Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

1991. április 27., szombat A helyzet 3 REKORD-LEPESEK Értékelemzésből jeles „Eladni" Szegedet, mint régióközpontot - így lehet a legtömörebben megfogalmazni az 1991. július 8-a és 14-e között megrendezendő kereskedelmi hét célját. A szervezők olyan hetet álmodtak, amelyen a Dél-Magyarország, a Bánát és a Vajdaság gazdálkodói szándékaikat, terveiket, ötleteiket és vágyaikat összevethetik, megmérhetik egy piacorientált közegben: a tőkés világ kereskedeőivel. Ezen a héten a gyakorlatban és fölerősödve találkozhat az információ az információval, privatizációs igény a működő tőkével, fejlesztési elképzelés a befektethető pénzzel, áru a vásárlóval, gyártó a kereskedővel - pénzügyi tanácsadók, idegenforgalmi és kereskedelmi szakemberek, és nem utolsósorban a médiák, a sajtó, a rádió, a televízió segítségével. Befejeződött az anyagtakarékosság témakörében kiírt értékelemzési pályázatra érkezett munkák kiértékelése - tájékoztatta a minap az MTI-t a Pénzügyminisztérium. Az első díjat és az ezzel együttjáró 200 ezer forintot a szegedi Rekord Cipőipari Szövetkezet kapta. A minisztérium eredményesnek ítélte a pályázatot, mert megmutatta, hogy átalakuló gazdaságunkban is vannak olyan vállalatok, amelyek a napi gondokon túl az értékelemzés módszerével eredményesen fejlesztették termékeik piacképességét. A pályamunkákban megfogalmazott javaslatok megvalósításával mintegy 250 millió forint értékű anyag, energia és élőmunka takarítható meg a minőség romlása nélkül. Az eredmény értékét növeli, hogy a pályázók az értékelemzés módszerének alkalmazásával elsősorban a vállalatoknál meglevő szellemi erőre támaszkodva alakították ki a korábbiaknál gazdaságosabb javaslatokat. Eddig az MTI-hír dióhéjban, a továbbiakban - a kereskedelmi héthez kapcsolódva - Farkas Imre elnök tájékoztat a szövetkezet üzletpolitikájáról. KERESKEDELMI HÉT SZEGED, 1991. JÚLIUS 8-14. Gyorsan változik a divat cipófronton, Nyugat-Európában már minden harmadik, negyedik ember mokaszin technológiával gyártott lábbelit visel. A Rekord sikeresen átállt erre a „vonalra", mi több továbbfejlesztette azt úgy, hogy a ragasztást - egy olaszoktól ellesett ötlet alapján - még varrással is megerősíti. Kiterjedt külkereskedelmi kapcsolataik keretében Indiából igényes kézi munkával készült felsőrészeket kapnak s ezekből gyártanak kész cipőket. Ciprusról ugyancsak felsőrészt hoznak, s azt általában pécsi bőrrel ellentételezik. (Erre a megoldásra azért van szükség, mert a cipő még nem tartozik a liberalizált import körébe.) A németeknek már hosszabb ideje bérmunkában dolgoznak, s ha lenne elég munkáskéz, akár növelhetnék is a kiszállított mennyiséget. Az olaszokkal is együttműködnek, sőt legutóbbi tárgyalásaikon már egy vegyesvállalat alapításának elképzelései is körvonalazódtak. A kereskedelmi héthez kapcsolódva meglevő piacaik kiterjesztésén túl konkrét elképzeléseik is vannak. A korábbinál szorosabb együttműködést szeretnének Jugoszláviával, illetve Romániával. Déli szomszédainktól, pontosabban a szabadkai CHEMOS-tól talpakat kapnak, Romániával azonban nincsenek üzleti kapcsolataik. A későbbiekben elképzelhető, hogy bérmunkát kapnak Szegedről a románok, annál is inkább, mert a szövetkezet már most sem győzi mindig munkáskézzel megrendeléseit. K. A. Közérdekű közlemény a kereskedelmi hét szervezéséről: A gazdálkodók - vállalatok, társas vállalkozások, egyéni cégek a napokban kapják meg újabb címlista szerint a tájékoztató leveleket. Bizonyára lesz olyan cég, amely időközben alakult és nem jut el hozzá a megkeresés, vagy egyszerűen csak többet szeretne tudni a részletekről. A rendezvénnyel kapcsolatban készséggel ad felvilágosítást a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara (dr. Horváth Lajos ügyvezető igazgató, telefon: 21-343, 21-512, fax: 24-194) vagy a kereskedelmi hét szervező irodája (Congress és Hobby Service BT. Nagy Károly, telefon: 13-233) Bukta, avagy a tizedik kalács Egyre hosszabb az alapítványok sora, a segélyt kérő emberek száma. Egyre többen vannak, akik képletesen vagy valóságosan a csőd szélén állnak. Életerős, egészséges emberek képtelenek saját maguk, vagy családjuk gondjainak megoldására. S ha egyre nehezebb körülmények között az egészségeseknek is kevés figyelmük jut egymásra vajon ki figyel a gyengékre, a betegekre, az önálló életvitelre képtelenekre ? Senki - adódna rögtön a válasz. Ám vannak kivételek. Gyermekotthon a város szélén. Külsőre rendezett, szép épület, belül több, mint kétszáz beteg gyerek. Van, aki még sosem hagyhatta el az ágyát, van, aki tűrhetően mozog. Van, akivel beszélgetni lehet, van, akivel reménytelen mindenféle kapcsolatkeresés. Van, akinek másfél négyzetméter, ráccsal kerítve az összes életterc már tíz éve, de szellemileg sokra képes, és nagyon szeret tévét nézni. Nem hiszem, hogy van ember, akit ne indítana meg ezeknek a mindenre és minden szempontból rászoruló gyerekeknek a látványa. Vajon miben, hogyan lehet segíteni rajtuk, hogyan lehet könnyíteni az életükön ? - ez az első gondolat. így volt ezzel az a fiatalokból álló társaság is - a Bokor nevű katolikus közösség tagjai -, akik gyereknapon, karácsonykor műsorral, apró ajándékokkal kedveskedtek a gyerekeknek. Az intézmény vezetőjével ugyan egyik alkalommal sem sikerült találkozniuk, de faggatták az ott dolgozókat is, minek örülnének igazából a gyerekek ? Sokáig tartott a tanakodás. Aztán egyszer megszületett az ötlet. Hallották ugyanis a fiatalok, a Bartók művelődési házból hoznak időnként képmagnót és filmeket a gondozók, s például a ÍOI kiskutya százegyedszer is kitörő örömöt okozna az otthon kis lakóinak. Gyereknapra vette meg a közösség a képmagnót. Nem örökbe, hanem használatra adták a gyerekotthonnak - mintha csak sejtették volna a fejleményeket... Nem sokáig tartott ugyanis a nagy öröm. A képmagnó egy szekrény mélyére bújt, s onnan csak kivételes alkalmakra, kivételes személyek számára jött elő. A közösség tagjai ezt megtudván, a pedagógusok nyári szabadságának idejére magukhoz vették a gépet. Csak kis közjáték az ügyben: nem sokkal ezután az intézmény vezetője az egyik tanárnőn követelte a műszert, a tanárnő pedig utolsó csöppnek érezve az esetet - felmondott. Nos, szeptemberben a képmagnó ismét visszakerült az intézetbe. A helyzet annyiban nem változott, hogy a gép elfoglalta a helyét a szekrény mélyén, s onnan csak ritkán került elő. Azok a gondozók pedig, akik vetítéssel akartak örömöt, néhány boldog percet szerezni a gondozottjaiknak - újból ballagtak a Bartókba, s kölcsöncipeltek gépet, kazettát. Ülök az intézetvezető főorvosasszony szobájában. Arról beszél, hogy a képmagnóval vetített filmeket rendszeresen nézik a gyerekek, amikor csak lehetőség kínálkozik rá. Amúgy a testnevelő kolléga szekrényében tartják a gépet, mert ő tudja legjobban kezelni. Megnyugtat a főorvosasszony, magánvetítésre soha senki nem használta a képmagnót, az csak a gyerekekért van, de azért tartják a szekrényben elzárva, hogy ne tudják tönkretenni a gyerekek. A termekben a televíziók olyan magasan vannak, hogy azokban sem tudnak kárt tenni a kis gondozottak, s ha annak a tetejére tennék, végképp nem lenne baja a gépnek - gondolom magamban. Mire végére érek e gondolatnak, megérkezik a testnevelő, hogy megmutassa szekrényében a műszert. „Most éppen nincs itt, tegnap hazavittem", mondja, miközben kinyitja szekrényét, s csodálkozik, miért áll főnöke leforrázva, a képmagnó üres helyére meredve. „Bukta" - csak ennyit mond a főorvosasszony és sarkon fordul. „Esküszöm, tegnap vittem haza, azért hogy átmásoljak filmeket a gyerekeknek" - hebegi az ifjú tanár, és nincs is jogom kételkedni a szavaiban. Csak azt tudnám, akkor miért kell más, a gépet ugyanolyan jogon használó gondozóknak a kölcsönzőbe menniük ? Vannak kedvezményezett és nem annyira kedvelt gyerekek ? „Azt hiszem, ezek után az lenne a jó, ha a fiatalok elvinnék innen ezt a képmagnót, s nem lenne ebből tovább gond. Ezeknek a gyerekeknek ez úgyis luxuscikk, nincs igazán szükségük rá." - mondja, már ismét a szobájában a főorvosasszony. Ez lenne talán a legrosszabb megoldás - mondom magamnak,már odakinn. Az intézet vezetőjével ellentétben ugyanis azt gondolom, sokaknak valóban nélkülözhető dolog a képmagnó - ám éppen ezeknek a gyerekeknek a legkevésbé luxus. Másfél négyzetméter élettér. Mennyire tudja tágítani egy gép? A közösség tagjai azt mondják, nagyon nem szeretnék, ha a történtekből bárki azt a tanulságot vonná le magának, hogy adni nem érdemes, a rászorultakon segíteni felesleges, mert lám... Ok úgy gondolják, ha tíz kalácsot kiosztanak, s abból kilenc illetéktelenhez kerül, a maradék egy még mindig sokat segíthet. Ezzel szemben, ha egyáltalán nem adnak, akkor az az egy segítség sincs. Nem haragot akarnak, s még kevésbé azt, hogy a végletekig kiszolgáltatott gyerekek szenvedjenek a felnőttek miatt. Talán még betöltheti az ajándékuk a tizedik kalács szerepét. Balogh Tamás J) SZOBORFELÚJITÁSPÉNZ NÉLKÜL „Eltörött a hegedűm... Örökzöld szegedi téma: gyűjtők - vagy csak egyszerű, „művészetkedvelő" vandálok - rendszeresen letörik a régi Hungária, vagy még régebbi nevén: Kass Szálló előtti Dankó Pista szoborról a hegedűnyakat. A városgondnokság pótolja - aztán újra csak győz a lelemény, és a maga elé meredő, elmélyült tekintetű cigányprímás megint csonka hegedűt penget. Mint most is. De ennek ezúttal más oka van. Kelemen Zsuzsa, a városgondnokság munkatársa elmondta, csak annyi történt, hogy a téli védőponyvát támasztó nélkül tették a szoborra, és a súly alatt letört a hegedűnyak végéről a csiga és a hangolókulcs. Ez a nyak tavaly került a helyére, .szekszárdi szobor-restaurátorok készítették. Lehet, hogy már faragás közben eltört, mert ragasztás nyoma látható rajta. A letört darab megvan, Kelemen Zsuzsa fiókjában várja, hogy ismét a hegedűre erősítsék. Elkeserítő viszont, hogy szoborfelújításra egyetlen fillér sincs az idén! Csak arra elég a pénz, hogy kifizessék belőle a védőponyvák le- és fölrakását, egyszer lemossák a Panteon szobrait, és vízáteresztővé tegyék a Tisza Lajos-szobor mellékalakjainak azon részeit, ahol rendszeresen megáll az esővíz. A Tisza-parton álló nagy árvízi emlékmű burkolólapjait minden évben javítani kellene, az emléktáblák gondozása, a rendszeres szoborrongálások is pénzbe kerülnének - de ezekre nem gondolhatnak az idén. A tavaly ismeretlen tettesek által lerombolt, gyálaréti felszabadulási emlékmű romjainak eltakarítása is az idei költségvetést apasztotta (a tetteseket nem találta meg a rendőrség). A Széchenyi téri szovjet emlékművek lebontása egymillió forintba kerül - szaporítva a városgondnokság 16 milliós költségvetési hiányát. Azért még reménykedhetünk: Dankó Pista hegedűje kiegészülhet még, ha az újszegedi Korsós lány szökőkútjának káváján dolgozó szobrásztanulók fölragasztják a letört darabot. Nv. P. ÖNÁLLÓSULÓ STÚDIÓBALETT Beszélgetés Juronics Tamással Csak a jövő évadtól kapja meg a magántáncosi címet, de ugyanebben az évadban ónálló koreográfiásal fog bemutatkozni. Néptánc tagozaton végzett az Állami Balettintézetben, utána került a Szegedi Baletthez. Juronics Tamás (22 éves) niár tóhb főszerepet táncolt, többek kózótt Jézus volt a Stabat Materben, amellyel most a társulat a lodzi fesztiválra készül. Első koreográfiáját a Stúdióbalettben készítette, cím* Szükségi táncok, műfaját tekintve sajátos néptáncparódia. Ez a kompozíció egyike lesz annak a négynek, amelyet vasárnap mutat be a Stúdióbalett a Kisszínházban. - A plakátokon még csak három kompozíciót hirdettünk, de ez időközben négyre bővült. Az est Imre Zoltán régebbi, Angyali táncjáték című 20 perces darabjával kezdődik. Utána következik az én új darabom, egy 30 perces dráma, melyet öt személyre terveztem. A címe az, hogy Egy alighasznált szárítókötél visszaemlékezései. Utána egyik táncosunk. Kiss László 6 perces koreográfiája következik Laury Anderson zenéjére, és a Szükségi táncok zárja a programot. - Csak ez az egvetlen előadás lesz? - Ebben az évben valószínűleg nem lesz már több, mert nem lehetne egyeztetni. Tervbe vettük, hogy jövőre ezzel kezdenénk a Kisszínházban, s amíg nem mutatjuk be a decemberi új estünket, addig ezt tudnánk játszani. Utazni is szeretnénk vele, kaptunk is ígéreteket már pár helyről. Valószínűleg a Petőfi Csarnokban is megpróbálkozunk, és lesz egy turné, Luxemburgban július 13-án van egy szabadtéri fesztivál. - A Szükségi táncok néptáncparódia. Mondanál néhány szót az új koreográfiádról? - Egészen más stílus, mozgásvilág. Drámaibb és pesszimistább kicsengésű. - Milyen zenére? - Egy montázsra, főleg Philip Grass és Art of Nőise. Hat tételből áll, öten táncolják. Címe: Egy alighasznált szárítókötél visszaemlékezései, de ez az egésznek csak a keretét adja meg, nem meghatározó. - Honnan a cím? - A díszletből származik, meg egy alapötletből. Kecskeméten már bemutattunk ebből a darabból három tételt, de ezek akkor még szinte különállók voltak. Ezekből kiindulva kerekítettem ki egy összefüggő dolgot. - Az összefüggő azt jelenti, hogy van történet is? - Konkrét története nincs, inkább pillanatokat, érzelmeket, és bizonyos emberek közötti kapcsolatokat akarok ábrázolni. - Ezek szerint a stílusa közel áll Yorma Uotinenéhez. a legutóbbi vendégkoreográfusotokéhoz ? - Igen. Stílusában, bár nem annyira expresszionista. Bevallom, komoly inspirációt kaptam tőle, ezt nem is lehetett elkerülni, mert Yorma annyira erős személyiség. - A jövő évadról tudsz már valamit? - Csak az én dolgomról szeretnék beszélni. Imre Zoltán felkért, hogy koreografáljam egyik nagy bemutatónk egyik felét. O csinálja a másik darabot Vivaldi Négy évszakára. Én még nem választottam zenét, de valami hasonlót kell majd keresnem. A Stúdiót mindenképpen folytatjuk, sót szeretnénk is külön együttesként bejegyeztetni. Ha önálló egységként tudnánk működni, akkor sokkal könnyebb dolgunk lenne, például sokkal könyebben tudunk vendégszerepelni. (márok) A Stúdióbalett bemutatója vasárnap este 7 órakor kezdődik a Kisszínházban. Előtte délután 3-kor a Szenvedélyes viszonyok április 7-én elmaradt Katona bérlet-beli előadását tartják. Ar és minőség Vigyázzunk a fűszerpaprikára! Csaknem egy óra elteltével is az volt az érzése e sorok írójának a FOT Csongrád megyei szervezete tegnapi ülésén, hogy az ár és a minőség összefüggéseit az élelmiszer-kereskedelemben elemezni manapság csaknem ugyanolyan eredménnyel jár, mint öt vagy tíz éve. Gyártás, csomagolás, szállítás, tárolás, árjelzés és árengedmény, ellenőrzés és büntetés - e kulcsszavak köré írhatnánk tudósításunkat ma is. Úgy véljük, az ismétlődő, általános tapasztalatok összefoglalása helyett jobban tesszük, ha táblázatban adjuk közre az élelmiszerek minőségét vizsgáló intézet múlt évi elemzéseinek összegzését, s egyetlen termékcsoportról szólunk érdemben - e megoldás figyelemfelkeltő hatásában bízva. AZ ELELMISZER-CSOPORTOK VIZSGÁLATÁNAK MINŐSÍTÉSÉ 1990-BEN CSONGRÁD MEGYÉBEN Legkevésbé (0-5%) Közepesen Figyelmeztetően (8 %) hibás termékek Baromfiipari Húsipari Sütőipari Cukoripar Konzervipari Tésztaipari Dohányipari Növényolajipari Szeszipari Édesipari Söripari Gabonaipari Tejipari Hűtőipari Üdítőipari A vizsgált és megfelelőnek nem tartható áruk aránya tavaly átlagosan 6,2 százalék. Az idei, első negyedévi ötszáz vizsgálat eredménye: 7,2 százalék. Miként hat a vállalkozási kedv élénkülése a fűszerpaprika, e becses szegedi és városkörnyéki termék minőségére? E kérdésre a válasz nem fog felderíteni senkit: kedvezőtlenül. Az az őrleményfajta, amelynek még a csomagolására is szigorú szabványok vonatkoznak, sokszor keserű ízzel, túlzott nedvességtartalommal, a kívánatostól eltérő szemcsenagyságban, kétes tisztaságú és fajtájú csomagolóanyagban-jelenik meg utcasarki árusoknál, s más, nem hivatalos „csatornákon" - Hegyeshalomnál már 850 forintos árért. A minőségvizsgálók szerint sok vállalkozót ér majd meglepetés egy-két hónapon belül, hiszen már februárban azt tapasztalták: a nem megfelelően készült őrleményeknél megkezdődölt a színezéktartalom lebomlása, s az ilyen paprikának a nyárra őrölt szénaszíne lesz a piros helyett. A zugórlőkhöz, minőségi bizonyítvány nélkül próbálkozó eladókhoz talán már eljutott a hír: három miniszterünk együttesen határozott úgy, hogy június 30-a után csak engedéllyel rendelkezők állíthatnak elő őrleményt, s ez nyilván a paprikapiac biztonságára is hat majd. Addig is hallottuk a FOT-ülésen intézményesen ellenőrzik a forgalmazott őrleményeket, de mi, vevők is óvatoskodjunk és vigyázzunk! Például ne vegyünk nejlonzacskóba rakott, esetleg utólag színezett fűszerórleményt „garantáltan házit", s gyanúsan olcsót, mert lehet, hogy egy-két hónap múlva kidobhatjuk az egészet... - pálfy I