Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

1991. április 6., szombat Házunk tája 3 Nem lakáscélú zugpiac 11 Az IKV-nak az őt felügyelő önkormányzati bizottsággal közösen kidolgozott stratégiáját két alapelv határozza meg: 1. Az idén nem emeli a lakbéreket, 2. Árbevételre - az inflációval lépést tartandó - a nem lakáscélú ingatlanok bérleti díjainak emeléséből igyekszik szert tenni. - Az ingatlanbérleti díjak politikai okokból - mesterségesen alacsonyak voltak. Aki a 60-as, 70-es évek óta bérel a vállalattól helyiséget, az a mai napig nevetséges összeget fizetett akkor is, ha bérleménye a Belvárosban van. Az ó számukra valóban drasztikusnak látszik az emelés - mondta Juhász Antal, az IKV felügyelőbizottságának elnöke. Az IKV a bérleményeket típusokra (többe kerül az üzlethelyiség, olcsóbb a pince), a várost övezetekre osztotta: a Tisza Lajos körúton belül és a Marx téren duplájára, a két körút közötti sávban 80 százalékkal, a Nagykörúton kívül 70 százalékkal emelte a bérleti díjakat. A mintegy ötezer, nem lakáscélú bérleménye közül 1324-ben emelte a díjtételeket, nagyobb részük a 70-100 százalékig terjedő kategóriába tartozik, 600 helyiség esetében azonban még a „gulyáskommunista" díjszabás volt érvényben - itt történtek a radikális árkiegyenlítések. - Igyekszünk humánusak lenni - fűzte az elhangzottakhoz Györkéi János gazdasági igazgatóhelyettes ügyfeleinkkel írásban közöljük az új bérleti díjat. Ha elutasító válasz érkezik, leülünk tárgyalni és megpróbálunk közösen megállapodni egy mindenki számára elfogadható összegben. Nem értjük az Ipartestület heves reakcióját, tudniillik arra szólítanak fel, hogy senki ne fizesse a magasabb díjtételeket. - Mi csupán arra kértük vállalkozóinkat, iparosainkat, hogy az IKV egyoldalú döntése ellen fellebbezzenek, s továbbra is a régi díjat fizessék, az Ipartestület pedig minden lehetséges fórumon szót emel értük, s megkísérli érdekeiket hatékonyan képviselni - mondotta Csányi József, az Iposz ügyvezetője. - Az emelések ellenére még mindig nem tartunk ott, hogy egy-egy helyiséget a valódi értékén adnánk bérbe - tette hozzá Györkéi János, majd így folytatta: - Míg Szegeden maximum nyolcezer forintot ér egy belváGondolta-e volna valaki, hogy egy állami vállalat jobban érdekelt a piaci viszonyok kialakításában, mint a vállalkozók, hogy az első és a második gazdasághoz hasonlóan létezik első (szocialista) és második (kapitalista) piac is ingatlanügyekben? Ha csupán a statisztika mutatószámait vesszük szemügyre, első pillantásra valóban úgy tűnik: a „vízfej" már képtelen másképpen eltartani magát, mint kétszeres, ötszörös, sőt tízszeres díjemelésekkel s a bérlők panasza jogos. De higgyünk-e futó benyomásainknak, hagyjuk-e lehengerelni magunkat valamiféle felületes humanizmustól? rosi négyzetméter évente, addig Győrben 15 ezer forintot. Bizonyítéknak elegendő lenne az is, ha a pályázatokon elkelt üzlethelyiségek bérleti díjaival tennénk egy összehasonlítást. De van itt más is, az albérleteztetés. A sajtóban már megszellőztették annak idején: nem egy vállalat abból él, hogy az IKV-tól bérelt helyiségeket továbbadja albérletbe - hogy mekkora összegért, nem tudjuk, de sejtjük; ezekben az ügyletekben már valószínűleg piaci mechanizmusok működnek. Szegeden 97 esetben tudjuk bizonyítani az albérleteztetést. Mondanék néhány példát. A Fekete sas utcai játékterem „főbérlóje" a Tisza Volán, a Budapest Banké az Iposz. A Delta Kereskedelmi Vállalat egy Kölcsey utcai üzlethelyiségért mindössze 46 ezer forintot fizetett. Ezt kiadta egy vállalkozónak 110 ezer forint jutalékösszegért, amelyet az idén legkevesebb két és félszeresére szándékozik emelni. A vállalkozó kénytelen volt visszalépni, de a történteket nálunk jegyzőkönyvbe mondta, amelyet a sajtó rendelkezésére bocsátunk. - Konkrét számokat nem tudok - mondotta kérdésünkre Sárai Pál, a Delta igazgatója a vállalkozóval megszűnt minden kapcsolatunk, ugyanis az eredeti bérletösszeget sem nagyon tudta fizetni, amikor pedig emelni akartunk - üzleti szempontok vezettek bennünket -, visszalépett. - Külön kell választani az Iposzt és a vállalkozókat - reflektált az IKV-s véleményekre az Iposz ügyvezetője -, akiknek az érdekeit képviseljük. Az egyes iparosok, vállalkozók rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a díjtételek ötszörösére, vagy tízszeresére emelésével, s a nyilvánosság segítségével értük harcolunk a városházán. Az Iposzról. A Budapest Bank részére valóban kiadtunk körülbelül 130 négyzetméternyi területet, évi 12 ezer forint/hégyzetméter összegért. Az önkormányzat azzal érvel, hogy másutt is albérleteztetünk, például a Tisza Lajos körúton egy 16 négyzetméteres helyiséget (amelyért mi 1152 forintot fizettünk havonta az IKV-nak) tízezer forintért továbbadtunk egy albérlőnek. De mi. az Iposz, rákényszerülünk erre, mert az IKV az elvégzett felújítási munkákat nem számítja be a bérleti díjba, a munkálatokhoz egy fillérrel nem járul hozzá. Ha mi nem manipulálunk a helyiségeinkkel, akkor át kell hárítani tagságunkra, akik viszont a fogyasztókat terhelik meg vele. A fentiekből talán látható, akinek sikerült olcsón IKVbérleményre szert tennie, annak tulajdonképpen vagyona lett, sőt tőkéje, amelyet haszonnal forgathatott. - Sajnos nem újkeletű a mondás: két üzlethelyiségből már vígan meg lehet élni, akkor is, ha az ember karba tett kézzel ül említette meg Juhász Antal. A felügyelő bizottság javaslatára viszont az IKV az albérleteztetőkkel 50 százalékkal magasabb bérleti díjat fizettet. - Az albérleteztetés, mint jelenség, igen fontos tanulsággal szolgál - mondotta Györkéi János: a régi bérlők egy része már egyszerűen akadályozza az igazi piacot. Késik - rendszeresen egy hónapot - befizetéseivel a Komplett Ruházati Vállalat: állandó hátraléka közel egymillió forint, az Élikeré 1,1 millió, a Deltáé több mint 3 millió forint. - Valóban, az idén előfordultak egy-két hónapos késések, de azt nem merném mondani, hogy ezek rendszeresek voltak említette meg Sárai Pál ám egy üzleti viszonyban a késésnek megvannak a maga rendelet által szabályozott következményei: elsősorban a késedelmi kamat, amelynek még a minimális összege is elő van íra. - Félhangosan jegyzem meg folytatta gondolatmenetét Györkéi János -, hogy különböző banki „pihentetések" és kombinációk után a havi nyereség egyáltalán nem megvetendő. Ugyanakkor van egy új, jelentékeny tőkével, gazdasági erővel rendelkező vállalkozói réteg, amely azonnal kifizetné a felemelt bérleti díjainkat. Egy többlépcsős piacosítás keretében őket kellene beengedni a Belvárosba. Kétségtelen, a művelet az IKV számára nagy haszonnal járna. De ki profitálhatna ebből igazán? - A felügyelő bizottság kötelezte az ÍKV-t, hogy a többletbevételeket csakis házfelújításokra fordíthatja - mondta Juhász Antal -, de világosan kell látnunk azt is: ha az IKV piaci alapokon nagy nyereséggel működő vállalattá alakul, akkor képes megóvni a város vagyonát: a lakóházakat, a középületeket, valamennyi értéket. Ez mindenkinek érdeke, hiszen a tulajdonos már nem a megfoghatatlan állam, hanem az önkormányzat: vagyis minden szegedi ember. A különböző véleményeket hallgatva a hozzá nem értő emberben is megfogalmazódik: az igazság széttöredezett, darabjait az egyes álláspontok birtokolják. Valamire azonban vigyázni kellene: senki nem teheti a maga darabkáját kizárólagossá. Ugyanis ragaszkodni ezer forintos havi helyiségbérletért a Belvárosban épp olyan képtelenség, mint a tulajdonosnak az albérlővel fizettetnie a felújításokat, az értékőrzést, tudniillik akkor az maga is tulajdonosként fog viselkedni, s albérlőket fogad fel. Mert igazi tulajdonosok még mindig nincsenek. Ez az igazság viszont - tény: állagát mindennél jobban óvták - sértetlenül megmaradt. Ódor József ÉPÜLETFENNTARTÓ TÁRSASÁG? Első hallásra merésznek tűnő, érdekes ötlettel kereste föl szerkesztőségünket Szenkovszky István, a Kelemen utca 11. számú ház egyik lakója. Átvennék az IKV-tól lakóépületük kezelői jogát, mert nem akarják megvárni, hogy valaki halálát lelje a téglák alatt. A sarkon a Boszorkánykonyha csalogatja ínycsiklandó illatokkal a vendégeit, a kapu alatt amelyet esténként egyesek illemhelyül használnak - könyvárus rakosgatja színes portékáját. Az udvar töredezett betonlapjain macskák sétálgatnak, a salétromvirágos pince sarkában valami befut egy láda mögé - a földszinti lakók nem merik nyitva hagyni az ajtót a patkányok miatt. Gyerek a lyukban Az udvar sarkában állványerdő. Harmadik éve takar el ajtót-ablakot. Az első emeleti fü ggőfolyosót kellett aládúcolni, mert vakolat- és betondarabok kezdtek potyogni belőle. Aztán arról is beszéltek, hogy egyszer csak kilyukadt a folyosó, és egy kisgyerek belecsúszott a lyukba szerencsére az édesanyja vele volt... A gerendákkal elsötétített lakás falai egyméteres magasságban vizesek, a ledúródó festéket fölszögezett műanyaglapokkal igyekeznek visszatarElszánt lakók (Majd mi megmutatjuk!) tani. Ablakot nem nyithatnak, az udvar felől a gerendák, az utcai oldalon a forgalom, meg az odatelepedő járókelők, buszra várók miatt. Terv a romlás ellen A példának állított földszinti lakás kicsiben mutatja, milyen az egész épület állapota. Á függőfolyosót az IKV szakértői is életveszélyesnek mondták, beomlottak az udvari csatornák, az esőelvezetők hibái miatt több lakás oldalfala beázik. Röviden: az épület tönkrement. A lakók úgy gondolták, maguk veszik kezükbe az ügyek intézését, a várakozásból már elegük van. Az IKV-ban nem bíznak, hagyták leromlani az épületet, de az elvégzett munkákban sem volt mindig köszönet. A Híd utca oldalán végzett homlokzatfelújítás idején egyszerűen leszedték a főpárkányzat alatti díszeket, a helyüket pedig bedeszkázták. Tizenöt éve felújították az épületet - a mai állapotot nézve ennek kevés nyoma látszik. Ezért szánták el magukat a lakók arra, hogy közkereseti társaságot alapítanak, és - ha lehet - átveszik az épület kezelését. Harminc-negyven millió Becsléseik szerint ennyi kellene az épület rendbehozatalához. Honnan lehet ezt előteremteni? Elképzeléseiket megírták a polgámesternek és kérték, járuljon hozzá a kezelői jog átadásához. Úgy vélik, az IKV-tól kellene elvenni azt a pénzt, amiből a legfontosabb fejújítási munkákat el lehetne végezni (ezek: a körfolyosó, az udvar alatti csatornarendszer, a födém, a külső homlokzat rendbehozatala). Úgy gondolják, hogy az épület földszinti helyiségeinek bérbeadásából származó bevételeket is a ház céljaira lehetne fordítani, és az sem mellékes szempont, hogy a lakók - „majdnem tulajdonosként" - nagyobb gondot fordítanának az állagmegóvásra, a rongálások megelőzésére. Kíváncsian várjuk a kezdeményezés folytatását. LAKOHAZFELUJITASOK 1991-BEN Befektetők kerestetnek Az előző évek gyakorlatától eltérően, némiképp megkésve készült el az állami tulajdonú lakóházak felújításának idei menetrendje. Számos ok sorolható: az állami támogatás megszűnése, az önkormányzati vagyonátvétel késedelme, a felújításra fordítható összeg pontatlansága, s leginkább az a tény, hogy mindmáig nincs döntés: az önkormányzat a tulajdonába kerülő lakóépületekből mennyit akar megtartani - s persze milyen szempontok szerint válogat -, mennyit ad el és milyen ütemben. E döntés nyilvánvalóan befolyásolja a megtartandó lakások, épü letek rekonstrukciójának módját, tempóját, ütemezését. Az IKV - épp e bizonytalansági tényezők miatt - négy változatban készítette el felújítási javaslatát, ezek közül a városrendezési, -fejlesztési és üzemeltetési bizottság alapos mérlegelés és vita után választotta ki a reálisan megvalósíthatót. Mai becslések szerint az önkormányzat tulajdonába kerülő lakások közül 5000-5400-nak a felújítása maradt el mostanáig, amennyiben a 30 éves felújítási ciklusidőt tekintik mérvadónak. Vannak közöttük olyan épületek, melyek műszaki állapota olyannyira leromlott, hogy fenntartásuk már többszöröse a bevételüknek. Az IKV-nál úgy kalkulálják, ez az elmaradás - a korábbitól lényegesen eltérő szemléletű tervezési szisztémával - 10-15 év alatt felszámolható. A vállalat elgondolása szerint az épületek, telkek egy részét felújítási, vagy beépítési kötelezettséggel befektetőknek kellene eladni. A házak egy másik csoportját a bentlakóknak el-, vagy az eredeti tulajdonosoknak vissza kell adni két, két és fél éven belül, továbbá a használatbavételi, illetve igénybevételi díjak eddigi rendszerét úgy kellene átalakítani, hogy az önkormányzati bevételt hozzon, méghozzá folyamatosan. Á majdan önkormányzati tulajdonú, a Belváros tényleges magjának számító lakótömbök közül háromnak a rehabilitációjára kész tervei vannak a városnak. (Ezek: a Reöck-palota tömbje, s a Kelemen utcának a Somogyi utcától északra fekvő két házcsoportja.) Ezek felújítása, sőt, újraélesztése ugyancsak igényli a befektetői segítséget, hiszen pincék hasznosítása, a meglévő üzletek funkcióváltása, tetőterek beépítése kellene hogy kísérje a lakás-átalakításokat. S még inkább szükség volna a tőkebevonásra a város további hangsúlyos területeinek megújításához - ilyen a Szent István, a Marx, a Honvéd tér és környékük, a Tisza Lajos körút, a Mérey utca. illetve a Hajnóczy utca környéki területek. (Persze a Nagykörúton kívül is vannak vállalkozásba vonható telkek, például a Tavasz utca 13., vagy a Zákány utca 35.) A városfejlesztési szakbizottság úgy ítélte meg, hogy a már megkezdett felújítások folytatása, illetve befejezése mindenképpen kívánatos, s nem lehet lemondani a következő évek munkálatait előkészítő terveztetésről sem. (Mindemellett persze liftek, lapostetők, a szabványnak meg nem felelő kémények felújításáról, a bontások költségfedezetéről éppúgy gondoskodni kell, mint a többi lakóépület karbantartásáról, üzemeltetéséről.) S ha a nem lakáscélú bérleményekből származó bevétel ismert lesz (a bérlőkkel egyeztető tárgyalásokat folytatnak az IKV házkezelőségei - erről csütörtöki lapunkban írtunk bővebben), a programot talán még bővíthetik is a Tisza Lajos körút 56. és a Tavasz utca 13. felújításának indításával. P. K. Ny.P. Nagy László felvételei Az idei felújítási címjegyzék: Bécsi körűt 31. Mérey u. 134. Széchenyi tér 5. Mérey u. 154. és b. Dugonics tér 1. Kálvin tér 2. Oskola utca 23. Somogyi u. 11. Jókai utca 6. Fekete sas ti. 28. Mikszáth K. u. 13. Kígyó u. 1. Petőfi S. sgt. 7. Jankovich u. 104. Alföldi u. 1. Oskola u. 19. Kárász u. 16. Tisza L.krt. 56. (feltételes) Bartók tér 2. Tavasz u. 13. (feltételes)