Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

nBMWMWMM )ÉIMAGYARORSZ 81. évfolyam, 56. szám 1991. március 7., csütörtök Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Önkormányzati kormányzárak Á megye főjegyzője — Közlekedésdiagnózis Kapcsolat olvasóinkkal — Interjú Gyulay Endre püspökkel I

rak hajlandó visszaszolgáltatni a Kuvaitból elrabolt aranyat, pénzt és műkincseket — jelentette be a háborúban vesztes ország ENSZ-nagykövete. Szaddam Húszéin a tűzszünet utáni első, nyilvánosságra hozott rendeletével leváltotta a belügyminisztert, és saját unokatestvérét nevezte ki helyébe. Az új miniszter kegyetlen megtorló akcióiról hírhedt, ő volt az, aki az iráni háború idején vegyi fegyvert vetett be a lázadó kurdok ellen. Tegnap Kuvaitba érkezett, és a hazatért kabinettel tárgyalt John Major brit miniszterelnök. A britek minél nagyobb mértékben szeretnének részt venni Kuvait újjáépítésében. Ismét feszült a helyzet Albánia fővárosában. A külképviseletek épületeit rohamrendőrök zárták körül, hogy azokat a vízumkövetelő tömeg elől védelmezzék. Beszámolók szerint lövések is eldördültek. Magyarország eleget tud tenni a Világbank feltételeinek, ha a gazdaság szilárd jogviszonyokra alapozódik — jelentette ki Antall József miniszterelnök egy országos menedzserszemináriumon. A kormány megemlítette, hogy hazánk igyekszik jó kapcsolatokat kiépíteni a Szovjetunióval, bár a viszonyt problémák is terhelik. Hivatalos magyarországi látogatásának befejeztével szerda este elutazott Budapestről Csien Csi-cscn, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. Tegnap több parlamenti szakbizottság is ülésezett. Á költségvetési bizottság jóváhagyta a társadalmi szervezetek támogatásáról szóló javaslatot. COCOM-engedmények Még gyerekcipőben Vállalkozó város Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia további könnyítésekre számíthat a nyugati csúcstechnológia átvételében, és még az idén tárgyalások kezdődhetnek a három országra vonatkozó korlátozások teljes eltörléséről. Erről az MTI-nek adott nyilatkozatában Róbert Price, az amerikai külügyminisztérium főosztályvezetője beszélt. Price a COCOM, a katonai célra is felhasználható termékeinek kivitelét ellenőrző testület kérdéseit felügyeli. A jelentés szerint a 17 nyugati országot egyesítő COCOM párizsi tanácskozását a múlt héten azért kellett elhalasztani, mert az új, rövidített tilalmi listák összeállítása a vártnál hoszszabb időt vesz igénybe. A COCOM-képviselők mindenesetre már megkezdték ezt a munkát. A tervezett — miniszterhelyettesi szintű — konferencia időpontját, amelyen az enyhítéseket elfogadják majd, hamarosan kitűzik. Az illetékes cáfolta a korábbi sajtóértesüléseket, amelyek szerint a gyűlést azért kellett elhalasztani, mert a COCOM tagjai között nézeteltérések támadtak volna, annak kérdésében, hogy az egyes európai szövetségesek nagyobb könnyítést igényelnek, főként a Szovjetunió vonatkozásában, mint amennyire az Egyesült Államok hajlandó. Washingtoni várakozások szerint a konferenciára mintegy két hónap múlva kerülhet sor. Sorra tárgyalják az önkormányzati bizottságok a város 1991. évi költségvetését a közgyűlés előtt. Tegnap éppen a Vagyonkezelő Vállalkozási és Privatizációs Bizottság asztalára került a tervezet. Hosszú lenne felsorolni azokat a kiadási tételeket, amelyekkel a bizottság első olvasatban nem értett egyet. Miért kell például a Vidámparknak közel 4 millió forint támogatás, ha vállalkozásba adva esetleg szerény nyereséget is produkálhatna, nem értik a családi eseményeket rendező iroda pénzügyi segítését, amikor az esetleg a maga lábán is megállhatna. Terítékre került a műjégpálya, amely eddig csak vitte a pénzt, de a szabadtérire költendő súlyos tízmilliók egy részét is megkérdőjelezték. A bizottsági tagok talán azon döbbentek meg legjobban, miként lehet az, hogy a Marx tér az ipari vásár épületeivel, a piaccal, a helypénzekkel együtt is csak nullszaldós. Ha ilyen frekventált helyből nem lehet pénzt csinálni, akkor miből? Minden kiadási oldalon, megtakarított forint csökkentheti a majdani helyi adók öszszegét, s ennek tükrében szinte érthetetlen, hogy miért áll jelenleg is 800 tanácsi — ma már önkormányzati — lakás üresen, miközben a fűtést, és az általános költségeket folyamatosan fizetni kell. Természetesen egyelőre még csak beszélgetnek a költségvetésről, a különböző bizottságok esetenként nagyon is eltérő véleményei a közgyűlésen ütköznek majd. A privatizációs, minden bizonnyal a vállalkozóbb önkormányzat mellett érvel majd. (kovács) Hegyei közgyűlés A Csongrád megyei közgyűlés ma- csütörtökön 9 órától nyilvános ülést tart az önkormányzati hivatal Rákóczi téri épületének tanácstermében. A testület igen fontos és közérdekű témában alkot rendeletet: a megyei önkormányzat idei költségvetéséről, majd elfogadja saját szervezeti és működési szabályzatát. Ma határoznak a képviselő-testület tagjainak költségtérítésérői és a tiszteletdíjakról. Megválasztják a közgyűlés munkáját segítő szakbizottságok vezetőit és tagjait, illetve a megyei bírósági ülnököket. Más, fontos személyi kérdésben is döntenek. Szó lesz a megye nemzetközi kapcsolatairól, nyilatkozatot fogadnak el a Budapest—Bécs világkiállítás megrendezésével kapcsolatban, tájékoztató hangzik el a déli autópálya építésének előkészítéséről és az előprivatizációról. 0 tapintatlan fókusz Jelen pillanatban két nagy, egymással olykor némi átfedést is mutató csoportra osztható az ország felnőttkort, s demokráciát tanulgató lakossága, úgymint pályázókra és pályázatot elbírálókra. Első látásra feléledt a lovagkor, mert pályázni annyi, mint megküzdeni az életért, nyíltan és becsületesen, a köz fürkésző tekintete előtt, csalásra, titkos galádságra nincs lehetőség. Lobognak a fehér kendők, szól a buzdítás. De hát nem is erről van szó. Különös tudathasadástól szenved a pályázók tábora. Olyanok ők, mint a bodyemberek, akiknek az izombemutatás kedves és megható pillanataiban — a pályázóknál tehát a pályamunka megírásakor — egyszerre kell megmutatni mindent sőt annál is többet Mert aki pályáz, igen gyakran blöfföl. No, persze, nem azért teszi, mert legyőzhetetlen hajlandósága ési késztetése van a viszonyok túllicitálására; a kényszer viszi rá, hiszen neki mégiscsak el kellene hitetnie, hogy szükség van rá, hogy léte köziérdek, hogy amit tesz, vagyis tenne, arra egy egész ország vár. A pályázó, legyen bár lapszerkesztő, színházigazgató; vagy rendőrfőnök, tulajdonképpen csak egyetlen dolgot szeretne: nyugalmat és biztonságos munkafeltételeket, mármost — rendszerint — egyiket se kapja meg: Nemi, mert a pályázat verseny, ami ha nemes, ellenfeleket állít szembe, ha nemtelen, elleíjségeket. A profi pályázó ezért hihetetlenül ravasszá válik, rossz esetben mes&ianisztikus allűröket vesz fel. ha netán korábban szemérmes volt, most egy utcalány rámenösségéval kutat újabb és újabb pályázatok, alapítványok és pénzforrások után. Azok, akik a pályázatokat elbírálják, pontosan tudják, miről van szó. Tudják azt, hegy a megmérettetés pillanataiban a pályázó mindent egy lapra tesz föL hogy túllicitál, hegy többet kér. mint amire valójában szüksége lenne; ezért — hegy a testépítők hasonlatánál maradjunk — nem azt nézik majd, milyen gömbölyűek és fényesek a prezentált izmok, hanem azt, milyen erős az illető. Erő, kulcsszó ez itten, csakhogy így nem látható, nem mérhető. Ezért az elbíráló némileg hazardkozik, s ha netán roszszul dönt, mert ez utóbb azért mégiscsak kiderül, nemigen érheti szemrehányás. A következő pályázati elbíráláskor az értékrendek, úgymond, helyretehetők. Ha ez nem történik meg, gyanítható, hogy a pályázati rendszerben klikkérdekek és a szakmai érveket kiszorító hatalmi szempontok dominálnak. A pályázati rendszer elvileg demokratikus jellegű találmány, de ettől függetlenül, könnyed egyszerűséggel áldozatául eshet antidemokratikus sakklépéseknek, mint például a veszprémi színházban, ahol az önkormányzat a szakmai közösség kívánalmait semmisnek tekintve. olyan vezetőt állított a társulat élére, akit igazából senki sem várt. Pályáztatás útján tehette. A pályázatot elbírálók statusa, nagyúri, fejedelmi staítus. Megmenthetnek, éltethetnék, segíthetnek, s tehetik mindezek ellenkezőjét. A korábbi, mindenható államot helyettesítik, csakhogy amíg az állam „láthatatlan" volt, addig ők a nyilvánosság korántsem tapintatos fókuszában (sic!) teszik a dolguk. Bizalmi emberek, fényben állnak, míg a pályázó a szürke hétköznapon végzi azt. amire föL esküdött, s aminek a léte gyakran egyetlen szótól, avagy mozdulattól függ. Pályáz az ország. És pályáztat Ámde a megmérettetés mégiscsak közösségi ügy. Vagy mégse? * Dal. Hadarak és emberek NAGY LÁSZLÓ KÉPRIPORTJA — Ez a szemét már ki van guberálva, alig akad benne ez-az. A városban egyre inkább rájárnak a kukákra, meg aztán régebben több mindent kidobtak az emberek. Napi egy-két százas azért kijön belőle. A hatósági szeméttelep őre a frissen lerakott kupacok között keresgél: üvegek, alumíniumtárgyak, rézkábelek kerülnek zsákjába, az öntöttvas rudakat a hóna alá csapja. — Tudja, nem lehet válogatni, a nyugdíjhoz kell a munkahely. Fuvaros voltam, de el kellett adnom a lovakat. Nem érte meg, annyi adót meg esztékát vertek rám. Itt megvan a havi nyolcezer fixem ... A szemétszállítók egy-egy fuvar végén szemügyre veszik. mit hoztak magukkal a város szélére. Bűzös vidék: koncmadarak birodalma. A sirályok a közeli halastavakról szoktak ide, marakodó sikolyuk varjak károgásával keveredik. A pacsirták kerülik e tájat.