Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

1991. április 4., csütörtök Kultúra 5 Falra hányt szemét Meghökkentőnek szánt képsorok: műalkotások szemétből. A Stúdió '91 minapi adása mutatta be azt a kiállítást, melyet képzőművészek egy csoportja állított össze imitt-amott elhányt 'dolgokból. Persze az idea nem épp új, hisz ezen formanyelvet rég fölfedezték már. Legutóbb a futuristák. Ez azonban nem baj. A lényeg, hogy a kompozíció szép. Hatásos összeállítás glédába ragasztott üres cigarettásdobozokból, etiid eldobott zacskóra és horpadt sörösdobozra. Közben az alkotók egyike elmondja: a szemét valódi, tóparton, árokszélen, utcán gyűjtötték. Majd a kiállítás múlhatatlan társadalmi érdemeit emlegeti, hogy felhívja a figyelmet, elrettent, sőt mintegy létével kiált. A kamera közben továbbsiklik, újabb csinos, színpompás montázsok, szemet gyönyörködtető, szívet melengető valahány. Ahogy nézem, egyre inkább kedvem szottyan szemetelni. Még többet, még hatékonyabban, mint eddig. Kisebb adminisztrációval. Karcsúsítva. Esetleg alapítványi formában. A szemét ugyanis ez esetben már nem önmaga, hanem művészeti alapanyag. Egylényegű festékkel, bronzzal, márvánnyal, vagy akár a nyelvvel Márpedig, polgártársak, ha már pénzünk a művészetekre alig jut, legalább ezt az alapanyagot szolgáltassuk nagy mennyiségben szegény, sanyargatott képzőművészeinknek, kik oly kitűnő leleményeséggel szoktatnak le minket rossz magaviseletünkről! M. T. Diákok konferenciája Ma délelőtt fél tizenkettőkor a JATE BTK Auditórium Maximumában Róna-Tas András rektor megnyitja a XX. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát. A Humán Szekció rendezvényének ezúttal több szponzora is van, a legmeglepőbb talán a Budapesti Rendőrtiszti Főiskola támogatása, ámbátor ezen intézmény hallgatói is szerepelnek a konferencián, s az ő díjazásukat saját iskolájuk vállalta. Hasonló megkötéssel szponzorál a Magyar Nemzeti Múzeum - elsősorban régész hallgatók támogatásával -, s a programfüzetben nem szereplő, de ugyancsak támogató Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Szponzor ezenkívül még a Szegedi Szalámigyár és Kábelgyár, valamint a Tiszatáj folyóirat. A támogatás összértéke mintegy kilencvenezer forint. A konferencia három napon keresztül tart majd, a záróünnepség ugyancsak az Auditórium Maximumban lesz pénteken délelőtt tíz órakor. Dal REJTETT TARTALÉKOK: Mozaik Az újjáalakuló iskolarendszerben nagy szükség van új tankönyvekre, segédeszközökre, melyek igazodva a változáshoz - megkönnyítik a tanárok és a diákok munkáját is. Ezt segítve, bár személyes indíttatásból alakult 1990 februárjában a Mozaik Oktatási Stúdió, mely első rangú feladatának tartja olyan kéziratok kiadását, amelyek ezidáig asztalfiókokban álltak, de megjelenésükkel hozzájárulhatnak a magyar oktatás korszerűsítéséhez. Neve nem véletlenül Mozaik. Olyan egyszerű, mégis rendkívül kedves piktogram-rendszert dolgoztak ki az egyes témák és tantárgyak jelöléséhez, amely biztosítja a könnyed tájékozódást. A könyvek és füzetek rendkívül ízlésesek, jó kézbe venni őket. A könyvekben tárgyalt témákat és feladatmegoldásokat szépen rendszerezett, áttekinthető formában adják közre. Már ezerötszáz iskola jelentette be könyvigényét a stúdiónál, ami jól mutatja, hogy mekkora hiányt pótolnak kiadványaikkal. Terjesztőhálózatuk sajátos, például az Állami Könyvterjesztő Vállalattal csereterjesztői kapcsolatot alakítottak ki, de természetesen az egyes példányok előre is megrendelhetők. Számos kiadványuk azonban néhány tanárban ellenérzést keltett. Ilyen volt pédának okáért a három éves biológia tananyag vázlatos feldolgozása. A tanárok azzal érveltek, hogy így a diákok ellenőrizhetik a pedagógus munkáját. Ennél banálisabb érvet, azt hiszem, nem találhattak volna, hiszen a tanárnak mindenképpen jól és lehetőleg minimális hibával kell munkáját végeznie - ha ellenőrzik, ha nem. A vázlat pedig nem csak ellenőrzésre jó, hanem elsősorban a tananyag jobb, könnyebb elsajátítását segíti elő. Először főként szegedi szerzők kéziratait adták ki, de ma már az egész ország területéről érkeznek alapanyagok. A legutóbb megjelent. Hogyan oldjunk meg fizikai feladatokat? című könyvnek szegedi szerzői vannak: Bonifert Domonkosné dr., Dr. Miskolczi József né, Molnár Györgyné dr. A gyakorlókönyv 12-16 éves gyerekeknek mintapéldákat és megoldási útmutatót ad. A tizennégy fejezet összesen kilencven feladatot tartalmaz. A problémalátó és -megoldó gondolkodás fejlesztését nem lehet elég korán kezdeni, azaz már kisgyermekkorban célszerű ezt a szemléletmódot tudatossá tenni. P. Sz. Jeffrey Siegel koncertje A muzsikus családból származó amerikai zongoraművész Chicagóban született. Tanárai között magyar származású művész is akad: Kabos Ilona. Jeffrey Siegel az USA-ban és Európában is elismert pianista, aki neves zenekarokkal és világhírű karmesterekkel szerepelt már egy hangversenypódiumon. Mint kamaramuzsikus is nagy sikereket aratott, legutóbb a Marlboro fesztiválon szerepelt. A művész ma, csütörtökön este fél 8-tól a Tisza szálló nagytermében mutatkozik. bf a^zegedi közönségnek, a filharmóniai kamarabérlet (A/3) tulajdonosainak. Műsorán két Mozart mű is szerepel.Egyik a tragikus hangvételű a-moll Rondó, melyet a szerző nyomasztó élmények hatására írt, a másik a D-dúr Szonáta, mely Mozart zongoraszonátáinak utolsó darabja. Siegel magyar szerző, Liszt Ferenc művét is műsorra tűzte. A Bénédiction de Dieu dans la solitude, avagy Isten dicsérete a magányban című zongoradarab az 1845-52 között készült sorozat egyik gyöngyszeme. Gershwin népszerű Kék rapszódiáját is hallhatják a koncert befejező részében a zongoramuzsikát kedvelők Jeffrey Siegel koncertjén. PRÓBÁLJÁK A LÉNI NÉNIT Ollé, ollé, carramba! „Most, hogy meghalt Léni néni, most fogunk csak vígan élni!" - zengik a dalt a szereplők, akik egy öreg hölgy halálától mind azt remélik: milli-milli-milliomosok lesznek. A zenés, énekes hajsza három felvonáson át folyik a hagyatékért, azaz egy festményért, mely kulcs az örökség megkaparintásához. Micsoda szép idők! Mikor a múzeumi őrök borravalót kaptak! S micsoda helyzetek, melyekbe a "képrablók" kényszerülnek! Egyszer múmiának álcázzák magukat, másszor római szobornak, hogy a tökkelütött, részeges teremórt megtévesszék. A heves szerelmi jelenetek sem hiányozhatnak egy bohózatból, a Keroul-Barré-Heltai-Aldobolyi Nagy darabban ezek többnyire valamely szarkofág tetején zajlanak. De legalábbis valamely műtárgy társaságában. (Hiába, ez egy múzeumi darab.) "Egy baja van ennek a bohózatnak, hogy nem Moliere írta" mondja Flórián Antal, akit Tolsztoj szikár Karenin-figurája és Gorkij Éjjeli menedékhelyének nyomorult kalapkészítóje után most a csupa tűz Don Lopez szerepébe bújtatott a rendező. "Forró szív a spanyolé, ollé!"— éneklik Markovits Borival, a "havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel" nótára kísértetiesen hasonlító dalocskát s lejtenek is hozzá, délszaki temperamentummal. Carramba! A próba során Herczeg Zsoltot (6 az álfélkezű, álfélkegyelmű múzeumőr) jó néhányszor leteremti a rendező, Petrik József. Amúgy Wágner Ferkósan közli vele: „Ha nem arra az egy kurva poénra összpontosítanál, akkor még meg is értené a néző, hogy mi a franc történik voltaképp!" Á többszöri ismétlés idején szegény Király Levente és Jáger András szoborcsoporttá dermedve várjak. hogy végre leszálbassanak talapzatukról. A finálé tánclépéseit Mezey Károly (koreográfus, plusz Vén tudós) gyakoroltatja a színészekkel. Fekete Gizi és Rácz Tibor már egy hibát sem vét. Rivarol (Király Levente) még nem táncol olyan jól, mint a Mosoly országa-béli Főeunuch. Sebaj, van még idő a premierig. A színészek egyenlőre civilben játszanak,a díszletek sincsenek még teljesen készen. Egyelőre csak a háttérparavánok állnak. A fakeretekbe zárt felületeket vörösre festették, rajtuk Klimtképckról ismerős alakok, ornamensek. Úgy tűnik, szeceszsziós látványosságra számíthatunk. A Léni néni bemutatója április 13-án, szombaion lesz a kisszínházban. A darab szereplői: Király Levente, Fekete Gizi, Rácz Tibor, Andódy Olga, Jáger András, Markovits Bori, Jakab Tamás, Flórián Antal, Kiss László. Jachinek Rudolf. Herczeg Zsolt. Hegedűs Zoltán. Mezey Károly, Pásztor Gábor, Müller Júlia, Dobó Alexandra, Farkas Andrea, Szanka Dóra, Téglás Judit, Bicskey Lukács, Kalapos József, Keresztury János, Miksi Attila. Közreműködik a Szegedi Nemzeti Színház zenekara, vezényel: Aldobolyi Nagy György m. v. és Koczka Ferenc. Á díszleteket és jelmezeket Molnár Zsuzsa tervezte. A koreográfiákat Mezey Károly kászítette. Rendezőasszisztens: Pásztor Gábor. Rende/ö: Petrik József m. v. (pacaik a > A HERMENEUTIKA JEGYEBEN Pompeji A napokban jelent meg s a helybéli könyvesboltokban már megvásárolható a Pompeji folyóirat ez évi első száma, melyet ezúttal az Osvát és a Szegedért alapítványok támogattak. Ez a szám égkék színű és az elragadtatott fekete Pán most is ott táncol a fedőlapon. Tolnai Ottó, az újvidéki költő verse ( az azúr talpú krisztus ) indítja a lapot, s az ó legutóbbi nálunk is megjelent Cápácskám: apu! címii verses kötetének például vannak szegedi vonatkozásai. A különös címadó mondatot a szegedi partfürdő gyerekmedencéjében visongta apukájának valamelyik nyáron egy szöszke kislány, nos, nagyon szép vers lelt belőle. A Pompejiben közölt verse viszont új dimenziókat enged láttatni Tolnai költészetében. Az új tartalom pedig a kereszténység. Magyarországon az 1940-es években jelent meg könyv a haszidizmusról, mely a zsidó misztika utolsó nagy korszaka. Martin Buber haszid történeteit most kiegészítette és magyarázó szöveggel látta el Rácz Péter. A haszidok történeteiből megtudhatjuk például, hogyan teremtetett az angyal, melyek a jó fájdalmak, s mit jelent, hogyan kell alászálni a rosszba.... stb. Tompa Gábor és Visky András újabban, mint ahogy a Pompejiben is teszik, négykezes verseket ír. Tompa a kolozsvári magyar színház főrendezője, Woyzeckét néhány hónapja láthattuk Szegeden. Visky András pedig a romániai magyar irodalom egyik legtehetségesebb fiatal költője, versei az idei Szép versek antológiában is helyet kaptak. Agrippa von Nettesheim Az isten megismerésének három féle módjáról szóló könyét Bartók István fordította. Szönyi György Endre, JATE angol tanszékének oktatója a mindentudás és az örök élet őrült ambícióiban munkálkodó Mágusról, a varázslóról írt esszét, melynek témája, hogy a paracelsusi fehér-mágus típusa hogyan van jelen a modern irodalomban. Szijj Ferenc újra verseket közöl a lapban, ezek a versek most képekkel együtt jelentek meg, s a számokról szólnak. Gausz András a JATE filozófiai tanszékének oktatója azt mondja, hogy korunk legtudományosabb színe a szürke. Aztán Szervácot és Bonifácot beszélteti Nietzschéről. A valamennyi klasszikus legény rovata ezúttal Pál Józsefé. A JATE olasz tanszékének vezetője Umberto Eco legújabb, magyarra még nem fordított regényéről ír, mely láthatóan még bonyolultabb s szövevényesebb, mint A rózsa neve. A folyóiratot két európai levél zárja, az egyiket Gyenge Zoltán. a JATE filozófiai tanszékének oktatója jegyezte Bécsből, a másikat Heidelbergból írta Kurdi Imre. Dal ÚJ KÖNYV Hogyan mentsük meg Oroszországot? Távol Oroszországtól, és közel hozzá, Alekszandr Szolzsenyicinnek tavaly óssszel ismét sikerült valamivel meglepnie az ó „hőn szereteti szovjet rendszerét". Amennyiben a Párizsban kiadott. Hogyan mentsük meg Oroszországot? című könyve egyáltalán meglepetés lehetett a szovjet állampolgárság visszautasítása után. Miként a Magvető Kiadó gyorsasága jóvoltából magyarul is olvashatjuk, következetes maradt a jelenlegi hatalommal szemben, s ha reménytelennek tűnő kérdés megválaszolására törekedett is, előbb józan, és jó értelemben vett nemzetféltő logikával három fontos előkérdést tett fel: mi voltaképpen Oroszország?, ki tekinti magát ma a holnapi Oroszországhoz tartozónak?, és hol látják ennek az Oroszországnak a határait magukhoz oroszok? Szolzsenyicin nem konjunktúralovag. Nem most, az ellentétek nyilvánosságra kerülésével kezdte/irtatni,a szovjetunióbeli nemzetek sorsát; a javaslata , hogy Oroszország gyógykezelését csak a nemzetek szabadon engedése után lehet elkezdeni, annak idején szovjet állampolgárságába került. Jelen fejtegetése viszont épp a kelet-európai konjunktúra miatt veszélyes. A nagyorosz-kisoroszbelorusz és kijevi ukrán területeket, egy politikai esszében „újraegyesíteni", ma minden felvilágosult szándék ellenére nacionalizmus ízű fejtegetés volna, ha Szolzsenyicin nem semlegesítené békevágyaival az efféle buktatókat. Az ukrán nacionalista mítoszt például egyetlen mondattal : „A kommunista hatalom (...) annyira e/mérgesítette a népek kapcsolatát, hogy ma már nem látjuk az utat, amelyen visszatérhetnénk a népek ama nyugodt együttéléséhez, sőt, egymás iránti álmos közönyéhez, amit - néhány sajnálatos kivételtől eltekintve - majdnem sikerült elérni a forradalom előtti Oroszország utolsó évtizedeiben. " (Micsoda pompás telitalálat: „népek egymás iránti álmos közönye". Ha van valami, amire Kelet-Európa most igazán vágyik, akkor ez az.) Maga a gyógyítás, az Oroszország-mentés, tulajdonképpen európai és oroszországi társadalmi-politikai alakulatok ismertetése, illetve egybevetése, és mint minden egybevetés, ez is sugallatokat rejt. Ha figyelembe vesszük, hogy a könyv tájékozatlan, vagy félretájékoztatott embereknek íródott, nem is baj. Emberközeli sugallatok, melyeket egy beismerés tesz még közelibbé; „irgalmatlanul nehéz bármiféle logikus, összefüggő tervei kidolgozni a jövőt illetőén; de az is lehetetlen, hogy ne próbáljuk meg." Szolzsenyicin nem is lenne önmaga, ha könyve utolsó fejezetének címe nem így szólna: töprengjünk tovább. Panek József Kora: megbecsülhetetlen. Kedélye: utánozhatatlan. Ott áll - mit áll! Röpköd, lebeg - barátnéi, egykori osztálytársai gyűrűjében. Kacarászik, cseveg, koccint, még csipeget is közben a svédasztalról, s persze dől belőle a szó. Hogy ő ugyan évtizedekkel ezelőtt elkerült Szegedről, de azért a város neki a világon a legkedvesebb. S hiába élt meg annyi mást, extrát, furcsát, előkelőt, diplomatakörökben szokásost, ha évente egyszer hazajön, csak itt érzi az otthonosság hangulatát. Egyik szaval a másikba öltve vált témát, már fél évszázados történteket mesél, meg azelőttieket, amikor ő még kislány volt, s a papája a budapesti operát hozta le a szegedi színházba vendégszerepelni, s bizony, nagy élet volt az, drágám, tudod, csodálatos világ. Görög-lányként, a színigazgatópapa lányaként élni itt Szegeden, mikor is volt ez, kérdem, de csak a nem mindegy a válasz, utóbb, osztrák külügyminiszter-feleségként, mar Etelka von Bielka-kcm is mindig szegcdi maradtam, ez itt a fontos, drágám, s mindegy, mennyivel járultam hozzá ehhez a szegedi alapítványhoz. mi az a hétezer schilling, de azért ha írsz rólam valamit - a barátnőim majd Találkozások elküldik - szívesen elolvasom, most ne haragudj, de itt van mindenki, aki számít, ugye, meg itt vannak az osztálytársaim, megöregedtek, nem? no de ez csak tréfa volt, hát örülök, hogy megismertelek, üdvözlöm a szegedieket, melyik újságnál is vagy... Germán alapossággal megtervezett, percre megkoreografált a ceremónia. Beköszöntő, beszédek, ünnepélyes aláírás, műsor, pohárköszöntők, kézfogások - a sorrend talán nem is ez, biztos, hogy sokkal logikusabb -, aztán vacsora. Valami kis kötetlenséget mi magyarok viszünk az étkezés szertartásosságába, mert ízlik a rajnai bor - titokban azért csórunk egyet az ajándéknak való csongrádi kékfrankosból -, s már viszketünk a tökéletes eleganciánkban, a férfiak vetnék le a zakójukat, de ezt itt, a darmstadti nem is tudom, milyen villa puccos nagytermében aligha tehetik - hát legalább helyet változtatunk. megbonttuk az ültetés szigorú rendjét. Ez itt nem lehet szokás, hiszen itt van mindenki, „aki számít", néz, de aztán rákap a dologra más is, ők is, nicsak, át-átülögetnek az ismerősökhöz, s nem tudom, jól hallom- e, de mintha a terem túlsó végén valakik énekelnének, akkor telepedik le hozzánk Bakos Karcsi, a Szegedről áttelepült építész, már nem ismeretlenül, mert együtt jártuk vele délelőtt a várost, naná, hogy mellé szegődtem, közös ismerőseink miatt is, meg mert sereg dolog tudható meg tőle mélygarázsokról, háború utáni újjáépítésről, a láthatóan kitűnő egészségnek örvendő Darmstadt hétköznapi életéről. Kitűnő kalauz a Károly, egy srófra jár az agyunk, a ceremónián is hogy ráérzett: a lestvérség az ilyen dumapartikban kapja meg az értelmét, meg olyan hónapokkal későbbi telefonokban, mint hogy itt van. Szegeden, keressü k egymást. Karcsi, ne bolondozz, tizenkét telefont eresztettem a nyomodba, ezúttal nem futottunk össze, gondolom, te hamarabb térsz vissza hozzánk, mint én Darmstadtba... Pálfv Katalin