Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

1991. március 23., szombat Q(V] magazin Egy költő-szerkesztő rendszert vált - Egyáltalán hogy kerültél oda .' - Megkeresett S/ára/ György, ami­kor átvette a lapot. Két okbol fogadtam el a meghívását. Akkor már hat éve. hogy elvégeztem a szegedi bölcsész­kart, de mindig csak szerződéses mun­káim voltak. Szerettem volna, hogy ál­lasom legyen a sajtóban. Akkor még a:t hittem, a sajtóba dolgozni jó. A má­sik ok volt. hogy fiatalokat vigyek oda. Nekem már rég megjelent az első kö­tetem. .imikor végre befértem a jelentós fővárosi orgánumba. Tudtam, hogy mi­lyen rossz ez a várakoztatás nemcsak a pálya elején álló költőknek, hanem a folyóiratnak is. Élt bennem egy roman­tikus kép A Szerkesztőről, s ez mind­addig meg is maradt, amíg a szerkesz­tés rejtelmeibe nem láttam bele. Pás­kándival ültem egy szobában, ő vezette a rovatot, én írtam a leveleket, küldtem vissza a kéziratokat... 1985-ben Géza főmunkatárs lett s én a rovatvezető. Egy csapásra eloszlott minden illúzi­óm. Lattam. hogy rovatvezetőként sé lehetek Ónálló soha. Az elkepzelései­met nem tudtam maradéktalanul meg­valósítani. - És Száraz György ? - O se. azt hiszem... Gyuri főszer­kesztőként eleve a kompromisszumok embere volt. Nemegyszer elmondta, hogy az irodalom egy háborgó víz. amin mindig kellenek olyan nagy testű, lassú hajók, amilyen a Kortárs. - Ő volt a védőernyőd? - Igen, Száraz György teljes védőernyő volt. O meg Páskándi vál­lalt értem garanciát a pártközpontnak és a minisztériumnak, hogy nem fogom felrobbantani a Lánchidat. A telefonok mindig Száraznak mentek, s ó továb­bította a letolást. Minden alkalommal hansúlyozva. hogy költőként azt teszek, amit akarok, de nem a Kortárs munkatársaként. - Sokan azt hitték, hogy ez a keltő kü­lönválasztható. Le-föiszaladgál az em­ber szivében egy kés. s hol errefelé, hol arrafelé vágja kettőbe. Én is átéltem ezt­- Tragikus téveszme volt. Több barátom kipróbálta. Kulin Ferenc. Jankovics Jóska. Ha belül vagyunk, mondták, hamarabb megtudunk dol­gokat, felkészülhetünk a védekezésre, megvédhetünk embereket. - Olykor ez működött is. Ettől volt hihető a szerep. - Igen. Amikor 1985-ben Száraz György Kossuth-díjat kapott, én például azt hittem, hogy most majd szélesebb lesz a háta. többet engedhet Hét éve került Zalán Tibor a Kortárs ver'srovatához, hogy a fiatal nemzedékek útját egyen­gesse. Két esztendeig Páskándi Géza keze alatt dolgozott, a/után óvé lett a versrovat. Két főszer­kesztőt élt meg: Száraz György halála után Thiery Árpád került a lap élére. Néhány hete Kis Pin­tér Imre áll ott. Zalán Tibor pe­dig megvált a Kortárstól. meg magának a folyóirat. De nem. Gyuri ettől kezdve inkább óvatosabb lett, hiszen megkapta a díjat! O épp fordítva gondolkodott erről, így azután se léphettük át a határokat. Feszegetni, azt lehetett mindig. - És akkor jött Thiery Árpád. Érde­kes. ahogy a nagypolitikában megvol­tak az átmeneti figurák, mint például Andropov és Gorbacsov között '84- '85­ben Csernyenko, éppúgy megjelentek ezekben a túlpolitizált pozíciókban is. A lassú, elnehezedett döntéshozatal, a jobb várni, mint megijedni eleven bizonyítékai a kortennékek. - Én megvédem Árpádot. Két nappal '87 szilvesztere előtt meghalt Száraz Gyuri, s jó néhány jelölt meg önjelölt fölütötte a fejét. Attól féltünk, ha odatesznek egy alkalmatlan főnököl, mindaz szertefoszlik, amit vele el­kezdtünk. fgy kötüttünk ki Thierynél. Ö jegyezte a lapot, s a rovatvezetők gréniumával együtt szerkesztett. Nagy önállóságot kaptak a rovatok. Árpád egy az egyben ott folytatta, ahol Száraz abbahagyta. Erre az időszakra esik azonban a sok mozgékony, új lap megjelenése, ekkor lett érdekesebb bármilyen irodalmi kuriózumnál a po­litikai kö/írás. Ezzel nem is akartunk, nem is tudtunk versenyezni. Azóta lecsengett ez is. Ma már kizárólag a mocskolódásra, a köpködésekre kapják föl a fejüket az emberek. A dokumen­tált. előkeresett szenzációk helyett a gyanúba keverésnek nyílt piaca. - Akkor nem is bánod a Kortársat? Hogv kerültél el a laptól? - Életem harmadik főszerkesztője. Kis Pintér Imre keményen indított. Nagyon jó költők verseit is visszakül­dette minőségi kifogásokkal. Vagyis megkérdőjelezte a szakmai kompeten­ciámat. És nekem az jutott eszembe, hogy nem fogom harmadszor is végig­csinálni ezt. Száraz György politikai okból adott vissza. Thiery az anyagtor­lódás rémétől ijesztve és most Kis Pintér a szakmai kifogásaival. S mind­annyiszor nekem kellett visszakül­denem. A lapot meg átszervezik, április elsejétől az Írószövetség fogja megje­lentetni. Pénzhiány miatt négyre csök­kentik a státuszok számát. Én szűnök meg és a prózai rovat vezetője, Vathy Zsuzsa. - Kis Pintér. Tárnok Zoltán, Szakol­czay Lajos, Orbán Ottó marad főállás­ban. - Igen, Orbán Ottó nyugdíjig. Föl­ajánlották. hogy szerződéssel folytas­sam tovább. De külsősként egy ilyen nagy lap főrovatát ügy gondolom, nem lehet megcsinálni. A méltánytalan anyagi körülmények kényszerítették Kis Pintért olyan döntésekre, amikkel én nem tudok azonosulni. Tudomásom szerint Vathy Zsuzsa decemberig vál­lalta. hogy a prózai rovatot külsősként szerkeszti. - Es mi lesz? - Most két és fél hónapra elmegyek egy középiskolába tanítani. Ez ami biztos. Meg az, hogy a háttérbe akarok vonulni egy időre, ez döntő szempont volt abban, hogy eljöttem. Kezd elsza­badulni a pokol. Az irodalmon kívül kell megtalálnom nemcsak a megélhe­tésem, hanem a létformám is. Oly ve­hemensen folyik mindenféle minőség megsemmisítése, olyan agresszivitással esnek az emberek egymásnak és a koncnak, hogy ebben nem akarok részt venni. ZELEI MIKLÓS • • Az Üdvhadsereg Antikor tavaly a sajtó hírül adta, hogy Magyarországon újra elkezdte működését az Üdvhadsereg, rögtön a nyugati filmekből ismerős kép jelent meg a szemeim előtt: egyenruhás nők és férfiak vallásos dalokat énekelve menetelnek katonásan a városok utcáin. Kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugodni, ezért alaposabban utána néztem, hogy mi is valójában ez a szervezet. Az 1860-as évek közepén William Booth metodista prédikátor feleségével együtt missziós munkát kezdett Ixtndon legrosszabb hírű negyedeben. A társadalom elzüllött tagjait akarta megtéríteni és erkölcsös útra vezetni. Munkája során Booth hamarosan tapasztalta, hogy a lumpen elemekre csak erős eszközökkel tud hatni. Ézért mozgalmának 1878-ban katonai formát adott, s Salvation Army (vagyis az Üdv Hadserege) nevet adta neki. Céljául a keresztény hit terjesztését, az oktatás fejlesztését, a szegénység enyhítését, és az elesettek felkarolását tűzte ki. Az alapító tábornoki rangban állt szervezete élén, melynek egyre szaporodó tagjai szintén katonai rendfokozatokat kaptak. Egyenruhás ének- és i»(iekarokkal a szabadban felvonulva végezték a tagtoborzást. Hallgatóságukat gyújtó hangú beszédekkel igyekeztek megtérésre indítani. Istentiszteleteiket, elmélkedéseiket és egyéb összejöveteleiket szintén gyakran tartották a szabad természetben. Szociális intézményhálózatot hoztak létre. Otthonokat alapítottak, ahol a hajléktalanok hosszabb-rövidebb időre szállást kaptak. Minél több éhezőnek igyekeztek étkezést biztosítani. Felkeresték az egyedülálló beteg és idős embereket, és segítségükre voltak, amiben lehetett, A bőrtönökben evangelizációs munkát végeztek Nagy figyelmet szenteltek az ifjúság nevelésének. A jól szervezett mozgalom gyorsan terjedt nemcsak Angliában, hanem Európában, de főleg az Amerikai Egyesült Államokban. Ezt az is lehetővé tette, hogy az Üdvhadsereg nem vált valamiféle önálló felekezetté. Á protestantizmus alapján állva - mint az egyetemes keresztény egyház része ­bármely keresztény felekezethez tartozó hívőt szívesen fogadott, ha az részt kívánt venni munkájában. Az Üdvhadsereg tanítása a keresztény hit aiapigazságait tartalmazza. A szervezet az embereket a Biblia alapos és elmélyült tanulmányozására, és az aszerinti életre buzdítja Az Üdvhadseregben a missziós tevékenység szervesen egybekapcsolódik a <zociáli* segítő munkával. A tagok, akik lehetnek teljes munkaidőben foglalkoztatott tisztek és alkalmazottak, valamint a szabadidejükben szolgálatot vállaló katonák, mindezt politikamentes alapállásról teszik. Az Üdvhadsereg tagjai elé magas mércét tűz. Nemcsak valláserkölcsös és egyszerű életmódot követelnek meg az üdvhadseregesektől, de az alkoholtól és a dohányzástól való tartózkodást is. Az Üdvhadsereg vezetését megbízott tisztek végzik, akik hivatalosan elismert lelkészek. A szervezetbe belépő nőknek kezdettől fogva egyenlő lehetőségeket adtak a férfiakkal a munkavégzés és a rangfokozatok megszerzése terén. Egyébként az Üdvhadsereg jelenlegi tábornoka nő: Eva Burrows. A mozgalom központja London, hivatalos lapja a The War Cry (Harci Kiáltás). Emellett még számos más lapot és propagandaanyagot adnak ki. Magyarországon az Üdvhadsereg 1924-ben kezdte meg tevékenységét Rothstein Ferenc ezredes vezetésével. Budapesten, a Dohány utcában volt az első központ. Bordás Vilma visszaemlékezésében leírja, hogy a Népligetben és más parkokban tartott összejöveteleik elég nagy tömegeket vonzottak. Az Üdvhadsereg rövid idő alatt gyökeret vert hazánkban. Hamarosan 80 ágyas férfiotthont rendeztek be Budapesten, majd további kettőt nyitottak meg. Az 1920-as évek végén és az 1930-as években az Üdvhadsereg tevékenysége kiterjedt a vidéki városokra: például Debrecenre, Győrre, Miskolcra, Nyíregyházára, Komáromra. Ekkor már magyarok is részt vettek az Üdv hadsereg tanfolyamain részben külföldön, részben itthon. Két mondatot választottak jelszóul: ..Magyarországot Istennek!" és „Mentsetek lelkeket, keressétek fel a legutolsókat!" Az üdvhadseregesek Magyarországon az általános résznél már ismertetett tevékenységet végezték. Munkájuk elé a hatóságok és egyes emberek többször megpróbáltak akadályokat gördíteni, de mindig találtak segítőkre. Évente kongresszusokat tartottak, melyre a külföldi vezetők is ellátogattak. A második világháború újabb nehézségeket hozott magával. Azonban ezek el jenére sikerült megnyitni Budapesten, a Rákóczi úton az Üdvhadsereg új központi helyiségét. Itt vasárnaponként háromszor, és, az egy hétköznap este tartottak istentiszteleteket. 1944-ben, az ország német megszállása után az Üdvhadsereg nem folytathatta tevékenységét hazánkban. 1945-ben, a németek kiűzését követően újrakezdték a munkát, azonban hamarosan ismét be kellett fejezniük. Az Európát évtizedekre kettéválasztó vasfüggöny legördülése az Üdvhadsereg magyarországj működését is lehetetlenné tette, míg az elmúlt esrtendóhen úir» megkezdhették tevélenvségüket G. Z*. ZALÁN TIBOR VERSEI Borús reggeli üzenetek Az Ötvenéves llia Mihálynak, Monogrammal Idáig, s innen? ne meséld el milyen i t tnek lenni told fel orrodon a szemüveged: barátaid jönnek el még nem a verőlegénvek ötven dió a fa alatt feltörve feltöretlen marad tán elég jut ropogtatni való a jövő idő hatalmas arany fogsorának is Mióta, s meddig ? ne meséld el milyen mos inak lenni a felezővonalnál - érvényes igazolás nélkül : engedd elüljünk pár négyzetméter zsúfolt Európádban magyarból jött magyarok körben őszül október csontujja koppan virrasztó homlokunkon varjakkal gyászolja az ég múlhatatlan halottainkat Jankovics József Tudós Úrnak Azután a Vulkán-Fíber bőröndökbe pakoljuk ami még megmaradt és nekiindulunk bűneinkkel az alkonyainak fejünk fölött ropognak a nyúlánk fiatal ágak és verejtékezve cipeljük egyre nehezebb bőröndjeinket a kopogós szomorú Vulkán-Fíbereket , „majd minden kedden hívlak Barátom és megbeszéljük hogy találkozunk és megbeszéljük hogy nem : előttünk a párás borosüvegek felderengnek / és találkozunk és nem találkozunk / és elmennek az esztendők is és n,-ével az évek - lassan elnehezül a húsunk elfogy bennünk a fény / a halál is így jön el értünk egyszer megvárja az utolsó keddi telefon végét fölragad bennünket s szétperget ki tudja melyik telefontalan hívás nélküli világba,. kopogós szomorú Vulkán-Fíbereket nehezülő bőröndöket tartanak verejtékezve a fiatal ágak fejünk fölött nyúlánk bűnök ropognak az alkonyaiban cipeljük ami még megmaradt morogva összepakoljuk a Vulkán-Fíber bőröndöket azután csak Páskándi Gézának, Amikor Marx Karoly A Brossóráit Dedikál ja az is agresszió hogy CSIGA BIGA GYERE Kl az is tolmács nélkül beszélget magyar a magyarral s : ha megérti egymást a vörös vonallal jelölt határok fölött összehajol ha itthon is idegenek vagyunk hol leszünk otthon és mikor és kinek könnyebb a bilincs - a kilincs a Duna-Deltában nyílnak-e leanderek már még talán verejtékből vérből felkapaszkodó reszkető növények és az emlék ­az emlékezet visszafordul-e a lét meleg szívéig Marx Károly a brossúráit dedikálja éppen vclahol serceg az elegáns hűvös toll a gyönge papíron és felsóhajtanak a sorban álló nemzetek ! de hagyjuk a dagadt teóriákat másra don quijote megáll a szélmalmok előtt - tudja a szélmalmok csak gonosz törpék ó nem mese ez! más ­kiknek csak hatalmi árnvéka óriás hová lettek a szélmalom lakói ? hová hová az is agresszió hogy a fogalmakat kiürítik mint evakuált városban a kristálycsilláros illatos termeket hogy országrészeket ürít ki a terror nyelveket vág ki más nyelv nevében a téboly K-európai horror az is és vannak még itt más dolgok is és vannak sokféle más brossúrák és halkan hűvösen szántó aranytollak és könyvbaritókon vigyorgó cinikus kiinyvégetők elegáns gyilkosok és az otthonukat elhagyók végtelen hazátlan votiulása A verseket a költő Borús reggeli üzenetek című. 1969-ben kiadott kötetéből válogattuk

Next

/
Thumbnails
Contents