Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-24 / 95. szám

4 Városépítés 1991. április 24., szerda S

okan Szeged legszebb épületének mondják az 1907-ben elkészült házat, amely most a Tisza Lajos körút 56-os számot viseli kapuján. Ahogy múlik az idő, egyre szomorúbb látványt nyújt az egykor valóban gyönyörű palota: díszei mállanak, vakolata hullik, lassanként erőt vesz rajta az enyészet. A városnak nincs pénze rendbehozni - de most jelentkezett egy igazi mecénás. A ház sorsa azonban még így is bizonytalan. Valószínűleg sokan szeretjük ezt az épületet, magam is sokszor betértem lépcsőházába csak úgy, cél nélkül, mindössze azért, hogy remekmívű kovácsoltvas indáit, virágait újra lássam. Bakonyi Tibor írja Magyar Kde könyvében, hogy a szegedi építésszel egy időben alkotó, Antonio Gaudí művei formai hasonlóságot mutatnak a Reökpalotával (Casa Battlo. Casa Mila). Magyar Ede viszont 1906-ban (ekkor tervezte az épületet) még semmiképpen sem ismerhette Gaudí művészetét, ezért tehetségében nyugodtan állítható a szerencsésebb sorsú spanyol-katalán építész mellé. Sarki kocsma a liliomok között Az épület közelmúltja ismert. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat éttermet és italkimérést üzemeltetett a sarki helyiségben amely eredetileg ugyancsak vendéglő volt, csak éppen nem ezen a színvonalon. A kocsmát látogató közönség „használati kultúrája" erősen rajta hagyta nyomát az épületrészen. A zsíros pára, korom és piszok beleégeti a falakba, a faragott faportálon szellőző ormótlan csöve nyomakodott az utcára. A/.tán a bisztrót bezárták, de a tervbe vett felújítás idején a vcndéglátóipari vállalat nem tudott megfelelni a műemléki követelményeknek, ezért a helyiség sokáig gazda nélkül maradt. (Szomszédságában elektronikai ü zlel működik, amelynek biztosan lehetne más belvárosi helyet is találni.) Tizennégy éve tatarozták ugyan az épületet, de ennek mára semmi nyoma. A nyugodt és lágy hullámzásé nyitott és zárt Meghasonlik a Reök-palota? erkélyeken hatalmas lyukak tátonganak, a vakolat több helyen lehullott, a víz. szél, hó és napsütés szinte eróziós hatással pusztítja a mozgalmasságánál fogva nehezen védhető, sérülékeny felületckel. És jött az Agrobank A vendéglátósok végül jó üzletet kötöttek: az 1-2 millióért kapott bérleti jogot 10,5 millió forintért adták el az Agrobanknak. amely vállalta a műemléki követelmények szerinti átépítést. Ezzel a ház történetében - immár másodszor - megjelent a mecénás, akinek nemcsak pénze van, de ízlése és igénye is. Ma sokakban mozgolódik ellenérzés a bankokkal szemben, de tudomásul kell vennünk: most náluk van a pénz, s ha ezt olyan célra kívánják költeni, amelyből a városnak is haszna van, hiba lenne elzárkózni elóle. Tavaly ősszel elkezdődtek a munkák (kivitelező a Délép). A falakon feltáró kutatásokat is folytattak, és falfestmények nyomait találták. Koczor György .építészmérnök és munkatársai készítették az átépítés műszaki terveit. Az épület stílusához igazodó, savmaratott üveggel, stukkókkal, az eredeti formákhoz visszatérő faportálokkal. terazío burkolattal díszített, korabeli bútorokkal berendezett helyiségek fogadják majd a belépőt. Rézkilincs és hulló vakolat Az Agrobank legalább 60 milliót költ az általa használt épületrész felújítására. Külön nehézség a pince víztelenítése, mert szigetelés csak a földszinttói készült. Kellemetlen meglepetésként érte a felújításon doigozókat, hogy a mennyezeti felület két helyen is váratlanul beázott. Kiderült, hogy az emeleti fürdőszobák csővezetékével van baj. Ezután viszont jogos az aggodalom: ha kibontják, illetve újrafestik a bankhelyiség freskóit, és helyükre kerülnek az aranyozott díszek, bármikor beázhatnak az elhasználódott vízvezetékhálózat miatt? Az IKV ígéretet tett a hiba kijavítására - az igazán megnyugtató azonban az lenne, ha egyszerre készülne el a ház teljes fölüjítása. Az épület fizikai és eszmei értelemben is egységes egész. Még elgondolni is képtelenség, hogy nyártól akkorra kellene elkészülnie a munkának - kifényesített rézkilinccsel lehetne benyitni az omladozó épületbe, s közben attól kellene tartania az ügyfélnek, hogy fejére pottyan egy darab vakolat. Várospolitikai elöntés kell! A Reök-palota része annak az épülettömbnek, amelyre elsőként készült rehabilitációs terv azzal a céllal, hogy a Belváros valóban belvárosi funkciókkal működjék. A talán legszebb szegedi szecessziós ház díszudvara - ahol ma garázsok foglalják a helyet egy kávézó védett teraszául szolgálhatna, s belőle átjáró nyílna a tömb belső udvaraiba. ,4z Agrobank máris vállalná a további földszinti helyiségek átvételét és igényes felújítását. Sőt, még ennél is nagyvonalúbb ajánlatot tett: az egész épületet üzleti-kereskedelmi központtá alakítaná át - állva a sokmilliós költségeket. Ez a terv természetesen újabb kérdéseket vet föl. Mi lesz az emeleti bérlakásokkal, amelyek az eredeti hatalmas - 180 négyzetméteres - lakások megosztásával jöttek létre? Kezelhető-e úgy ez az épület, mint bármely más bérház? Mikor lesz pénze az IKV-nak (vagy ha úgy tetszik: a városnak) a teljes felújításra és milyen biztosítékot kaphat erre a mostani beruházó? Érkezhet-e ennél kedvezőbb ajánlat? Mindezek eldöntése nyilvánvalóan várospolitikai állásfoglalást igényel. Ezért a felújítás résztvevői (mecénás és építész) a polgármesternek írott levélben fogalmazták meg kétségeiket és terveiket. Velük együtt várjuk az állásfoglalást. (Gyenes Kálmán felvételei és egy - a fogadótérbe tervezett - lámpatest rajza) Nyilas Péter M

e ; reggyózódésem. hogy az clmúll évtizedek szegedi Lépílkezéscinek legprovokatívabb torzszüleménye az Árpád téri Nagyáruház. Fél város sajnálta a lebontott Sulkovszky-házat városképi értékeiért, szcp arányaiért, példamutató kapujáért. Ez utóbbi maradt meg a múzeum jóvoltából, no meg a nosztalgia. Azóta a környék a kapcsolódó Dugonics térrel együtt a város egyik legallergikusahb pontja. Nem véletlen, hogy egy tavaly őszi önkormányzati rendelet sürgette a térnek és körnvékének közterü let-rendezési felülvizsgálatát, hiszen a Nagyáruház környéke nemcsak építészetileg rondított bele a Belváros képébe, de a feketézők, valutázók és alkalmi árusok zsibvására is lett. Könnyű volna hatalmi szóval megszüntetni az ott oly természetes módon virágzó feketekereskedelmet, de lehetetlen nem megtörténtté tenni az ott felépült épületeket. Kiss Lajos városi főépítész szerint szélsőségekre1 mentesen, a tapasztalatok és szakmai vélemények higgadt és józan mérlegelésével kell újragondolni ennek a város szempontjából döntő fontosságú térkapcsolatoknak rehabilitációját. Távol tartva magunkat az ortodox városvédőktől éppúgy, mint az anarchista közterület-foglalók demagógiájától. Az igényekre és a változás szükségességére tett le területrendezési tervjavaslatot a Csomiterv két tervezője, Balogh Tünde városrendező építész és Asszony Emma kertés tájépítő mérnök. Föltárták a tér történetét, épületállományát és növényzetének változásait, elemezték a jelenlegi állapotokat, és megfogalmazták elképzeléseiket a terek rendezésével kapcsolatban. Szeged város történetében ez a terület mindig hangsúlyos szerepet töltött be. Régi térképeken Búzapiacként jelölték. Feltehetően Vedres István tervei szerint épült a ma is álló legrégebbi épület, a Dugonics tér 7. szám alatti Dáni-ház. A nagy árvizet megelőzően már állt a Vajda-ház is. 1873-ban-emeltette a város a Főreáltanoda épületéi, mely később városi könyvtárként, királyi ítélőtáblaként szolgált, majd 1921 óta az egyetemek központi épülete. Előterét már akkor is A visszaidézett Sulkovszky-ház pihenóparkként és díszkertként használták. Dugonics András piarista páter és író bronzszobrát 1876-ban állították fel. A nagy árvíz elmosta a tér épületeinek nagy részét. Az újjáépítés során született a Sándor-ház, a Fouivier-ház és az 1896-os datálású Sulkovszky-ház. A nagy téren angolpark stílusú, laza szerkezetű növényzetet telepítettek és szökőkutat emeltek. A parkot az 1890-es évek elején Lechner Lajos tervei szerint újjáformálták, áthelyezték a Dugonics szobrot jelenlegi helyére, és öntöttvas kerítéssel vették körül. Újabb jelentős változást az 1950-es évek hoztak, amikor funkcionalista útvonalrendszert alakítottak ki és téglalap alakú medencét létesítettek. E helyére a nagy árvíz centenáriumán kör alaprajzú lépcsős szökőkutat építettek. A jelenlegi helyzetet értékelve könnyen megállapítható, hogy a dús növényzet nem teszi lehetővé az építészeti összkép szemlélését. Az Árpád téren a túlhangsúlyos Nagyáruház, passzázs és lakóépület elnyomja a környező házak részletszépségeit. Á nagykereskedelmi egység mágnesként vonzza a kis árusítóhelyeket, pavilonokat, alkalmi asztalokat, melyeknek nyomán az egymáshoz kapcsolódó terek áttekinthetetlenek, zavarosak. A Csomiterv munkatársainak elképzelései szerint a Dugonics tér mindkét részén tengelyes kialakítást javasolnak, melyek központjában képzőművészeti alkotások és dekoratív növényfelülelek találhatók. Az Árpád teret összefüggő díszburkolat fedné, melyet két oldalról fasorok kereteznének. A közterület-rendezési terv csak olyan mértékben fogalmaz meg térfal alakítási javaslatokat, amennyiben ezt a térnek keretet adó építészeti elemek megkívánják. Egyik legfontosabb ilyen elem a Domus áruház homlokzatának „felöltöztetése", tagolása, a Szegedi Napló egykori épületének homlokzati rekonstrukciója, valamint és elsősorban a Nagyáruház és az előtte lévő támfal részbeni lefedése, tagolása. A Sulkovszky-ház emléke még nem ment feledésbe, tömegének, arányainak, építészet tagolásának visszaidézése újszerű és izgalmas feladat, s lehetőséget teremt, hogy a meglévő kapu eredeti közegébe kerüljön vissza, mint építészeti-képzőművészeti attrakció. A támfal elé épített árkádos épület részint takarná a mostani látványt, részint lehetőséget teremtene kis üzletek kialakítására, ugyanakkor szervesen illeszkedne a tér architektúrájához. A Jókai utcai üzletsorhoz is hozzáépítést terveztek, rokonságban a Sulkovszky-ház visszaidézésével. E tervek nyomán a kereskedelmi központ mintegy 800 négyzetméternyi alapterülettel gyarapodna. Fontosnak ítélik a tervezők régi szegedi pavilonok fölújítását, amelyek egyrészt az építészeti folytonosságot sugallnák, másrészt a terek hangsúlyos, meghatározó pontjai lehetnének azon túl, hogy ellátnák funkcióikat. k.