Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-29 / 74. szám

1991. március 29., péntek Kultúra 5 Márok Tamás interjúi. Nagy László felvételei Ferenczi: Korcsmáros: Tőle nem fogadom el Jogomban áll Ferenczi Krisztina két éve szerződött Szegedre férjével együtt. Krámer György akkor balettigazgató lett, s két gyerekkel leköltöztek Szegedre. A feleség akkor várta harmadik gyermekét. Aztán Krámer György egy év múlva nem ujított szerződést, ám a család maradt, felesége pedig megszakította szülési szabadságát, és visszatért a színpadra. Végigjátszotta az idei évadot, majd most közülték vele, hogy nem tartanak igényt rá. Fekete Györgyivel együtt az 1991-92-es évadra nem újította meg a szerződését Korcsmáros György főrendező. Eredetileg erről akartam megkérdezni őt, ám beszélgetésünk messzebb vezetett. - Korcsmáros György nekem azi mondta indoklásul: nem kétli, hogy én a feladatomat jól el tudom végezni, de ő nem tudja el­képzelni, hogy dolgozzék velem. Ez elég szabványos érv. de ő nem is tartozik indokolni. Két éve engem hívtak Szegedre. Akkor Debrecenben játszottam, és több­ször rákérdeztem, tényleg jöjjek, tényleg szükség van rám? Végül hosszú töprengés után úgy dön­töttünk, hogy Szegedre jövünk, itt rendezzük be az életünket. - Kaptak egy szép nagy lakást... - ...ami teljesen üres volt, ne­künk kellett berendeznünk. így aztán most két lakásra való bú­torunk van. Nem elhoztuk a pesti életünket, hanem teremtettünk egy újat. - Csak szerződésből nincs egy se... -...de nem is lesz. Abbahagyom a színésznői pályát. Még egyszer ezt a tortúrát nem vagyok hajlan­dó végigcsinálni. - Mihez kezd? -írni fogok. Szeretnék újság­íróként is dolgozni, készen van egy regényem, azt szeretném kiadni. Férjemmel írtunk egy filmforgatókönyvet, amit talán meg lehet valósítani.Van egy másik diplomám is. elvégeztem a bölcsészkart is. - Ön mit gondol, miért nem szerződtették? - Teljesen nyilvánvaló, hogy nem szakmai okok miatt. Zavaró személy voltam. A Kakukkfészek­ben meglehetősen rosszul dolgoz­tunk együtt a főrendezővel. Az első próbanapon falhoz lett állítva a társulat, hogy holnapra minden­ki tudja a szövegét és kész. Időnként úgy félig humorosan el­kezdett üvöltözni, aztán ezt visszavette. Leültünk, mondtam, hogy nekem nem az a módszerem, hogy bevágom a szöveget, aztán ráteszem a játékot, de ő győzkö­dött, hogy jó lesz így. Akkor bele­egyeztem, később megint szóltam, hogy ez nekem nem megy. De nem volt mese, el kellett fogad­nom, hogy a rendező és a fősze­replő, Gáti Oszkár egy egész társulatot sakkban tart. - Ez azt jelenti, hogy Gáti Oszkárra volt kitalálva a darab, és minden körülötte forgott? - Persze, de ez nem is baj, van­nak ilyen darabok, amelyek ilye­nek. Csak a kolléga számba nem vétele aztán egyenes arányban lesz a darab minőségével. Itt pedig senkit nem vettek kollega­számba. mindenkinek úgy kellett haptákba állni, ahogy Gáti gon­dolta. Nekünk mozdulni sem sza­badott, ha azt ő nem engedte meg. - Elég nagy sikere volt az előadásnak. - Ez a darab úgy van megírva, hogy nem lehet elrontani. De azért sokkal több van benne annál, amit itt sikerült kihozni belőle! A be­tegek figuráiban például. Sokkal több lett volna benne, ha Korcs­máros György a társulat közremű­ködésére számít, s nem az az egyetlen célja, hogy elnyomjon minket... - Arra nem gondolt, hogy azért küldte el. mert esetleg nem elég jó színésznő? - Az ó szemszögéből én egészen biztosan nem vagyok jó színésznő. O ilyen „kommersz­gépeket" szeret. Én nem vagyok az, soha nem is voltam. Nem vagyok „technikás", aki a nagy semmit is fel tudja tupírozni. Nem tartom ót jelentékeny rendezőnek, nem is vágynék az ő színházába. Én Ruszt József színházába jöttem, csak aztán másként alakultak a dolgok. A lányom épp azon a napon született, amikor a fél társulat felmondott. így maradtam én itt. Egyébként most derült ki például, hogy a laká­sunkat már régebben odaígérték a Rácz Tibor-Fekete Gizi művész­házaspárnak. - Úgy gondolja, nem művészi indokok játszottak közre ebben az elbocsátásban ? - Ebben a színházban nincs szükség arra a fajta művészetre, amelyre én alkalmas vagyok. Nincs szükség Anna Kareninára, pedig telt házak előtt játsszuk. Ha nagyon akarná a színház, meg tudná tartani a Tantuszt a stúdiót.. (Mint ahogy mi akartunk ott egy Shakespeare Vihart csinálni.) Ez a hely alkalmas lett volna arra, hogy az egyetemistákat behozza a színházba, s talán közelíteni is lehetett volna őket a szegedi polgárokhoz. De az Anna Kare­nina meg a Jászai Mari itt csak egy megtűrt C-kategória. Pedig a közönségnek szüksége van rá, kü­lönben nem telne meg a nézőtér. Jellemző, hogy a Népszabadság vagy a Pesti Műsor színházi mű­sorában soha nem szerepelt ez a két előadás, pedig ott minden vidéki szoba-, vagy stúdiószínház programját Vözlik. Korcsmáros György gondolja úgy, hogy kom­mersz színházat kell csinálni kommersz színészekkel. A modell az. hogy kell hívni egy-egy olyan vendéget, akinek a nevére bejön a közönség, és akkor a többi nem érdekes. - De úgy tűnik, a színházban elfogadják őt, hiszen igazgatói pályázatát a társulat támogatta. - Ruszt ominózus nyilatkoza­tából mindenki csak annyit értett meg, hogy úristen, igazgató akar lenni. Pedig nem ez volt a lényeg. Na most nagyon furcsa, hogy ma Korcsmáros akar igazgató lenni, és az opera meg a balett lelkesen támogatja, fölsegítik a vállukon, mert úgy érzik, hogy ez jár a leg­kisebb vérveszteséggel. Magyarul ez a megoldás konzerválja a jelen­legi állapotokat. Hogy tévednek! Az ó megválasztásától remélik, hogy mindenki életben fog marad­ni. Egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek életben kell marad­ni! Sőt majdnem biztos vagyok benne, hogy ezen a színházon csak egy egészen radikális vérát­ömlesztés segítene. A prózai társulat élére nagyon-nagyon erős művészembemek kell állni, hogy az opera hegemóniáját megtörje. Természetes, hogy egy ilyen em­bert nem szívesen engednének be a színházba azok, akik már bent vannak. - önnek ezek után felróhatják. hogy személyes sértettségből beszél. -Nem vagyok sértett. Ha egy olyan ember küldött volna el, akit elismerek, akkor nem szóltam volna egy szót sem, hanem mé­lyen elgondolkodtam volna a dolgon. De attól, akit nem tartok jelentős művésznek, attól ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Nagy hittel jöttem le Szegedre, és megszerettem ezt a várost. Bárhol másutt dolgoztam vidéken, az első kiá szabadidőmben rohantam haza. Pestre. Itt éreztem előszór, hogy otthon vagyok, nem kell hazarohannom. Mert ebben a városban vannak olyan emberek, akikkel érdemes találkozni, van­nak olyan intézmények, ahová el lehet menni. Egyetem van. könyv­tár. Nem érzem, hogy provincián lennék. Egy társulati szavazáson, vagy egy önkormányzati döntés­kor igen. - Akkor mitől város ez mégis? - Attól, hogy ki-kicseng belőle az egyetemi rétegnek a hangja. Tudom, érzem, amikor elalszom, hogy alszanak itt más értelmi­ségiek is, akik a való világot, a valós értékeket látják. Természetesen megkérdeztük Korcsmáros Györgyöt, a színház főrendezőjét is: miért épp e két színésznőre esett a választás? - Minden színháznál minden évben van mozgás. Tavaly én úgy vettem át a társulatot, hogy már az összes szerződés meg volt kötve. Ezért aztán úgy osztottam ki a szerepeket, ahogy tudtam. A szezon megmutatta, hol kell kiigazítani a társulat összetételét. A legnagyobb probléma: öregszik a társulat. Ruszt tavaly rengeteg .fiatalt vitt el. Kü­lönösen sok a középkorú és idősebb szíríész.nó. A drámairodalomban sokkal több a férfi szerep, mint a női. A nőknek hámarabb szükséges szerepkört váltani. Jelenlegi 15 női. tagunk c$ak meghatározott szerepekre alkalmas. - Ezek szerint másokat szerződtet a. helyükre? - Éppen most tárgyalok a Színművészeti Főiskolával, egy egész osztályt szeretnék meghívni. Egyrészt azért/hogy á húszéves szere­peket húszévesek játsszák. Másrészt szeretnék velük egy közös produkciót létrehozni. Ezáltal létrejöhetne egy kényszer nélküli kapcsolat, aki akar, maradhatna, aki nem, az elriiehetne. Természetes módon megoldódna a fiatalítás. - Kinek az osztályáról van szó? - Szirtes Tamás, Bács Ferenc és Sinkó László osztályáról, akik most harmadévesek. Ezen kívül vendégeket is szeretnék hívni, mert bizonyos szerepekre nincs a társulatban megfelelő művész. Aki azonban eljön egyetlen darabba, azt szükségtelen egy egész évadra idekötni. ha más feladata nincs. - Sokan azt mondják, mások méltóbbak lennének arra. hogy ne újítsák meg a szerződésüket... - Ezek megérlelt és nem is könnyű döntések. Minden művészeti vezetőnek joga van megválasztani a munkatársait. Ezt még a konkurenciám is elismeri. A másik dolog, hogy vannak például olyan férfiszínészek, akiket el lehetne küldeni, de akkor valaki mást kellene hozni helyettük, aki a szerepkörüket játssza, s egyáltalán nem biztos, hogy jobbakat lehetne találni. Hogy a nők kifogásolják, hogy ..akkor a másik miért maradt itt", ezzel nem akarok foglalkozni. - Ferenczi Krisztina főszerepeket játszott, s az Anna Karemnával kifejezetten szép sikere volt. - A szerződéseket a jövő évi műsortervhez igaztottam. Az én rendezői és főrendezői véleményem szerint nem látom, hogy jövőre milyen szerepet tudnék neki biztosítani. Ellentétben másokkal, akiket tudok foglalkoztatni. O abba a kategóriába tartozik, hogy van, aki tud benne főszereplőként gondolkodni, van aki nem. Én nem tudok benne főszereplőként gondolkodni. - Úgy hallottam, a lakásával kapcsolatban is felmerült valami probléma. - Azt a lakást a férjével közösen kapták, de Krámer György azóta elment a színháztól, és Krisztina egyedül már nem jogosult rá. Ezt még tavaly közöltük vele NAGYPÉNTEKI KÓRUSKONCERT Énekel a Via Nova és a konzervatórium kara Nem szentségtörés akar lenni az a koncert, amely holnap, azaz nagypénteken este fél nyolckor lesz a Tisza Szálló nagytermében, hanem éppen emlékezni kíván a zene nyelvén az emberiség történetének legnagyobb drámai misztériumára. Jézus Krisztus halálára és feltámadására. A koncert sztárvendége <j Via Nova kórus lesz Münchenből Kun Suttner professzor vezetésével. A vendéglátó a Liszt Ferenc ZeneHpívészeti Főiskola Szegedi Kon­zervaféHumának vegyeskara. Berényi Bogáta vezényletével, az intézet barokk kamarazenekarát pedig Meszlényi László dirigálja majd. A Via Nova nagy hírű, kiemelkedően jó, nemzetközileg elismert vcgycskar. Eric Erícsonnak, a világhírű svéd karmesternek ­aki a stockholmi rádióénckkar karnagya s a híres Bergman-filmnek, a Varázsfuvolának a zenei rendezője volt - a tanítványa Kurt Suttner, aki a nagypénteki koncerten dirigál. A III. budapesti nemzetközi kórusversenyről érkeznek egyenesen Szegedre, a legma­gasabb elismeréssel, ugyanis a mezőny legjobbjának kijáró nagydíjat nyerték el. Tartalmas, szép és felemelő hangulatú műso­rukban olyan rendkívül igényes kóruséneklési technikát megkívánó művek is lesznek, mint például Heinz W. Zimmermann (I930-) tizenkét szólamú kórusfantíziája (Wachet auf, ruft uns die Stimme), vagy Mendelssohnnak (1809-1847) a nyolc szólamú 43. zsoltára (Richte mich Gott). Nem kevésbé különös zenei csemege Olivier Messiaen (1908—) O sacrum convivium című kompozíciója, mely a lélek áhítatos hálája, a bensőséges csönd s a heves ragaszkodás lírai varázslata. Ugyanígy kiemelésre kívánkozik a nemes szakrális program másik két kivételesen szép darabja is, mint Brilten (1913-1976) himnuszai a Széni Szűzhöz, vagy Francis Poulcnc (1899-1963) kórusdalai. A vendéglátók műsora is a különleges alkalomhoz illő. A program első felében a konzervatórium vegyes kara G. Bárdos: Eli. Eli című megrázó erejű kompozíciójával adja meg az est hangulatát. „Eli. Eli! tamma sabbactham!" (Uram. Uram. miért hagytál el engem!) Krisztus hét mondatának egyike, mely halálának órájában hangzott el ajkáról. Ha lehet egy kórusvezetőnek álma. hogy mit szeretne dirigálni, akkor Kodály Jézus és a kufárok című műve az álmok egyik leg­szebbike. Erőteljes színekkel megfestett Jézus-portré, mely egy hatalmas drámai kórusfreskóból bontakozik ki. Kodály mes­terien jeleníti meg a helyenként hatszólamú vegyeskarban Jézus jellemének gazdagságát. A szegediek műsorát Pergolesi jól ismert Stabat mater című oratőrikus műve zárja. Meszlényi László kivételes lelkesedéssel és elmélyüléssel foglalkozik a korhű barokk előadásmód titkaival. Zenekarával s a vegyes­karról ezúttal leváló leánykórussal a leg­nagyobb igényességgel és átéléssel valósítja meg a nagy komponista mondanivalóját Jézus haláláról s feltámadásáról. Az énekes szólisták pedig. Jani Gabriella (szoprán) és Megyesi ^chwarz Lucia (alt) főiskolai hallgatók, Sinkó György növendékei, a jövő ígéretes tehet­ségei B. B. Pályázat Mostanában mintha szélesebb társadalmi körökben kezdene elterjedni a természetes és épített környezetért való felelős gondolkodás. Úgy érezzük, hogy a különböző művészeti ágak segítségével ez a rendkívül fontos szemléletváltás hamarabb bekövetkezhet. Saját nomád gyerektáboraink tapasztalatai is azt mutatják, hogv a különböző alkotásokat szervesen és igen eredményesen lehet beilleszteni egy természetismereti nevelési koncepcióba. Két kategóriában várunk míí\eket. melyek a globális problémák, a természetszeretet, a/ ember és a környezet közötti viszony, a termeszetért való felelősség kérdését fogalmazzák meg, és aktív cselekvési lehetőséget keresnek. I. versek és nos ellák, II. „Egy szál gitárral" kísérhető „green-beat" -dalok. Kérjük az irodalmi műveket két példányban, a dalokat kottával és kazettán beküldeni az alábbi cimre: Göncöl Alapítvány, 2600 Vác Pf. 184. Egy pályázó több müvet is beküldhet. Pályázati díjak: 1. helyezett 10 000 Ft 2. helyezett 7 000 Ft 3. helyezett 3 000 Ft mindkét kategóriában. A pályázatok benyújtási határideje: 1991. április 26. Ered­ményhirdetés és díjkiosztás: 1991. június 9-én a váci környezetvédelmi napok alkalmával rendezendő gálaesten. Göncöl Alapítvány _ 3. Part Alapítvány 4

Next

/
Thumbnails
Contents