Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

DÉLMAGYAR0RSZÁ6 81. évfolyam, 71. szám 1991. március 26., kedd Havi előfizetési díj: 148 forint Ara 5,80 forint Nincs béke a torony alatt Enyhe ítélet a romániai népirtóknak — Hegszűnt a lengyel blokád Parassapusztán — Mi tetszett Szegeden a brit főtanácsosnak? L

ondonban tartja alakuló ülését április 15. és 19. között a Mitterrand francia elnök kezdeményezésére létrehozott Európai Újjáélesztési és Fejlesztési Bank. A nemzetközi pénzügyi szervezet ezen ülésének ünnepélyes megnyitójára április 15-én a brit fővárosba látogat Antall József kormányfő. A magyar küldöttség tagja lesz Kupa Mihály pénzügyminiszter is, aki egyben kormányzóként képviseli Magyarországot a bank legfelsőbb döntéshozó tanácsában. Az Európai Közösség brüsszeli székhelyén tegnap megkezdődött a tizenkettek és Magyarország közötti társulási szerződésről december óta folyó tárgyalások harmadik menete. A forduló megbeszélésein a kialakítandó szabadkereskedelmi térség létrehozásának menetrendjét és feltételeit tárgyalják. Továbbra sincs béke a torony alatt, a szegedi városházán — ez derül ki az alább közölt írásokból, egy független képviselő és a polgármester „pengeváltásából". Ellenpont: a tegnapi napon városunkban vendégeskedő brit követségi főtanácsosnak — a vele készült interjút lapunk harmadik oldalin közöljük — az volt a benyomása, hogy a szegedi önkormányzat képviselői, pártállástól függetlenül, készek együttműködni a város érdekeiért. Göncz Árpád államfő tavaly novemberi szöuli látogatása óta a magyar kormány részéről a külügyminiszter mostani tárgyalásai a legmagasabb szintűek — mondta Jeszenszky Géza, kiemelve azt, hogy az ázsiai országokban a gazdasági és külgazdasági célok kitűzésekor erösebb a szerepük a politikai megfontolásoknak. Az állam jelentősebb irányító szerepére is építhetünk, amikor a gazdasági kapcsolatok elmélyítése van napirenden — közölte a magyar külügyminiszter, és hangsúlyozta azt, hogy „Magyarország minden fórumon támogatja a Koreai Köztársaság külpolitikai törekvéseit." Mint ismeretes, Szöul érezhető offenzívát indított azért, hogy a világszervezet tagjává váljék, és német mintára, de annál lassúbb ütemben az Észak-Koreával való együttműködés kiépítésével tegyen lépéseket az országegyesítés felé. Jeszenszky Géza arról tárgyal majd délkoreai partnereivel, hogy a magyar diplomácia milyen módszerekkel tudja elősegíteni a dél-koreai törekvéseket. Jeszenszky 'A magyar diplomáciának az a célja, hogy az ország megőrizze Dél-Koreában helyzeti előnyét, amelyre azzal tett szert, hogy még a szocialista kormányzat idején a Varsói Szerződés . tagállamai közül elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Koreai Köztársasággal — közölte JeSzöulban Palesztin engedmények Izraelnek szenszky Géza külügyminiszter, aki hétfőn Szöulba érkezett. A külügyminiszter háromnapos szöuli tartózkodása idején tárgyal Ri Szang Ok külügyminiszterrel, fogadja Ro Te Vu államfő és Pak Osung Ju, a parlament elnöke, és vezető üzletemberekkel találkozik. Jelentős területi engedményeket ígért Izraelnek Jasszer Arafat palesztin vezető. A Toronto Star című kanadai lapban Arafat kifejtette: a PFSZ elfogadna egy jövőbeni Palesztin Állam és Izrael közötti ütközőzónát, amelyet az ENSZ létesítene a palesztin oldalon. Arafat javaslatai a Palesztin Nemzeti Tanács (a száműzetésben működő palesztin parlament) 1988-as ülésén kidolgozott PFSZ-állásponton nyugszanak. Akkor a nemzeti tanács egy Izrael mellett bókében létező kis palesztin állam létrehozását fogadta el. A mostani javaslat űjabb élemeket is tartalmaz, me(Folytatás a 2. oldalon.) A szelepeknek többek közt az a szerepük, hogy amennyiben az általuk bezárt térben túlnyomás uralkodik, ideiglenesen megnyíljanak, kiengedjék a fölös energiát, levezessék a feszültséget, majd — ennek utána — ismét elzáródván, visszaállítsák az eredeti állapotot A szelepok tehát eleve konzervatív beállítottságúak. A zárt térben levő részecskék eközben — egy, fizikusok által használt kifejezéssel élve — Browm-mozgást végeznek: állandóan ütköznek a tér falával (belülről) és egymással, s ezen ütközések határozzák meg útjukat. Ha e példát a jelenlegi magyar társadalomra alkalmazzuk (bár a kisebb közösségekre is igaz lehet), már csak mindennapi tapasztalataink alapján is megállapíthatjuk, hogy bizony itt is túlnyomás lépett fel. A szelepkezelők pedig rémülten mutogatnak egymásra' Az immár túlhaladott (de el nem feledett) pártállami időkben a leosztás viszonylag könnyen áttekinthető volt: maguk az akkori „politikusok" — mondjuk ügy: politikusi funkciót ellátó személyek — döntötték el, hogy mikor ós miért van túlnyomás, s egyben meghatározták, hogy azt mely szelepek mennyi ideig történő megnyitásával vezetik le. Hogv ne csupán elvont példát hozzak: alkalmat kínált effélére egy szilveszteri „odamondogató®" Hofi Géza-műsor, néhány cikk „átengedése" garantáltan alacsony példányszámú újságokban. Ma a helyzet sokkal bonyolultabb, már-már áttekinthetetlen. Nem tisztázódtak ugyanis — alapvető törvények, így például a tájékoztatási törvény híján — a szelep-tulajdonviszonyok. A jelenlegi hatalom (a taxisblokádon okulva) már nem kívánja csakis önmagának e jogot; ugyanakkor erős, néha kíméletlen küzdelem folyik érte az ellenzéki pártok, a kormány, az MDF (ez utóbbi kettő e tekintetben sem ugyanaz!), a sajtó, valamint különböző gazdasági lobbik, virilisták részvételével. Nem titokban: többnyire a teljes — akár televíziós — nyilvánosság előtt. Az eredmény látható. Már-már azt gondolhatnánk, hogy aki a szelep/eket birtokolja azok nyitogatása-elzárása fölött rendelkezik, mindenek ura. Pedig nem ez az igazság. A szelepek szerepe csupán a biztonságra kellene korlátozódjék. Hiszen az ideális állapot az, ha a szóban forgó térben — esetünkben Magyarországon — nyugalom, s nem pedig túlnyomás uralkodik. Sandi István Néhány gondolat a költségvetés elé Kétségtelen, bizonyos fokú p>olitikai naivitás kell ahhoz, hogy az ember teljesen komolyan vegve a pártok és jelöltjeik választások előtti programjait, ígéreteit. Az összevetés azonban, amely a kialakult valóságot a győztes ígéretdús programja alapján értékeli, jogos, hiszen „csak" azt kéri számon, amit az illető (pxárt, képrviselő, polgármester) ígért. Az alábbi írás már terjedelmi okokból sem törekedhet teljes értékelésre, csak néhány szempontot szeretne adni egy összehasonlító elemzéshez. Aktualitását az adja, hogy a képviselő-testület az idei költségvetést 28-án napirendre tűzi, a baljós jelek pedig szaporodnak. Az összehasonlítás alapja az a polgármesteri program, amit dr. Lippai Pál még az SZDSZ és a Fidesz polgármester-jelöltjeként tett közzé, s amelynek részleteit a Délmagyarország is közölte annak idején. „Szeged földrajzi fekvését, a természeti adottságokat figyelembe vevő, koncepcionális fejlesztési elképzelést már volt módom nyilvánossá tenni — írja Lippai Pál. — Itt azt szeretném ismét hangsúlyozni, hogy mindezen körülmények együttese olyan előnyös, hogy azt sugallja: megvannak az objektív adottságok, hogy utódjainknak jómódú várost hagyjunk örökül, ahol a tudomány és a kultúra egyaránt virágzik." Kérdés, hogy mennyire előnyös az a földrajzi és természeti helyzet, amit nem lehet pénzügyileg is előnyös helyzetre átváltani? Hogyan leszünk akkor jómódú város? Vagy ha át lehet váltani, akkor hogyan és mikor? Kihasználja-e gazdálkodásában az önkormányzat a fenti előnyös adottságokat? „A szükséges előzetes hírverés után, versenytárgyaláson kiválasztott, megbízható külföldi partnerekkel vegyes vállalatokat kell kialakítani, és mindezt a privatizációval összekötni. Sürgősen megépítendő az M5-os autópálya várost elkerülő szakasza, egy új röszkei határátkelőhellyel. Hasonlóan sürgős a Szeged—Hódmezővásárhely közötti kétszer kétsávos út, valamint a 43as félautópálya megépítése a halárig. Ha központi keret e célokra nem biztositható, haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni ezek létesítésére koncessziós rendszerben. A város és az M5ös autópálya között célszerű olcsó, moteleket és áruházakat építeni... A határmentiség miatt erőteljesen szaporodnak az export-import ügyletek. Már most szükséges tehát a várható igények szerinti, megfelelő információs háttérrel rendelkező kereskedelmi központ létrehozása, a hozzá csatlakozó raktárbázissal. ... A termál- és gyógyvíz adta lehetőségek nem kihasználtak, szükséges tehát a magántőke bevonása... A konferenciák szervezésére profi munkacsoportot kellene létrehozni... E feladatok lebonyolítására önálló intézmény létrehozása lenne célszerű, amely a város nevében tárgyalhatna külföldi partnerekkel." Nos, hol vannak azok az intézmények, szervezetek, szervek, amelyek funkciója éppen e stratégiai jelentőségű feladatok ellátása lenne? Hol vannak a szükséges tervek, koncepciók, projektek — akár a feladatokra, akár a feladatokat ellátó intézmény létrehozására ? „Menedzser típusú és vállalkozó jellegű önkormányzat szükséges ..." Sajnos, ez az, aminek nyomait sem látni: sem az önkormányzat eddigi tevékenységében, sem az eddigi költségvetési anyagokban. Semmi jele, hogy az önkormányzat komolyan vállalkozni, egyáltalán, a szó igazi értelmében gazdálkodni kíván a város javaival. A készülő költségvetésre ugyanaz áll, amivel a parlamenti ellenzék a kormány költségvetését illette: reflexköltségvetés, amely teljesen a hagyományos felfogáson belül marad. Tőkésítési szándéknak nincs nyoma, vagy ha úgy tetszik: éppen csak nyomai vannak, épp>en az ehhez szükséges menedzserszemlélet nélkül. „Legelőször egy rövid távú konjunktúraterv kidolgozása szükséges ..." Valóban. De a város vezetése még mindig nem látott hozzá a program elkészítéséhez, s számomra úgy tűnik, nem is képes rá. A kérdés az, mennyi időre van szüksége, hogy ezt be is lássa. Dr. Csapó Balázs Kérdések helyett konkrétumok Valójában büszkeséggel tölt el, hogy van legalább egy ember a városban, aki ilyen pontosan emlékszik, s ennyire számon tartja polgármesterjelölt! programomat. Elmeilett persze tudom, hogy nincsenek véletlenek. .. Mert hisz, hogy is lehetne véletlen, hogy a város 53 tagú képviselő-testületéből épp az az egy személy tárja „kétségeit és aggályait" önök elé, aki személyes ambícióit nem tudta megvalósítani az elmúlt hónapok során, aki — javaslatok, elképzelések, tervek helyett — minden erejével azon munkálkodik, hogy hibákat mutasson fel a közgyűlés, a bizottságok és a tisztségviselők munkájában. Természetesen a folyamatos kontroll és számonkérés minden szervezetben, így a szegedi önkormányzatban is szükséges és hasznos, különösen ha az „élő lelkiismeret" a sajtón keresztül nem valótlanságokkal vagy csúsztatásokkal akarja félrevezetKomparatisztika Ez az idegen szó (annyit tesz: összehasonlító tudomány) jutott eszembe, amikor kézbe vettem dr. Csapó Balázs önkormányzati képvise'ö március 22-én keltezett szövegét, mivel felvillant bennem egy korábbi írásmű, melynek hasonló volt nem csupán a tartalma, hanem a szövege is. ökrös Tamásnak hozzánk hetekkel ezelőtt eljuttatott írásáról van szó. „Nos, hol vannak azok az intézmények, szervezetek, szervek, amelyek funkciója éppen e stratégiai jelentőségű feladatok ellátása lenne? Hol vannak a szükséges tervek, koncepciók, projektek — akár a feladatokat ellátó intézmény létrehozására?" — kérdezi Ökrös egyénien hullámzó sorain. S ekként kérdez dr. Csapó is. Vagy: „Sajnos, ez az, aminek nyomait sem látni..." — bírál Ökrös, ha a városházi menedzsmentre gondol. S hasonlóképpeoi sóhajt föl dr. Csapó is. A megtévesztő hasonlóság sorolható — elejétől végig. A két cím viszont különbözik. Ökrös ugyanis azt emeli ki kézirata fölé: Szembesítés. Igen, uraim; erről van szó. D. I. ni a közvéleményt. (Az objektív sajtó által biztosított nyilvánosság kontrollját egyébként is megbízhatóbb értékmérőnek vélem, mint egy olyan sértett ember véleménynyilvánításait, akinek alpolgármester-jelölti ambícióit a polgármester, s a közgyűlés nem akceptálta.) Mindezt csupán azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert ezen írás oka az a szerkesztőségi felkérés, hogy tudniillik fűzzek néhány gondolatot a Csapó Balázs-íráshoz. Cs. B. ismét úgy kívánja láttatni az újságolvasókkal, hogy a város vezetése tehetetlen és tehetségtelen, mint „sajtótájékoztató"-ján közölte, harmad- és negyedvonalból előlépett értelmiségiekből áll. (Gondolom, ez alól csak ő maga a kivétel.) Mind ez idáig az érintettek tartották magukat ahhoz a római alapelvhez, melyet felejthetetlen tanárunk, dr. Visy József így oktatott: „Aquila non captat muscas". Annak oka, hogy ettől most eltérek és egy — az önkormányzaton belüli — súlytalan egyedi véleménnyel foglalkozom, kizárólag az, hogy a közvélemény is megfelelően tudja értékelni mindazt a látszólagos objektivitást, amit képviselőnk előad. Ami a jelen „opus"-t illeti: Ügy vélem, nem kell „három diploma" ahhoz, hogy felfogjuk, a polgármesterjelölt programja nem lehet azonos az önkormányzatéval, hiszen az elsőnél a jelölt saját elképzeléseit, ha úgy tetszik, álmait írja le, az utóbbiban pedig maga a valóság — a források szűkössége — és a konkrét jogi és gazdasági feltételek meghatározta program jelenik meg. A mai testületen és vezetésen számon kérni a választás előtti- személyes polgármesteri programot azért is szándékos csúsztatásnak tűnik, mert Cs. B. nagyon jól tudja, hogy a városfejlesztési bizottságot bízta meg a közgyűlés az önkormányzat — a cikkíró által oly „őszintén" hiányolt — programjának kidolgozásával. Ez a bizottság pedig a többi szakbizottság javaslatainak beszerzésével és minden eddigi személyes tervezetnek megvizsgálásával jelenleg is munkálkodik a javaslaton, melyet a közgyűlés fog megtárgyalni és elfogadni. Ezek után talán már feleslegesnek tűnik, mégis rámutatnék további konkrétumokra: amíg nem születnek meg az önkormányzatok hatás- és feladatkörére, a koncesszióra, az önkormányzati tulajdonra és a földre vonatkozó törvények, nem demagógia-e az ezen jogszabályokra építhető „szükséges tervek, koncepciók, projektek ..., akár a feladatokat ellátó intézmény" számonkérése. Ami pedig a költségvetést illeti, meg vagyok győződve, hogy a város a háborús évek óta nem állt olyan finanszírozási nehézségek előtt, mint az idén, amikor az igények 20 százalékára, több mint 1 milliárd forintra nem volt fedezet. Hosszas és széles körű vitákkal és egyeztetésekkel sikerült a hiányt egyötödére redukálni, de a még megmaradóit deficitet sem a Cs. B. által igényelt „tőkésítés" fogja fedezni. Ezért, mint írtam, bár kedvemre való, hogy Cs. B. mintegy harminc sorban idézni tudta hajdan volt gondolataimat, még inkább kedvemre való lett volna, ha legalább ennyi sorban végre az ő konkrét javaslatait, terveit, koncepcióit foglalta volna össze, akárcsak a költségvetésre vonatkozóan. Ez ugyanis előbbre vinné a dolgokat. „A kérdés az, mennyi időre van szüksége, hogy ezt be is lássa" — idézet Cs. B.-től. Dr Lippai Pál