Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-19 / 65. szám

1991. március 19., kedd Állapotok 3 Foly öi rat m u n ka A kék Aetas ..Kultúra mindég csak egyegy jogállam erővonalai mentén alakult ki: Egyiptom, Izrael, Athén, Róma vagy az ősi Kína. Az erőszak teremtette hatalom nemigen tükröződik népességi meghatározásban, hanem többnyire személyi kötődésű: Hannibál, Attila, Dzsingisz klián, Hitler. Sztálin, Mao... A jog társadalmi kiegyenlítés, az erőszak a személyi kultusz ökölcsapása. Ez utóbbit ki kell heverni, míglen a jogrend tartós." E sorokat — Koszta Lászlónak Vajay Szabolccsal, a 70 éves. Svájcban éló magyar történésszel készített interjújának részletét — olvashatjuk az Aetas 1990/3-as számának hátoldalán. A főként heraldikusként ismert volt UNESCO-diplomatának — a rendkívüli életútját feltáró beszélgetés után — „A Szent Korona kamelaukion jellege" címmel egy imponáló vonalvezetésű tanulmánya is olvasható. A ..Határainkon túl" rovat e két anyagon kívül különben még Vajay és Deér József munkásságának bibliográfiáját közli. A „Kitekintés"-ben Pribelszki János beszélget Krist'ó Gyulával, a JATE történész professzorával. „A magyar föld és nép korai történetének enciklopédiája" című kézikönyv társ-fószerkesztójével e nagy fontosságú, a szakemberek és a nagyközönség eligazodását egyaránt segítő kiadvány munkálatairól. A „Tanulmányok" rovat ezúttal a szűkebb szakma érdeklődésére tarthat számot. Zsoldos Attila „A várjobbágyi birtokiás... "-ban annak a folyamatnak egy fontos részét — nevezetesen a korábban jogszerű várjobbágyi birtoklási forma lassú eltűnését — vizsgálja, amelynek során „a középkori magyar társadalomból a XV. sz.-ra eltűnt a jogállások archaikus sokszínűsége, hogy végleg átadja a helyét egy új társadalomszervező erőnek, az érett rendiségnek." Ezután a fiatal francia történésznek, Laurent Bourdelas-nak az Aetas felkérésére írt. Kordé Zoltán és Üjfalusi Németh Jenő fordította munkája következik, mely cikket tanulmányozván. a magyar olvasó belülről fogja látni a királyi hatalom fejlődését Limousinben és Franciaországban: egy olyan fejlődést, amely kétszáz év múltán elvezetett az abszolút monarchiához:" (A királyi hatalom békeidőben.) A szám középső blokkja az „Anyagi kultúra" összefoglaló címet viseli: három, a „mindennapok történelmét" tárgyaló tanulmányt olvashatunk itt. Kubinvi András (A középkori anyagi kultúra...) egy olyan fórum létrehozását veti föl, amely az interdiszciplináris együttműködést megkönnyítené. Szende Katalin a késő középkori (1393-1526) soproni végrendeletekben megemlített tárgyak, eszközök, valamint egy korabeli szemétgödör régészeti leletanyagának egymást kiegészítő vizsgálata eredményeképp készített egy jól tagolt, részletes „katalógust"* amely szintén inkább a téma iránt érdeklődőknek szolgálhat forrásul, a laikus számára ugyanis nehezen hámozhatók ki az összefüggések a rengeteg szám s adat mögül. (Talán egy valamivel hosszabb összefoglalás segített volna az eligazodásban.) A záró tanulmányban Tóth Ferenc az Annales folyóiratban az elmúlt húsz évben megjelent táplálkozástörténeti kutatásokat elemzi, s foglalja össze. Végül: a Figyelőben ezúttal is tartalmas, szép recenziókat olvashatunk — Dávid Tamástól kettőt, míg Pozsár Annamáriától, Kovács Tamástól és Vajda Zoltántól egyet-egyet. Összefoglalva: az „új" Aetas — az előző, összevont „zöld" szám. s ez — tartja a magas színvonalat, s ami nem mellékes, a belbecshez szép külső, s a 180 oldalas terjedelemhez olcsó, 30 forintos ár járul. Az Aetas 1990/3-as száma minden nagyobb szegedi könyvesboltban megvásárolható. P. L. Tiszatáj Egyenlők közt az első — a mondás nemes értelmében — a folyóirat márciusi számában Utassy József. A József Attila-díjas költő, akinek versei rendszeres vendégek a Tiszatáj oldalain, ebben a hónapban ötvenéves. Ám most az ünnepelt ad ajándékot a köszöntőknek: elkészült a költő Kálvária-ének című hosszúverse. Egy gyötrelmes pályaszakasz összegzése a költemény; vallomás életről, betegségről, álmokról. Kísérlet a személyes múlt feldolgozására, megbékítésére a jelennel. „ Én azt hiszem, hogy soraidra / a kőlavina rdvall: / ami egyszer elindította, / azt sodorja magával," — írja Rózsa Endre köszöntő versében Utassy Józsefről. A szépirodalmi rovatban vers olvasható még Bertók Lászlótól és egy prózafüzér Markó Bélától. Róluk szól Széles Klára értékes tanulmánya. A szerzó — akárcsak korábban Domokos Mátyás — a 80-as évek irodalmának egyik jellegzetességére hívja fel a figyelmet: a szonett reneszánszára. Rávilágít arra, hogy sokszor mennyire ellentétesek a szonettforma használatának okai. Ugyancsak érdemes kiemelni Kontra Ferenc, Ungváry Zsolt és Szilágyi Aladár kisprózája mellett Balogh Edgár írásait. Balogh az anekdoták kapcsán is képes kapcsolatot találni a ma problémáival. A rovatot Aniszi Kálmán interjúja zárja, melyben Kántor Lajos a kolozsvári Korunk főszerkesztője vall munkásságáról. az erdélyi magyar irodalom változásairól, az ottani magyarság helyzetéről. Az Örökség rovatban Nyíró József külföldi éveiról olvasható tanulmány, melynek írója Rónai Zoltán. A szerzó személyes kapcsolatban állt az idős Nyíróvel, s olyan adatokat, dokumentumokat is felsorakoztat, melyek hosszas kutatás eredményeként elóször kerülnek a hazai nyilvánosság elé. A Néző rovat Pomogáts Bélának egy nemrég Szegeden elhangzott előadását adja közre, mely a magyarországi és a határon túli magyarság, a magyar—magyar párbeszéd feltételeit és jövőjét vizsgálja, a Tanulmány rovat pedig Balogh Tibor: Elrendezi-e a cselekvést a nyelvi rend című írását közli. A márciusi lapszámot Imre Lajos metszetei illusztrálják. A művészről Koós Judith írt ismertetőt. A folyóirat márciusi száma tartalmazza a Tiszatáj Alapítvány felhívását, illetve az előző évfolyam tartalommutatóját is. A képzelet es alom játékai Két önálló, öntörvényű modern tánemúvet mutatott be péntek este a Szegedi Balett. Az átélt és elképzelt valóság szembesült mindkettőben: Imre Zoltán filmszerű, szürrealisztikus táncnovellájában, és a finn Yorma Uotinen megrendítően szép tánckölteményében egyaránt. Csupa tükör és fém, csupa hideg, élettelen csillogás a Varázsdoboz színpada. Benne az egyedüli emberi a kisfiú (és alteregója), az egyetlen környezetbarát anyag a homokozó földje, amivel a gyerek játszik. Vajon milyen világot talál az ezüstdobozban, amelyet fantáziája s a sima modorú Kék bohóc nyit fel neki? Vajon hogyan éli meg „élete varázsdobozát": a korszakot, amelybe született? Csík György bravúrosan egységre formált színpadi atmoszférájában jól érvényesülnek az ízléses, habkönnyű, álomszép kosztümök. Ráadásul esztétikai és gondolati támaszt is nyújtanak a koreográfusok abban, hogy a felhasznált három zenét (amelyeknek ezen a táncszínpadi találkozáson kívül mindeddig kevés közük volt egymáshoz), most összefűzhesse. A bűvészinas (Dukas), a Táncszvit (Bartók) és a Bolero (Ravel) egymásutániságával és sajátos zenei esszenciáival ugyanis háromtételes zenei matériává szerveződik. E három zenemű ihletésére, s dramaturgiailag is összefogottan születik meg Imre Zoltán bizarr táncszínháza. Imre főhőse, a kereső-kutató ember ezúttal egy gyermek, s mindaz, mi körülveszi, számára csak játék. A varázsdoboz pedig maga az élet; a felnőttek mint a gyermekszemben tükröződő, megszépített, stilizált, felnagyított csodalények jelennek meg. Megelevenedett, megnőtt, „felnőtt" babák ők is; bohócok, polgárok, parasztok, uraságok, ismerősek és idegenek, vonzók, furcsák, torzak és titokzatosak, jók és gonoszak, közönyösek és felérzők, megalázottak és felülkerekedók... A koreográfus a néző számára is a gyermeki fantázián keresztül láttatva „varázsolja elénk" mindazt a szörnyűséget, amit a világháború felé sodródó Európa a századforduló évtizedeiben átélt és elszenvedett. Észrevétlenül és alattomosan teszi mindezt, merész képi asszociációkkal, már-már a morbiditás határait súrolva. Meglepő és meghökkentő formai eszközökkel (álarcosok botos tánca) és koreográfiai ötletekkel (a Bolero fonalat gömbölyítő, XX. századi Ariadnéja). Ám mindazok számára ráérezhetóen, akik nem állnak ellen Imre közismerten jelképekből építkező ábrázolásmódjának. Ráadásul színpadán nemcsak az alakok jelképesek, de a színek is. Az I. tétel galambja, áttetsző kékje és ezüstje mint a víz és a levegő, a II. tétel a lóval, a csikósokkal, a kokárdás hatású díszmagyar babákkal s az álarcosokkal mintha a föld, s végül a vörösbe hajló III. — a Bolero lüktetve izzó ritmusaira — mintha a tűz lenne. Teljes összhangban a látvány koreografikus fokozásával, melynek hatására eluralkodik az erőszak, a pusztulásba torkollik a dekadencia. Elpusztítva a kisfiút is, aki tisztaságáért, kíváncsiságáért, a felfedezés öröméért, egyszóval a játékért életével fizet... Az est másik koreográfusa, Yorma Uotinen ezúttal kortárs zenét használt. A francia Serge Aubry hol sóhajtó, hol viharzóan hömpölygő muzsikáját. hosszú csendekben „lecsengetve", s remek hangulati hátteret nyerve elégikus tánemúvéhez. Mert Az álom mögött valójában lírai vallomás. Vallomás az elérhetetlen boldogságról, az együttlét szépségéről és elszürküléséról, a szerelem utáni vágyakozásról, a jelen s a múlt feloldhatatlan ellentmondásairól. Vallomás az álomról, amely mindezt befogadja és feloldja, amely az emlékezés édestestvére, önismeretünk tisztítótüze. Uotinen (akit mellesleg a szakmai köztudat a modern táncavantgarde egyik fenegyerekeként tart számon!), ezeket, a táncszínpadon meglehetősen intim, elvont, lebegő érzésfoszlányokat tudta megteremteni legújabb munkájában, amelyet a Szegedi Balett társulatának szánt, s amelynek ötvenegy percét fantasztikus gyorsan, egyhetes szegedi ittléte alatt álmodta meg s tanította be az asszisztensként közreműködő Ladányi Andrea segítségével. Köszönet érte mindkettőjüknek! És elismerés a táncosoknak: a szólistáknak és az egész együttesnek, amiért érzékenyen fogadták be mindkét táncmú nyelvezetét: hogy a Varázsdoboz inkább expresszív. Az álom mögött inkább impresszionisztikus, modern technikával építkező mozdulatszövetét stílusosan, személyiségük emberi-múvészi tapasztalataival telítetten tolmácsolták. A Szegedi Balett e két táncművel bármelyik rangos nemzetközi fesztiválon bátran képviselhetné hazánk színeit. kun Zsuzsa Kincskereső „Piros tükör a háztető, / aranyfüst égre lebegő, / zöld vesszőkön esőszemek / csimpaszkodva merengenek..." — Nagy László tavaszidéző Zápor után című versével nyit a Kincskereső márciusi száma. Ezután következik Tamási Áron Szabadság madara című novellája, amely Petőfi legendaalakját idézi meg, majd Petőfi Sándor naplójának 1848. március 15-i bejegyzése a szabad sajtóról és egyik híres, forradalmi verse: A szabadsághoz. A NEVETÓ IRODÁLOMÓRA Fecske Csaba mulatságos állatverseit, a NEVETŐ RAJZÓRA Kaján Tibor karikatúráit mutatja be, néhány lappal odébb pedig a francia diákok humorából kapunk ízelítőt. A korán elhunyt Szabó István költői szépségű novellája (Varázslat kertje) egy kamaszszerelem ébredezéséról szól, Hallama Erzsébet regényrészlete (Amikor a nővérem férjhez megy) pedig a címében jelzett esemény előidézte bonyodalmakról. Janikovszky Éva—Réber László felújított Az ügy volt...jában az öregek otthonába látogatnak hőseink, s ez nem marad hatástalanul a „saját" nagymamához való viszonyra sem. Az Amerika felfedezéséről, meghódításáról szóló sorozat ismét Passuth László művéből közöl részletet — a mexikói császár, Montezuma elrablásáról. A világűr csavalgója, Stanislaw Lem szavaival a Nagy Inda bolygójára tett látogatást meséli el — hogyan haltak ki az indióták a harmónia megteremtésére létrehozott Gép „áldásos" működése következtében... Ebből a számból sem hiányzik a gyerekverseket bemutató ÍGY ÍRUNK MI, az iskolai lapok szemléje (Mi újság, suliújság?), valamint a Kincskereső-klubok életéről beszámoló KLUBTÜKÖR. A szám költői; az említetteken kívül. Bornemisza Endre, Teli Emil, Mészely József és Galambost László, grafikusai: Balogh Péter, Barczánfalvy Ferenc. Buday György, Csala Károly, Reich Károly, Somogyi Győző és Würtz Ádám. A KINCSKERESŐ KISGALÉRIÁJÁ-ban Szecskó Péter grafikáját láthatjuk Csak néztem az elgyötört arcú tisztviselőre. Hallgattunk. Az asztalán teli hamutál. Hány Symphoniát szívhat ez az ember naponta? Szervezetét eszi az erős dohány, szabályhoz szokott lelkét meg a tehetetlenség. Gúzsba van kötve, őrlődik. Mert nincsenek szabályok. Ha vannak, könnyűszerrel kijátszhatók. És ez meg is történik, szinte naponta látja, hogy ügyeskedő alakok tíz- és százezreket vágnak zsebre. Egy kis bátorság, vagányság, ismeretség, némi pénz kérdése az egész — no meg kellő jártasság a kiskapukon. A gyötrődő tisztviselő is megtehetné ugyanazt, mint mások. Nálánál aligha akad felkészültebb profi, ha valaki, ő aztán tudja, hogyan lehet kijátszani a szabályokat. Egész életében a szabálytalanságot üldözte. Nem, ő még nem állt be a sorba — egyelőre. A karriertörténetek igen színesek, ahány annyiféle. Pénzről, sok pénzről szól mindegyik. Vannak kft.-k. melyek a színezetlen gázolajjal csinálták meg a 1 szerencséjüket. Megvették fütőolajáron tavaly, hektoliterszám, eladták háromszorosáért, üzemanyagként, idén. Tehették? Miért ne? Kihasználtak egy állami árintézkedést. Ügyeskedtek. Á tisztviselő hiába tudja, hol. mennyiért Korszellem tárolják a sumákolajat, melyik benzinkút értékesíti, tehetetlen, mert a számlákra, az egész tranzakció ügyvitelére gondosan vigyáztak. Mások ugyanezt, mármint az áremelést játszották meg mással, például alkatrészekkel. A bizgentyűknek nincs szavatossági idejük, lesz viszont a téeszekben, az állami gazdaságokban idén is elég baj az erőgépekkel, teherkocsikkal. A kellő pillanatban meg is jelenik majd az utazó alkatrészügynök — mintegy angyal, még a kezét is megcsókolják. Ügyeskedőnek mondta magát egy pesti tanárházaspár is, ország-világ füle hallatára, a rádióban. Megelégelték a hazai könyvkiadás szennyét, fedezet nélkül vállalkoztak. Szerencséjük kovácsa a még létező honi igényes ízlés lett: mind az utolsó darabig elfogyott az általuk kiadott Tanár úr kérem!. A bevételből gyorsan rendezték tartozásaikat, s elszánt akarattal ügyködnek tovább: Karinthy után Arany, Petőfi következik, sőt megpróbálkoznak, amivel még senki: ketten megírják a magyar nyelvtant rendszerező alapművet, ki is nyomtatják, meg el is adják. Akinek van ereje, ambíciója, aki nem önmagát sajnálja saját tehetetlensége, ügyetlensége miatt, az ma mind ügyeskedik. vélte ismerősöm, kinek fölhoztam a témát. Magyarán, valutázik, kölcsönügyletekbe bonyolódik, viszontelad, szobáztat, csempészkedik. üzletelésekben közvetít, információt ad és vesz, az ég tudja, mit nem csinál. Mert tollasodna, vagy csak azért, hogy élhessen, emberi módon. Tehát, rá vagyunk kényszerítve a különböző manipulációkra? Ha nem csináljuk, csúszunk lefelé, s nem is fogunk újra talajt, hisz alattunk már a mocsár... Egyébként is az emberben benne vagyon a küzdés, a boldogulás, a nagyratörés vágya, haladni akar, előre, nem pedig hátra. Egyszerűen arról lenne szó, hogy ez az egészséges ösztönünk egy kicsit deformálódik mostanában? Hát, nem is tudom... Milyenek leszünk mi pár év múlva? Mi lesz az ügyetlenekkel, akik nem születtek ügyeskedésre, mivé válnak a ma még lelkiismeretes tisztviselők? Ahol ügyeskedőknek áll a világ, ott a korrupció is virágozni kezd. S degeszre tömött zsebekkel éppúgy lehet diktálni, mint politikai ideológiákkal. Mag Edit