Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

1991. február 26., kedd Kultúra Zenei napló Eneklő-zenélő ifjúság Az énekes és a hangszeres zene területén való jártasságukat egyaránt bizonyították a héten azok a fiatalok, akik most indultak az Éneklő Ifjúság mozgalom hangversenyein, vagy a szegedi konzervatórium Chopin-koncertjén közreműködtek. Az Arany János Altalános Iskolában tartott kórusvetélkedőn elsőként a megye középiskolásai léptek porondra. Az idén sajnálatos módon nem volt oly népes a mezőny. A megyéből csak egy résztvevő jelentkezett, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium énekkara, a többiek (összesen hatan) szegediek voltak. Sajnálatos, hogy szakmunkásképző iskoláinkban, úgy látszik, fehér holló az olyan áldozatkész tanár, s az olyan iskolavezetés, amely aktivizálná és támogatná a művészeti nevelést. Mi lesz a sokoldalú műveltséget nyújtó munkásképzéssel, amire nálunk is szükség lenne a jövőben, ha lépést akarunk tartani Európával? Míg nyugati szomszédainknál fontos társadalmi ügynek, testetleiket pihentető szórakozásnak, hétköznapjaik fontos részének tekintik a közös éneklést (legutóbb Wolfsburgban a Volkswagen autógyártás fellegvárában találkoztam ilyen lelkes munkáskórussal), addig nálunk iskoláinkban a tanulók közt gúnynak és lenézettségnek alanya az a kevés fiatal, aki hajlandó karéneklésre adni a fejét. Ha már államilag nem figyelnek kellőképpen a népművelésben, s a közoktatásban az ifjúság lelki-szellemi nevelésére, legalább a helyi posztokon lenne több olyan áldozatkész, s jobbító szándékú ember, aki kísérletet tenne a művészetek segítségével történő emberformálásra, újra és újra. és nem feladva a hálátlan, de jövőnk szempontjából létfontosságú cselekedetet. Ezért példamutató a 624-es szakmunkásképző iskola, ahol több mint 70 leány állt ki (még szemet gyönyörködtető formaruhája is van a kórusnak!), s Mozartot, Brahmsot énekeltek Burkovics Ferenc vezetésével. Ebben az iskolában példásan megvalósul a „nem azt kell adni, amit szeretnének, hanem amit szeretniük kellene" elve. S ha éneklésük a magasabb mércével mérve több kívánnivalót is hagy maga után, mégiscsak dicséret illeti óket. Ami valódi, nemes érték, azért küzdeni kell. Az egyetlen szakmunkásképző iskola mellett gimnáziumok és szakközépiskolák kórusait hallottuk. Szimpatikus daloló kedv árad a Kőrössy J. Kereskedelmi Szakközépiskola énekkarának leányaiból, amiben nem kis érdeme van vezetőjüknek, Koczka Ferencnek. Olyan színvonalon állnak, hogy most már bátran próbálkozhatnak a kóruséneklés szempontjából több igényes feladatot kínáló művekkel is. A Szegedi Konzervatórium leánykara a tőlük elvárható igényes, szép műsorral jelentkezett, Mihálka György vezényletével. Finom, pasztell színű hangvételükben jól érvényesült Kodály Négy olasz madrigáljának első darabja. A szentesi lányok kimagaslóan szépen énekeltek. Tisztán szóltak, ízes zenei karaktereket keltettek életre. Műsoruk csúcspontja Liszt kórustételének a Szent Erzsébet legendából (Vidáman játszva űzzük a bút) tiszta. árnyalt előadása volt, a karnagy Majtényi A ndrás virtuóz zongorakíséretével. Egészséges, zengő hangon énekeltek, s végre egy kórus, amelyiknek szép, telt fortéja is van. Másik őszinte meglepetést a tehetséges, fiatal Dohány Gabriella okozta. Most dirigálta először a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kórusát, melynek vezetését nemrég vette át. Légkörteremtő ereje van, s határozott elképzelése a zenéről. Különösen tetszett Bartók: Ne hagyj itt kórusművének megkapó tolmácsolása. Két fiatal karvezető mutatkozott még be, akik szintén most álltak először pódiumra. Beslin Anita, a Deák kamarakórus, és Éderné Erki Kornélia a Radnóti gimnázium kórusának élén. Mindketten muzikálisak, s szép reményekre jogosítanak. Igényes, tartalmas műsorral álltak ki. A Deák gimnázium együttesének fiai tisztán és szép hangon énekelnek, ami nem gyakori ennél a korosztálynál. Igen örvendetes, hogy vegyeskart alakítottak, érdemes folytatniuk a szépen elindított munkát. A Radnóti gimnáziumban is jó kezekbe került a zene ügye. Igényes munka indult el. mely szintén szép folytatást ígér. Dicséretet érdemel a korrektül alkalmazkodó, precíz zongorakísérő, Győri Péteris,. A Szegedi Konzervatórium hallgatói viszont már kész, érett produkciókkal örvendeztették meg a rendkívül nagy létszámú érdeklődőt a hét közepén tartott koncerten, az alma materban. Kerek Ferenc növendékei adtak Chopin-estet. Dicséretes az a megnyerő csapatmunka, osztályszellem . mely a kitűnő művészpedagógus irányításával kialakult. Valamennyi növendéke szerepelt, s közös, szép munkájuk gyümölcseként gyönyörködhettünk Chopin összes prelűdjében és négy balladájában. Ancil Anita, Kiss Csaba, Kocsis Erika, Szimon Edina, Tóth Attila. Tusjak Ildikó és Zádory Klaudia, valamint a két volt növendék, Dudás Veronika és Nagy Zsuzsa — ma már a konzervatórium ifjú tanáraiként — szívet-lelket melengető perceket szereztek. Kerek Ferencnek köszönhetően mindannyian meggyőztek bennünket arról, hogy Chopin muzsikájának álomszép világában tökéletes biztonsággal mozognak. Választékos billentéskultúrával, színes tónussal zongoráznak. Játékuk üzembiztos volt. s valamennyien meggyőző, hangulatteremtő erővel muzsikáltak. Ezek a fiatalok tudnak álmodozni, a szépben hinni, győzni a gonosz fölött, elmerengeni az élet, s halál kérdésén, örömtől szökkenni, vagy szenvedélytől tombolni. Mindezekről vallottak a zongorán. A balladák előadói — Kocsis Erika (g-moll), Ancil Anita (Fdúr), Kiss Csaba (Ász-dúr),s Dudás Veronika (f-moll ballada) kivétel nélkül jeles előadóművészi erényeket csillogtattak meg. Valamennyienhangulatérzékenyen, áradó líraisággal, vagy ha a muzsika úgy kívánta, szenvedélyes temperamentummal játszottak. Személyes, egyéni mondanivalójuk volt a chopini zene ürügyén. Dudás Veronika mindezek mellett mégimponáló virtuozitásával is kiemelkedett. Berényi Bogáta Miért nem lesz Pofon? A Pofon réteglap. Diákújság. A középiskolások eddig havonta kíváncsian vették kezükbe.. Áprilisban azonban lehet, hogy utoljára jelenik meg. A lap kiadója a Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége. Árpádfalvi Edinával, a Szedipesz irodájának vezetőjével és Veszelovszki Rózsával, a Pofon diákszerkesztőjével beszélgettünk. — Miért szűnik meg a Pofon? — Jelenleg nincs több pénzünk, nem tudjuk tovább finanszírozni a lapot. Pedig diáklapra, a Pofonra egy iskolavárosban természetes igény lenne. — Mióta létezik a Pofon? — 1989-ben néhány emberrel kezdtük, mostanában már nagyon sok gyerek ír a lapba. Ez tipikusan gyerekújság, igazi diáklap. Tanárok is vannak a szövetségben, az ő írásaik is megjelennek, de elsődlegesen a, diákok cikkeinek adunk helyet. — Szükség van a Pofonra? — Véleményem szerint igen, mert az országban nincs másik ilyen jellegű lap. A Pajtás és a Kincskereső a fiatalabb korosztálynak szól. Az Ifjúsági Magazint profik készítik, s havi egyoldalas irodalmi rovatuk sem túlzottan bőséges. A Pofonban diákirodalmi művek jelenhetnek meg, diákversek, diákhumor, slágerlisták, információk. például az IH programjai. A 2000 példány olyan jól fogyott, hogy már nekem se maradt, sajnos, a márciusiból. — Mi lehet a kiút a Pofon számára? — Mi • a kiutat elsősorban szponzorokban látjuk. Ha az országban lenne olyan középiskolás diáklap, amely nem rocklap, nem érdekvédelmi és nem szabadidős kiadvány, nem volna szükséges, hogy így helyi szinten működjön. Az iskolai diáklapok ezt az igényt nem elégítik ki, ezért kell városi lap. Mi Szeged vezetőitől is várnánk támogatást, akár anyagiakban, akár erkölcsiekben. Takács Viktor Tanári koncertek A Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai ma kedden este 6 órától koncertet adnak a Tábor utcai hangversenyteremben. Fellépnek Baranyai György, Marosvári Attila. Maróti Mihály (blockflóte), ParagiJenó, Szélpál Szilveszter, Varga György (lant), Bedó Gábor (ütő), Pánczél Mária, Gárdián Gáborné (hegedű), Demeter László (brácsa), Dillmann Éva (gordonka), Király István m. vi, Monostori István, Kálmán János m. v.. Putnoki Győző m. v.. (kürt), Feketéné Jarosiewitz Margit (ének), Demeterné Dányi Júlia (zongora), Greksa László (fuvola), Duliskovich Sándor és Bakos József m. v. (harmonika duó) Holnap (szerdán) este fél 8kor kezdődik hangverseny a Konzervatórium nagytermében. A koncert annak a sorozatnak egyike, mely a konzervatórium új tanárait kívánja bemutatni. A mostani hangversenyen Csanádi László orgonaművész, Paragi Zsuzsa zongoraművész, Tóth Györgyi oboamüvész és Vizsolyi Lívia fagottművész mutatkozik be a kollégáknak, a növendékeknek és természetesen az érdeklődő közönségnek. A műsorban szerepel Bach g-moll Fantáziája, valamint Kanonikus variációk című műve. Handel F-dúr Szonátája, Saint Seans Szonátája, Liszt A-dúr Legendája és Reger Korálfantáziája A Tavaszi Fesztivál programjai között a magyar néptánchagyományok bemutatása is szerepel. A budai Vigadóban vasárnap délelőtt három — az országban jól ismert — néptáncegyüttes lépett fel nagy sikerrel. A szombathelyi Ungaresca, a gyöngyösi Vidróczki mellett a Szeged Táncegyüttes két csoportja mutatott be válogatást repertoárjából. A felnőtt és a Nyisztor György nevét viselő csoport dél-alföldi, tolnai, szatmári, széki és kalotaszegi táncokkal szórakoztatta a Tavaszi Fesztivál közönségét. A nagy tudomány Van a Magyar Bibliofil Társaságnak egy igen szép és ízléses könyvsorozata Ifjú szívekben élek címmel, leginkább pályájuk elején álló költők számára. A sorozat hatodik kiadványa a szegedi egyetem bölcsészkarán végzett Kurdy Fehér Jánosé lett, verseskötetének címe: A nagy tudomány. Kurdy Fehér Jánost jó hat évvel ezelőtt Zalán Tibor mutatta be a Tiszatáj hasábjain. Néhány főiskolai kiadványban azonban szerepelt ennek előtte, s azóta is jó néhány folyóirat és antológia jegyzi a nevét, mint például Fiatal írók könyve vagy a Harmadkor évkönyv. Kurdy Fehért első kísérleteitől kezdve két, egymással egyébiránt jól megférő költői szemlélet jellemzett. Szőcs Géza hatásán keresztül egy borgesi, amennyiben a világ jel és rejtvény, labirintus, örökösen megfejtésre váró és késztető közeg. A világ ilyetén való kezelése teoretikusságot, intellektust, valamint radikális nyelvkezelést feltételezett. Kurdy Fehér János nem is annyira rossz, a dolgok kifejezésére alkalmatlan nyelv lebontásán és megszüntetésén kísérletezett, mint inkább egy új, általa „hamisított anyanyelvnek" nevezett megszólalási lehetőség megtalálásán. Nem rombolt és leleplezett, hanem komponált. Titkos és különös ösvényeket és utakat keresett. Ezek vezették végüí is nhhoz a "Költői szerephez, tnelyet a múlt század végén Mallarmé, a francia szimbolizmus exkluzív szobaköltője elevenített fel újra, s akit Előkép című versének mottójában idéz is Kurdy Fehér. Az orfikus költészetről van szó. Orpheusz úgy énekel, hogy minden létező megszelídül, halak és tigrisek, fák s a szél, s e külső és tárgyi világ mögött egyszerre tárulnak fel a dolgok belső és eleddig titkos képei és titkos értelmei. Ami hangzik, mindenről hangzik, az ének a transzcendenciába, Rilke szavaival élve, az erősebb létbe emelhet. Kurdy Fehért ez a világ vonzza és rettenti, persze, hiszen tudjuk, hogy az angyalok iszonyúak is. Költői eszközei jellegzetesen posztmodern megoldások, verseket ír át, idézójelez, előszeretettel alkalmaz vendégmondatokat, s például Magritte vagy Deguy képeinek leírásával újrafogalmaz. A cél nyilvánvaló: beépülve a kultúra évezredes tündöklő láncolatába ama misztérium beavatottjává válni, melyben szépség, tisztaság és harmónia uralkodik, melyben ott a megszólított és visszazengő Logosz. Ez a magában beszélő világnyelv, ahogy Kurdy Fehér mondja ugyancsak egy képleírás kapcsán, s persze nem véletlen, hogy állandóan képekről beszélünk, hiszen a költő az alkotásnak azt a különleges határhelyzetét keresi, melyben a nyelv láthatóvá válik, ahol megtudhatjuk, mitől lesz szó a kép, s kép a szó. A titok nem más, mint a metafora születése. Szép ez? Kurdy Fehér azt mondja, igen. Mert ó Metafora Aphrodité, az önmagáról beszélő költemény. Kurdy Fehér képei rendkívül tiszták, plasztikusak, érzékenyek és személytelenek. A mindenség előtt individuumnak helye nincs. Ez persze nyilvánvaló, mégis azt gondolom, Kurdy Fehér költészetét iriájd éppen a személyesség alakithatja topább. Ebben a vékonyka könyvben egyetlen igazán személyes hangú vers található, a Dolgaink Marienbadban. Ebben a morvaországi kisvárosban, ahol még áll a monarchia vasútállomása, olyan fényesek a házak, a kicsiny utcák, mintha újrasikálnák óket nap mint nap. Az ég távol van, magasan. Marienbad pedig földi állomás. És az angyalok nem érkeznek meg. Darvasi László A reformkori liberalizmusról „Egyetemi oktató koromban hányszor hallottam szigorlatozó diákok bemagolt mondatát: „Kölcsey (Berzsenyi, Vörösmarty) nem volt forradalmi költő..." Bizony nem. (...) A sztálinista történetírás azt tanította, hogy a reformkor előkészítette 1848 forradalmát. Ebből egy szó sem igaz. A reformkor nem előkészíteni akarta a forradalmat, hanem elkerülni." A reformkor és a forradalmak (1789, 1848. 1956) egyik legkitűnőbb magyar tudósa, Lukácsy Sándor (föntebb egyik cikkéből idéztünk a Magyar Hírlap 1991. március 15-i számából) a szegedi Szabadelvű Klub vendégeként szerdán este 6 órai kezdettel tart előadást az Országos Műemléki Felügyelőség Oroszlán utcai székházában a magyar liberalizmus kezdeteiről, elsősorban Kölcsey Ferenc munkásságáról, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. J A. A Vaszy-kórus Németországban Operába illő taps és bravók Mint arról hírt adtunk, Németország két városában vendégszerepelt a Vaszy-kórus. A 80 tagú együttes Darmstadtban egy, Kielben két koncertet adott. A műsorukon két Rossini-mű, a Kis mise és a Stabat Mater szerepelt. Ezen felül Kielben egy igazi, templomi misén énekelték Haydn Szent Miklós miséjét. Az alábbiakban kiéli laptársunk kritikáját közöljük a hangversenyről. Alighogy elhangzott a Stabat Mater a nagyzenekarral, egy nap múlva a Vaszy Viktor Kórus Rossini szintén egy régi művét, a Peti te messe solennelle-t adta elő, ezúttal a színültig megtelt Nikolaikirche am Altén Markt-ban, az eredeti változat szerint, zongora- és harmóníumkísérettel. A szokatlan viszont nem csak ez a hangszínkeverék volt, szokatlan volt ennek a misének a stílusa is: Rossini itt sem hazudtolta meg „világi" zenedrámai stílusát, mégis a Paradicsomban áhított hely felé törekedett. Bachot tanulmányozta, és a Glória és a Credo zárófúgáival két különösen kiemelkedő kórusművet alkotott. Ez a Cum Sanctu Spiritti, illetve az Et vitám venturi az Ámennel a csodálatos feltámadási részben a leghatásosabbak közé tartozott, amit á Gyüdi Sándor által vezényelt kórusnak sikerült könnyed és lendületes, oldott, élénk előadásban megformálni. A korántsem kis terjedelmű mise többi része más szöveggel akár egy operába is kerülhetett volna, különösen a négy énekszólista fellépéseinél, megosztott együtteseiknél a duettől a kvartettig, vagy néhány áriánál, amiben a Szegedi Nemzeti Színház énekesnői domináltak a nagy hangköz ugrásait lendülettel vevő tenor Török Imre, és az erőteljesen és világosan formáló basszus Szúts István mellett. Milyen mélyreható, tiszta és kiegyensúlyozott volt a Crücifixus, milyen mély benyomást keltő az O salutaris a szoprán Frankó Tünde előadásában/és milyen bensőségesen és fájdalommal átélt a mezzoszoprán Szonda Éva Agnus Dei-je! A harmóniumon játszó Somogyvári Alice mellett szinte végig munkában volt a zongoránál Delley József is. Hosszú szólója, a Sanctus-t megelőző fisz-moll Prae|udium a régi polifóniához visszanyúlása mellett koncentrált áhítat szellemét árasztotta. A Vaszy Viktor Kórus és szólistái bravókat és szokatlanul hosszú tetszésnyilvánítást arathatott, majdnem úgy, mintha tényleg operában lettünk volna, de természetesen más érzelmek is vegyültek a magyaroknak szóló tapsba, akik a Kiéli Városi Kórus budapesti származású karmesterének, Sallay Imrének köszönhetően vendégszerepelhettek nálunk. Enno Neuendorf (Kieler Nachrichten, 1991. március 11 hétfő)