Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

1991. március 7., csütörtök Kultúra 5 „Csak annyit tettem, amennyit a tisztségem megkövetel" Püspök a díjazottak között — Apropó, megtiszteltetés. Püspök úr, ön annak tartja ezt a díjat? — Igen. olyannnyira. hogy szeretném érte hálámat kifejezni. Nem érzem magam ugyan érdemesnek a kitüntetésre. hiszen nem tettem mást, mint amit bárkinek a maga feladatkörében meg kell tennie az emberekért. Mégis örülök. Először azért, mert ezt nem egy régi párt, nem valamelyik mai párt, nem is az egyház vezetői, hanem minden hatalomtól független emberek ítélték meg részemre. Másodszor azért, mert személyemen és munkámon keresztül felfigyeltek a kuratórium tagjai, és általuk Szeged lakói is arra, amit az egyház próbál tenni az emberekért, a szegediekért. Mindazt azonban, amit nekem tulajdonítanak, munkatársaim nélkül lehetetlen lett volna végrehajtanom. — Szeretném, ha bővebben beszámolna a római katolikus egyház Szegeden végzett karitatív tevékenységéről. — Az erdélyi menekültek ügyében nem keveset segítettek a felsővárosi plébánia papjai és világi munkatársai a sok teherautó lerakodásával, az adományok kiosztásával és egyéb gondoskodással. Vagy a püspöki gazdasági hivatalom dolgozói a pénzek kiutalásával és a külföldi ellenőrökkel történő pontos elszámolással. Hogy a II. kórházban kápolna van, s a betegek misét hallgathatnak, a kórháziak és a móravárosi papok segítsége nélkül nem lehetne. A másik kórházba s a klinikákra a betegek lelki segítésére is papjaim jutnak el. Elkezdhettük a börtönpasztorációt, de az, hogy az első szentmisét ott elmondhattam, nem sokat érne, ha a rókusi lelkipásztorok nem látogatnák és formálnák a rabokat. De a plébániák szegénygondozó segító munkái, közte az alkoholosokért és drogosokért végzett gyógyító munka is csak üres parancs lenne, ha papok és világi hívek ezt a fontos ügyet fel nem karolnák. Az Aerocaritas helikopterei országosan és nemsokára Szegeden is mentik a szerencsétlenségek sebesültjeit,' ehhez csak segító, erósító szavamat és a Szentatya áldását nyújtottam. A Szent Imre ifjúsági klub, ahol fiataljainkat formálni és megfelelő szórakozóhellyel gazdagítani akartuk, nem valósulhatott volna meg a belvárosi plébánia papjai és nem kevés fiatal áldozatos munkája nélkül. De sokak szorgalma kellett a jegyeskurzusok megszervezéséhez is. hogy a házasságra és közös életükre jól felkészülten indulhassanak a fiatalok. A szabadság légkörében megkezdődhetett a hitoktatás, bár sokak ellenezték. Ez sem meKöztudott, hogy a Szegedért Alapítvány díjazottjai között van Gyulay Endre, Szeged-Csanád püspöke. Az alapítvány elnökségének indoklása szerint az egyházmegye első embere a szegények, a menekültek, az elhagyottak felkarolásával, megsegítésével, támogatásával érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. hetne jól, ha jó pár világi hitoktató nem áll mellém és nem segít. A két óvoda átvételével a katolikus szülők igényeit próbáltam teljesíteni. Igaz, ez az akkori városi vezetőknek nem nagyon tetszó megmozdulásom négyszázezer forintos plusz kiadást jelentett egyházmegyémnek. mert az állami normatív támogatáson kívül a város támogatása elmaradt. Ha az új évben sem lesz meg, több mint kétmillió forint lenne a többletkiadásunk. A szülök kívánsága ellenére sem biztos, hogy katolikus szellemű általános és középiskolát tudunk indítani. Ez sem rajtam fog múlni. Az ősszel napokat töltöttem az amerikai Toledóban, hogy testvérvárosi kapcsolatokat építsek Toledo és Szeged között, és az ottani magyarok és nem magyarok szívét irántunk jó érzésre hangoljam. A Dóm renoválása is folyik, de vajon lelkes irányító mérnök és a külföldi hívek adománya nélkül sikerülne-e? Lassan kész az altemplom rendezése is, amibe a Szegedért Alapítvány is besegített, s így dr. Móri Glatfelder Gyula érsek, megyés püspök és gróf Klebelsberg Kunó kriptái látogathatók lesznek. Isten hívott, a pápa küldött, teszem azt, ami kötelességem. Azt hiszem, ezzel Szeged lelki és szellemi kultúráját, s általa minden tekintetben felemelkedését szolgálom. — A rendszerváltás mennyiben segítette e karitatív tevékenység kiteljesedését? — Mindenképpen segítette, ha másban nem, abban, hogy szabadabban beszélhetünk az emberekkel. Mezőhegyesen annak idején a tanácselnök behívatott, s kérdőre vont: hogy merek én beszélni emberekkel, hogy merek bemenni hozzájuk. A negyven évig ránk erőltetett kényszerzubbonyban ugyan próbáltunk mozogni, de a lehetőségek mégiscsak azzal nyíltak meg, hogy levették ezt a kényszerzubbonyt. Gondok persze e lehetőségekkel együtt is vannak: nincs például olyan raktárunk, ahol őrizhetnénk a szegényeknek érkező támogatásokat. — Hogy látja, püspök úr, ez a segítő tevékenység mennyiben az egyház lényegéből fakadó, s mennyiben a senki más által el nem végzett feladat fölvállalása? — A magyar államban éppúgy, mint a világban az egyház kezdte el a karitatív munkát. Az elsó szeretetotthon, az első gyermekmenhely, az elsó kórház — mind egyházi mű. Hagyomány is tehát a szegények, elesettek segítése. Ebben az évszázadban — főleg az utóbbi negyven évben — próbálták kivenni a kezünkből, de sajnos az állami szeretetotthonok és egyebek légköre pénzízűvé vált, hisz nem összehasonlítható annak a szerzetesnek a munkája, aki erre tette az életét, ezt tekintette hivatásának, s annak a fizetett dolgozónak, aki számára mindez jól-rosszul végzett nyolcórás munka. — Gyakori-e, hogy a megsegítettek az egyház ténykedése nyomán válnak hívővé, fordulnak Isten és egyház felé? 9— A mi ajándékozási ténykedésünkben soha nincs propaganda, a szeretetet nem úgymond hitért cserébe adjuk. Soha meg nem kérdeztük a menekültektől, hogy hívók-e, de ha tudtuk is valakiről, hogy hívó, nem az számított, hanem a segítségünkre való rászorultság. Igaz ugyanakkor, hogy a karitatív tevékenységünk során van, aki észreveszi: „ezek nem olyanok, mint amit negyven évig hirdettek róluk", s ennek tapasztalása az Isten felé közeledést eredményezi. — Az alapítvány elismerése mit jelent személy szerint a püspök úrnak? — Elmondtam az elején is: nem személyem miatt örülök ennek, hanem azért, mert rajtam keresztül sokan mások is elismerést kaptak. Úgy gondolom, én csak annyit tettem, amit a tisztségem megkövetel. Aki utcaseprő, az söpörje az utcát. A Dóm előtt söprögető öregúrral gyakran kezet fogok, elbeszélgetünk — nagyon fontos ember, az a dolga, hogy a templomból jövó emberek ne essenek hasra a szemétben. Ő ezért felel. Én meg másért. Balogh Tamás Kincs, ami van Háromévenként rendezik meg a Pávakörök Országos Találkozóját. A magyar népdaléneklés, a népzene hagyományait őrző együttesek nemrég gyűltek össze, hogy maradék erejüket s az igen mostoha körülmények között gyarapított tudásukat összemérjék. A Nádudvaron rendezett találkozón a Tápéi Hagyományőrző Egyesület is részt vett, s immár ötödször nyerte el az arany minősítést. Az eredmény mögött egy csokor bizonytalanság feszül. S most már valóban fennáll az a veszély, hogy az együttes széthullik. Török ./őzse/halálával a csoport vezető nélkül maradt. Török Józsefné pedig csak ideiglenesen vállalta az irányítást. A fenntartó, a Bartók művelődési központ több ízben is keresett megfelelő szakembert, az együttes mostani vezetője is azon munkálkodik, hogy a stafétabotot olyan sz'emélvnek adja tovább, akit a helyi tradíciók összessége érdekel. A.népdalok, népszokások, táncok mellett.a tápaiemberek múltja, kultúrája. A nemrég alakult Topogó együttes szívesen ad eló más vidékek táncaiból, s nyilván besegítene egy-egy helyi motívumokra épülő, hagyományőrző produkcióba is. így azonban lassan két táborra szakad az együttes. Az idősek énekelnek, a fiatalok táncolnak. Kár, mert mostanában ott is igyekeznek hagyományt „csinálni", ahol nincs. Annak ellenére, hogy a népi együttesek munkája mára leértékelődött. Úgv tűnik, a fenntartóknak pénze, az együttes idős tagjainak ereje, a fiataloknak pedig türelme nincs a hagyományok ápolásához. S az utóbbi néhány évtized túlzott intézményesítő, központosító, körzetesítő politikája is jócskán megtépázta az etnikumok szellemi önállóságát. A néphagyományokat ugyanis nem lehet sem művelődési osztályok, sem népművelési intézetek vezetőinek alárendelni. Az utánpótlás léte, nem léte eddig is egy-egy helyi ember szervezőkészségén, lelkesedésén múlt, nem csupán pénzen. Reméljük, a tápaiak is talál nak nagy múltú hagyomány örzó csoportjuk élére valakit valakiket. Hiszen az önkormányzáshoz a saját kultúra ápolása, gyarapítása is hozzátartozik. S talán egyszer effek tív haszna is lesz Tápénak abból, hogy lakói mást tudnak mint mondjuk a sándorfalviak vagy a szóregiek. A sokat emle getett idegenforgalom is azok nak a vidékeknek kedvez, me lyeknek lakói vigyáznak szem nek és fülnek tetszó értékeikre De a saját magunk szórakozta tása sem utolsó dolog. P. E i lesz a Varázsdobozban? A színpad közepén hatalmas tükrös kocka, eló! kétfelé nyíló harmonikaajtóval, mintha a Kereskedelmi és Hitelbank Széchenyi téri székháza szórná a fényt. Előtte hórihorgas, bohócképű varázsló (Juronics Tamás), ki a zenére a legkülönbözőbb figurákat varázsolja eló a dobozból. Gyerekek kelnek ki a földből, párok, férfiak, nők, s egy öregember. Késóbb a Boleró ritmusára spanyolos figurák. Találgatom, ki kicsoda, nem mindenkiriek végleges á jelmeze. Hisz ez még csak próba. Ez majd nem így lesz, másik ruhája készül, hallom jobbról-balról. — Egy fél méterrel hátrébb állj meg! — szól föl a koreográfus, Imre Zoltán a színpadra, A darab közben megy tovább. — Úgy, ott jó lesz. Az Omega ugrik be hirtelen: „Tapsólunk, hogy annyi már a nyúl, hogy mozdulni sem lehet." Igaz, nyúl nincs (megjelenik viszont egy másik állat), a bűvész intéseire a közelmúlt figurái népesítik be, zsúfolják tele a színpadot" Éló panoptikum t v| ; : Szünet. • i A második rész merőben más világ. A háttér fekete, a táncosok kivétel nélkül fehérben. Kellék gyanánt székek. Emberek és tárgyak viszonyának próbálgatása. Az alkotó, Yorma Uotinen nincs most itt, asszisztense képviseli. A finn vendégkoreográfust a bemutatóra várják. Nézem a táncot. Van a mozdulatoknak valami sajátosan északi lassúsága, kimértsége. Az álom mögött, mondja a cím. Magritte-tól kölcsönözték, akinek képe plakát gyanánt szolgál. Minden csupa rejtély. (márok) • "'' . -"vam ibfiisi Az űj balettest bemutatója holnap este 7-kor kezdődik a nagyszínházban. Akik ezt képtelenek kivárni, azoknak biztatásképpen ajánlhatjuk a Liberális Szegedért Alapítvány rendezvényét. Az érdeklődők ma délután 5-kor a Nagyszínház balett-termében Imre Zoltánnal és — a remélhétoleg addigra megérkező — Yorma Uotinennei beszélgethetnek a modern táncművészetről, utána pedig megnézhetik a nyilvános főpróbát. (Nagy László felvételéi) s ' f$ í l J Í 1 1 W ifeíSííB: .?í;í;s;s:,:/: m ^w'fPsvA WmmW? il Ötillp v Ife I- * ö&lr A - Jbtis - - t . tt , i • * * < 1 jf| l gS§! fg 1 ;fg ÍM \ % * O i £ A11 I » i I V Cf 4 ^ Önkormányzati ABC A könyvüzletek nagy mennyiségű megrendelése általában könyvsikert sejtet. A siker várományosa ezúttal egy önkormányzati testületi és hivatali munkához szükséges kézikönyv, az Önkormányzati ABC. Lexikális formában, címszavak álatt összegyűjtve a mai Magyarországon használatos alkotmányjogi és közéleti fogalmak, a Magyar Köztársaság Alkotmányának szövege, a helyi önkormányzatokról szóló törvény, rendelkezéseinek indoklása — s mindez egy helyen; nagy szükség volt már egy ilyen kiadványra, bár borsos ára (320 forint) bizonyára sokakat elriaszt majd újkeletű törvényeink pontosabb megismerésétől. Merthogy az előszóban bevallott fó cél is ez: felkészíteni, eligazítani és tájékoztatni a laikus számára eddig talán labirintusnak tűnó önkormányzati múködésról. A szerzők, Bárány Tibor, dr. Falcsik Tünde és Haszonicsné dr. Ádám Mária 1991. január 31-én zárták le kéziratukat, így birtokában lehettek valamennyi törvénynek, s rendelkezésnek, mely a mai napig a Magyar Közlönyben megjelent. Kiadását a Bródy János zeneszerző és Komis Mihály író által létrehozott Európai Magyarországért alapítvány vállalta, hogy a kuratórium önkormányzati szakértői irodáinak tájékoztató munkáját segítse. A kurrens törvények leírásán túl a könyv fő értéke és érdekessége a betűrendbe szedett útmutató, a fogalmak rövid, de pontos és közérthető meghatározása. Csak egyetlen példát kiemelve: egy település lakóit érdeklő helyi népszavazásról külön címszavak szólnak a népszavazásjogáról, kezdeményezéséről, kitűzéséről, kitűzésének kötelező és lehetséges eseteiről, időpontjáról, eredményéről. A puding próbája persze az evés. A könyv igazi haszna is alkalmazása után derül majd ki. (paaek)