Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-24 / 95. szám

__________________________ 1991. április 24., szerda Kultúra t 5 FASSBINDER 100 OLDALON Hőmérő a kultúra fenekében Jövőre lesz tíz éve, hogy Európa „egyik" legnagyobb filmrendezője eltávozott az élők sorából. Rainer Werner Fassbindemek hívták. Az egyik, s ez azért idézőjeles, hiszen hatalmas életművét összevetni a kortársak munkáival szinte reménytelen vállalkozás, mások értékítéletét meg minek citálnám ide, különben is szerintem merő butaság és felelőtlenség erőrangsorral operálni egy olyan összetett és érzékeny média esetén, mint a film. Ugyan jövőre lesz „csak" tíz éve, hogy ismét emlékezhetnénk rá, a kilenc pedig nem olyan egész szám, ami kiemelkedne az évfordulók sokasága közül. Az apropót mégis az adja, hogy nemrég a Stúdió '91-ben is foglalkoztak vele, a múlt héten vetítették az Amikor 13 újhold van egy évben című filmjét a Belvárosi mozi kamaratermében, és ami talán e tárgykörben legfigyelemreméltóbb, hogy megjelent Zöldi László Hőmérő a kultúra fenekében című 100 oldalas könyve, amely Fassbinder különös életéről és haláláról próbál képet adni számos eredeti dokumentum. fekete-fehér felvételek és egy tizenkét oldalnyi interjú erejéig. Sajnálatunkra, a szerző már az elején leszögezi, hogy terjedelmi okok miatt nem ölelheti fel témáját úgy, ahogyan szeretné. De „előcsalódottságunkat" hamar feloldja a szerző remek stílusa, melyből jó érezni, hogy enyhén szólva otthon van a témában, no meg Fassbinder élete és művészete önmagában is elég, hogy figyelmünket jócskán lekösse: A filmek áttekintésében nagyon fontos, hogy a szerző történetiségükben vizsgálja mind, így szemünk láttára bontakozik ki az a meglepően hosszú sikerszéria, amelyen át Fassbinder kitart ugyan elképzelései mellett, de filmrendezői habitusának alakulása nyomon követhető. O mindig az életét vitte filmre, ezért amikor lemerülünk egy-egy filmjébe, nem teszünk mást, minthogy őt magát kutatjuk. Hogy ki volt ó? A még életében készült karikatúra talán az egyik legpontosabb jellemrajza: „Alul bajor, felül értelmiségi, egészében zseni." Bár bajorságát maximum viccből vállalhatta. A szerző érdekes párhuzamba állítja Fassbinder antiszínházát a korabeli szegedi próbálkozásokkal, amely próbálkozásokban a németnek van nagyobb tere, lehetősége. Azt hiszem, hogy Fassbinderről leginkább elmondható, hogy mindkét végén égette a gyertyát, gyorsan élt, folytonosan, megállás nélkül dolgozott. Átlagosan körülbelül évi négy filmet csinált, s az első időkben, hogy megszerezze a filmezéshez szükséges pénzt, nem átallott a színésznőit az utcasarokra állítani. Haláláról igen visszafogottan írtak az újságok. A magyarországi búcsúztatása is elég csendben, bár lezajlott. „A legmelegebb és legfájdalmasabb írás a Szegedi Egyetem című diákújságban lát napvilágot" - írja Zöldi László. Podntaniczky Szilárd Tanári hangverseny Az intézet tanárai adnak hangversenyt csütörtökön délután 6 órakor a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermében (Tábor u. 6.). A műsoron Haydn, P.Vilbert, De Falla, E. Köhler, Bach, Gordon Jákob és Alec Tempton művei szerepelnek. Közreműködik Dillmann Éva. Zsiga Katalin mv.. Szélpál Szilveszter, Demeterné Dányi Júlia. Szél Pálné, Lajos Istvánné, Schamberger Krisztina mv.. Greksa László, Szelezsán Istvánné, Sigmondné Erős Andrea. Balázs György., Paragi Jenő. Maróti Mihály és Bódi Béla mv. Petőfi a nagyszebeni csatában A panoráma, vagyis a körkép műfaja a tizennyolcadik század utolsó évtizedeiben született és a tizenkilencedik század végére vált igazán népszerűvé. Ekkor készült a Feszfy-körkép is, valamint a raclawicei győzelemet megéneklő lengyel csatakép, melyet Jan Styka és csoportja festett. A kor ismert mestere, egy másik körképet is készített, ezen a magyar történelem egyik fontos eseményét, a negyvennyolcas szabadságharc, nagyszebeni csatáját örökítette meg. A dicsőséges erdélyi hadjáratot Bem tábornok vezette, a lengyel festő témaválasztását nyilván a szabadságáért küzdő két nép közös történelme is motiválta. Styka munkatársai között magyar festők is dolgoztak, így többek között Vágó Pál és Spányi Béla. A csatát megjelenítő körkép két főszereplője természetesen Bem és Petőfi. Sajnos a mű időközben megrongálódott, több darabja eltűnt. Részleteit nemrég Bem szülővárosa, Tarnow múzeumának munkatársai kutatták fel, gyűjtötték öss?e. A csatakép fragmentum állapotában is nagyszabású. Megmaradt darabjait idén, a március tizenötödikéi ünnepségek alkalmával a fővárosi közönség már megtekinthette. Ma délután fél 5-től a szegediek is láthatják a Móra Ferenc Múzeum első emeleti termében. A vendégkiállítást Maciej Kozminski, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete nyitja meg. A tárlat május 26-áig áll nyitva az érdeklődők számára. P. E. Mindenfajta zenei világok canossája Beszélgetés Makláry László karmesterrel Pál Tamás és Kocsár Balázs mellett Makláry László, a fővárosi Operettszínház zenei igatgatója vezényli Szegeden a Bohéméletet, s a karnagy afféle boldog visszajáró, mert művészi pályája a városból indult, s egy-egy produkció erejéig rendre visszatér ide. A mester, még a hetvenes évek elején, Vaszy Viktor volt. aki a frissen végzett fiatalembernek fölajánlotta az opera karigazgatói állását. Szeged után Budapest következett, másfajta zenei feladatokkal és elképesztő sokszínűséggel. A szegedi színház öltözőjében beszélgetünk mindezekről, mígnem egy szép, szabályos művészi ars poetica kerekedik a mondatokból. - Rendszeresen visszatér Szegedre. Vegyük most számba ezeket a visszatéréseket. - A nyolcvanas évek második felétől a Szabadtérin vezényeltem a Jézus Krisztust, a Nyomorultakat és Bdthori Erzsébetet , tavaly pedig az István, a királyt, amellyel hosszú harc után végre sikerült bizonyítani, hogy az élőzene, mégha technikailag gyöngébb is, mint a stúdiók konzervje, mégiscsak nagyobb hatású és közvetlenebb. - Operát, ha jól tudom, most vezényel először. Gondolom, a szegedi Bohémélet dirigálásának is van története. - A szegedi föllépést Gregor Józsefnek, és Pál Tamásnak köszönhetem. Van nekem egy nyugat-európai turnéra szóló meghívásom, egy olasz társulat élén a Bohémélettel. Ezt elmondtam Gregor Jóskának is, s egyúttal megkérdeztem, vajon vállalnák-e, hogy néhány bemutató erejéig eljöjjek a városba. Igent mondtak, s ez mérhetetlenül megtisztelő gesztus, mert a szegedi színház nincs rászorulva Makláry Lászlóra, hiszen van kitűnő és fölkészült dirigense elég, ellenben nekem igenis szükségem volt arra. hogy tanulva tanítsak, és éppen a Bohémélettel, mielőtt majd elindulok a nyugati turnéra. Szóval köszönöm! - Visszatérve a művészi vállalkozás jellegére, hogy tudniillik operáról van szó, nem félt a kihívástól? - Azt gondolom, hogy az ember, ha teheti, igyekezzen ott lenni minden zenei megnyilvánulásban. Tudatosan kerülöm a megjelöléseket, hogy könnyű avagy nehéz műfaj. Mert ugye, mi a könnyű és mi a nehéz. Azt mondják, a zene, amely szórakoztat, az könnyű. Mármost Mozart korában a szerenádoknak is a szórakoztatás volt az elsődleges célja, mára mégse nevezzük ezt könnyű zenének, a rockkal, vagy a dzsesszel ellentétben. Az operaházak, szerte a világon, jószerével csak azokat az operákat játszák, amelyek ennek a műfajnak a csúcsait jelentik, holott született az évszázadok folyamán jó néhány siralmasan gyönge darab is. Ebből aztán számomra az következik, hogy nem a műfajiság az elsődleges szempont, hanem az esztétikum. Vannak zenék, amelyek élnek. Hallatlanul nagyszerű érzés, ha az embernek mindenféle zenéhez van kedve. Lehet-e Gershwin zenéjét például könnyűzenének kategorizálni? Aligha hinném. Az én ars poeticám, hogy mindenféle zenei világok canossáját meg kell járni. - No de hogyan megy ez a gyakorlatban ? - illusztrálásképpen elmondom az egyik csütörtöki napomat. Délelőtt végigvittem egy érzésem szerinti remek zenekart főpróbát Gulyás Dénessel. Délután azonban visza kellett utaznom Pestre, s a vonaton Illés Lajos oratórikus művét tanulgattam, melyet majd a Református Világtalákozó alkalmával mutatunk be. Ez, ugye, ha úgy tetszik rockzene. Este pedig A mosoly országát dirigáltam az Operettben. Az én előadói életemet ez a sokféleség teszi izgalmassá. Meg kell mondanom, hogy roppantul sajnálom az olyan előadókat, akik csak ezt vagy amazt hajlandók csinálni. A kaviár mellett miért ne lehetne szeretni a töltött káposztát, vagy a körömpörköltet is? - Egyébiránt mit gondol a rockopera klasszicálódási lehetősé-, geiről? Előfordulhat, hogy azok a darabok, amelyeket, szerte a világon, nagy közönségsikrerrel játszanak, s amiket például Ön is vezényel, néhány évtized, vagy évszázad múltán éppolyan klasszikus értéknek számítanak majd, mint, mondjuk, Puccini, vagy Wagner operái? - Hiszek ebben. A rockopera éppolyan végigkomponált és magasan szervezett mű, mint klasszikus társa. A rock egyébként is a huszadik század egyik legadekvátabb zenei világa. Rólunk szól, egzaltáltságunkról. szenvedélyeinkről. Régebben divat volt, hogy klasszikusokat diszkósítottak. A londoni szimfonikusok most fordítottak a dolgon, és Bcaf/cs-dalokat vittek lemezre, tisztán klasszikus eszközökkel. El-elmosódnak a határok. Schönberg Nyomorultak]a, amit Pesten dirigálok, egy romantikus rockopera, de semmivel sem könnyebb a betanulása és betanítása, mint egy átlagos nehézségű kalsszikus operáé. - Gondolom, ez évi progjamjait is a sokszínűség jellemzi majd. Mit dirigál a Bohémélet után? - Az operettszínházzal Zürichbe készülünk, A Marica grófnővel és a Cirkuszhercegnővel lépünk föl, ami, a zenei piaci viszonyokat és lehetőségeket figyelembe véve nem kis dolog. Dirigálom aztán Illés Lajos fent említett oratóriumát, Handel Messiásinak rockváltozatát s készülök egy német nyelvű Denevérre is, amit majd Münchenben mutatunk be a színházammal. De amire különösképpen büszke vagyok, hogy nyáron, öt előadás , erejéig, bemutatjuk majd Gersh- , win Porgy és Bessél, előírásszerűen, mert a darabot csak színes bőrű színészek játszhatják. A két főszereplő a New York-i Metropolitanből jön. Ősszel pedig egy könnyed amerikai musicalban dolgozom, a cím bizonyára mindenki számára ismerős az olasz film után: Az őrült nők ketrece. Haumann Péter és Német Sándor lesznek a főszereplók. Mozgalmas év lesz tehát ez is, de nem bánom. Sőt! Ezek a darabok így, egymás mellett érnek számomra sokat. Darvasi László VÁLTOZNAK A GYÓGYSZERÁRAK Van, ami olcsóbb lesz... ...és van, ami drágább. Ezt tudtam meg Rákos Gyulától, a megyei Gyógyszertári Központ igazgatójától, amikor az új árakról érdeklődtem. A szomorú tény azonban az, hogy a lakosság összességében mintegy 70 százalékkal fog többet fizetni a gyógyszerekért május 2-ától, mint korábban. A társadalombiztosítás eddig négy kategóriába sorolta a készítményeket: volt, amelyiket 100, volt amelyiket 90, 80 százalékban támogatott, és létezett olyan csoportja a gyógyszereknek, amelyekre egyáltalán ,nem adott támogatást. Most ez némileg módosul: lesz 100, 95, 80 és 0 százalékos hozzájárulás. Ezután sem kell térítési díjat fizetniük például a cukorbetegeknek az antidiabetikumokért, a gyógytápszerekért, az asztma, allergia, epilepszia elleni szerekért, a Parkinson kór elleni készítményekért. Ingyenes a Maripen, a Vegacillin a reumás lázban szenvedő 18 éven aluliak részérc. Nem fizetnek bizonyos szerekért a glaukómások, és ingyenesek továbbra is bizonyos immunbiológiai készítmények, a veseátültetésen átesett betegek gyógyszerei, az infarktust álélteknek a Colfarit és a Syncumar. Az árak 95 százalékát vállalja át a társadalombiztosítás a leginkább időskori krónikus betegek, szív- és érrendszeri, reumatológiai betegségben szenvedők gyógyszerellátásában. A tápszerekért, a külföldi gyógyszerek zöméért azonban az ár 20 százalékát, mivel a legtöbb a 80 százalékos támogatottság csoportjába tartozik. Mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk azonban, ha nyugtatóra, altatóra van szükségünk: ezeket, valamint a fogamzásgátlókat és a B-6 kivételével az összes vitamint teljes áron tudjuk megvenni ezután. Az árváltozások miatt az elkövetkező napokban - április 28-a és május 4-e között kénytelenek leltározni a gyógyszertárakban. A központ ezt úgy szervezi meg, hogy fönnakadás ne legyen az ellátásban, hogy a zárva tartó patika közelében lévő másik fogadja a betegeket. Május l-jén Szegeden a Kígyó, 2-án a Dugonics téri gyógyszertár tart éjjel-nappali ügyeletet. Ch. Á. TÖMÖRKENYESEK GÖRÖGORSZÁGBAN Történelemóra Epidaoroszban Humán gimnáziumról az elmúlt évek diákjai legfeljebb Karinthy Tanár úr kéremjében olvashattak. A régi forma felelevenítésére Szegeden legelőször a Tömörkény gimnázium vállalkozott, mikor tavaly humán osztályt indított. Az iskola igazgatója Kühn János érdeklődésünkre elmondta, elképzelésük szerint a humán tanítás célja a történelem és a művészetekkel kapcsolatos ismeretek összekapcsolása, valamint idegen nyelv, nyelvek elsajátítása. Az ide szerződött diákok latint és angolt tanulhatnak, párhuzamosan ismerkednek a görög-római történelemmel, irodalommal, képzőművészettel. Az új, komplex humán képzéshez hozzátartozik a könyvből tanultakat a diákok igazi élményekkel is megtámogathassák. Ezért az immár másodéves humánosok nemrég az európai kultúra bölcsőjével, közelebbről is megismerkedhedtek. A tavaszi szünetben tíz napot töltöttek Görögországban, ahol az ókori történelemből ismert színhelyeket látogattak, eddig csak képről ismert művészeti alkotásokat csodálhattak. - Nekem áz Epidaoroszi Színház tetszett legjobban - mondja Gácsi Katalin, mikor az úton szerzett élményeiről kérdezem. - Ott találkoztunk egy külföldi csoporttal, melynek tagjai a Machbethből rögtönöztek részleteket. A mieink közül pedig egy fiú dorombon muzsikált.A csodálatos akusztikát arra is felhasználtuk, hogy meghallgassuk a színház történetéről szóló ismertetőt. - Lehetek őszinte? - kezdi a mondókáját yinkler Réka. - Nekem csalódást okozott az Akropolisz. Állványerdő borította, alig látszott belőle valami. Sokkal jobban tetszett például Delfi, vagy az őrségváltás a parlament előtt. - Milyeneknek találtátok a görögöket? - Nagyon színpatikusak és úgy tapasztaltuk, szeretik a magyarokat. Több boltban is adtak nekünk kedvezményr. Egy faluban pedig találkoztunk egy bácsival, akiről beszélgetés közben kiderült, egyszer ő vitte az olimpiai lángo t - magyarázzák a kislányok. - Az olimpiai stadionban a csoport minden távot végigfutott - kapcsolódik be a beszélgetésbe Kovács Miklósné igazgatóhelyettes, aki matamatika-fizika szakos létére is szívesen vállalta az út megszervezését. - Mennyibe került az utazás és miből tudták kifizemi? - A tíz nap fejenként tízezer fonntba került. Sajnos egyenlőre a szülők vállalták a költségeket. Az osztályból jóval kevesebben jöttek, mint vártuk, sok szülő az Öböl-háború miatt nem merte a gyerekét elengedni. A humánosok közül kilencen vállalkoztak az utazásra, de hogy megteljen a busz, egyetenmistákat is vittünk magunkkal. így volt közöttünk régész, irodalmár, művészettörténetben jártas hallgató. Nagyon jól tudtuk használni a tudásukat. Szerencsénkre egy igazj görög fiatalember is jött velünk.. O magyarországon él, itt jár egyetemre is, de vannak kinn rokonai, barátai, akik segítettek a szervezésben. A csoporttal latin szakos tanár is utazott, Beke Évái első látásra alig tudtam kiválasztani tanítványai közül, olyan fiatal. Jövőre ő vezeti a csoportot, neki már ismerős lesz Tesszaloniki, Athén, Korintosz, Mükéné, a Meteórák. - Főként a történelmi helyekre fűztük fel az utat - mondja -, de művészeti, földrajzi élményeket is gyüjtöttünk. A buszon sem hagytuk abba az ismeretek gyarapítását, a gyerekek, az egyetemistákkal együtt a különböző városokról, nevezetességekről előre felkészültek és útközben előadást tartottak. Persze azért volt időnk kicsit szórakozni is. Megkóstoltuk a műszakát, a tintahalat, a polipot, a felnőttek a recinát, a metaxát és az úzót is. Kühn János még mesélt a tervekről is. A cél, hogy ezután, a négy év alatt minden gyerek legalább egyszer eljusson egy ilyen külföldi útra. E célból létrehoztak egy önfenntartó alapítványt is. ^szülők, önkéntes alapon vállalták, hogy havonta 40 forintot befizetnek, így várhatóan évi 320 ezer forint gyűlik majd össze. Ehhez a gyarapodó tőkéhez négy-öt évig nem nyúlnak, így összegyűlik annyi pénz, hogy annak kamataiból lehet gazdálkodni.Természetesen szívesen vennék, ha akadnának sponzorok is, akik a humán osztályok utazását támogatnák. Hiszen a gyerekek sokkal inkább elmélyíthetik ismereteiket, ha igazi élményeket kapcsolhatnak azokhoz. Ha minden jól megy a következő célállomás: Róma. (pacslka)