Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

4 Kultúra, tudomány 1991. március 18., hétfő Egy életmű elismerése A színház lényege a titok Széchenyi-díjas: Boda Domokos Erkel Ferenc-díj Imre Zoltánnak J Somogyi Karolyné felvétele S n úgy gondolom, az embereket a Bj gyermeki szenvedés mindennél jobban megrázza. A gyermekor­vosnak azonban tudatosan törekednie kell arra. hogy a betegellátás közben az érzelmeit háttérbe szorítsa, és főleg csak a betegség sikeres megoldására koncent­ráljon. Persze az érzelmeket teljesen el­nyomni nem lehet, s ez nem is baj. Számomra a beteg gyerek jelenléte teszi átélhetővé az esetet, és olyan hatást vált ki bennem, ami sok mindent kihoz belő­lem. amire csak akkor vagyok képes, amikor ott állok a betegágy nál. Pontosan ezért ügyeltem mindig arra, hogy a kon­ferenciák. a kutatás, a számtalan intézni­való mellett és közben mindig megőriz­zem a betegeimmel a kapcsolatot, s hogy szakmám lényegét sohase veszítsem szem elől." így összegezte szakmai hit­vallását, orvosi-emberi ars poe­ticáját három esztendővel ez­előtt a 25 éves tanszékvezetői jubileuma kapcsán vele készí­tett interjúban dr. Boda Domo­kos. a SZOTE Gyermekklini­kájának igazgatója, akinek közel fél évszázados gyó­gyító—oktató—kutató munká­ját. életmüvét Széchenyi-díjjal ismerte el a Magyar Köztársa­ság elnöke. A mi lett volna. ha... kérdé­sén töprengeni — mondják — értelmetlen. Boda professzor esetében azonban ma már munkássága ismeretében — bizton állítható: a magyar gyer­mekorvoslás szegényebb lett volna, ha a professzor kitart eredeti elképzelése mellett, és csak a kutatásnak szenteli éle­tét. Hisz a sejtelmek megfejté­sének és a felfedezések vágyá­val indult e pályára, s kezdte kutatóintézeti orvosként. Noha sohasem lett hűtlen a ku­tatáshoz. később mégis a gyó­gvitasra tette fel életét, és így közel ötven éven át a gyógyító probléma megoldása jelentette számára a szenvedélyes kuta­tást. a rejtélyek megfejtését. Iskolát teremtett, nemcsak azért, mert oktatói évei során több ezer orvostanhallgató ta­nulhatta tőle a gyógyító munka egyik legszebb ágát. hanem azért is. mert negyedszázados intézetvezetői ténykedése alatt a szegedi gyermekklinika orvo­sainak mindegyike a gyermek­gyógyászat egy-egy területének kiemelkedő művelőjévé, kuta­tójává válhatott. Boda pro­fesszor kezdettől fogva csapat­munkára törekedett, s e cél érdekében rendre igyekezett kollégái szakmai fejlődését, az egyes területek mélyreható megismerését, az alkotómunka lehetőségét biztosítani. Nagy hírű gyermekklinikát teremtett, ahol a szakmai tudás ívelésének, az ott folyó gyógyí­tás magas színvonalához ér­demtelen körülmények sem tudtak gátat szabni. (Dr. Boda Domokos pro­fesszorral szombati Magazi­nunkban olvashatnak interjút.) K. K. Kossuth- és Széchenyi-díjasok Kossuth-díjat kapott: Farkas Ferenc Kossuth-dí­jas zeneszerző. Gaál István filmrendező, érdemes művész. Határ Győző író (Nagy­Britannia) Ragályi Elemér operator, kiváló művész. Schranimel Imre kerami­kus. érdemes művész. Szabó Miklós, a gyóri le­ánykar kóruskarnagya, egye­temi tanár. Szabó Sándor színművész, kiváló művész. Szakály György, a Magyar Állami Operaház magántán­cosa. érdemes művész. Szilágyi János György tör­ténész. Takáts Gyula költő. Tatay Sándor író. Tordy Géza. a Vígszínház színész-rendezője. kiváló mű­vész. Zalaváry Lajos építész. Széchenyi-díjat kapott: Dr. Boda Domokos, a Szent-Györgyi Albert Orvos­tudományi Egyetem Gyer­mekklinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár, Bodonyi Csaba építész. Domokos Pál Péter nép­rajzkutató. zenetörténész. Dr. kerkápoly Endre, a Budapesti Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára. Dr. király Tibor akadémi­kus. az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Állam- és Jog­tudományi Karának kutató­professzora. Dr. László Gyula, a törté­nelemtudomány doktora. Liska Tibor közgazdász. Dr. Németh Lajos akadé­mikus. művészettörténész. Dr. Palkovits Miklós aka­démiKus. a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem l-es számú Anatómiai. Szövet- es Fejlodestani Intézetenek egyetemi tanára. Dr. Rúzsa Imre a filozófia­tudomány doktora. Dr. Szabadváry Ferenc egyetemi tanár, a Műszaki Múzeum főigazgatója. Dr. Szalay Sándor akadé­mikus. az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Természet­tudományi Kara atomfizikai tanszékének egyetemi tanára. Dr. Vargyas Lajos népze­nekutató A Széchenyi-dijat megosztva kapták: A gépelt vagy nyomtatott szövegek automatikus felis­merésére szolgáló optikai ka­rakterfelismerő program­rendszer nemzetközileg is el­ismert kidolgozásáért: Kovács Györgyné matema­tikus. Dr. Marosi István villamos­mérnök . Tállai Benedek üzemgaz­dász* re ndsze rsze rvező. Új film Ovizsaru, avagy: báj-báj Rendezte: Ivan Reitman Főszerepben: Arnold Schwarzrnegger Ha azt mondják egy filmre, hogy elég kellemes vagy bájos, akkor lefogadhatjuk, hogy v.in benne jópofa humor, némi sze­relem. gyermeki csintalansag. és persze az is benne van mind­két jelzőben, hogy nem kell agyon törni a fejünket, hogy megértsük, hogy a film végére kibogozhassuk .1 kedves ren­dező állói összekuszált szála­k '. Szóval olyan könnyű kasz­szasiker, amelyből — ismerve Schwarzenegger bácsit — nem maradhat ki a csihipuhi. meg a lövöldözés sem; legyen miért izgulni egy kicsit. Nagyjából ez az Ovizsaru. A film elején ugv tűnik, hogy az izmos bunyómester eljátssza saját paródiáját — ami rá is férne — de lám. inegsem erről van szo. Schwarzenegger ugyan nyomozó, de különleges feladatot kap: az ügy érdeké­ben óvóbácsit kell játszania, ami fizikumához és eddigi éle­téhez képest gyökeresen más­fajta embert kíván. És persze az első nehézségek után meg­hódítja az apróságokat, akik aztán igazan bájossá ..festik" a filmet. Schwarzenegger segítő­társa egy nem mindennapi hölgy, mármint olyan értelem­ben. hogy képtelen ellenállni az ételek kihívásának, ami anv­nyit tesz. hogy segítségnyújtás helyett folyton a rosszullétig zabálja magát. így aztán az se tul nagy meglepetés, hogy a leendő férje éppenséggel mes­terszakács. Az pedig már tény­leg nem lehet a véletlen műve. hogy a hölgy, akibe Schwarze­negger persze beleszeret, ép­pen a leendő áldozat, kisfia •pedig az új óvóbácsi csoport­jábajár. Szóval, aki nem vár tűi sokat ettől a filmtől, az pont eleget kap P. Sz. Imre Zoltán jelentós mű­vész. Erről legutóbb a Varázs­doboz című balettjének már­cius 8-i bemutatóján bizonyo­sodhatott meg Szeged közönsé­ge. Most kormánykitüntetés is megerősíti művészi rangját: Er­kel Ferenc-díjat vehetett át. Külön öröm. hogv ezt a kitün­tetést olyan művész kapta, aki kétszeresen is kötődik Szeged­hez: Nemzeti Színházunk ba­lett-tagozatának művészeti ve­zetője a hatvanas évek elején itt kezdte táncosként és ko­reográfusként pályáját. Egész eddigi életművének megisme­réséhez azonban sokat kellett volna utaznunk: Budapestre. Kölnbe. Düsseldorfba. Stutt­gartba. Darmstadtba. Lon­donba. Rómába. Barcelonába, hogy csak a legfontosabb állo­másokat emeljük ki. Mert mú­lékony. "homokra épített« al­kotás a táncszínház is: Imre Zoltán táncszerepeit nem gyüjthetjük össze, mint a fest­ményeket. koreográfiáit sem emelhetjük le a könyvespolc­ról. A társművész filmkaméra sem rögzített minden mozdula­tot. mint ahogy a Varázsdo­bozban. a szegedi születésű filmesztéta. Balázs Béla emlé­kére írt ..táncos játék"-ban tör­ténik. Maga a mu az igazi va­rázsdoboz: magával cipeli ko­rábbi. távoli alkotások mozdu­lat- és gondolatvilágát is. benne megsejthetjük óket. A második képben Bartók-zenére két sé­tabottal táncoló fekete alak például nemcsak a magyar bo­tos táncot, hanem Imre Zoltán egyik darmstadti balettjét is idéz. Ott mankókra támasz­kodó alakok fejezték ki azt az ellentétet, ami minden emberi testben a formák viadalát váltja ki. Az emberi test szépségébe építő mozdulat mögött ugyanis diadalmasan táncol a karok, lábszárak, testek csontbot­váza. A táncjáték harmadik képe pedig Ravel Bolerójáva) ironikusan eleveníti fel azt a Bolerót is. amit egy tehetséges román koreográfustársa muta­tott be 1972-ben a Kölni Tánc­akadémia versenyén. Egy ilyen verseny első díja nyitotta meg az utat Imre Zoltán nyugat­európai karrierjéhez. Az ön­idézések és rájátszások sora így utal rejtetten az életrajzra is, amely most. a kitüntetés alkal­mából különösen érdekel ben­nünket. Imre Zoltán ugyan azt állítja a három képből álló Varázsdobozról, hogy a század első feléről szól. mintegy Ba­lázs Béla férfikoráról: „Egy gyermek fantáziavilágában a XX. század három korszaka tükröződik: a századelő a maga tipikus karaktereivel, a 20-as évek magyar világa torz víziók­kal keveredve, majd a 30-as évek háborúba zúduló deka­dens Európája. Impresszioniz­mus. expresszionizmus és szür­realizmus. " De ez csak a doboz három oldala. A doboz másik három képén maga a koreográ­fus a gyermek, aki önmaga út­ját. afféle madáchi Ádámként szemléli, hiszen a filmhez nem­csak Balázs Bélának, hanem Imre Zoltánnak is köze van. s nemcsak társmüvészként. ha­nem közvetlenül is: a filmmű­vészeti főiskola rendezöszakát Londonban végezte el. amikor elfáradva a Rambert-balett vi­lágűtjain. „az emberiség ere­deti anyanyelve", „a mozdula­tok beszédenek" másfajta gya­korlási lehetoseget kereste. Ily módon a három képben Imre Zoltán életének három szaka­sza is lcnvcgi alakot ölt. Dukas Bűvészinasának zenéjére az impresszionizmus mellett a 40­cs, 50-cs évek rajzolata, a mű­vészet megsejtése jelenik meg: Bartók Táncszvit-jcrc az ex­presszionizmus mellett a 60-as. 70-es évek történése kap for­mát a művész kialakulása Ma gyarországon. Ravel Bolerójára a szürrealizmus mellett a 80-as. 90-es évek képe alakul ki. a művész külhonban, Európában. A vörös lovon ülő »de szép mind a kettő« —ma­gyarosch —pár jelzi a Varázsdoboz második képé­ben. hogy itt más »izmusok«­ról is szó van. s a harmadik képben az egyre csak szapo­rodó fekete ruhás géppiszto­lyosok könnyen eszünkbe jut­tatják. hogy a terror nem szűnt meg a különböző »kampftrup­pék« felszámolásával. Imre Zol­tán felnótt életútját is ismerhet­jük magyar folyóiratok, újságok cikkeiből is. De milyen volt az első impressziók kora. hol ala­kult ki benne a vágy az alko­tásra? Ehhez kérjük az ünnepelt segítségét. — Eleken születtem 1943­ban. De szüleim jánoshalmiak és 1945 után visszaköltöztek Já­noshalmára. Talán emlékez­nek még rám azok. akikkel színházat játszottam 6—8 éve­sen nagyapám vendéglője előtti árokban. Vagy azok. akik a postahivatalban láttak külön­böző kosztümökben sétálni az szőtt bábszínházat. És én na­gyon fogékony voltam minden iránt, ami nem hétköznapi, ami rituális, ceremoniális, teátrá­lis. — Hol lehetett ilyen élmé­nyekre szert tenni Jánoshal­mán? Igazán sok minden meg­van ebben a városban, de hát operaháza, az bizony nincs. — A színház lényege az al­kotónak nem az épület, még csak nem is az előadás, hanem a titok, ami belengi. A színpad, amint benépesül a képzelet alakjaival. Á zsinórpadlás, a színfalak mögötti tér, ahol — a néző számára hozzáférhetetle­nül — mindaz ott van. ami a színpadhoz képest már múlt vagy még csak jövő. Nekem 7—8 évesen ilyen titkos-titok­zatos hely volt a jánoshalmi templom. A jánoshalmi teme­tő. Lenyűgözött és vonzott Krisztus fehér teste a sziklasír­ban. a húsvéti körmenet. A palástok, a szobrok, a töm­jén. a csengő. Bejáratos voltam a zárdába — ez is egy titokzatos hely — az apácák felöltöztettek különös ruháikba. Felmentünk a templomtoronyba, húztuk a harangot, jártunk a padláson, nyomogattuk az orgona fújta­íróasztalok között. Apám volt a postamester, s a szolgálati lakásunkból gyakran átmen­tem a hivatali helyiségekbe. Ezek voltak első fellépéseim. — Azt én is hallottam, hogy Jánoshalmán a levélfeladást össze lehetett kötni a koncert­hallgatással. Kitűnően zongo­rázott, sót önálló darabokat is írt. — Az már természetesen jó­val később volt. Amikor a szü­netekben hazamentem a buda­pesti balettintézetből. — A balett-táncosok több­nyire a nagyvárosokból jönnek — erre a pályára már 9 évesen el kell kezdeni a felkészülést. Ki gondolt Jánoshalmán arra. hogy a szinházosdi mögött több van, mint gyerekjáték? — A Fintha-nagyapám. Fintha Ernőben magában is volt valami a művészből. Az elsó világháború előtt Szabad­kán volt újságíró, azután tele­pedett le Jánoshalmán. Itt in­kább vállalkozott: a vendéglön kívül széntelepe, mészégetője, téglagyára is volt. Sokat uta­zott. ismerte a nagyvilágot. A fürdőszobában láttam titok­zatos bőröndjét, amely tele volt ragasztva európai nagyvárosok matricájával. — Mi inspirálta arra. hogy foci helyett színházat rendez­zen, verekedés helyett öltözete­ket találjon ki magának? — Nehéz megmondani, hogy mi honnét jön. Az biztos, hogy a vad játékok nem érde­keltek. Amikor Imrc-nagv­apám. akinek Jánoshalmán fényképészmúterme volt. egv »ezúst« játékkardot adott, ko­ronát csináltam belőle. Anyám, annyi sok jánoshalmi gyerek óvónője nekem is ját Nagy László felvétele tóját. Láttam, hogyan sütik az ostyát. Mindenütt szellemek rejtőztek. — Kezdem érteni. De hol van itt a tánc? — Első táncélményeimet a parasztlakodalmakban szerez­tem. Az egymással versengő párok forgatagától. De hogy maga örömére is táncolhat az ember, azt is korán megtapasz­taltam. Egyszer nagynéném — fiatal lány volt —. magával vitt paradicsomot szedni. Hirtelen vad táncba kezdett a paradi­csomföldön. érett paradicso­mok levét csorgatta önfeledten magára. Azóta szeretem a pa­radicsomot. — Ennek viszont inkább a pogány világhoz van köze. mint a kereszténységhez. — Erre az emlékemre már nagyon régóta nem gondoltam. Most Dionüszosz jut róla eszembe. Az akkori gyermeki vallásosságomban nagyon is keveredtek a pogány és a ke­resztény elemek. Annál is in­kább. mert sok felnőttben is így volt ez. A dajkám — Csibe Terinek hívták — rengeteget mesélt nekem. Nála a szentek élete, a keresztény képzetek titokzatosan keveredtek nép­mesei elemekkel. Mesélt a te­metőkről. ahol éjszaka lovak kóborolnak, fejetlen disznók járnak, ördögök es szellemek jelennek meg. — Lehet azt mondani, hogy a művész teremtő energiájának a titok a forrása, s ez a titkos világ Imre Zoltánnak János­halma volt? — Igen. A világ több. mint ami látható. Minden művészet, a balett is. a nem látható egy részét teszi láthatóvá. Dömsödi Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents