Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

4 Hirdetés 1991. március 4., hétfő Zenefináncok és kalózkodók „Szeretem a problémás eseteket" Micsoda dolog ez? — kérdik, s panaszolják a magnó és videokazetta-forgalmazók — minden egyes üres tekercs árából nyolc százalék a Szerzői Jogvédő Hivatalt Illeti meg. Hiszen a kazettákon nincs is még se kép, se hang, s ha lesz is, ki tudja azt előre, hogy jogdijas-e a szerzemény? — No. hát ez az! — mondja e panasz hallatán Marton János, a jogvédő műsorengedélyezési főosztályának szegedi (igazából Csongrád és Békés megyei) kircndeltségvezetöje. Ennyire nem ismertek nálunk a szellemi tulajdonú művekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek. Szó mi szó, tényleg nem ismertek. Találkoztam egy sportesemény alkalmi szervezőjével. akit utólag kellett figyelmeztetni, hogy a nyilvános helyen — történetesen közterületen, a szabad ég alatt — muzsikáló zenekar fellépése után igaz, nem nagy összeget, pár tucat forintot szíveskedjenek a hivatalnak befizetni. Hasonló helyzetbe kerülhetnek az áruházvezetők, a vásározók, a cirkuszi előadást gépkocsiról zene kíséretében reklámozók, a kempingek „zenefelelősei", s még jó pár, rendszeres és alkalmi esemény szervezői, ha „nem gondolnak rá": az irodalmi és zenemüvek szerzőit a jogdíj megilleti. S mert mondjuk egy köztéri divatbemutatón a magnetofon bekapcsolója aligha állhat közvetlen fizetési kapcsolatban az elhangzó mű szerzőjével, a közvetítő (az összegyűjtött jogdíjakat a szerzőknek elosztó, továbbító) szerepre vállalkozik a jogvédő hivatal. Ez idő szerint Szegeden kívül Kaposvárott van még kirendeltségük. A budapestihez képest szűkített és kísérleti jellegű a tevékenységük, de már működésük nyolc hónapja alatt sikerült elfogadtatniuk — s erre főként a vendéglátó-ipari kisvállalkozók esetében volt szükség — munkájuk létjogosultságát, indokoltságát. Békésben 84, Csongrádban 96 település szórakozóhelyeit, klubjait, nyilvános rendezvényeit kísérik figyelemmel — számítógépes nyilvántartásukban vagy ezer zeneszolgáltató hely adatait rögzítik. S noha alapvetően rend van a jogdíjfizetés terén — mondja Marton János — a tavalyi, közel 4 és fél milliós jogdíjösszegből egymillió befizetését perben kell kikövetelniük. Az nehezíti a munkájukat, hogy a műsorengedélyezés korábbi rendszere tavaly megváltozott: a tanácsok megszűntével az önkormányzatok csak a kisebb településeken tudják e feladatot vállalni, a városokban — mert annyi már a rendező szerv — nem. Az Országos Szórakoztatózenei Központ megszűnt — nincs tehát már kötelező zenészkiközvetítés sem. Szegeden ebben a helyzetben a jogvédő kirendeltsége vállalkozott az adatgyűjtésre — adatszolgáltatási lapot, a befizetéshez csekket is a megyei önkormányzati székház V. emeletén lévő irodájukban lehet beszerezni. S ott persze információt is kérhet az, aki tájékozatlan ugyan, de nem szeretné senkinek a szellemi alkotásával kapcsolatos jogát sérteni. S hogy egyre többen lesznek ilyenek, azt remélik a hivatal szegedi munkatársai. Meg azt: egyre ritkábban nevezik majd őket zenefináncoknak. (Vajh' mi lenne a becenevük, ha — mint Németországban egy közepes színvonalú diszkóban 6 ezer márkát — a jelenleginél jóval magasabb díjat írna elő a miniszteri rendelet, vagy ha a kalózkodókat nem csupán 10 ezer forint erejéig büntethetnék a szabálysértésért, hanem — maradjunk a német példánál — háromtól öt évig terjedő börtönbüntetésre?) P. K. Ha ma valaki videovetitést tairt vagy videodiszkóst alkalmaz a vendéglátó-ipari üzletében, különböző engedélyeket kell beszereznie. Először is a helyileg illetekes megyei önkormányzat művelődési osztályától úgynevezett videwetítésá engedélyt kell kérnie az üzletre. Az elintézési határidő 30 nap. Ha korábban nem követett el az üzlet tulajdonosa, illetve bérlője szerzői jogi szabálysértést, különösebb mérlegelés nélkül megadják az engedélyt Ezután a vetítéshez rendelkeznie kell az úgynevezett videoforgalmazási engedéllyel, amit például a Mokép Videotéka ad meg azzal, hogy a tőle kölcsönzött kazetta nyilvános vetítéséhez hozzájárul. Ezt a hozzájárulást azért adhatják meg. inert ók is nyilvános vetítés céljaira vásárolták meg a gyártótól a kazettát nyilván, lényegesen magasabb áron, mint a kizárólag házi használatú kazetták esetében. Ebből az következik természetesen, hogy jelenleg kizárólag azok a kazetták vetíthetők nyilvánosan, amelyeket ilyen célra béreltek, és a bérbeadó Mokép Videotéka és más forgalmazók az úgynevezett videó forgalmazási engedélyt is megadták hozzá. (Figyelem: az ellenőrző hatóságok — rendőrség. gazdasági rendőrség, tanácsi szakemberek — az úgynevezett ka 1 ózkazettákat elkobozzák, és emellett, szerzői jogi szabálysértési eljárást is indítanak!) (A Magyarországi Cash Flow 1991 januári számából.) A múlt év októberében Ruha István tartott mesterkurzust a konzervatórium hegedűs növendékeinek. A foglalkozás szünetében a gyerekekről kérdeztem. „Hogy ezek a srácok és leánykák ilyen nyitottak, hajlékonyak, az annak a kis göndör hajú pasasnak köszönhető" — mondta a mester, s ujjával Szecsődi Ferenc felé mutatott, aki a terem másik végében társalgott tanítványaival. Szecsődi Ferenc hegedűművész, a szegedi konzervatórium tanára idén a Szegedért Alapítvány művészeti díjasa. — Pestet hagytad ott egy vidéki városért... — Ismerőseim akkor azt mondták, bolond vagyok. Ügy jöttem ide, hogy előtte nem js jártam Szegeden. Egy rossz Wartburg volt minden vagyonunk; tisztességes hegedűm se volt. Egyedül Weninger Richárdot ismertem, aki ide hívott, állást kínált. Három év múlva aztán önálló bemutatkozási lehetőséget kaptam a filharmóniától. Később, Pesten, a Muzsikus Fórumon olyan nagy sikerem volt, hogy magam is meglepődtem. — Nemrég azt nyilatkoztod, későn érő típus vagy. Saját pályád alakulása hogyan befolyásol a tanításban? — Afféle problémás növendék voltam. Kilógtam a sorból. Nem úgy tartottam a vonót, ahogyan a nagykönyvben megírták. Aztán a tanítás során megfigyeltem, abból a növendékemből, aki tökéletesen megfelelt minden iskolai elvárásnak, nem lett igazi művész. Én szeretem a problémás eseteket. Miközben azt gondolom magamról: szigorú vagyok tanítványaimhoz. — A Szegedért Alapítvány kuratóriuma a konzervatórium hegedű tanszakának pályázatát is díjazta. Szecsődi Ferenc — Március 7-én hallgatói hegedűsversenyt rendezünk, melyen minden növendék részt vehet — tekintet nélkül a korára. Együtt indulhat a tízéves a huszonhárom évessel. A tehetség ugyanis nemcsak összehasonlítással mérhető. A versenyt ezután minden évben megrendezzük. Az alapítványhoz beadott pályázatunk is ezért született. Most, hogy az első versenyre készülünk, megkérdeztem a növendékeimtől: mit gondolnak, a jelentkezők közül kinek: lesz a legnehezebb helyzete. A válasz: annak, aki megnyeri a versenyt. Hiszen a győztestől továbbra is mindenki azt várja, hogy magas színvonalon teljesítsen. — Szakmai szempontból mit jelent a Weiner Kamarazenekarral együttmuzsikálni? — Egy-egy' zenemű előadásához többször is meghívnak különböző zenékarok. De ugyanazt a művet, lehet, hogy legközelebb csak tíz év múlva tűzik műsorra valahol. A Weiner Kamarazenekarnak állandó repertoárja van, így velük folyar Matúz a mesterbérletben A mesterbérlet sorozat vendége Matúz István fuvolaművész, aki évekkel ezelőtt a szegedi konzervatórium növendéke volt. A zeneakadémia elvégzése után körbejárta a világot, s a legjelentősebb hangversenypódiumokon mutatta be különleges játékát. Matúz nevéhez a legmodernebb fuvolatechnika kötődik. A neves művész a Weiner Leó kamarazenekarral a Tisza Szálló hangversenytermében ma este fél 8-tól hangversenyt ad. Fuvolapartnere Cimarosa: G-dúr kettős versenyétien Láss Zoltán lesz, aki ugyancsak Sebestyén István tanítványa volt. Az esten elhangzik Johann Sebastian Baoh egyik legreprezentatívabb műve, a h-moll szvit is. Haydiy Krisztus hét szava a keresztfán című oratóriumának vonós változatát prózai közjáték is színesiti. Andrejcsik István operaénekes a tételeket bibliai szövegmondással kíséri. Az előadók ősbemutatóval is megtisztelik a közönséget, amikor Arányi Aschner György (Bécsben élő művész) Concertinóját bemutatják. A Weiner kamarazenekart Weninger Richárd vezényli egyelőre eredménylelen [ Pedagóguslobby a Parlamentben A PDSZ kezdeményezésére a parlamenti pártok pedagógus országgyűlési képviselői megalakítottak a Pedagógus Képviselők Csoportját. A cél a pedagógusok erdekeinek képviselete a törvényhozásban. A képviselőcsoport hat módosító indítványt terjesztett a plénum elé a decemberi költségvetési törvényjavaslat vitája során: 1. óvodai ellátás normáinak emelése (15 ezer — 17 ezer Ft/fő): 0,7 milliárd Ft. 2. Altalános iskolai oktatás fejkvótáinak emelése (30 ezer—31 ezer 500 Ft, fő) 1,7 milliárd Ft. 3. Gimnáziumi oktatás támogatása (44 ezer—49 ezer Ft/fő) 0,62 milliárd Ft. 4. Nemzetiségi óvodai ellátás támogatás (5 ezer Ft/fő) 0,07 milliárd Ft. 5. Napköziotthonos ellátás fejkvótáinak emelése 1,4 milliárd Ft. 6. Felsőoktatás dologi kiadásaira 0,6 milliárd Ft. összesen: 5,09 milliárd Ft. A szavazatok megoszlása: L 2. 3. 4. 5. 6. Igen 128 138 129 161 324 88 Nem 157 177 169 161 11 219 Tartózkodott 27 29 43 23 9 36 Pártok szerint: a kor- — néhány képviselőtől eltemánykoalicáó tagjai az 5. kinrve — leszavazták az inszámú javaslat kivételével dítványokat. Hozzájuk csatlakozott a Fidesz. Az SZDSZ és az MSZP képviselőd az első ötöt megszavazták. míg a 6. esetében vegyesen szavaztak. A Kisgazdapárt kivételével (nem képviseltette magát) a pártok egy-egy képviselője nyilatkozott a szavazásról a PDSZ által szervezett oktatáspolitikai fórumon. MDF (Bcke Kata): Kormánypárti képviselők a kormány előterjesztésére szavaznak, hiszen azért kormánypártiak. Személy szerint — államtitkárként — ő sem tehetett másként. KDNP (dr. Horváth Antal): Nem a frakció lelki atyja, hogy személyenként tudja, de a többség nemmel szavazott. Fidesz (Drahos I'cler): A restriktív gazdaságpolitika jegyében nem akarnák külön preferálni egy réteget. Ezért nemmel szavaztak. SZDSZ (Kelemen Péter): Szelektív restrikciós politikát folytatnak, tehát megkeresik a forrást is. Mivel a költségvetésben találtak 70 milliárd forintot, igennel szavaztak. MSZP (Bíró Ferencné): Pártja programjának megfelelően képviselőik megszavazták az előterjesztett javaslatokat. A válaszokra Pokorni Zoltán (PDSZ-ügyvivö) kijelentette: nem új pénzforrásokat kellett volna előteremteni, hiszen az 5,09 milliárd forint az önkormányzatok számára lett félre téve normatív fejlesztésre. A tét csupán az volt, hogy ezt az összeget megkössék-e az iskolák, óvodák számára, vagy az önkormányzatok szabadon rendelkezzenek vele. Várnagy Tamás matosan játszhatok egy-egy darabot. — Külföldi útjaidon biztosan összehasonlítod az itteni és a külhoni állapotokat... — Igen, van némi tapasztalatom, de azt mondom, nem maradnék kint huzamosan egyetlen nyugati államban sem. A lausanne-i konzervatóriumnak 76 Steinway zongorája van (ez a világ legjobb márkája!). A szegedinek egy sincs. Az itteni konzervatóriumban mégis sokkal több tehetséges fiatal tanul és muzsikál, mint a lausanne-iban. Nekik pénzük van, nekünk meg tehetségünk. Soha nem akartam ebből az országból elmenni, egy hét után mindenütt honvágyam van. — Mi tartott itt, Szegeden? — Mit mondjak erre? Egyszerűen jó itt lenni. Szabadnak érzem magam ... A kollégáimmal jól kijövök, a főnököm nem gátol Fi munkámban, s abban, hogy a pályámat alakítsam. Feleségemmel nagy nehezen felépítettünk egy házat. A családom is jde kötődik. Ha nem hegedülnék, akkor is jól érezném itt magam. Ha ne adj isten, valami baj történne a kezemmel, akkor sem esnék kétségbe. — Mit csinálnál? — Nyitnék egy vendéglőt. — És ott ki hegedülne? — Nem tudom, én főznék, az biztos. (pacsika) így hivják azt az alapítványt, ez a neve. Ezért aztán az afféle járatlan ember nehezein érti. miért épp ez hivatott támogatni olyan, támogatásra egyébként méltó témákat, mint a szicíliai vulkanizmus tanulmányozása, vagy az Amerika felfedezéséhez kapcsolódó kutatómunka. Az sem teljesen világos, miért alapítványi pénzből finanszírozzák azt az egyébként nemes célú vizsgálatot, amely a város levegőjének „por általi környezetkárosodását" mérné. Aztán itt van a fődíj esete. Ezt az elnökség joga odaítélni, amely elnökség tagjai az alapítványtevő vállalatok képviselői, valamint a kuratóriumok elnökei. Az elnökség idén is, tavaly is megkérdezte a kuratóriumokat, kit tartanának érdemesnek e legfőbb elismerésre. A szakértókból álló társulat a múlt évben egyhangúan a kábítószer-élvezőkkel foglalkozó doktornőt ajánlotta, az elnökség azonban inkább az egyetem köztiszteletben álló professzorát részesítette előnyben Idén is véleményt kértek, s a kuratóriumoki meg is egyeztek. Talán épp a tavalyi esetből tanulva, az egyetemről választottak egv nagy tekintélyű irodalomtörténészt. Az elnökség ezúttal is másként határozott. Nem szívesen bonyolódnék itt hosszú fejtegetésekbe arról, ki mit érdemel meg jobban, ki tett, s tesz többet Szegedért Nem is ez a fontos az ügyben, hanem a mechanizmus. Az elnökségnek természetesen szabály adta joga. hogy eldöntse, kinek adia a fődíiat Csak azt nem értem, miért kérik ki a szakértők véleményét, ha aztán attól teljesen függetlenül döntenek. Ha megvan a saját jelöltjük, akkor a véleménye&di csak kutyakomédia. Ha meg szakértőket hívnak segítségül olyan kérdésekben, melyekben őíc maguk nem elég tájékozottak, akkor meg miért nem hisznek nekik? (márok) Fénnyel írt látomások Nem is tudom, illik-e olyan jól festeni egy rajz szakos főiskolai hallgatónak, ahogyan Tuzson-Berczeli Péter fest. Mikor először hallottam a huszonéves fiatalemberről, bevallom, kicsit gyanakodtam. Mindössze három éve, hogy Erdélyből áttelepült, máris a Fiatal Művészek Stúdiójának tagja. A gyors felfedezés mögött jószándékú segítökezeket sejtettem, melyek a határon túlról érkezett fiú útját egyengetik. De látva ifjúsági iházi kamarakiállítását, meg kell állapítani: Tuzson-Berczeli eredeti tehetség. Ifjú kora ellenére már legalább két festői korszakot tudhat magáénak. A '86—'87-ben datált képek persze csak első látásra különböznek a későbbiektől. Az előző, „kék-lila" korszak hűvös, földöntúli fényei a mostani, „vörös-narancs" korszak tüzei hasonló titkokat rejtegetnek. Tu-. zson-Berczeli egyik festményén Daidalosz és Ikarusz is a titkot keresi. A győzelemét, a szabadságét? Kitudja? A furcsa arcű figura, akár egy törött porcelántárgy darabjaira hullik. Mint annyi más is az ifjú festő képein. A ,.minden egész eltörött" érzése, sejlik át a lázárokon, valőrökön. A tárlat egyetlen „Földön inneni" teremtménye Don Quijote, kj pajzsán virággal, rozzant lován, rozsdaroncsolta páncéljában indul talán már maga sem tudja, hová. Másutt a Hold hidegkék fénycsóváján törékeny pillangó üldögél. A Jóreggelt napsugár című képen furcsa alak öleli magához a fényzuhatagot. A tárlat legméretesebb vásznát vágyak feszítik. A repülésé, a menekülésé? A képen, mint szétrobbant meteor darabjai, furcsa formák lebegnek, hullanak alá, hogy aztán elmerüljenek. feloldódjanak az ég hidegkék vizében. A Sámán tojásdad arcát vörös tűznyalábok, mint virágszirmai keretezik. Aphrodité viszont a szerelem tüzének lobogtatása helyett lilakék jeget dermeszt. Tuzson-Berczeli igazi kolorista. Festményein a színek, a fények látomássá oldjak a formákat. Dinamizmus, misztikus erő fűti e műveket. Az áttünések, átsejlósek határain Klee, Míró játékosságát idéző, apró, finom jelek. Mint afféle megfejthetetlen titkosírás. Kézirat, piszkozat, mely sokszor érdekesebb az agyoncsiszolt, készre igazított végterméknél. Krisztus arca, akár Veronika kendőjén: vérfoltmozaik. A töviskoszorú pedig tűzbokorként ül a kíntól eltorzult homlokon. A fény, a sugárzás festője Tuzson-Berczeli Péter. Reméljük a ragyogás 'tála nem fakul soha öncélú színjátékká? Pacsika Emília