Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

1991. március 5., kedd i Arcok — sorsok 7 Nem szűk réteg kiváltsága Pozitív gondolkodás Torgyán NAGY LÁSZLÓ KÉPEI A menedzserképzésről még ma is nagyon sokan azt hiszik, hogy az szinte kizárólag az igazgatóknak szól. Ezt a tévhitet az is megerősíti, hogy legtöbbször valóban ezek a menedzserek beszélnek róla. A biztos kívülmaradás tudatában nem csoda, ha kicsit ellenszenvesek az egyremásra induló tanfolyamok. Emberközelbe hozható-e a menedzserképzés. mit jelenthet ez a hétköznapi ember számára? — kérdeztük Szügyi Györgytől, a Nyitott Vállalkozó és Menedzserképző Bt. igazgatójától. — Egy konferencián a közelmúltban megállapították: a magyar emberre jellemző a depresszió. Ezzel teljesen ellentétes a menedzser, -akiből a tudatosan megtervezett pozitív gondoLkoaas sugárzik. Egészen más öltözködés, viselkedés, beszéd, amitől esetleg még fokozódhat is a kívülálló depraszsziója. Annál is inkább, mert ennek egyik fő oka a pszichológusok szerint éppen a gyűlölködés, az irigység. — Ezzel szemben ön állítja, hogy a pozitív gondolkodás mindenki számára elérhető? — Sikeres tanfolyamok — ilyen többek között a Brian Tracy — bizonyítják, hogy a pozitív szemlélet elsajátítható, s az a későbbiekben a vállalkozói életben építőkővé válik. Közhely, de minden attól függ, honnan nézzük. Mondok egy példát. Svájcra csettintünk, ott tudnak élni, ugyanakkor Európa azon szögletében legmagasabb a kábítószer-fogyasztók aránya, s a helyi televízióban riportok szólnak arról, hogy a lakosság 10 százaléka a létminimum alatt él. Ezen a felfogáson csodálkozunk, pedig csak az történik, hogy aki rosszul akarja érezni magát, az képes is erre. Jön valaki Romániából, s nem érti, mi bajunk lehet nekünk egyáltalán, miért sírunk, okkal, ok nélkül. Számára ugyanolyan érthetetlen, mint számunkra a svájciaké. Keseregni tehát minden színvonalon • lehet, de hasznosabb, ha megkeressük a pozitív elemeket, melyek fogódzóink a jövőre nézve. — Nehezen hihető, hogy mindez a széles rétegek számára is hozzáférhető. — Pedig egy szállodaigazgató tudja, mit sem ér az ő tökéletessége, ha a beosztottja nem veszi át ezt a szemléletet. Megtörtént, hogy a hotelportástól színházjegyet kért a vendég, s egészen furcsa választ kapott. Kioktatásban részesült, hogy ez egy portásnak nem feladata, pedig lehet, hogy egyetlen telefonba került volna az egész. Téhy, hogy nem jut messze a szálloda, ha csak az igazgatót képezik. — Pedig a hotelportás viselkedése egy kicsit jellemző ránk. — Éppen ettől kell megszabadulni, a pozitív gondolkodás megerősödésében látom a megoldást. Azaz ne irigyeljük pl. a sikeres butikosokat, mert ők csak megkeresték azt a szolgáltatást, amire akad — még akad — fizetőképes kereslet. A képlet egészen egyszerű, olyan dolgot kell kitalálni, amire vevők az emberek. Népszerű dolog a termelő beruházások hasznosságáról, s a nem termelők haszontalanságáról beszélni, csak azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nálunk a szolgáltatások aránya -és minősége még mindig messze elmarad az európai átlagtól. Kovács András IGRICZI ZSIGMOND RIPORTJA Két cfecf Unifesz Szegedi halottat Szegeden temessenek el. Ne német földön. Ne hát! Elni sem szerettem ott. meghalni sem ott akartam. Tán a föld is kivetett volna. Akár az ország! Ezt ti itt nem erthetitek. Ti csak a Mazdát látjátok. Előbb, mint engem. Nem a kocsit ismeritek meg rólam — én vagvok nektek az. aki a hófehér Mazdából kiszáll. Engem ti itt hivatalból irigyeltek. mert én nem üzérkedő, pofátlan cigányaktol veszem rossz lelkiismerettel a márkát, a ti egyetlen és megszállottan tisztelt pénzeteket, hanem előhúzom a zsebemből, és zavartan nézlek benneteket, miért kínálgatjátok a köteg ezreseiteket. Fölvágók? Nem igaz! Annyira nem. hogy ha látnátok odakint munkában, el sem hinnétek, mennyire nincs sem büsz. keségem. sem önérzetem. Semmim! Csak éhségem. A pénzre. Nem másokon átgázolva- nem intrikálva. csupán igyekezve, hogy tudják a megbízók, nincs olyan piszkos, alantas munka, amit el ne vállalnék. Csőszerelő vagyok az olajfinomítóban, de voltam már vasbetonszerelő, segédmunkás. elvállaltam utcaseprést de még a budi takarítását is. Amikor a szorgos németek, s a hangos magamfajták után hónapokig takarítottam a WC-t. két dolog járt az eszemben, az egyik, hogy igaz. a pénznek nincs szaga, de azért mégsem mindegy, mit szagol az ember, a másik meg. hogy ez az a helv. ahol minden ember egyforma. A büszke honpolgár, s a lesütött szemű vendégmunkás. Mert csak idehaza, a Diófa előtt vagyak a Snájdig Pista, a vidám tekintetű német — inert azért az állampolgárságot idejében megszereztem! —, odakint senkit nem hat meg a szép. hófehér autóm, sem a pa. pírnénietségem. Gastarbeiter Pista! Az voltam és maradtam. Dusánnal. Cvetkóval. AlivaL meg az öt magvarral együtt, akivel azóta sem hagytuk el a kisvárost, hogy hét éve beoakoltuk a sportszatyorjainkat a barakkba. Konténer! Bocsánat a barakk az nekünk ócska magyar kifeiezés, s nem is illik a modern német tömegszállásra. Abban nem volt meleg víz. színes televízió. Igaz. nö sem. emberséges közösség som. s baráti érzéssé sem nemesedett az egv másra utaltság, de azért de azért mégsem azonos a kettő. Jobban járok, ha a különbséget keresem. Meg is találom a meleg .vizet, meg a színes tévét. Azon túl csak a kuporgatás, a' gyanakvás, meg a görcsös igyekezet, hogy kikerüli onnan. Senki nem tart össze senki veL Hat magyar — hétfelé húz. Nem érvényesül ótt a nemzeti azonosság sem. hiszen egy nehezen viselhető, de méeia önként vállalt azonosság lépett a helyébe: az idegenség megbélyegzettsége kínzóbb és égetőbb, mint a legforróbb belső láz. S hiába iszod rá a nemzeti hús italt, a lelki szomjadat nem oltja, s nem németebb leszel tőle. csak részegebb. Részegesebb. Iszákos vendégmunkás. És magányos. Ha barátod nincs, azt elviseled. mert megmagyarázod magadnak, hogy nem lehetsz barátja annak, aki holnap a te helyedre pályázik, de ha barátnőd nincs, azt már ezzel sem tudod szé. píteni. Tudomásul veszed, hogy veled ott nem állnak szóba, be nem fogadnak nyíl. vános helven pedia esélyed sincs, hogy társat találj. Leszólítani nem illik lekérni nem lehet, aki meg maga ajánlkozik, nem te kellessz neki. csak az. amit magad is többre becsülsz az érzelmeknél is. A pénz! A pénzed. Az az ott kevés, ott csábítóbb sok. Az. amiért.idehaza rrvenö vagy. világfi, de amiért ugyanúgy nem neked szólnának a sóvár pillantások. Edit. ő is. a szétáradó. nagy érzelmei kellős közepén, mint valami elmoshatatlan. kikezdhetetlen szigetet, úgy helyezte oda a már-már mozdulni kész lelkemre a mázsás követ Másfél millió, azt mondta. Éppen annyi kellene neki. Most. azonnal, mert akkor lennénk egyenrangúak. Annvi lehet az ő vagyona, s ha én szeretem, én is leteszem az asztalra a másik másfelet, mert nekem könnyű. Én külföldi magyar vagyok. Azok meg milliomosok. Mit érdekli, mi. bői?! Tudja, hogy szeretem, mert tudja, hogy nincs más választásom. Kiül a szemeimre. a homlokomra a magányosság. A kitaszítottság. Háromszor váltam el, háromszor nősültem. Bérletem volt az anyakönyvvezetőhöz is. a válóperes bíróhoz is. Két bolond. Mindig egymással. Minden válásnál azt mondtam, soha vissza nem jövök hozzá. A volt feleségemhez. Mindannyiszor azt hittük, menni fog újra együtt. Háromszor ugyanazt a nőt elvenni... Már rekord! De egyetlen egyszer sem kibírni két hónapnál tovább.. . Talán még nagyobb rekord. Bgvikünk sem tudta, miért az újra nekirugaszkodász Egyikünk sem merte bevallani. nem kell igazán a másik. A megoldást is csak a harmadik egv harmadik — mint a klasszikus drámákban — hozott. Mária, a feleségem azt tartotta, az én Nyugatra szerződésemre ment rá az utolsó két házasságunk. Én meg azt: a rossz házasságunk üldözött Németországba, mert neki pénz kellett! S én szerettem adni. keresni. Fölvágni is talán? Nem tudom. Szerettem a pénzt. Mindenekfölött . . . Vagy előtt? Nem tudom, de ki irigyelheti tőlem. Na. ki? Odaállt helyettem bárki is. hogy adjam neki a felmosórongyot. a kefét? Akkor ne irigyelje tőlem senki, amit összekubikoltam. Ami most mégis értéktelennek tűnik számomra. Vegyek rajta szeretetet? Azt mondta a kertkapuban Sándor. a felerégem új férje. élettársa. vagy kicsodája. hogy: Ide CgyeL édes komám! Akkor gyere ba a portámra — nem is az ő portája, mert a házat én építettem, még az első házasságom idején —, ha adsz egy papírt Mi félé papírt adjak én neked, aki nem. vagy az. én édes komám? — kérdem ón ettől r. nagy hangú Sándortól. Hat nyilatkozatot. Lemondó nyilatkozatot. A lánvodról. Mert azt te innen el nem viszed. Mert te ide nem való vagv. Igv mondja nekem ez a senki-Sándor. Mondom én. hogy legalább a lányom jöjjön ki. ne ő tárgyaiion énvelem a kertkapuban. mert ö nekem senkim sem, de a lányom az enyém. Kihívja akkor a kislányomat, odaállítja közénk — meg a kertkapu közé. aztán azt mondja.- no. beszélgess az apáddal. Állunk szemben a gyerekkel, és nem tudunk megszólalná Sándor meg. mint egy smasszer a beszélőn, topog türelmetlenül a lábávaL aztán kifakad. No, látod még beszélgetni se tud veled a lányod, hát akkor mit akarsz? És én nem tudom megmondani. mit akaroí-c. mert így semmit sem lehet megmondani! Igv csak fuldokolni lehet, és szó nélkül elrohanni, mielőtt eLbőgnód ma. gad. vagy belevágnád a kést a smasszerSándorba. Elrohantam akkor, bevágtam magam a szép. irigyelt, fehér Mazdámba, és úgy döntöttem, ide többé nem jövök, megyek ón vissza azzal a lendülettel áz ón baratckvilágornbca. A Diófánál pirosat kaptam. Két perc? Három, nem is tudom, meddig á^l az ember ott a piros lámpánál. De a két vagy három perc elég volt hogy végiggondoljam: nékem csak az utazás jő. Nyomom, nyomom a gázpedált és közben arra gondolok, hogy fel kéne tenni a határsorompót egv kamionra. Az vinné előttem meszsze-messze országokon át. Hogy soha ne érkezzek meg. Sehová, ahol kérdeznek, ahol súlya van a pillantásoknak, ahol szá. mólnak, alhol kiszárad a tarok, a szem. msrt még egy jót bőgni sem lehet. .. Három hétig nem tudtam magamról. Amit először éreztem, az a nyakam volt. A szúrás, amit a nyaki vénába vezetett katéter okozott. Az intenzív osztályon mindent megpróbáltak — és sikerült Keresztülhúzták a számításomat! Azóta már éppen oszladoznék. Lányom nevére meghagytam a pénzt kocsit végrendeletet írtam, mert utolsó tiszta gondolatom ig az volt. ami érték, el ne vesszen. S kapjon a lányom. Legalább annyit belőlem. Kétszázötven forint! Kidobott pénz! Nem megy a fejembe! Két cfeci Unifosz, azt mondták, jó rovarméreg kiváló permetszer. Mégis, itt vagvok. Megmentettek. Kértem én? Akkor meg minek? Behozták a ruhám. A maradékot mert a jobbikat, amiben a mentő elszállított, ledarabolták rólam. Azért is kár Hogv lehet ledarabolni az ember ruháját? Csupa, csupa veszteség! Kezdhetem elölről. Három, hét intenzív, plusz egy az idegosztályon. Micsoda kiesés! Be kell hoznom! Bármi áron. Nincs az a munka, amit el ne vállalnék! Le kell tennem másfél milliót Le kell tennem Le kell?. .. Nem tudom. A kocsiban maradt még egy üveg Unifosz ... * i