Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-25 / 70. szám

Hetedhét határon 1991. március 25., hétfő /somhói tavaszkészülő Gyenes Kálmán fotója Költségvetési körkép Sándorfalván Száztizenhatmillióval kalkulálnak Tanácskozott a nagyközség képviselő-testülete Sándorfalván. Legfontosabb témájuk az idei költségvetés volt, aminek bevételi és kiadási előirányzatát 116 millió 408 ezer forintban állapították meg. A bevételek és kiadások egyensúlyának kikalkulálása — s ezzel a működőképesség biztosítása — nem kis feladat elé állította az önkormányzat tagjait, akiknek az az álláspontjuk. hogv a többletbevételek érdekében sem sújthatják új helyi adókkal a lakosságot Megragadnak minden forintot ami bevételként kínálkozik, s megnéznek minden fillért, mire költik. Az, intézmények üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokra az idén 82 millió 904 ezer forint kell. a többi marad beruházásokra, fejlesztésekre, kommunális, célokra. Útépítésre például 5 millió, járdára 3 millió. Egy új vásártér kialakítására 4 millió farint Oktatási intézmények felújítására 762 ezer, az egészségház átalakítására 571 ezer forint Közvilágításra 1 millió 300 ezer. köztisztaságra 2 millió 16 ezer forintot terveztek. Az első lakást építőket 1,4 millió forinttal támogatják (20 százalékos fix kamatra adva). A község lakóinak nyújtandó szociális jellegű támogatásokra — bölcsődékre, idősek klubjára, ét. keztetésére, ápolására, segélyre — összességében több mint 12 millió forintot szánnak. A/, igények e téren valószínűleg meghaladják a lehetőségeket (egyre többen kérnek például segélyeket). A szűkös keretből nem jut elég olyan fontos feladait megoldására sem, mint a belvízmentesítés, a szennyvízelvezetés (inindössze 210 ezer forintot terveztek rá). Persze, nem azért mert mond. juk a helyi igazgatási apparátusra keltenének sokat: a polgármesteri hivatalnak minden tevékenysége ellátását meg kell oldania—a munkabérektói a villanyszámláig — 8 millió 815 ezer forintból. Az önkormányzati testület ülésén a költségvetés vitája mellett tanácskoztak — többek között — a hel.vi költségvetési üzem átalakításának lehetőségeiről, a strand üzemeltetéséről. a korábbi rendeletek érvénye, sítóséről. SZ. M. Szatymazon Kútfúrás, egészségügyi műszerek, fűtéskorszerűsítés A szatymazi önkormányzat ebben az évben 56 millió forinttal gazdálkodhat Végleges költségvetése még nincs a településnek, de az előzetes koncepció közismert. A bevételek főbb megoszlását tekintve, az állami hozzájárulás összesen (személyi jövedelemadó és alanvi jogú normatív támogatás együttvéve) 40 millió 472 ezer forintot tesznek ki. Az egészségügyi ellátáshoz a Társadalombiztosítási Alapból származó bevétel 4 millió 143 ezer forint. A saját bevételek tervezett összege: 11 millió 500 ezer forint. (Helyi adót nem vetnek ki!) Ami a kiadásokat illeti, közösségi ós kommunális feladatokra 14 millió 650 ezer forintot fordítanak. Az iskola és a művelődési ház fűtéskorszerűsítésére 2 millió forintot terveznek. Fejlesztésre az összes bevétel 25 százalékát, vagyis 14 millió 330 ezer forintot szánnak. Ebből az összegből finanszíroznák a kútfúrást, az egészségügyi gép- és műszerbeszerzést. (E két fejlesztés megoldásához azonban állami céltámogatást is kértek.) A kiadások sorába illeszkedik még a korábban felvett hitel visszafizetése, amely 6 millió forintnyi tehertételt jelent, és az a 350 ezer farint is. amelyből a hittantantermet bővítenék. E tervezetet falugyűlésen ismertették a község lakóival. A falu elöljárói semmit sem rejtettek véka alá: miből. mire. menynyit költenek. Célt tévesztettek azonban a részletes ismertetővel. Nem számoltak ugyanis azzal, hogy az emberek nem a számokra. az adatokra kíváncsiak. hanem nrmdinikot. ba'aikat akarják elmondani, felvetéseikre várnak választ elsősorban. . A számokkal bibelöd jön inkább a képviselőtestület. Hol itt a közmeghallgatás?" — füstölögtek a széksorokban. Az önkormányzat irányitól a legjobb szándékuk ellenére hibáztak. De nem tartják presztízsveszteségnek, hogy önkritikát gyakoroljanak Íme, a levél, amely a falu jegyzőjétől érkezett szerkesztőségünkbe: „Elnézést kérünk azoktól a szatvmazi polgároktól, akik jelenlétükkel megtisztelték a ki rrveghallgatásos testületi ülést (falugyűlést) ég onnan alapvetően jogos csalódással távoztak. A közmeghallgatás az önkormány, zat munkájában újfajta fórum. A magunk részéről sem úgy képzeltük el ezt az összejövetelt, ahogyan az végiül is sikerült. Tervezzük. hogy még ebben az évben újabb falugyűlést hívunk össze, amelyen elsődlegesen a részt vevő választópolgárok kapnának alkalmat arra, hogy kifejthessék észrevételeiket, elmondhassák javaslataikat." A sorok önmagukért beszélnek. A szatymazi önkormányzat kész kiköszörülni a csorbát. Feltéve, ha a falubeliek lehetőséget adnak erre. De hát egy ilyen gesztus után miért ne bízhatnánk ebben? Gombos Erzsébet Ópusztaszeren Niva-járat a tanyák között A közelmúltban ülésezett az ópusztaszeri képviselő-testület. Bizonyára sokak számára népszerűtlenül döntöttek, amikor elvetették az, OTP-kamatterhekre kapott 150 ezer forintos támogatás kiosztását. A képviselők ugyanis úgy ítélték meg. ez a kis összeg nem ad módot és lehetőséget, az igazságos;, elvszerű elosztásra, és nem is segítenének ténylegesen a rászorulókon a kiosztott pici pénzzel. Azzal viszont egyetértettek: a napi 44 forintos napközi-térítési díjból az önkormányzat öt forintot vállaljon magára Az új haszonbérleti díjak ügyében is határozott a testület: megemelték az előkertek díjtételeit, amelyről mindenki személyesen tájékozódhat a polgármesteri hivatalban. Régén időszerű lett volna már, ami csak most valósult meg: létrehozták a tizenkét tagú szociálpolitikai bizottságot. Végre, olyan demokratikus kontrollt kapott a különféle segélyek elbírálása ós kiosztása amelyet már régien sürget a falu népe. Egyebek mellett 813 ezer forint rendkívüli, 723 ezer forint rendszeres' szociális segély év 149 ezer forint nevelési segély sorsáról döntenek majd a bizottság tagjai. Rájuk vár az a feladat is; hogy a szociális étkeztetésre szánt 250 ezer forintot a legrászorulóbbak között elosszák. Megkönnyíti majd a külterületen élő elesett, beteg emberek se*gítósét az a Niva terepjáró, amelyet rövidesen megvásárol az önkormányzat. Nem az önkormányzaton múlik viszont, mikor jutnak telefonhoz az ópusztaszeri igénylők, ötven belterületi és húsz, tanyán élő család várja, hogv végre haliózhasson. Ahogyan Kecskeméti János polgármestertói megtudtuk, a távközlési vállalat ígéretet tett arra, hogy azoknak az igénylöknek, akik az elmúlt év december 31-éig befizették az alapdíjat, ez év június 30-áig bekötik a telefonokat. G. E. Zsombón Fejlesztés — önkéntes alapon A közelmúltban Zsombó község önkormányzatának képviselő-testülete is megtárgyalta idei pénzügyi tervét. A községi szintű bevételi tervet 39 millió 454 ezer forintban állapították meg Az önkormányzat úgy döntött, hogy nem vezet be új helyi adókat csak az 1990. évi lakossági adókat veti ki és szedi be. a borforgalmi adó kivételével. Fejlesztési céljait a lakosság közvetlen bevonásával, önkéntes befizetésekből, alapítványok vagy társulások formájában igyekszik megoldani. A képviselők a kiadások összegét a bevételekkel azonos összegben határozták mag. Ezen belül a polgármesteri hivatalra és a hozzá tartozó intézményekre, valamint a fejlesztési, beruházási feladatokra 37 millió 735 ezer forintot kalkuláltak. A felújítási feladatok között kiemelte a képviselő-testület az óvodák nagyjavítását (eme 779 ezer forintot számítva), a helyi utak és hidak fenntartását (rá 425 ezer forintot szánva). Az önkormányzati igazgatási tevékenységre 4 millió 288 ezer forint a kiadási tarv. A település vízellátásának biztosítósára 117 ezer forintot számoltak, köztisztaságra 300 ezret, közvilágításra 700 ezret. parkfenntartásra 175 ezret, a temetőre 94 ezret Jelentős összegeket terveznek szociális célokra (erről lapunkban korábban már beszámoltunk). Nevelési segélyekre több mint 600 ezer forintot fordítanak. Az általános művelődési központ, a József Attila Művelődési Központ és a közművelődési könyvtár 'közel 15 rrlillió forintom kerettel gazdálkodik az idén. Más, közművelődési, művészeti és kulturális fejlesztésekre (például a műholdas tóvéantennarendszerre) 1 millió 250 ezer forintot terveztek Tévhitek, illúziók, remények Érdemes parasztnak lenni? Az igazi kérdés ugyanis az: érdemes-e parasztnak lenni Magyarországon? A választ ezúttal nem ékesszóló politikustól, hanem az objektíven, tudományos igénnyel vizsgálódó kutatótól kértük. Flórisné dr. Sipos Ida, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem agrárgazdasági tanszékének egyetemi docense ötéves kutatási tapasztalatainak birtokában felelt kérdéseinkre. Mennyi az a töredéknap? — öt esztendeje még álomnak is merész lett volna a mezőgazdaság privatizációja. Akkor az önök csoportja a mezőgazdasági kistermelést kezdte vizsgálni. Mi volt a céljuk? — A kutatás indításakor is a kistermelés adta a mezőgazdasági termékek harmadát. Akkor is érdekes volt, hogyan élnek a kistermeléssel foglalkozó családok, milyen hatékonyan képesek gazdálkodni. Mindenekelőtt tisztáztuk, hogy nem faluszociológiai kutatást indítunk, hanem gazdasági közelítésből vizsgáljuk a falusi háztartásokat. Abból indultunk ki, hogy a háztartás az a legkisebb gazdasági egység, ahol a bevételekkel, az eszközökkel, a munkaerővel gazdálkodnak. A falusi háztartásokra viszont az jellemző, hogy az iparban, a szolgáltatásban, vagy a mezőgazdaságban végzett főfoglalkozáson túl vállalkoznak a kistermelésre is. — A múltban oly gyakran hangoztatott „bevált agrárpolitika" egyik lényeges eleme az volt, hogy a magyar falusi lakosság töredék munkaidőben egészíti ki jövedelmét a kistermeléssel. — Kutatásaink azt igazolják, hogy egyik kitétel sem állja meg a helyét, következésképpen módszeresen félrevezették a falusi termelőket és a városi lakosságot is. Vizsgálataink szerint az összes munkaidőnek a 25—54 százalékát fordították mezőgazdasági termelésre a falusi háztartások, s ez napi másfél —hat órát jelent. Ha például hattal tetézte otthon, aligha nevezte töredékidőnek ez utóbbit. A bevéteMiközben indulatos vita folyik a kárpótlási törvénytervezetről a Parlamentben, népakarattal, patakvérrel fenyegetőznek a honatyák; a parasztemberek csatornába öntik a tejet, kivágják a jobb sorsra érdemes sertésállományukat is. Mély szakadék húzódik a faluért szónoklók. valamint a falun élő, dolgos emberek között. Látszólag értük verekszenek úgy, hogy közben alig ismerik valóságos életűket, küzdelmeiket. lekkel hasonló a helyzet, hiszen azok 20—85 százaléka a kistermelésből származik. Ha ezt elfogadjuk, akkor ebből az is következik, hogy inkább a főfoglalkozásból származó jövedelem egészíti ki a háztájit. Nyolcforintos órabér — Magas jövedelemhez jutottak a falusi háztartások? — Nem kell őket irigyelni. A kisvárosi ipar mindig kevesebbet fizetett a nagyvárosinál, s a mezőgazdasági nagyüzemekben megszerezhető jövedelem is elmaradt az iparétól. A főállásban szerzett jövedelemből éppen csak éldegélni lehetett, gyarapodni semmiképpen. A mezőgazdasági kistermelésben is tág határok között szóródtak a jövedelmek, vizsgálatunk során nyolc és kettőszáz forintos órabérekkel találkoztunk. A fiatalok általános igénye azonban, hogy az órabérük érje el a száz forintot; ennél kisebb keresetnél nem vállalkoznak termelésre. A jövedelmek vizsgálatánál egy lényegi megszorítást kell tennünk. A falusi emberek az úgynevezett bruttó jövedelemben gondolkodnak, vagyis saját munkájuk bérét és a vállalkozás hasznát együtt kezelik. — Ily módon a nyolc forintos óránkénti jövedelem égbekiáltó kizsákmányolás. Mi tartotta fönn mégis <i kistermelést? — Alapvetően három dolog: az adókedvezmény, a nagyüzem és a kényszer. A mezőgazdasági kistermelést szerencsésen elkerülte a személyi jövedelemadó, így legalább az egyébként is alacsony jövedelmeket nem csapolta tovább az állam. A kistermelés pótolhatatlan stabilizációs forrása a nagyüzem volt. Persze, a nagyüzem sem önzetlenül fektetett be, hiszen az értékesítési feláron osztozott a kistermelővel, így a befektetés kamatát megkapta. Kisgazdaszlogenek — Az agrártámogatások leépülöben, a mezőgazdasági nagyüzemek szétesöben vannak, vagyis, az egyéni gazdálkodók a jövőben leginkább magukra számíthatnak. Tudományos nézőpontból hogyan értékelhető az erőszakos földfoglalás, a kikövetelt egyéni gazdálkodás? — Miután vizsgálatokat nem végeztünk erre vonatkozóan, tudományos választ sem adhatok, csupán a magánvéleményemet és a nemzetközi tapasztalatokat foglalhatom össze. Aki manapság mezőgazdasági termeléssel akar foglalkozni, s földjét visszakéri; oda kell adni neki, feltétlenül segíteni kell őt a vállalkozásban. Az egészen biztos, hogy az egyéni gazda a mai körülmények között kemény munkával szerény jövedelmet szerez. Csak egy példa: egy középiskolát végzett magángazdálkodó 45 saját tulajdonú tehenet tartott, s évi jövedelme — a munkabérrel és haszonnal — 276 ezer forint volt. A földtörvény elfogadásának elhúzódása mesterségesen korlátozza a mezőgazdasági vállalkozásokat, s olyan illúziókat kelt a vállalkozni szándékozó gazdákban, hogy a számukra ismeretlen, s jelen pillanatban elérhetetlen dolog feltétlenül jobb lenne. A németországi giesseni egyetem háztartásgazdaságtani vizsgálatai szerint legalább hatvan— száz hektáron kell gazdálkodni ahhoz, hogy elfogadható életszínvonalat érjenek el. Ennél sokkal kisebb területeken nálunk sem élhet jól egy egyéni gazda és családja. V. Farkas József Csődnek, bajnak nincs gazdája A Bácsszőlősi Állami Gazdaság felszámolása — állatorvosi tóként — mindazon tüneteket láthatóvá tette, amelyek a gazdaság egészében még ideig-óráig rejtve maradhatnak. A hitelezők nem láttak más megoldást a 800 millió forintos tartozásuk, vagy legalább egy részének behajtására, mint a dobraverést. Bírósági határozat van rá, s mégis egy helyben topognak. Közben 450 ember már megkapta a munkakönyvét. Nincs, aki a tulajdon fejében pénzt fektetne a mezőgazdaságba, jelen ese.oen a szőlészet-borászatba. Ez a gazdaság már korábban is gyöngélkedett, leányvállalatként odacsapták a Hosszúhegyi Állami Gazdasághoz. Most ott is idegeskedhetnek, hiszen, ha a tartozások felét, harmadát sikerül csak a hitelezőknek behajtani, a különbözetért az anyavállalatot is megsarcolhatják. Az igazgató által felvázolt látlelet lehangoló. Ezek az üzemek olyanok, mint a férges alma. A jövedelmek még az állagmegóvó beruházásokat sem fedezték. A tárolóterek tönkrementek. A biztos keleti piac igénytelenséget szült. Most, hogy egyik napról a másikra megkeményedett a piac, csak széttárt karokat látni; mit lehet itt csinálni? Minőségi bort készíteni nemcsak akarat kérdése. Ez a technika alkalmatlan rá. A jó bort évekig kellene tárolni, kezel ni a majdani fizetség reményében. Negyven százalék körüli hitelkamatok mellett nincs, aki e terhet állni tudná. Képletesen szólva, hiába van a kocsi, ha nem telik benzinre. Egy hektár szőlő művelése százezer forint, a bizonytalanra kinek ér meg ennyit belefeccelni Bácsszóloson ezerhektáros nagyságrendben a hitelezők erre már nem hajlandók. A külföldi befektetőt, aki piacot is hozhatna, a rendezetlen tulajdonviszonyok riasztják el, hisz még nem tudhatja, vajon a kitelepített sváb jelentkez'net-e majd a valamikori jussáért. Bérlő akadt volna, tőkét hozott volna, az embereknek munkalehetőséget, A felszámolónak ez nem érdeke, hisz ő az eladásból akarna mielőbb pénzt látni. Ez az ügylet is elakadt A helyi érdek lődők a gépeket, az irodabútorokat, a személygépkocsikat vennék csak meg. Ha lecsupaszítják a gazdaságot, az esélye sem marad meg, hogy valaha meg tudják művelni a szőlőt. A felszámolónak az is kötelessége, hogy megőrizze az értéket, még ha az most nem is látszik annak. Egyelőre várják a megváltót, aki egyben képes megemészteni e csődtömeget. Közben metszeni, művelni kéne a szőlőt. A volt dolgozókkal alkudoznak, hogy a munkanélküli járadék mellett a termés egy részéért fogjanak ki 2—3 hektárt. A gépi szolgáltatásokat utólag kell kifizetni. Közben a helyi önkormányzatok is felébredtek. Nem engedhetik, hogy eladják alóluk a földet, amikor az utcára kerülők hozzájuk jönnek majd segélyért. A felszámolás felfüggesztéséért, és a felelősség megállapításáért ügyészségi vizsgálatot kezdeményeztek. Mindenki a maga gondját érzi, s eszerint képzeli a megoldást. Közben az idő halad. Csak az nincs, aki állni tudná a cehhet T. Sz. I. V