Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-08 / 81. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 81. évfolyam, 81. szám 1991. április 8., hétfő Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint A kormány irányítja a Parlamentet? - Tanuljunk gyermeket nevelni! - Lejtőn a Szeged SC Irak - válságövezet A

z ortodox húsvét semmivel sem volt nyugalmasabb ünnep, mint az egy héttel ezelőtti, a miénk. Kohl kancellárt tojással dobálták meg Erfurtban, ahol nem is oly rég, a német egyesülés mámorában ünnepelték. A Szovjetunióban folytatódik a bányászok sztrájkja. Az iraki kurd menekültek több mint száz kilométeres sorban menetelnek - új hazát keresve. A legnagyobb magyar, Széchenyi születésének 200. évfordulója alkalmából ünnepségsorozat kezdődött. A kormány bírálatának folyamatossága ezen emelkedett alkalomból sem szakadt meg: a Parlamenten kívüli kisgazdapárt a Jurtában, a parlamenti ellenzék jeles képviselője, az SZDSZ „optimista pikniken" kritizált. Az MDF üdvözli a Fidesz javaslatát A parlamenti pártok egyeztető fórumának létrehozásáról szóló Fidesz-javaslatot üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmánya hétvégi ülésén. Szükséges, hogy az MDF a konzultációkon részt vegyen, ezért felhatalmazta a párt országos elnökségét, hogy - a parlamenti csoport állásfoglalása után hozza nyilvánosságra konkrét tárgyalási elképzeléseit, a konzultáció tárgysorozatára és lebonyolítási módjára vonatkozó javaslatait. Az Országos Választmány szerint a konzultációk alapvető kérdése, hogy azok az ország előtt álló stratégiai célokról folyjanak, ezeknél törekedjenek a pártok a konszenzus megteremtésére, érintetlenül hagyva az alkotmányos jogintézmények hatáskörét. Irak szombaton hivatalosan értesítette az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy elfogadja a Biztonsági Tanács szerdai tűzszüneti határozatát. Az iraki külügyminiszter 23 oldalas levelében hangsúlyozza, hogy „Iraknak csak egyetlen választása lehet: el kell fogadnia a 687-es számú határozatot." Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken határozatban ítélte el az iraki repressziókat és felszólította a világ közvéleményét, hogy nyújtson humanitárius segélyt a polgári lakosságnak, különös tekintettel a kurdokra. A 688. számú határozatot tíz tagállam támogatta, Kuba, Jemen és Zimbabwe ellene szavazott, és Kína, valamint India tartózkodott. A határozat követeli, hogy Irak azonnal szüntesse be a repressziókat és kifejezi azon reményét, hogy széles körű párbeszéd kezdődik az iraki nép minden rétege között. A dokumentum szorgalmazza: Irak engedje meg a nemzetközi segélyszervezeteknek, hogy minden rászorulóhoz eljussanak. A német kormány 16 millió márkát (tízmillió dollárt) utalt ki az onriali segélyként a lakóhelyeikről menekülő kurdok javára, a hét végén pedig négy Transall típusú szállítógép hatvan tonna gyógyszert, takarót, sátrat szállított az iraki-török határ vidékére, ahol kurdok százezrei várják a bebocsátást Törökország belsejébe. * Telepítsenek ENSZ-erőket Észak-Irakba is, hogy ott megvédjék a kurdokat - ezt javasolta vasárnap Turgut Özal török államfő. Richárd Cheney amerikai védelmi miniszter nem zárkózott el a javaslat elől, de hangoztatta, hogy ahhoz új Biztonsági Tanácsi határozatra van szükség. A kikapart gesztenye Szőregi Állami Gazdaság: tanulandó, új fogalom, s egyben egy létező gazdasági egység. Kivételes dolog, hogy az államtalanítás, a privatizáció időszakában csak úgy előbukkan. Születése és élete azonban nagyon is napjaink ellentmondásainak tükrét mutatja. Nincs kitaposott út, így azonban nem csodálkozhatunk, hogy igencsak göröngyös. Előzmény A Szegedi Állami Gazdaság területi széttagoltsága jól mutatja, az ötvenes évek gazdaságpolitikája által létrehozott mesterséges képződmény. Fehér-tó, Öthalom, Kübekháza, Ásotthalom, Pusztamérges az egybegyúrt kincstári birtok helyszínei. Ekkora távolságokkal nehéz megtalálni az egymáshoz kapcsolódás gazdaságos módozatait. Az elkerülhetetlen privatizáció során valószínű, a kisebb egységeket külön kell majd kezelni. A kübekházi területben megpróbáltak elébe menni a dolgoknak, s sikerrel kezdeményezték az önállósodást. Dargó János kerületvezetó, március 15-éig megbízott igazgató: - Öt éve kerültem ide, folyamatosan érzékeltem, hogy alárendelt szerepet töltöttünk be. Növénytermesztésünkkel a halgazdaságot, az állattenyésztő telepet szolgáltuk ki. Vezetőtársaimmal úgy gondoltuk, önállóan többre mennénk. Tavaly augusztusban felmentünk a minisztériumba kipuhatolni, mi a teendőnk. Az önálló ÁG tűnt a legkedvezőbb útnak. Két éves komplex tervet kértek, amelyet elkészítettünk. Előterjesztésünkre az anyavállalat VT-je 14:3 arányban belement a leválásba. Megegyeztünk a vagyon, a tartozások, eszközök s minden egyéb felosztásában. Az önállóság feltételei januártól biztosítva voltak. Az engedélyezés később történt meg, visszamenőleges hatállyal. Beszégletésünk idején Dargó János már nem igazgató, sőt, vezetőtársaival.együtt felmondott. - Harmincegy emberrel 1500 hektárt művelünk. A kis létszám miatt a közgyűlésre testálták az irányítást. A közgyűlés elfogadta a működési szabályzatot, ennek megfelelően az igazgatói posztra pályázatot írtunk ki. Rajtam kívül volt egy külső pályázó, vesztettem. Nem névtáblacsere - Ha nem kezdeményezi az önállósodást, ön itt még mindig helyi vezető. Hol vétett? - Úgy láttam, ekkora földterület 25-30 embert a változó körülmények között is eltart. A névtáblacserét azonban kevésnek tartottam. A fölfogást, az érdekeltségi rendszert, a kereseteket is új módon képzeltem el, melyet nemcsak az igazgatónak, hanem minden dolgozónak vállalnia kell. A személyre szóló vállalások, teljesítmények alapján az egyik ember öt, a másik harmincezret is kereshet. így alulról indulhatna egy tisztulási folyamat. Senkinek sem akartam felmondani, aki nem boldogult volna így, az maga látta volná be az alkalmatlanságát. Személy szerint óriási lehetőséget láttam ebben, hisz számomra a privatizáció egyet jelent a pénzzel. Mire rá kerül a sor, megteremthettük volna a pénzügyi forrásait, hogy sikerrel vehessünk benne részt. Mindezt felnőttként kezelve, szépítés nélkül ismertettem az emberekkel. S azt is, hogy nem a retekpiacon vagyunk, ahol alkudni is íehet A megnyebeosztásokban. A felszámolás alatt álló Bajai Állami Gazdaság volt az előző munkahelyem. Az állami gazdasági tapasztalatomhoz most a helyismeretet kell megszereznem. Egyelőre annyit látok, hogy lehet itt rentábilisan gazdálkodni. A növénytermesztés lehetőségeit azonban nem tartom olyan rózsásnak, mint az elődöm... A majorban megpróbáltam kipuhatolni az emberek véleményét. A célba vett csoport egy része - mire odaértem szétszéledt, talán megérezték az „újságíró szagot". Az ottmaradtak mondandója is megszívlelendő. A nép ítélt - A szavazás eredménye azt mutatja, itt nem a dolgozókban volt a hiba, hanem a vezetőkben. Évek alatt rakodott össze a keserűség: úgy bántak velünk, mint a kutyával. - Azt mondták, előnyös lesz a leszakadás. Jó próbáljuk meg, de a kiskirályoskodásból nem kérünk. - Minden rossz utasítás következményét a dolgozó számlájára írták. - Voltak kedvenc emberek, akikre nem vonatkozott a szigor. - A kapcsolatot ők rontották el, a modorukkal. A választásnál azt éreztem, mindegy ki, csak a Dargó ne. - Az egész arra ment ki, hogy a privatizációban ők bírják majd megvásárolni a gazdaságot. - Mi optimisták vagyunk, 1500 hektár el kell, hogy tartson 30 embert. Nincs vita, az önállósodást jól csinálták. Nem mi tehetünk róla, hogy nem velük akaijuk végigcsinálni. Az önállósodás által a munkavállalók egyből döntéshozókká léptek elő. A kérdés, hogy a könnyebb ellenállás felé vették az irányt, vagy csak emberi hibákat „toroltak meg", nehéz ezt eldönteni. Abban sem lehetnek biztosak, hogy az új vezető a gazdasági racionalitás miatt nem az elődje által beharangozott szigorú utat fogja járni. Tóth Szeles István résükre elég lett volna két ügyes szónoklat, de ezt elvből nem tettem. Valószínű, megijedtek a rájuk zúduló információktól, s nem kértek az általam felvázolt szigorúbb világból. A szavazáskor így az vezérelte őket; mindegy ki, csak én ne. Sajnos erre rájátszott még, hogy helyettesem személyi konfliktusokba keveredett a dolgozók egyrészével, s ennek a hatása is rámhullt. A „mindegy ki" igazgató Szepes Zoltán, a „beugró idegen" számára igen forró az elődje által kikapart gesztenye. A következtetést levont vezetőség távozása után egyedül kell helytállnia a számára isméretlen közegben. A tavaszi munkákkal nem lehet késni, de közben hitelszerződést kell kötni s újra egyezkedni a partnerekkel. - A jogelőd Szegedi ÁG-tól két szakember mellékfoglalkozásban segít az átmeneti helyzetben. Nincs sok időm a helyzetfelmérésre. Március ötödikén kijöttem ide a nagy ködben, az akkori főkönyvelő öt perc alatt nagyvonalakban lefestette a birtokot. Hetedikén 28-ból 23-an rám szavaztak. Én voltam a legjobban meglepve, hogy nemcsak tiszteletkört futottam. A vezetők felmondása után lehetetlen helyzetbe kerültem, de erkölcsi kötelességnek érzem, hogy maradjak. - Az elmondottak szerint programok, elképzelések megmérettetéséről szó sem volt a választáson. Mi ad erőt a feladathoz? - Agrár szakos közgazdászként kis kitérővel 1967 óta dolgoztam állami gazdaságban vezető Gödör is lehet ugródeszka M

átyás az igazságos, 32 évig uralkodott - esztendő híján egy emberöltő. Az utolsó amit Európában töltöttünk. A következő már Mohács felé menetelt: a feudális anarchiában elbukott Mátyás központosítási kísérlete, s szép emlékké vált a reneszánsz kultúra rövid, ám erőteljes felvirágzása. Hunyadi János másodszülött fia 1490. április 6-án halt meg. A tegnapelőtti április 6-a pedig a Pax Romana 33. kongresszusának utolsó napja volt. Először tartották Magyarországon a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom tanulmányi hetét Győrött és Pannonhalmán. A címe mi más is lehetett volna: Útban Európa felé. Régi program. 1686. szeptember 2-án este 7 órakor Magyarország egykori fővárosa, Buda, felszabadult a 145 éves török megszállás alól. Az Európába visszatérés óhaja ekkor születhetett meg valósággal a hazai elmékben és lelkekben, de azóta sem sikerült. Holott akkor is megkezdődött az újjáépítés: „Igaz az is, hogy hazánknak előkelőbb nemes fiai és a népes városok lakosai már ma alkalmasint ki vannak csinosodva, de tudjuk, hogy ezen csínosodás egészen az idegen íz szerént esett meg annyira, hogy az a kicsinosodott hazafiaknak nagyobb részében a nemzeti tulajdonságot, az igaz magyar karaktert csaknem egészen kioltotta, úgy, hogy végtére a kicsinosodás és elnémetesedés csaknem egyjelentésű kifejezésekké váltak. Igaz végtére még az is, hogy nemzetünket, ámbár idegen literatúrával élt, az ő sok viszontagságai és hányattatásai közben, még minekutána más hatalmasságnak uralkodása alá esett is, a magyarok Istene a világ csudájára úgy megtartotta, hogy ó nyelvével, öltözetével, törvényeivel, szabadságival, s egész polgári alkotmányával, a maga különös nemzetiségében mind e mai napig megmaradott. De igaz másrészről az is, hogy alig tett valami kis előmenetelt a nemzeti tökéletesedésben, hanem most is majdcsak igen az a magyar, ami ennek előtt három századdal volt; sőt amennyivel megelőztük Mátyás király alatt a többi európai nemzeteket, annyival hátrább vagyunk most, csaknem minden európai nemzetek után, úgyhogy mintha Európát se laknánk, csak alig tudjuk megérdemleni a külföldiektül, hogy amidón az európai nemzetekrül értekeznek, rólunk is tegyenek egy-két szóval emlékezetet." Kísérteties sorok. A török hódoltság alóli felszabadulás után négy nemzedékkel, 1808-ban írta őket Pápay Sámuel táblabíró Veszprémben megjelent, A magyar litaratúra esmérete című könyvében (mellesleg: ez volt - mennyire későn! - első rendszeres irodalomtörténetünk...) Felszabadultunk egynéhányszor azóta, hogy az idegen törököt idegen kardokkal is ékeskedve kiűztük. Akinek ilyen sokszor kell fölszabadulnia, az nem szabad nép. Most se. Az ilyen népnek kü lönösen nem lehetnek illúziói. A tervek szerint Péter Pálkor vonulnak ki tőlünk a szovjet csapatok. Ez a mondat úgy is mondható, hogy a tervek szerint Péter Pálig még bent vannak. Birtokon belül. És a közhangulat néha mégis olyan, mintha máris elhitettük volna magunkkal: mi űztük ki őket. Holott minden bizonnyal tőlünk függetlenül indultak el kifelé a katonavonatok, a mi örömünkre és számlánkra. Ha nincs Málta, valószínűleg most kivonulás sincs, bármilyen progresszívek, bármennyire Európába ácsingózóak vagyunk. A

Nyugat ma már nem nagyon számol a Szovjetunióval mint egységgel. Ezt Czigány Imre, az Európai Közösség brüszszeli főbizottságának tisztviselője mondta a szombati kongresszusi nap végén, az előadása utáni beszélgetés közben. Lehet, hogy néhány év múlva már nem a szovjet, hanem Ukrajra lesz Magyarország szomszédja. Azok a magyarok azonban, akik onnan a mostani Szovjetunióból és az ENSZ-tagállam mai Ukrajnából jöttek a kongresszusra, nem sok esélyt látnak erre. Akár így lesz, akár úgy, ne feledkezzünk meg róla: a szovjetiszonyat lefedte előlünk. - többek között - az orosz kultúrát is. Világirodalmi remekeket nem olvastunk el, mert onnan jöttek... Méginkább hagytuk, hogy takarásban maradjanak az ott élő népek. Nota bene! az ukránok is. Nemrég járt Magyarországon a kijevi balett. New Yorktól Párizsig végigtapsolta őket az egész világ. Felléptek néhány vidéki városunkban. Szolnokon négy nézőjük volt, elhagyott laktanyában altatták őket ágynemű nélkül. Amire azt felelték, hogy becsülettel végigtáncolták a teljes műsort a négy nézőnek, s megígérték, ha majd Kijevbe megy Pestről az Operaház, meg fogják mutatni, milyen az elsőrangú vendéglátás, milyen Európa. A provincializmus ugyanis nem oda vezet. Még akkor se, ha az magyar provincializmus. Illúzió, hogy a szomszéd országokban élő magyarok, majd rajtunk keresztül, az ottani többségi népek nélkül bejuthatnak az Európa Házbaff Egy kollektív freudi tévesztés is tapad ehhez a szerencsétlen gondolathoz, mégpedig, hogy a német egyesüléssel lám csak megváltozott egy jaltai határ. Az utóíz mámorában elfelejtettük, hogy az NSZK és az NDK közt nem jaltai volt a határ. Jalta után, a katonai zónák között húzták meg. Ahogy még később, a közismert keletnémet postabélyegről zöld szörnyetegnek becézett Walter Ulbricht és Nyikita Hruscsov vállalkozásaként épült a berlini fal. Ábrándozás az is, ha azt hisszük, hogy a nyugati vállalatok azért jönnek hozzánk, hogy segítsenek Ha jönnek, akkor azért, hogy profitot termeljenek maguknak. Tudunk-e velük olyan üzletet csinálni, ami nekünk hoz hasznot? Ez dönti el, hogy feléled-e a magyar belső piac és átveszi-e a nemzetgazdaság indirekt irányítását? Hogy külkereskedelmünk be tud-e kapcsolódni az európai véráramba, miközben mindent, amit lehet és kell, elad Keleten? Hogy rendeződnek-e a pénzviszonyaink s mindezek következtében a nemzeti jövedelmünk az európai átlagot eléri-e majd? F

ranciaországban 1945-től 58-ig, 13 évig tartott, mire a háború után kialakult a normális parlamenti élet. Mintegy 140 francia kormányt emésztett föl e 13 év. Magyarország 40 év - meg 500 év - után jó útra lépett. Jól járunk-e rajta? Még ne csüggedjünk, de már ne is ábrándozzunk. Zelei Miklós