Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

81. évfolyam, 64. szám 1991. március 18., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Jugoszlávia lomond? Meciartól megvonták a bizalmat — Szaddam, az esőember Március 15. Szegeden, az országban, és másutt A VPN (Nyilvánosság, az Erőszak Ellen) nevű szlovák politikai mozgalom országos tanácsa — szombaton, késő estébe nyúlt ülésén — úgy döntött: új tárgyalásokat kell kezdeni a kormánykoa­líciós partnerekkel, mivel a VPN színeiben megválasz­tott Vladimír Meciar szlo­vák miniszterelnök — ebben az alkotmányos funkcióban — immár nem képviseli a mozgalmat. A liberális szellemiségű VPN-vezetés és a szlovák nemzeti törekvéseket egyre erőteljesebben hangsúlyozó Meciar között két héttel ez­előtt robbant ki a'viszály, a kormányfő akkor elmaradt vasárnapi tévébeszéde, illet­ve a Meciar helyett a képer­nyőn megjelent Milán Knaz­ko miniszter kijelensései kapcsán. Az akkori esettel foglal­kozva a VPN országos taná­csa most megállapította: nem igaz Meciar és Knazko azon állítása, hogy a VPN bármely testülete cenzúrázni kívánta volna a kormányfő tévébeszédét. Meciar és Knazko ellenben nem tartja tiszteletben a demokratikus elveket, a féligazságok és a teljes valótlanságok terjesz­tésének módszerével vezeti félre a közvéleményt, s nyíltan elutasítja azon moz­galom, a VPN iránti politi­kai felelősséget, amely őket kormányfunkcióra javasolta — szögezte le a VPN orszá­gos tanácsa. A testület megfogalmazása szerint Meciar és Knazko — alkotmányos tisztségében — nem képviseli a VPN-moz­galmat. Javasolja ezért a VPN parlamenti képviselői­nek, hogy „legközelebbi ülé­sükön foglalkozzanak a szlo­vák kormányfő lépései jogo­sultságának, illetve az ezen lépésekért viselt felelősség­nek a kérdésével". A bonyolult szövegezés ar­ra utal, hogy az országos ta­nács nem érezte magát hiva­tottnak a Meciar iránti bi­zalmatlanság egyértelmű ki­nyilvánítására — holott Fe­dor Gal e,lnök éppen ezt ja­vasolta az ülésen. U gy tűnik, mindenütt érvényes volt a Szovjetunió tör­ténetének első népszavazása. Az este 6 órai adatok szerint a lakosságnak mintegy 60 százaléka járult az urnákhoz. Feltűnő, hogy két, egymástól meglehetősen távol eső (a távol-keleti és a balti) körzetben a katonák részvétele 97 százalékos volt, s előbbiben az első adatok szerint a hadsereg 89 százalékban voksolt a szövetség fönntartása mellett. Megvonta a bizalmat pártja Meciar szlovák kormány­főtől. Megerősítette viszont pártelnöki tisztségében Surján Lászlót a Kereszténydemokrata Néppárt szombati, buda­pesti nagyválasztmányi ülése. Beszámolójában az elnök el­mondta: tavaly május óta a párt tagsága megötszöröződött, jelenleg mintegy 15 ezer főt számlál. Az országban mindenütt méltósággal emlékeztek meg március 15-érőI. További bizonytalanság Belgrádban A szövetségi elnökség csonka ülésén Boriszáv Jo­vics einoK iemondását „sze­mélyes jellegű ügynek" ne­vezték, s rögtön hozzáfűzték, hogy Jovics értékelését, amelyet a leköszönéssel kap­csolatban fejtett ki, nem fo­gadják el. Kifejtették azt is, hogy az elnökség kedden, csütörtökön és péntekn meg­tartott ülésén méltányolták ugyan a vezérkar értékelé­sét az ország nehéz helyze­téről* azonban demokratikus módon a politikai eszközök felhasználása és a törvényes szervek közötti demokrati­kus párbeszéd mellett dön­töttek. A horvát rádió vasárnap többször közölte, hogy be­nyújtotta lemondását Blago­je Adzsics vezérezredes, a fegyveres erők vezérkarának főnöke. A nemzetvédelmi minisztérium a hírt rögtön cáfolta, hangoztatva, hogy „durva hazugságról és kita­lálásról van szó", ami arra irányul, hogy kompromittál­ja a hadsereget, s bizalmat­lanságot váltson ki a hadse­reg vezetése iránt. A közle­mény hangoztatja: „a nép­hadsereg vezetése— mint ed­dig is — teljesen egységes, s az ország nehér. helyzetét elemzi, s áttekinti azokat az intézkedéseket. amelyeket ezzel kapcsolatban foganato­sítani kell". Új szlovák koalíció a láthatáron Az első szovjet népszavazás Együtt vagy egyedül? Mihail Gorbacsov bízik abban, hogy a népszavazás a szövetség jövője melletti ki­állást fogja tükrözni. A szovjet államfő, aki vasár­nap délben adta le szavaza­tát, újságírók előtt kifejtet­te, hogy a „nép nem lehet öngyilkos" vagyis igenlően fog szavazni. A szavazóhelyiségeket or­szágszerte helyj idő szerint reggel hét órakor nyitották meg, s a közel 200 millió szavazásra jogosult állam­polgár este 22 óráig járulhat az urnákhoz. A balti köztár­saságokban, illetve Moldáviá­ban, Grúziában és Örmény­országban nem tartanak népszavazást. A szövetségi szavazó cédu­lán a szovjet polgároknak arra kell választ adniuk, kí­vánják-e a megújított szö­vetségi rendszer fenntartását vagy sem. Az oroszországi szavazóknak állást kell fog­lalniuk arról is, hogy támo­gatják-e a köztársasági el­nöki rendszer bevezetését. Moszkvában a délelőtti órákban szemmel láthatóan még igen mérsékelt volt a részvétel több szavazókör­zetben. Jellemző módon fő­leg az idős és középkorú emberek adták le eddig sza­vazataikat. A moszkvai rá­dió délelőtt azt jelentette, hogy az első, nem végleges távol-keleti és szibériai ada­tok alapján 70—80 százalé­kosra tehető a részvételi arányt. A szovjet fővárosban dél­előtt tíz órakor adta le sza­vazatát Borisz Jelcin, akit hívei a szavazóhelyiség előtt üdvrivalgással fogadtak, s aki már korábban bejelen­tette: a népszavazástól füg­gően jelölteti magát az oroszországi elnöki tisztség­re. Az oroszországi föderáció parlamentjének elnöke az összesereglett tudósítóknak úgy nyilatkozott, hogy ellen­zi a jelenlegi bürokratikus hatalmi struktúrák, köztük az SZKP Gorbacsov által szorgalmazott fenntartását. Kijelentette, hogy az adott helyzetben nem pusztán Gorbacsov—Jelcin ellentétről van szó, hanem két politikai irány, álláspont ütközéséről. Milliók is százas nagyságrenddel Pintér úr nyugdíjba ment? Pontosan két gólról maradt le miattam Pintér József tegnap dél­előtt a szegedi Sportcsarnokban, a Menedzser Kupa harmadik helyé­ért játszott mérkőzésen. Mentsé­gemre csak az szólhat, hogy csa­pata már meggyőző különbséggel vezetett, amikor kérdéseimmel a fél órával korábban magánheli­kopterével érkező, ismert vállal­kozóhoz fordultam. — Nyugdíjba mentem a Pintér Művektől, két fiam viszi tovább a céget Üjból akarom kezdeni az éle­temet nulláról indulva. Az izgat most, hogy képes vagyok-e valami hasonlót újra felépíteni. — Mégis, konkrétan mire gondol? — Szállodalánc, bevásárlóközpont, repülés, kereskedelem. — Nulláról sokan kezdik mosta­nában, de olyan csak elvétve akad. aki szállodalánccal... — ... igaza van, könnyen beszél, aki nem dadog. Az üzem évi 500 millió forintot termel, ezt szeretném jól elkölteni, hasznos vállalkozások, ba fektetni. — Beszáll a privatizációba is? — Magával a privatizációval egyetértek, az elvével azonban nem, mert csak azoknak jó, akiknek már van pénzük. így ők akár tizedáron is megvehetnek egy-egy vállalatot; az egyszerű emberek pedig ebből teljesen kimaradnak. — Ezt ön is kihasználhatná. — A privatizáció kevés; nem elég eladni, ha nincs hozzá feladat. Ma ez úgy megy. hogy az ostoba, kar­rierista vállalkozó vásárol, a lényeg, hogy minél nagyobbat. Közben nincs munka, nincs piac. az állam tulajdonképpen csak átadja a fele­lősségét. — ön hogyan csinálná? — Van körülbelül egymilliárd fo­rintos vagyon, adjon ehhez az állam ugyanennyit, hogy gazdálkodjak ve­le. Adjak kölcsön az embereknek, vállalkozzanak vele. és a lejáratkor fizessék vissza. A készülő banktör­vény véget vethet a pénzintézetek monopolhelyzetének, a bankok ugyanis eddig nem tudtak veszüeni. A mai 40 százalék kamatot szerin­tem képtelenség kitermelni. Egyik távolabbi megoldás lehet, ha a ban­kokba bevonják a magántőkét is. — Mi a véleménye az Egziszten­cia Hitelről? — Túl sokáig húzódik; mire ki­jön, nem lesz mit megvásárolni be­lőle. Addigra az ügyeskedők szét­szabdalják az üzemeket. — Újrakezdési céljai között em­iitette a kereskedelmet. — Szeretnék éoíteni egy bevásár­lóközpontot a 150 méter magas épü­let méretét tekintve, a legnagyobb lenne az országban. Tetején 1200 csatornás rádiótelefon-antennával. 100 méter magasan forgó étterem­mel, alul a bevásárlóközponttal. — Kivel működne együtt? — Kellé úrral most tárgyaltam, a Tiszá Füszérttel tudunk maid együtt dolgozni. Az építkezésbe egyébként 400 millió forinttal szállunk be, a másik 400-at vagy külföldi partner adná, vagy részvényeket bocsá ta­núnk ki. Aktívan szeretnénk részt venni a tervezett déli autópálya be ruházásában is. 11 felüljáró építésé­be konkrétan bekapcsolódnánk, kö­rülbelül 100 millió forintig. — Térjünk vissza a focira, tavaly a Pintér Művek nyerte a kupát. — Idén pedig elveszítette... mi azért veszíteni is tudunk. (kováes) Méltó szegedi ünneplés „Béke, szabadság, egyetértés" Márciusi tizenötödikének délelőttje. A vasutaszenakart hallgatjuk a városháza előtt, & közben elmúlt március ti­zenötödikékre gondolunk. Nem. nem csak a titokban ün­nepeltekre, a gumibotosokra, vagy azokra, amikor az is­kolákban „összetartás" volt a gyerekeknek. Hanem már a két évvel ezelőtt^, félig legális, félig megtűrt ünnepre, ami. kor dübörgő taps fogadta a Dugonics téren a 12 pont el­hangzását, de még félve tekintgettünk körbe, ki látta, hogy tapsolunk, mikor a szónok — ma önkormányzati képvise­lő — azt kiáltotta: „Magyar csapatainkat ne vigyék kül­földre, a külföldieket vigyék el tőlünk." Szóval, félve néz­tünk körbe, s nem hittünk igazából abban, hogy mindez bekövetkezhet. Tavaly, már a szabad választások küszöbén — több­párti ünneplés, még mindig némi „ellenállási" hangulattal. Idén az első, a tényleg szabad. Azért még a jövő évinek is lesz egy különlegessége: ha — remélhetőleg — valóban el­hagyja az utolsó szovjet katona is Magyarországot — az lesz az első, a szó szoros értelmében vett felszabadult már­cius tizenötödike. Ilyen gondolatok járnak a fejünkben, amikor a vas­utaszenekar vezetésével megindul a tömeg a Széchenyi térről a Dóm tér felé. A fúvósok, ütősök mögött a város három első embere halad, aztán az önkormányzat képvi­selői, s mögöttük mi, szegediek, sűrű sorokban. Jó érzés látni, milyen sokan vagyunk. A zenekar mái" befordul a Somogyi utcába az Oskola utcából, mikor a menet vége még a Híd utcában van. „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza" — énekli a nép Petőfi szobránál, a panteonban, majd a szobrot vi­ráglepel fedi be, elsőként dr. Ványai Éva alpolgármes­ternő koszorúja. Az Aradi vértanúk terére vonulunk, ott Tűhegyi József alpolgármesteré az, első lehetőség koszorú elhelyezésére, a szőregi csata emlékművén, s közben Garibaldi csárdás kis kalapjárói éneklünk. A menet a központi ünnepség színhelye, a Klauzál tér felé halad. A szinte teljesen megtelő téren még néptán­casok bemutatója zajlik, gyereksereg játszik az első tava­szi léggömbökkel, majd a Szegedi Nemzeti Színház mű­vészei szavalnak, s mondanak idézeteket az 1848. március 15-ei események korabeli híradásából. Dr. Lippai Pál lép a mikrofonhoz. Szeged polgármes­tere a 143 évvel ezelőtti, forradalmi eszmék ma is érvé­nyes mondanivalójáról szól, arról, hogy 1848 forradalma ugyanúgy Európa élvonalába emelt bennünket — ha csak rövid időre is ;—. mint 1956-é. S bár mindkettőt eltipor­ták, egyik sem volt hiábavaló, hatásiuk. eszméik máig él­nek. 1990—91-ben óriási lehetőséget kaptunk arra, hogy Magyarország véglegesen Európa élvonalában találja meg a helyét, hangoztatta városunk polgármestere, majd be­szédét a forradalmi 12 pont előszavában olvasható jel­mondattal zárta: „Béke, szabadság, egyetértés." A Szózat eléneklése után a kokárdás tömeg hazaindul. Mellettem éppen Szeged rendőrkapitánya sétál. Ez, volt az első március tizenötödike, ami számomra gyomorgörcs nél­kül. embereim legtöbbje számára pedig valódi szabadnap­ként telt — meséli. Remélem — gondolom hozzá magamban —. gyomor­görcsre ezután sem lesz ok. Legalább március tizenötödi­kén nemi. Balogh Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents