Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

1991. március 93., csütörtök A helyzet 3 Ne legyen április elsejei meglepetés... Tegyük fel, hogy üzletnek, raktárnak, irodának való helyiséget bérelt az olvasó az IKV-től — valamikor 1990 februárja előtt. (E dátum jelentőségéről később szólunk nvég.) Tegyük fel, hogy az a Belvárosban van. (Lehetne, persze, valamely külvárosban is. csak akkor nem oly szerencsés példánk szempontjából.) Most már csak azt feltételezzük így. együtt, hogy egy szép napon nem volt már szükségünk az üzletre, raktárra, irodára, vagy éppen kellett volna, de valaki bejött hozzánk, s tett egy ajánlatot. Azt mondta — hangsúlyozzuk ismét, csak elképzelt az eset —, hogy eljönne ó a mi albérlőnknek, s ha ráállunk a dologra, szép summa üti a markunkat. A következőképp: mi ugye, maradunk az IKV bérlői x összegért, ő meg — a mi kiköltözésünkért, vagy öszszébbhúzódásunkért cserében adna nekünk 4 x-et. Vagy 5-öt. Erre mi apadó pénztárcánkra gondoltunk, s belecsaptunk a tenyerébe. Így éldegéltünk kettecskén tovább, ö, mondjuk, butikot nyitott a fodrászüzletünk helyén. netán játéktermet rendezett be utazási irodánkban, mi hozzájutottunk egy kis pluszpénzhez, 6 egy belvagy akárcsak külvárosi üzlethez, amit különben talán csak jóval nagyobb összegért bérelhetett volna — magától az IKV-tól, végsősoron az önkormányzattól. Időközben ugyanis bejött a pályázati rendszer, s egy-egy felszabaduló helyiséget már a valós piaci árért, megállapodásos alapon lehetett bérelni. Netán licittel, mint azt az 53 négyzetméteres bérleményt a Kígyó utcában, mely — felújítása közben! — az eredetileg megállapított használatbavételi díj többszöröséért. négymillióért „kelt el". Hát akkor már ugye. inkább az albérletesdi ... Mindmáig űzetik. Talán már nem sokáig. Nem titkoltam a cikkünk elején vázolt esetek szaporodása láttán, de persze az infláció kétévi hatásának érvényesítésére is, úgy döntött az IKV javaslatára a vállalat munkáját felügyelő bizottság, hogy 1991. április 1jétól emeli az önkormányzati tulajdonú házak nem lakás céljára szolgáló bérleményeinek bérleti diját. (Sietve kívánkozik ide, lesznek kivételek, ezekről később.) A további okok közé sorolandó, hogy az önkormányzatoknak ezután maguknak kell — gazdálkodásukra, s arra figyelemmel, hogy a lakóházak elmaradt felújításának központi támogatása megszűnt — a „bérletárakat" megszabniuk. Most tehát a szegedi önkormányzat is a pénztárcájára gondolt, s megcsapolja az addigi bérlőnek az albérlőjétől befolyt jövedelmét. De hiszen nem mindenki üzletelt ilyenképp — kell ezen a ponton eltérnünk a nem is oly képzelt esettől! Hát persze, hogy nem — s ezt a díjemelés eldöntői is tudják. Ezért tesznek kivételeket, illetve engedményeket. 1. A gépkocsitárolásra használt állandó garázsok díja változatlan marad. Ez tényleg sok szegedit érint. 2. Az egészségügyi, oktatási ágazatba sorolható szolgáltatások helyiségeit nem érinti a változás — szépséghiba, hogy közülük csak azokat, amelyeket az önkormányzat finanszíroz. Vagyis, saját magának nem emelt... 3. Nem változnak a területhasználati díjak. 4. Az idén az első félévben nem emelik az 1990. február 1. (emlékeznek a bevezetőre, ugye?) és december 31. között, pályázati rendszerben megkötött szerződések díjait. 5. Főként nyugdíjas, alkalmazottat nem foglalkoztató, és lakossági szolgáltatást végző kisiparos bérlók figyelmébe ajánljuk. hogy rendkívüli méltánylást igénylő esetekben, egyedi kérelemre, szakértő bevonásával alacsonyabb díjat állapíthatnak meg. 6 Hát. .. több engedményt nem sikerült fölfedeznünk a kézhez kapott tájékoztatóban. A díjemelés mértékéről sincs információnk, de a helyiségek új díjairól az érintettek az ígéret szerint még márciusban értesülnek. Még „jó időben", hogy ne április elsején érje őket meglepetés ... P. K. Három hete Húsvétig késik a segély? — Kérem, ne irják ki a nevem az újságban, mert rajtam röhögne a fél város — kérte a szerkesztőségünket telefonon hívó hölgy —, munkanélküliként kénytelen vagyok segélyből megélni, de többedmagammal hiába várjuk a hónap közepe óta esedékes járandóságunkat. Nem tudom, mi történhetett. Lassan itt a hónap vége, a húsvét, és már nincs mit beosztanom ... Az önkormányzat illetékes tisztségviselője érdeklődésünkre elmondta, hogy tud a problémáról, hiszen a hét végén is azért dolgoztak, hogy a tobb ezer érintett minél hamarabb megkaphassa a segélyt. Március elsejével az új foglalkoztatási törvény miatt át kellett alakítaniuk számfejtési programjukat, s ezzel az országos központban 20-án készültek el. Az önkormányzat pénteken próbálta ki az új rendszert, de hibát fedeztek fel benne, ezért csak tegnap tudták befejezni az egyébként tizedikén esedékes számfejtést. Vladiszavjev András osztályvezető úgy nyilatkozott, hogy a posta miatt csak szerdán tudják feladni a segélyeket melyeket valószí nüleg csütörtökön. vagy pénteken kézbesítenek. Egy nap is sokat számíthat — vélte szerkesztőségünk —, ezért a Szegedi Postaigazgatóságot is felhívtuk telefonon, ahol megtudtuk: bár a nyugdíjak kézbesítése miatt belső rendelkezéseik tiltják, hogy egy-egy postás a megengedettnél több pénzt vigyen magával, s nagyon sok kifizetést kell teljesíteniük, nem látják akadályát, hogy az önkormányzat már ma feladja utalványait. Amennyiben ezt ma délután három óráig megteszi, a segélyezettek talán már holnap megkaphatják pénzüket. Rövid oknyomazásunk után ismét felhívtuk a bennünket értesítő munkanélküli hölgyet, mondja el, mi a véleménye a történtekről. — Az önkormányzat igazán megtehette volna azt, hogy levélben, vagy az újságban értesít minket. Én megértem a problémáikat, de jó tenne, ha megértenék, mi tényleg ebből a pénzből élünk, s nem mindegy, mikor kapjuk meg. Ha tudtam volna. igy. húsvét előtt másképp osztottam volna be a múlt havit. V. I. Mr. Peter Harborne felfedezőúton — Ez a térség Magyarország egyik legfontosabb körzete. szeged és néhány nagybritanniai város között máris jól megalapozott kapcsolatok vannak. Cambridge például Szeged testvérvárosa, s az egyetemek között is jó az együttműködés. Ügy gondolom, a külföldi diplomaták túlságosan is sok időt töltenek Budapesten, annak ellenére, hogy 7—8 millió magyar a fővároson kívül él. Ebben az időszakban, amikor nemcsak a központi vezetés, de a helyi önkormányzati szervek is alapos változáson estek át, fontos, hogy egy diplomata kilépjen Budapestről és lássa, másutt hogyan folyik ez. Például egy olyan városban, mint Szeged. Ezért vagyok itt. — Magyarországi tisztsége előtt foglalkozott-e már Közép-Európával? — Nem, azelőtt nem. de most már idestova három éve élek Magyarországon, és ezalatt sokat tapasztaltam. Ügy hiszem, mostanra már ismerem az országot, s a térségét is. — ön. mint a brit kormány megbízottja, érzékel-e különbséget a térség országainak fejlődőképessége között? — Igen. Habár remélem, Románia és Bulgária is a magyar—cseh—lengyel útra lép majd, jelenleg igenis különbség van Közép-Európa és Kelet-Európa között. Magyarország politikai és gazdasági fejlődése előrehaladottabb. Pontosabban: a politikai változás sokkal meggyőzőbb. És éppen ezért, az Európai Közösségtől, illetve Nagy-Britannia — bár évszázadok óta nem kellett „politikai rendszerváltással" küszködnie — tíz évvel ezelőtt a mai Magyarországéhoz hasonló, privatizálási folyamaton ment át. Más okokból, persze, de a következményei ugyanazok voltak. Helyesebben szólva: csak a közvetlen hatásai, a bizonytalanság és a hirtelen megnövekedett munkanélküliség. Mert ma Magyarország éppen az angol privatizálás távla'i következményeihez hasonló fellendülésben reménykedik. Margaret Thatcher kormánya egykor sorra magánkézbe adta a legnagyobb brit állami vállalatokat — és sikerrel járt. Aki ezt a folyamatot ismeri, ma a magyar privatizációt is bizakodóbban szemlélheti. Tegnap Szeged vendége volt Peter Harborne, a budapesti brit nagykövetség főtanácsosa. Az angol diplomata délelőtt a városházán dr. Lippal Pál polgármesterrel és a szegedi önkormányzat — különbö'ő politikai pártokhoz tartozó — képviselőivel tárgyalt a privatizáció kérdéseiről. Tudakozódásunkra, hogy milyen alkalomból érkezett, azt felelte: tulajdonképpen felfedezőútra jött Szegedre. a Nagy-Britanniától érkező segítség nagyobb és összpontosítottabb lesz, mint amit Románia kaphat. — ön itt élte végig a magyar politikai változásokat; kívülállóként hogyan látja, milyen irányba tart az ország? — Véleményem szerint — és ez a hivatalos brit álláspont is — a most folyó változások üdvözlésre méltók. Mert a magyar lakosság legnagyobb hányada olyan demokráciában szeretne élni, amilyenhez én, brit állampolgárként már hozzászoktam. Egy többpartrendszerre, piacorientáltságra és személyi szabadságra épülő jogállamban, ügy gondolom, ehhez Nagy-Britanniának érdemes segítséget nyújtania. — Az ön kurmanyának van-e olyan előzetes elképzelése a magyarországi privatizációs folyamatról, amelyet szívesebben látna megvalósulni? — A privatizáció kérdése nagyon is belső politikai ügy. A magyaroknak maguknak kell megtalálni a választ rá. Ha viszont már arról van szó, hogyan privatizáljanak állami vállalatokat, úgy igen: vannak tapasztalataink, amelyek hasznosak lehetnek az önök számára, a brit kormány jelenleg 2 képzett szakembert fizet, hogy az Állami Vagyonügynökség keretében az első magyar privatizációs programon dolgozzanak. E kérdésről a délelőtti önkormányzati találkozón sok szó esett. Továbbá Angliában tavaly létrejött a „Now Hove Found" alapítvány, amely 27 millió angol font tőkével rendelkezik, és ugyanez a célja. A pénzalapot 5 év alatt kell felhasználni; s az alapítvány a kővetkező évben 4,7 millió fontot költ majd arra, hogy a piacgazdálkodás és a politikai demokrácia érdekében a magyar szakemberek gyakorlatot szerezzenek. Vezetőképzésre, jogászok. vagy éppen újságírók képzésére gondolok. — A délelőtti megbeszélés után milyen benyomást szerzett a szegedi önkormányzatról? — Intelligens, pragmatikus hozzáállású emberekkel találkoztam, akik a városuk érdekeit tartják legfontosabbnak Ügy látom, politikai meggyőződésük mellett is elsősorban Szegedért kívánnak dolgozni. Én két dolog miatt vagyok derűlátó a város fejlődését illetően. Az egyik az együttműködési készség, a másik pedig a szakemberek képzettsége. Somogyi P. Sándor Á Stachó'család története (1.) D templomból a börtönbe vezetett az út Sokszor a másnapos újság hírei is ócskának tűnnek. S van, hogy 41 ev múltán is figyelmet érdemlő egy írás. A Délmagyarország 1950. július 13-án közölt egy olyan tudósítást („templomfosztogatók a bíróság előtt") amellyel kapcsolatosan most, 1991 márciusában érkezett helyreigazitási kérelem szerkesztőségünkbe. A levél feladója Stachó Károly, ma Kiskunhalason élő építészmérnök. S hogy ml érdemelhet figyelmet a 41 év előtti újságból?" Ezt akartam megtudni én is. Halason, az autóbuazállomás közelében találom meg a borítékon szereplő házszámot. A család egy fiatalabb tagja fogad az udvaron, édesapja, Stachó Károly, több infarktus után már nemigen lép ki a háziból. Jóllehet, először csak testvére, a helyreigazitási kérelemben említett Stachó Katalin ügyéről akartam faggatni vendéglátómat, percek alatt kiderül: bőven kínál további érdekességeket Stachóék története. Révai dörgedelme A tizenkét gyermekes, idősebb Stacho családból mar csak három sarj van életben. Minthogy felnőttkoruk egy része a '40-es, ">0 es évekre esett, nem is csoda, hogy többüket megcsapta a történelem vihara. Így volt ez a négy lány egyikével, Katalinnal is. Néhai Stachó Katalin 1950-ben a dorozsmai általános iskola egyik tanítója volt. Mint mélyen vallásos hölgy, minden reggel járt szentmisére, a Dánt János utcai jezsuita templomba. Innen villamosozott aztán munkahelyére, Dorozsm áraKöztudott, hogy 1950 júniusában országszerte begyűjtötték a szerzeteseket, miután Révai elvtárs dörgedelIdézetek Az 1950. július 13-i Délmagyaronszágból: „A klérus az amerikai imperialisták szolgálatában nap mint nap igyekszik meggátolni szocializmusunk építését, igyekszik a dolgozókat szembefordítani a népi demokráciánkkal, főképp annak vezető erejével, a Magyar Dolgozók Pártjával. Egy ilyen aljas provokációról rántotta le a leplet az a tárgyalás, amely szerdán folyt le a szegedi járásbíróságon Egyszerűnek látszó lopási ügyban ült öcssze a bíróság Krjmán-tanácsa. A vádlottak: két leány, Nagvághy Erzsébet és Stachó Katalin. Bebizonyosodott: a kegytárgylopast a jezsuiták tervelték ki. hogy aztán bedobhassák a rémhírt: a kommunisták fosztogatják a templomokat .. A dolgozó nép állama .. . leleplezte a provokátorokét. akik elnyerték azt a büntetést, melyet, mint közönséges bűnözök, megérdemeltek." * A Szeged Városi Bíróság perújítási tárgyalás során meghozott ítéletéből: „A perújítási nyomozás eredményeként megállapítható. hogy a vádlottak nem jogtalan eltulajdonítás céljából, hanem csak megőrzés és későbbi visszaszolgáltatás végett vették át, maid vitték el a vádbeli kegytárgyakat. így cselekményük nem valósította meg a lopás tényállását Ezért a. bíróság az I. és II. rendű vádlottat egyezően bűncselekmény hiányában az, ellenük emelt vád alól felmentette." mesen bejelentette, hogy semmi szükség a ,/klerikális reakció melegágyaira". Ez a begyűjtés egy-két nap alatt zajlott, s mivel a szegedi jezsuiták nem voltak benne az első transzportban —. de pontosan tudták, mi vár rájuk —, néhány megbízható hívüket arra kértek, legalább a templom kegytárgyait helyezzék biztonságba — A két mindennapos áldozó nőt kérték meg erre a segítségre — idézi a történteket Stachó Károly. — Mégpedig úgy, hogy áldozás közben odasúgta nekik a pap, a szentmise után menjenek be a sekrestyébe. A két nő bement tehát a mise után a sekrestyébe, s egyikük egy táskában két kelyhet és az oltári szentséget, másikuk kosárban egy kelyhet es tisztítószereket vitt el Mindezt a sekrestyéstol kapták. A templomból kétféle indultak, de mindkettőjüket követték — nyilvánvaló, hogy valahogy kiszivárgoTt a jezsuiták szándéka. Nincs rá bizonyítékom, igy nem is állíthatom biztosán — mindenesetre gyanakszom, hogy a sekrestyés árulta e! őket. Egészen a lakásáig követték a nővéremet, s mielőtt belépett volna, igazoltatták. majd letartóztattál; —, s már nem is engedték el. Az amnesztia sem segít Egy hónap alatt lezajlott az első- és másod fokú tárgyalás — gyorsított eljárássál ítélték él őket lopás címén, 8—8 hónap börtönre. A Csillagban tésztakészítéssel foglalkoztak. A szabadulás után nővérem sokszor és sok helyen próbálkozott elhelyezkedni. de nem sikerült neki, még 1963 után sem. Pedig az 1963-as amnesztiát követően föllélegzett, s úgy gondolta, végre alkalma desz ismét tanítani, de soha többé nem kapott állást. Még az '50-es években, Pécsen élő másik nővéremhez költözött. Szatyrokat kötöttek. A család becsülete — Milyen nyomot hagyott a nővérén ez a megpróbáltatás? — Búskomor lett, de egyébként átsegítette őt a nehéz időkön a vallásos meggyőződése: ű gy gondo 1 ta, ezt a szenvedést a Jóisten merte rá, s néki ezt el kell viselni. A másik aszszony azonban, akit vele együtt ítéltek el, még annak idején, a börtönben megőrült, s jóllehet még ma is él, a perújrafelvétel idején sem volt kihallgatható állapotban. — Leszögezve, hogy rendkívül tiszteletre méltónak 'tartom a szándékot, amivel 1982-ben elhunyt nővére ügyét tisztázta, fölmerülhet a kérdés: ennyi év után miért tartja mindezt fontosnak? — Mi, közvetlen hozzátartozói mindig is tudtuk, hogv ártatlanul ítélték el Mégis, ezzel az erkölcsi rehabilitációval a nővérem emlékének is tartoztam, de fontosnak tartom azt is, hogy min-w-im rki 'Vtrv eondolta, folt esett a család több évszáza.crUí :etén, tudja, olvassa, hogy koncepciós volt az az 1950-es per. A rokonság több tagja él egyébként Szegeden, számukra is megnyugtató lehet a rehabilitáció. A helyreigazítás, a rehabilitáció ezúton — formailag — megtörtént. Kár, hogy elrontott, tönkretett életeket, meghurcoltatásokat — nem tudunk ezzel meg nem történtté tenni Balogh Tamás ("Folytatjuk)