Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-12 / 85. szám

4 Hetedhét határon 1991. április 12., péntek Civil gyámkodás F

alun élőkről, illetve nevükben sokan és sokféleképpen nyilatkoznak mostanában. A megnyilatkozásoknak van egy közös jellemzőjük: gyámkodást sugallnak. Azt. hogy valaki, valakik „vegyék kézbe" a falusi társadalom átszervezódését. merthogy arra a falvak népe nem képes. Azon egyszerű oknál fogva, mert nem felel meg a fejlett nyugati „civil társadalom" ismérveinek. Vagyis a polgárosodó városi „civilizációval" szemben elmaradott, nem tud azéhoz hasonló önszerveződést, s azzal arányos érdekképviseletet produkálni. Kétlem, hogy ezt másoknak kellene megtenniük a falun élők helyett. Csak azok állíthatják, hogy a falusi társadalom nem „civil társadalom" akik igazából nem ismerik. Akik nem tudják, milyen az önmozgása, szerveződése, működése, csak új ideológiai sémákat próbálnak ráhúzni. A vidéki embereket, a falusi társadalmat kicsit is közelebbről ismerők tudják, hogy tradícióiból következően e népesség önmozgása eltér a politikai állam s az azzal összhangban lévő gazdaságszerveződés logikájától, kívánalmaitól. A falusi társadalomban ugyanis érvényesülnek olyan elvek, hagyományok is, amik a társadalmi logikának rendelik alá a gazdaságit, jelen korunkban például korlátozzák az államilag meghirdetett piaci elv érvényesülését. (S ezzel máris megfelelnek a „civil társadalom" elvi kritériumainak.) Falusi körben ugyanis hagyományos - jórészt családi, rokoni - kötelékek is létrehozzák és közvetítik a javakat, kivonnak bizonyos árukat, értékeket a piaci cseréből (s vele az állami fennhatóság alól). A

családok tagjainak egymásért, egymás javára végzett társas munkái (kalákai), illetve a faluközösség javára végzett munkák réges-rég jellemzői a falusi társadaloninak - ügy is mint önszerveződések. A társas munkák mellett a hagyományos társas összejövetelek - például családi ünnepek, ünnepnapi közös szórakozások - ugyancsak régtől máig szokásosak, s ugyancsak jelentős önszervező erővel bírnak. A gazdaságban és a ház körül közösen végzett munkákban, valamint az összejövetelek társas kapcsolataiban erőteljesen megnyilvánul a falusi társadalom önmozgása. Érintkezési rendszerré intézményesülve b efolyásolja. sokhelyütt irányítja is a falusi társadalom tagolódását, illetve közvéleményét, hatalomhoz való viszonyát. A társas munkák és összejövetelek szokásai szabályszerűek és kötelezően érvényesülnek, meghatározott funkciójuk van - a közös munkák, a „pénzkiváltó tevékenységek" esetében éppen az állami gazdasági érdekek (pl. az adók) ellen ható (vagyis igencsak „civil társadalomra" jellemző). A hovatartozás, a népesség tagozódása ugyancsak tradicionálisan erősen ható tényezője a falusi önszerveződésnek, önmozgásnak. Fontos tagoló, azaz besoroló és elkülönítő a rokonsági kapcsolat, a család vagyoni helyzete, a foglalkozás, az azonos életkor, a vallás, a helyi értekrend szerinti presztízs, a rang. T

ársas kapcsolataik intézményrendszere a múltba gyökerezve, de modernizálódva, korhoz igazodva erősen él és befolyásolja, alakítja a falusi közösségeket. Követelményrendszerük, közvéleményük eleven reagál a változásokra. Csak meg kellene ismerni, csak figyelembe kellene venni! Megszabadulva a gyámkodási hagyományoktól végre, a falusi nagyon is „civil társadalom" igazi hagományai felé fordulni lenne ildomos. Minden „fejlett ideológiánál" többet érne, ha a falusi lakosság sorsát úgy próbálnák alakítani, hogy hétköznapjaiból, valós helyzetéből és emberi értékeiből indulnak ki. Szabó Magdolna Célok és pénzek Adatok a céltámogatási pályázatról Mint ismeretes, az önkormányzatok céltámogatási igényléseit az Országgyűlés bírálja majd el, április hónapban. Az idei év állami céltámogatási pályázatára 15 Szeged környéki település juttatott el igénylést. Az alábbiakban - több olvasónk kérésére - a városi vonzáskörzet településeinek támogatást igénylő beruházási céljait, illetve a megfelelő költségek összegét közöljük. Az adatokat a Csongrád megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat összesítette. 1. Újonnan induló beruházások: Vízhálózat építése, illetve bővítése - Mórahalom (300 ezer Ft.); Ásotthalom (829 ezer Ft.); Domaszék (2,7 millió Ft.); Pusztamérges (224 ezer Ft.); Röszke (757 ezer Ft.); Üllés (466 ezer Ft.); Zákányszék (549 ezer Ft.). Ivóvízellátás, és víztermelés fejlesztése - Kistelek (1,569 millió Ft.); Szatymaz (3,12 millió Ft.). Szennyvízelvezetés - tisztítás és -fertőtlenítés - Kistelek (1,8+1,2 millió Ft.); Mórahalom (3,04 millió Ft.); Domaszék (15,6 millió Ft.). Egészségügyi műs/erek beszerzése - Bordány (250 ezer Ft.); Domaszék (112 ezer Ft.); Forráskút (160 ezer Ft.); Szatymaz (1,076 millió Ft.); Üllés (92 ezer Ft.). Tornaterem építése Ásotthalont (11,826 millió Ft.); Baks (3.065 millió Ft.); Bordány (2.8 millió Ft.); Domaszék (6,4 millió Ft.); Röszke (7.6 millió Ft.); Zákányszék (8.356 millió Ft.). 2. Folyamatban lévő beruházások: Általános iskola bővítése Bordány (3,32 millió Ft.); Rúzsa (1,64 millió Ft.). Mélyfúrású kút bekötése Mórahalom (725 ezer Ft.). MEGSZÁMLÁLVA 2. Aprajafalva stabil Lám a kicsik alig változtak - mondhatjuk az ábrára pillantva. Valóban, a háromtól négyezerig számlálható lakosú települések csoportjában a két aprajafalva majdhogynem megőrizte tíz évvel ezelőtti önmagát. Bizony ez is elégedettségre adhat okot, hiszen a két népszámlálás adat összevetését kezdve a múltkori összeállításban olyan község is akadt, amelyben kettő híján kilencszáz a lélekszám csökkenés. A népszámlálások közötti tíz esztendő eltérően éreztette hatását a különböző nagyságrendi határok közé sorolható településeken. A szegedi vonzáskörzethez tartozó helységek jelen csoportjában a háromtól négyezer személyig terjedő határ kínálkozott, közülük, mint látható az 1980-as népszámlálás nyomán csupán Balástya maradt volna kívül. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a legszámottevőbb visszaesés a lakónépességben e helyen tapasztalható: 643-mal élnek ma kevesebben Balástyán, mint a múlt évtized fordulóján, s ez megközelízőleg 15 százalékos csökkenés. Ebből 8 százalék a halálozások és születések közötti negatívum, a többi az elvándorlásból adódik. „MONDJA, MIT ER A MUNKA ?" Iparosok Zákányszéken Találós kérdésnek is beillenék: mit tesz egy férfi Zákányszéken, ha igazíttatnia kellene a frizuráján? A tréfásnak mutatkozó talány azt a választ kívánja, hogy akkor az illető elmegy a női fodrászhoz, vagy pedig beutazik mondjuk Szegedre hajat vágatni. Vicces állapot, de itt a faluban ez a valóságos helyzet. Ha pedig tovább nézegetjük a kisipari szolgáltatások helyzetét, a polgármesteri hivatal alkalmazottjától megtudjuk, tavaly sorrarendre visszaadták az ipart, illetve a vállalkozói működési engedélyt. Az egyébként is szűkös keresztmetszetet jelentő iparosságból egyelőre töröltetett az asztalos, a kőműves, a teherfuvarozó, a másodállású cipész. Nincs a településen férfi- és női szabó, háztartási gépszerelő és nincsen pék se, hentes se. Két póluson van tehát , aki abbahagyta és aki éppen ilyen „áldatlannak" nevezhető helyzetben kezdte a kisipari szolgáltatómunkát. Szekeres Zoltán asztalos volt egészen a műit év végéig, mígnem megunta a fizetendő társadalombiztosítási összeg miatti bosszankodást. E pillanatig se nyugodott meg a vállalkozóktól kierőszakolt, igaztalannak és ellentételezésében semmis járulék miatt. „Mondja, mit ér a munka, ha az eredményéből alig hagynak valamit?" Kérdez, de szinte választ se vár, máris listázza, hogy három év alatt megháromszorozták a havi sztk-t, pedig ember legyen a talpán, aki a saját zsebéből befizetett összegért megfelelő ellátást kap. A háromezret sose látja viszont értékében, mert akármi egészségi probléma adódik, pláne, ha fogat kell csináltatni. újra csak a pénztárcát Szatymaz összességében 311 főt veszített népességéből, ez mintegy 8 százalékos csökkenés, háromnegyed részben a természetes fogyás miatt. Amint a számoszlopról nyilvánvalóan látható a jelen négyes csoport stabil népességőrzője Domaszék és Üllés - csupán családiasság okán titulálva ezeket aprajafalvának - , s ebben több tényező játszik szerepet. A családiasságnál maradva. Üllésen tíz év átlagában mindössze harminckettővel maradt el a születések száma a halálozásoktól. Ez I százalékos csökkenés mindössze. A községből való elköltözés sem vált jellemzővé. Ma összességében 149-cel laknak kevesebben a településen, mint 1980-ban. Ennél is kevesebb a népesség csökkenés Domaszéken: csak 135. A községbe, amely a természetes fogyás miatt öt és fél százalékot veszített lakosságából, érzékelhetően szívesen költöznek újonnan érkezők. Még ha csupán 47-en vannak is pluszban az el- és a bevándorlás összességét tekintve. (becsei) Szabadverseny? Megáll az autó a falu közepén. A legforgalmasabb helyen, a bolt vagy a presszó előtt. Csomagteréből előkerül a külhoni kávé, konyak, cigaretta, narancs, banán. Pár forinttal olcsóbban kínálják, mini a boltban. És rámenősebben. Szinte „kötözik" az arra járókra S ki ne örülne, hogy spórolhat néhány inflációs forinlot... A kereskedők, akiknek a boltja elé posztolnak az idegen, alkalmi árusok, egyáltalán nem örülnek. Tisztességtelen konkurenciát emlegetnek. Ostromolják a polgármesteri hivatalt, „védje meg" őket. Legalábbis szerezzen érvényt a helybéli rendeletnek, hogy közterületen árulni külön engedély nélkül csak a piactéren lehet, s persze helypénzt fizetve. Az alkalmi árus arra hivatkozik, hogy nem ismeri a helybéli szabályokat. És különben is, ő csak jót akar a helyieknek, olcsóbban juttatja őket ehhezahhoz, teheti, mert immáron piacgazdaság van, meg szabad verseny. Azaz szerintük szabad ott és annyiért árulni, ahol és amennyiért ők akarják. Akinek pedig ez nem tetszik, az... Alighanem jobban teszi, ha dühöngés és rendeletekre hivatkozás helyett beszáll a versenybe. Az egyik Szeged melletti falu ábécéjének kereskedői már megtették. Némi szervezéssel, családi, rokoni segítséggel nagy tételben megveszik a „faluzó"-tól az áruját, és azon nyomban árulni kezdik néhány forinttal olcsóbban a boltban. Úgy vélik, nekik is szabad a verseny. Akkor is., ha nem szabályos... Sz. M. nyithatja. Láthatólag Szekeres Zoltán, - szakmája szerint asztalos, de mostani foglalatosságában agrárgazda - nem az adó miatt elkeseredett, hanem a társadalombiztosítási járulék szegte kedvét. No, meg persze az, hogy Zákányszéken nincs annyi megrendelés egy javító-karbantartó asztalosembernek, amiből tisztességgel meg lehetne élni. Igazából alkalmas időszakban jött tisztességtelenségnek ne tűnjék az örökölt négy hold föld. Terem rajta paprika, paradicsom és ha nagy szárazság nem lesz. még fönn is tudja tartani a jövedelméből a családot. Amúgy pedig megmarad azért mindétig is asztalosnak, ha már ezt tanulta, de most a régi házat áruba akarja bocsátani és építeni a feleség családi telkén új házat, azzal is lesz bőven munka. Ott a föld még mindamellett. Asztalosság, majd legföljebb jobb időkben. A műhely azért marad. Szintúgy marad a műhely a vagy három utcányival odébb föllelhető házban, ahol Tandari Lászlót találjuk. Munka közben tart röpke szünetet, nem mintha az éppen ottlévő kuncsafton az öröm áradna szét látogatásunk és ezáltal a késlekedés miatt. Hiszen bármelyik járműtulajdonos azért megy a magánvállalkozó karosszérialakatos műhelyéhez, hogy mielőbb megreperáít autóval távozhasson, mert sokat várni manapság senki se bir. Tandari László nyilván nem is nagyon szokta próbára tenni a megrendelők türelmét, hiszen bevált szakember a környéken. Ismerik már, mivel eddig is itt dolgozott: a Szinkron vegyesipari szövetkezet átalánydíjasaként reperálta a sérült, javításra szoruló személykocsikat. Miután az átalánydíjas részleget megszüntette a szövetkezet, mit volt mit tenni, működési engedélyt váltott lakóhelyén. „Öt évig dolgoztam a szövetkezet keretében úgy, hogy fizettem havi ötezret sztk-ra, nyugdíjra és ebben volt még 15 százalék nyereség is kalkulálva. Számomra ez megfelelt. de most vállalkozóvá lettem, így teljesen a magam ura vagyok. Olyképpen is dolgozhatok, hogy aligha számolhatom a nyolcórás munkaidőt, egyébként fólkopik az állam. " Azon már csak röpkét nevetünk, nem az államról van szó, mint társadalmi formátumról, hanem a karosszériás Tandari álláról. Szerencsés ember, mert bizakodó és ezért döntött a magánvállalkozás mellett. Tudja hányan adták vissza a működési engedélyt, de úgy vélekedik neki azért nem tizenöt százalék haszna marad. Kiderül rövidest, beválik-e a számítása, három-négy hónap már mutaihat ebből valamit (Szekeres Zoltán és Tandari László fényképeit Gyenes Kálmán készítette) B. P. A táncés a gazdakör marad Négy pályázat közül válogathatott volna a szatymazi képviselő-testület a művelődési ház bérleti jogának odaítélésekor. A testület azonban elnapolta a döntést. Tette ezt azért, mert a pályázók az önkormányzat elképzeléseivel ellentétben, elsősorban üzleti vállalkozásnak tekintették a kultúrház „megszerzését". Jóllehet a képviselő-testület is hibázott, hiszen nem írta elő pontosan és részletesen, mit'vár el a pályázóktól, milyen ajánlatokat részesít előnyben. így lett kétfordulós a döntéshozás. Természetesen továbbra is nyílt a verseny: mind a négy pályázónak lehetőséget adtak ugyanis, hogy ismét kidolgozzák javaslataikat. Elfogadható pályamunkának viszont immáron csak azt tekintik, amelyik a jövedelmezőségen kívül a kulturális-művelődési szempontokat is figyelembe veszi. Bárki kapja meg azonban a házat, a könyvtár, a mozi, a tánc- és gazdakör működési feltételeiről gondoskodnia kell. És miután a pártok otthonául is szolgál az épület, összejöveteleikről sem feledkezhet meg az új bérlő. No meg arról sem, nem minden falubeli igényli a játékautomatákat, a biliárdasztalokat. Azaz más jellegű szórakozási lehetőségeket is kínálnia kell a kultúrotthon új gazdájának. Mi tagadás, nem lesz könnyű dolga. G. E. Domaszék sportja Őszinte és természetszerűen szimpatikus önértékelés hangzott el Domaszék képviselőtestületének ülésén a községi sportkörről. A sportköri elnök, Németh Imre az 1967-ben alakult Domaszék Szövetkezeti Sportkör helyzetét vázolta.Támogatóik a helybeli és a környéken működő gazdasági egységek. A település sportszerető lakóinak társadalmi munkájával épüli a labdarúgók öltözője és egy vállalkozónak köszönhető a pálya karbantartása. Lám a hasznos szórakozásból nem hagyják veszni a sportot sem, sőt a futball mellett a sportlövészetet is igyekeznének felkarolni. Szűkös a pénz, de fölösleges panaszkodásba a sportköri elnök a megyei harmadosztályú focicsapat ürügyén nem kezd. Sót, az önkormányzati tízezer forintos, igazán nem jelentős támogatás ürügyén mondja: valójában hiába adnának többet, a futballcsapattal nem biztos, hogy arányosan többet lennének képesek produkálni. Bizony elkelne sok ilyen szerény ember a magasabb, minőségi sport berkeiben is.