Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-29 / 74. szám

1991. március 123., csütörtök A helyzet 3 Teljes körű mezőgazdasági összeírás Végre, meghallgatják a mezőgazdaságból élőket, sőt még kérdéseket is tesznek fel nekik. Április első felében 1,7 millió családot keresnek fel az összeírok. A széles kö­rű statisztikai adatfelvételt kormányrendelet írja elő, s a népszámláláshoz hasonlóan, kötelező a válaszadás. Az in­díttatás kettős. Egyrészt az agrárgazdaságban előállt új helyzet, a kis- és farmergazdaságok, vállalkozási fonnák térnyerése vagy kierőszakolása megkívánja, hogy az alap­vető döntéseket statisztikai adatokkal alapozzák meg. Másrészt, hazánk is részt vesz a minden évtizedben ese­dékes, az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO által ajánlott információgyűjtésben, mely jelenleg 110 országra terjed ki. Magyarországon hasonló részletességű kérdés­kört 1935-ben, '72-ben és '81-ben intéztek a termelőkhöz. A KSH Csongrád megyei zésre használhatják, s sem­igazgatója, Klonkai László milyen más célra nem adják elmondta, hogy megyénkben ki. Adókivetési „terepszem­nyolcszáz összeíró 70—80 lének" már csak azért sem ezer gazdaságot keres fel. alkalmas a felmérés, mert a Mezőgazdasági jellegű terü­leteken házról házra járnak a KSH pecsétjével ellátott igazolványt kérésre felmutat­ni köteles munkatársak. Vá­rosok belterületén csak a földtulajdon alapján összeál­lított címlistán szereplők számíthatnak a kérdezőskö­désre. Aki 1500 négyzetmé­ternél kisebb szántól, vagy 800 négyzetméternél kisebb szőlőt, kertet művel, illetvé nem tart négylábú állatot, s baromfit is csak saját szűk-: ségletre, az nem minősül gazdának. A KSH szeretné előre el­oszlatni a bizalmatlanság minden formáját. Törvényéi tisztesség egyaránt arra köte­lezi őket, hogy a személyre szóló adatokat csak összege­nyilatkozónak nem kell alá­írnia, s állításait okmányok­kal bizonyítania. Az ágazat köztudottan fe­szültségekkel teli, mégis ön­mérsékletet kérnek az adat­gyűjtők. Nem ők okozták az ellentmondásokat, ezért a vi­lág baját sem rájuk kell zú­dítani. Szerény fizetségért feladatot végeznek, segítsé­get érdemelnek, s nem kiát­kozást. Októberben a kistermelés további teljesítmény-felmé­résére is sor kerül. Ekkor a teljes körű felvétel címjegy­zékéből országosan 70 ezer, véletlenszerűen kiválasztott adatszolgáltatót keresnek fel. Decemberben az Egységes Lakossági " Adatfelvételi Rendszer keretében 30 ezer háztartásban írják össze a kistermelésben való részvé­tel néhány jellemzőjét. E fo­kozatok révén megbízható pontosságú adatsor jön ösz­6ze, mely elemzés megbízha­tó helyzetértékelés alapjául szolgál. Hogy mindezekkel hogyan tudnak élni politiku­saink és gazdasági szakem­bereink, azt majd rajtuk kérjük számon, J Tóth Szeles István történeti előzmények Magyarországon a mezőgazdasági terme­lés statisztikai felméréséről 1828-tól van­nak megbízható adatok. Ekkor a megfigye­lések a bevetett területre, a termésre és a haszonállatok számára terjedtek ki. Az el­ső földnyilvántartást, az ideiglenes ka­tasztert 1853nban, a szőlőre vonatkozó adatgyűjtést 1873-ban vezették be. Az első teljes körű összeírást 1895-ben rendelték el. a kérdőívek több mint ötszáz pontból áll­tak. Az első világháború után lényegesen megváltoztak a területi és termelési jel­lemzők. a következő felmérési azonban el­sősorban pénzügyi okok miatt 1935-ig ha­lasztódott Az ezt követő hasonló megmérettetést a világháború és a kialakuló nagyüzemi rendszer odázta el, egészen 1972-ig. Ez ki­mutatta, hogy az ország lakosságának csaknem fele vesz részt a mezőgazdasági termelésben, s fogyasztja háztartásában az így előállított termékeket A tényekkel va­ló szembesülés nem kisi mértékben járult hozzá, hogy a kormányzat belássa, olyan széles körű gazdasági tevékenységről van szó. amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt pontosította az 1981-es összeírás. Ezek az előzményei a napokban esedé. kes, a FAO világiprogramja részeként vég­rehajtandó újabb, teljes körű adatfélvétel­nek, melyet az évtizedenkénti gyakoriság mellett a tulajdon- és piaci viszonyok szá­mottevő változása ig indokol. Amennyiben e tudás birtokában született józan agrár­politikai döntések segítenek megteremteni a termelés és értékesítés biztonságát, ak­kor megérte a közel 200 millió forintos ki­adás. T. Sz. I. Drágább lesz a Délmagyarország r Áprilistól emelünk Április 2-ától, azaz kedd­től drágább lesz a Délma­(gyarország. A régiek szerint egy napilap soha nem ke­rülhet többe, mint egy tojás, ezt azonban ma már a leg­több újság nem tudja tarta­ni. A hétköznapi DM-ért ez­után 5,80 helyett 7,40-et, a magazinnal bővebb szomba­ti számért 6,50 helyett 8,30­at kell majd fizetni az új­ságospavilonoknál. Ennek megfelelően emelkedik a ha­vi előfizetési díj is, 148-ról 185 forintra. Természetesen áprilisban még a régi áron kézbesíti a Délmagyarorszá­got a posta, az emelt tarifa az előfizetőkre csak május­tól vonatkozik. Eddig a hír, s bár bizo­nyára unják már az áremel­kedésekhez kapcsolódó ma­gyarázatokat, mégis ilyennel szolgálunk. ÍEmelkedtek a nyersanyagárak — kezdődik legtöbbször az érvelés —, s ez most az újságcsinálásra is igaz. Egy 'kilogramm papír 1990 januárjában 21 forint volt, áprilisban 29, október­ben már 40. Jelenleg ponto­san 54,30-at kell minden ki­logrammért fizetni. Drágább lett a terjesztés is. Korábban 1,80-at fizetett a kiadó a postának egy pél­dány kézbesítéséért, ma ugyanez 2,50-be kerül. Idő­közben elektronizáltuk a szerkesztőséget, s áprilistól már minden oldalt a Sajtó­házban szedünk és törde­lünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyomda ez­után kész, fényképezhető ol­dalakat kap tőlünk, s nem késő este fröccsen betűn­ként formáiba az ólom. Ez a modernizálás — egy hosz­szabb, átmeneti időszákra '— többletkiadással jár. De nézzük most az újság szoros önköltségét. Egy pél­dányban 3 forint értékű pa­pír, 2,50 nyomdaköltség van. Ez utóbbiból 1 forint a szer­kesztőségi szedés és oldal­összeállítás, 1,50 a nyomás költsége. A lapot a posta 2,50-ért viszi házhoz. Ez ed­dig pontosan 8 forint, vagy­is példányonként mínusz 60 fillér a 7,40-es árral számol­va. Ebből természetesen nem lehetne gépírókat, portáso­kat, szerkesztőket, bérszám­fejtőket, fényszedöket, új­ságírókat, s azok társada­lombiztosítási járulékát fi­zetni. (összesen 70 ember kell ahhoz, hogy a Délma­gyarország naponta megje­lenjen.) Mint minden szer­kesztőség, mi is tetemes mennyiségű papírt fogyasz­tunk, sokat telefonálunk, lű­íühk, világítunk stb. Ezt összeadva, egy példány ön­költsége jelenleg 10 forint felett van. A különbséget a hirdetési 'bevételből finan­szírozzuk, ez az összeg a lapár mellett a második —, s egyben utolsó — bevételi forrásunk. Nemrégiben — szintén a korszerűsítés egyik fontos állomásaként — el­értük, hogy a korábbi gya­korlattal ellentétben, a la­punkba feladott hirdetések már másnap megjelenhet­nek. A mellékelt táblázathoz annyit teszünk hozzá: az áremeléssel mi is csak be­álltunk a sorba. (Megjegy­zendő, hogy még így is a Délmagyarország az egyik legolcsóbb magyar napilap.) Természetesen ez az olva­sóknak nem vigasz, még ak­kor sem, ha hozzátesszük, hogy más megyékben a na­pilapok rendszerint 8 olda­lon jelennek meg — csak a szombati számok vastagab­bak —, eközben a Délma­gyarország folyamatosan 12 — májustól hét végén 16 — oldalon jut majd el az ol­vasókhoz. Város Példányszám Előfizetési díj Érdekeltség Petőfi Népe Kecskemét 61 ezer 199 FI Bronner Tofnat Népújság Szekszárd 34 ezer 199 FI Springer Zalai Hírlap Zalaegerszeg 71 ezer 195 FI Krone Délmagyarorsz Szeged 5R ezer 185 Ft Nice Press Morzsák a Bibliából „... ezt mondta: ELVÉGEZTE­TETT! És fejét lehajtva, kilehelte lel­két" (János ev. 19:30.) Ez a szó, melyet nagypénteken Je­ruzsálemben, a Golgota hegyén, a ke­resztfára feszített Jézus mondott közel kétezer évvel ezelőtt — még ha a hal­dokló elhaló hangján mondta isi —. olyan határa van, hogy azóta vissz­hangzik a látható és láthatatlan vi­lágban. Minden élet és halál, minden tett és esemény, tudatlanul vagy tu­datosan, a maga módján visszhangot ad tőle. Vannak emberek, akiknek a vissz­hangzása azt mondja: Kinek előbb, kinek utóbb eljön a vége; az élet ugyanig tovaszáll, a sör magába zár. Volt benne öröm, vagy keserves küzdelem, egyszer nincs tovább. Má­sok értékelni próbálják tanításait, tet­teit; a jó akaratát elutasító, meg nemi ériő. hálátlan emberek gonoszsága mi­att elbukó tragikus hős iránti kegyelet és tisztelet visszhangját adják, bele­érezve saját sorsuk fájdalmát: „Ide juttatták; érdemes volt-e megtermi, amit tett?" Mélyebb visszhang hallható ott. ahol feladat megbízatás elvégzésére gondolnak: Azért jöttem, hogy a tör­vényt ós a prófétának tanításait be. töltsem. (Máté, 5:17.) Betöltötte a törvényt Az örök ren­delés szerint megünnepelte tanítvá­nyaival a húsvéti bárányvacsorát és az új szövetség eseményévé változtat­ta, mely az ő halálát hirdeti, amíg visszajön. (Máté 26:26-29; I. Korin­thus. 11:23-26.) Anyjáról gondoskodott még a keresztről is, amikor tanítvá­nyára, Jánosra bízta. (János. 19:26­27.) Betöltötte a próféták több mint fél évezreddel előbb megírt jövendölése, it mindent, ami a Messiásról megíra­tott (Lukács ev, 4:14-21.) Szamárhá­ton vonul be Jeruzsálembe (Máté, 21: 1-13), ezzel elvégeztetett, amit Zaka­riás próféta megírt (9:9). Ézsaiás pró­féta látása szerint: „Ki hitte volna el, amit hallottunk? ... Megvetett volt és emberektől elhagyatott, fájdalmak: férfia: betegségi ismerője; Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt nem törődtünk vele. Pedig a mi betegsé­geinket viselte ... Mi meg azt gon. doltuk, hogy Isten csapása sújtotta, és kínozta. Pedig a mi vétkeink mi­att kapott sebeket... az Ür őt súj­totta mindnyájunk bűnéért. Amikar kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. A bűnösök közt adtak sirt neki, a gazdagok közé jutott halála utáni, bár nem követett el gonoszsá­got" (Ézsaiás. 53:1-9). Az Újszövetség visszhangjai ma­gyarázzák meg számunkra a Krisztus halálának 'értelmét, jelentőségét és hatását: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meg­haltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ö Sebei által gyógyulta­tok meg" (I. Péter. 2:24) jnexn veszendő holmin, ezüstön vagy ara­nyon váltattatok meg atyáitoktál örö. költ hiábavaló életmódotokbóL hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, a Krisztusnak a vérén" (I. Péter. 1:18-19). „Isten... a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bű­nös testhez hasonló formában és kár­hozatra ítélte a bűnt a testben." (Ró­mai Lev.. 8:3.) A Jelenések könyve érzékelteti az örökkévalóság, a láthatatlan világ visszhangját: az Isten trónusa előtt álló Krisztus, mint megöletett Bá­ránv látomásában, és hogv minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és min­den. ami ezekben van, ezt mondta: .A királyi széken ülőé ési a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen!" (Jelenések k.-ve, 5:1-14.) A legszemélyesebb visszhang és leg­jobb példa számunkra Pál apostolé: „Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek. az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem" (Galata, 2:20.) Isten áldása legyen ünneplésünkön! Papp László református lelkész Kép-zavar Hát ha valami, ez a kép valóban zavarba hozott. Lángol a víz. A mohos vödörből fölhúzott, évtizedek óta kristálytiszta vizet rejtő kút megátkoztatott Égő vizet rejteget Azt gondolná az ember, a képzelet játéka, s talán a csodás fantáziájú Lázár Ervin meséi keltek életre egy filmforgatás erejéig: Amikor is vízoltók szállták meg a várost egy kifordított világban. De nem. A fotó dokumentum értékű, Czika László készí­tette Zala megyében. Sármellék községben. Az történt ugyanis a Balaton-melléki településen, hogy a több mint három évtizeden át a határban állomásozó szov­jet repülőkötelék a falu kútjaiba engedte kerozintarta­lékait. A kerozin különleges tulajdonsága, hogy nem áll meg a civil porták határánál, hanem — a természet törvényei szerint — leszivárog a talaj különböző réte­geibe, és, fertőzi az ásott és artézi kutak vizét is. A szennyezett kutak száma egyre növekszik, s a kiöntött víz — mint a kép tanúsága mutatja — meggyújtható. Nem sokat kezdhetnének vele a helybéli önkéntes tűz­oltó-egyesület tagjai. Képtelenség', mondanánk: elké­pesztő. kiálthatnánk: döbbenetes, verhetnénk az asz­talt S mit teszünk?! Közöljük a megdöbbentő képet, ós cikket biggyesztünk alá Mégpedig miről? Arról, amit már annyian és any­nyiszor elmondtak: öngyilkosságot kísérel meg maga el­len az emberiség. Részint az ilyen figyelmeztető és el­képesztő jelenségekkel, mint a sármelléki lángoló víz; mint az Öbölben nehéz alajruhában vergődő vízi ma­darak tragédiája; mint a szennyezett folyók; partján az oszló haltetemek tízezrei; mint a savas esők által rrveg­kopasztott erdőségek; mint a szernéttengierben eleség után kutató, kártevők százeredt szertehordó sirályok tö­megei, és sorolhatnánk. Mert a kiindulópont ugyanaz; mint a végpont: az ember. Mi magunk. Felelősségünk vagy felelőtlenségünk, önzésünk vagy toleranciánk. írom mindezt, amákor kezembe adta Csizmazia György barátom a Szegediért Alapítvány támogatásá­val megjelent, karcsú és elegáns kötetét, a Fehér-tói madarak... című gyűjteményt. Az írások döntő több­sége e lap hasábjain jelent meg az elmúlt két évtized­ben Vadvízotrazág lakóiról, a filmekben, fotókon és írá­sokban oly sokszor megörökített Fehér-tó madarairól. Csizmazia a Fehér-tó szerelmese; indíttatást és elhi­vatottságot Móra igazgató úr örökségéből és Beretzk Péter tanításaiból merített Társa lett e könyvben Kass János, aki pompás rajzokkal gazdagította Csizmazia György lírai természetrajzát Hányszor szembesültünk már magunkkal, s szé­gyelltük el titkon magunkat eldobott cigarettacsikkek, parittyával lelőtt madarak, kiskertben elégetett mű­trágyák füstje, vízparton mosott autók olajfoltjai mi­att. Szégyenkeztünk, de gyengék voltunk másképp cse­lekedni. Talán azért, mert nem ismerjük eléggé a kö­rülöttünk levő világot, nem mértük még fel soha, hogy ránk, gyermekeinkre milyen veszélyek leselked­nek a lombtalan erdőkben, a haltetemeket kivető vi­zekben, az arzénes kutakban, a benzingőzös belvárosok­ban. Csizmazia könyvének kis írásai bizonyíthatják, miként lehet szeretni a természetet, miként érdemes figyelni az évszakok váltakozását, a madarak életét, egy fehér-tói kirándulás váratlan élményeit. S aki tudja, ismeri és szereti ezt a körülöttünk }evö karnyújtásnyi világot az talán felelősebben él és bátrabban ítél. A környezetszennyezés és környezetvédelem karunk új kategóriái. Egyszerűbben ezt úgy is mondhatnánk. a felelőtlenség és a felelőtlenséggel szembeni akarat megtestesülése. Elképesztő, hogy egyáltalán, ezekről a kérdésekről beszélni kell, hogy ilyen programokkal pártok születhetnek, hogy lángra lobbanhat a víz; és lombját vesztheti az erdő. Mert ha mindenki a maga , helyén, környezetében nem csupán jelenére, hanem unokáira is gondolna, ha nem pusztán a civilizáció tál. cán nyújtott kényelmét fogadná el. hanem a következ­ményeit is számba venné, akkor értelmetlen dolog lenne környezetszennyezésről és -védelemről beszélni. De amíg döglött halakat hord hátán a folyó, aimíg kiszá. radt fák jelzik a volt fenyvest amíg lángra lobban a mohos favödar vize... ?! Tandi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents