csend. Illetve ma kezdődik a budapesti katonai bíróságon, a Fő utcában a két nyugdíjas rendőr vezérőrnagy, Pallagi Ferenc volt belügyminiszter-helyettes és dr. Horváth József, a megszüntetett III/III csoportfőnökség volt vezetőjének bünpere. Lehet, hogy ők viszik el a balhét, s a többiek a rendszerváltás mennyországába jutnak? A ma kezdődő per előtt egy nappal, vagyis tegnap mutatták be Budapesten Horváth József könyvét, ami „Lehallgatástól a kihallgatásig" címmel jelenik meg. A tájékoztatót szervező Budapest Holding Kft. újításként („A vidéki lapok esélyegyenlőségét megteremtendő" - mint írták) telefon mellé ültették dr. Horváth József vezérőrnagyot, így lapunknak is nyilatkozott. Nyilatkozik a III/III vezére - Horváth Úr! Ön szerint milyen jogi alapja lehet másfél év, s egy, már ügyészi megrovással végződött eljárás után egy új pernek? S mi lehet ezzel a cél? - Nézze, magáról a perről nem szívesen beszélek, prejudikálni még kevésbé akarok, bár velem szemben ezt megtették 1990. januárjában. Úgy ítélem meg. hogy ezzel a jogállamiságot akarják bizonyítani, megmutatván: bármilyen ügy kerül napvilágra, a független bíróság teljes elfogulatlansággal vizsgálja azt meg. - Ha ez így van. ezzel nem is lehet bajunk, hisz az volt a vágyunk, hogy jogállamban éljünk. Ám nem hiszem, hogy Ön csak ezt gondolja minderről, hisz akkor nem is írt volna könyvet. - Lehet, de én egy pillanatig sem akarom elhinni azt, amit sokan mondanak nekem. Nevezetesen, hogy az ország nehézségeiről akarják elterelni e perrel is a figyelmet, s bennünket akarnak bűnbaknak kikiáltani a múlt rendszer összes bűnéért, be akarják bizonyítani, hogy Horváth József az ország első számú bűnözője. Én csak reménykedem, hogy nem erről van szó, s meg vagyok győződve az ártatlanságomról. Erről a bizonyítékaimat a Legfőbb Ügyészség számára át is adtam, s most könyvemben meg is írtam. - Ezek szerint nem nagyon látták valóban bizonyítottnak az Ön bizonyítékait. - Nem tudom. Csak azt tudom, 14 hónapja nincs állásom, korábban sem volt nagy fizetésem, s most nyomorúságos körülmények között élek, s ápolom a béna feleségem. Valamit muszáj volt dolgoznom. - Csak nem azt akarja mondani: pusztán anyagi okokból írt egy könyvet az ügyosztályról? - Nem, persze, a valóság sosem ilyen egyszerű. Azért is, mert nem akartam beleőrülni a semmittevésbe, s a tudatba, hogy másfél évig egy lezáratlan vizsgálat főszereplője vagyok, tán még börtönbe is kerülhetek. Ezenkívül 40 évig napi 14-16 órát dolgoztam, hirtelen a tétlenségbe kerülni, rettenetes. Védekezési reflex is volt az írás. - A „parancsra tettem " témakörről írtak már pár ezer oldalt, akár csak Magyarországon is. Ez a téma az Ön perében is előkerül. Mi az, amit Ön parancsra tett, de vádlói szerint meg kellett volna tagadnia a parancsot? - Minisztertanácsi, miniszterelnöki, miniszterelnök-helyettesi határozatok, miniszteri és miniszterhelyettesi parancsok - ezekből több száz volt, ami behatárolta négy évtized alatt a munkánkat. Nem kétséges, hogy ezek némelyike szakállasabb volt, mint Krisztus a keresztfán, a párthatározatokról már nem is beszélve. Sem a Németh-kormány. sem a háromoldalú tanácskozások a rendszerváltás idején egyetlen egyet sem vontak vissza a határozatokból, parancsokból. Én megpróbáltam saját hatáskörömben ezektől elszakadni: volt, akire tudtam hatni, volt, akire - a magasabb parancsnokoktól való félelme miatt - nem. Nem kétséges, hogy ezek a rendeletek nem felelték meg a jogállamiság követelményeinek. De erről én a leghalványabb mértékben sem tehetek. Balogh Tamás Elmarad a református megújulás? Debrecenben él nagytiszteletű Éliás József református lelkész. Nem tavaly lett ellenálló. A második világháború idején szervezte meg a Jó Pásztor nevű embermentő mozgalmat, amit az ötvenes években sorvasztottak el, mert folytatta az embermentést. 1972-ben koncepciós pert vittek Éliás József ellen, amibe végül is belerokkant - testileg. Szelleme ma is ép és harcos, a református egyház megtisztulásáért küzd: - Sokféle köre és bugyra van ennek a tevékenységemnek. Azzal a levéllel kezdem, amit jó két évvel ezelőtt, 1989 elején írtam Somogyi József szobrászművésznek, a Református Zsinat világi elnökének. Azt kértem tőle, hasson oda, hogy a református palástban garázdálkodó pártállami ügynökség vonuljon vissza, adja át pozícióit azoknak, akiket a szabad presbitériumok szabadon választanak. Csalódtam Somogyiban. Nem válaszolt, így a szöveget nyílt levélként jelentettem meg. - Ebben az időben jött létre a református egyházi megújulási mozgalom, a REMM, legfőbb céljául tűzve ki a megszabadulást az egyházi sztálinizmustól. - Ami mindmáig nem sikerült. A reformkommunista Némethkormány megszüntette az egyházügyi hivatalt, nyugdíjazta volt elnökét, Miklós Imrét és hatálytalanította az 1957. évi 22. törvényrendeletet, amely az egyházi vezetők választásának, kinevezésének állami jóváhagyását írta elő. Ebből következhetett volna a valóban nagy jelentőségű lépés, hogy az állam bejelenti, nem tárgyal a diktatórikusán hivatalba helyezett egyházi vezetőkkel. Felkéri ezért az egyházakat, hogy gyakorlatuk szerint válasszák meg, vagy nevezzék ki hiteles főembereiket. De se a Németh-, se az Antall-kormány nem avatkozott az egyházak belügyeibe. Mindkét miniszterelnök szemforgatóan megfeledkezett arról, azzal avatkozik a belügyeinkbe, ha a korábbi nyakunkba ültetett vezetőket a helyükön hagyja, s ezzel eltűri, hogy megerősödjenek. A néhai III/III jelentő embereit, besúgóit így nem tudtuk megállítani, sót kifújhatták magukat, megerősödhettek. Ezért fordultam tavaly október 9-én táviratban a Minisztertanácshoz. A sürgöny szövegét eljuttattam a Magyar Távirati Irodának is, de a hazai sajtó nemigen foglalkozott vele, a külföldi annál inkább. - Abban az időben Roszik Gábor evangélikus lelkész megfegyelmezése rázta meg a protestáns világot és szellemi közéletünket... - A Roszik-ügy apropóján táviratomban felhívtam Antall József és minisztertársai figyelmét arra, hogy név szerint nyilvánosságra kell hozni a protestáns püspökök, esperesek, teológiai tanárok, kiemelt lelkészek titkos jelentéseit, amiket az elmúlt húsz évben az egyházú gyi hivatalnak, a belügynek, a hírszerzésnek, az elhárításnak küldtek. Különösen gondos vizsgálatot igényel azoknak a ténykedése, akik Genfben vagy más külföldi állomáshelyen dolgoztak. Ha a Minisztertanács ettől óvakodik, akkor cinkosságba keveredik. - A júniusra tervezett budapesti és debreceni Második Magyar Református Világtalálkozót ezek szerint a régi garnitúra szervezi? - Igen. Lehet, hogy a nyugdíjas Miklós Imre többé nem foglalkozik egyházi kérdésekkel, az is lehet, hogy foglalkozik: bizonyítani egyiket se tudom. De az biztos, hogy minden úgy megy végbe most még a Magyar Református Egyházban, mintha Miklós Imre adná az ötleteket. Ilyen briliáns ötlet a Második Magyar Református Világtalálkozó összehívása. Nagyszerűen bele van építve a külföldi magyarok hazát visszakóstolgató nosztalgiája, a horthysta idők református egyházpolitikájának kísérlete, a másodrendű államegyháziság elérése, aminek velejárója a római katolikus egyházzal való áldatlan versengés és őt utánzó tündöklés. A cél többféle! Az új választás nyomán püspöki, esperesi székbe került új emberek - mert hála Istennek ilyenek is vannak - kész helyzet elé állítása olyan légkör teremtése, amiben az új püspökök a világtalálkozóra már nem mernek nemet mondani, tehát Kocsis Elemérhez képest alpüspökökké válnak, mint Bartha Tibor mellett a másik három püspök. Nyilván ezért sietett Kocsis Elemér ügyeskedni a tisztújítás előtt a világtalálkozó gyors iderittyentésével. Cél az is, hogy az „egység" és a külföldiek jó kedve érdekében mindörökre elzárják azt az utat, amely a titkos iratok ládafiához vezet. És még az, hogy alkalmat teremtsenek a hazai posztsztalinisták és az 1944-ben elmenekült ős nácik - s genetikai, esetleg szellemi utódaik - találkozására. Külföldön már évek óta divat az ilyen találkozás. A svájci, a németországi s általában az európai magyar reformátusok tiltakoznak a világtalálkozó ellen: mondván, hogyan lehet összeölelkezni azzal, akiről nem tudni, milyen a negyven éves múltja?! Zcfei Miklós