Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

DÉLMA 81. évfolyam, 63. szám 1991. március 15., péntek Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 6,50 forint RESPUBLICA A

vártnál sokkal kevesebben, alig négy-ötezren gyűltek össze csütörtökön délután Pozsony főterén, ahol a szlovák szélsőséges nacionalisták az önálló szlovák állam újbóli kikiáltását követelték. A gyűlésen feltűnt az egykori fasiszta Hlinka-gárda zászlaja, és hangszalagról lejátszották Jozef Tiso egyik beszédét is. Tegnap este Pozsony belvárosában a szlovák szeparatista tüntetők megtámadták Václav Havel csehszlovák köztársasági elnököt, aki — kíséretével együtt — gyalogsétát tett a főtér környékén. Hírek szerint személyi sérülés nem történt, de a zászlórúd akkal hadonászó, dühödt tömegből csak nehezen tudták Havelt kimenteni, és gépkocsiba ültetni. Az esti órákban az „Elég volt Havelbói, elég volt Prágából" jelszót kiáltozó csoportok járták a szlovák főváros utcáit. Belgrádban teljesítették a tüntető diákok összes követelését, s így véget ért a négy napig húzódó megmozdulás. Az újvidéki diákok jelenleg is tárgyalnak az egyetemi vezetőkkel, a fiatalok követelésére„ benyújtotta lemondását a Dnevnlk című szerb nyelvű napilap vezérigazgatója és főszerkesztője. Ugyancsak a vajdasági sajtóval kapcsolatos hír az, hogy a Hét című szabadkai hetilap élére a szerkesztőség bizalmát élvező tekintélyes publicistát, Csordás Mihályt nevezték ki. A Magyar Köztársaság kormánya március 15-e alkalmából a Parlamentben ifjúsági díjakat adományozott azoknak, akik kiemelkedően sokat tettek a magyar gyermekek és fiatalok biztos jelenéért és jobb életlehetőségeiért, Többekkel együtt díjat kapott dr. Farkasinszky Teréz szegedi főorvosnő is. a társadalom perifériájára sodródott fiatalokért és a kábítószer-fogyasztás elleni munkája szakmai elismeréseként (írásunk a 3. oldalon). Szerdán, ugyancsak Budapesten, átadták az idei alkotói díjakat is. Az Erkel Fercnc-díjasok között szegedi művész neve is szerepel: Imre Zoltán, a szegedi színház balettigazgatója. Munkásságáról következő lapszámunkban közlünk írást. Nemzeti egységet! Ünnepi rendezvényele Nemzeti történelmünk jeles napján, 1991. március 15-én ünnepi eseménysorozatot rendez Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata. A városháza előtt zenekari toborzó kezdődik, 9 óra 45 perckor. A Himnusz elhangzása után innen indul az ünneplők menete a koszorúzási helyszínekre: a Dóm téri Petőfi-szoborhoz, majd a szőregi csata emlékművéhez. A díszünnepség a Klauzál téren lesz: néptánc- és népzenei műsor várja a polgárokat, majd 11 órától dr. Lippai Pál polgármester mond ünnepi köszöntőt. Emlékműsort a Szegedi Nethzeti Színház művészei adnak. A Szózat elhangzása után a Kossuth-szobornál a váras polgármestere helyez el koszorút. Koszorúzási ünnepség lesz 9 órakor Algyön, Szőregen és Tápén, 11 órakor Kiskundorozsmán, a '48-as emlékhelyeknél. Hosszú idő után foglalta el ez a nap nemzeti ünnepeirik sorában a megillető helyét; tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy március 15-e ezentúl mindig az egész magyarság közös ünnepe legyen, szimbóluma a nemzeti egységnek, a közös cselekvésnek — hangsúlyozta Göncz Árpád köztársasági elnök az ünnep élőestéjén, csütörtökön Veszprémben megtartott megemlékezésen, amelyre zsúfolásig megtölt az egyetem aulája. Teremtsenek a piros betűs napok alkalmat arra — folytatta —, hogy közösen eltöprengjünk a múlton, a jelenen és a jövőn, szómba vegyük, mi az, amit az örökségből tanulságként le kell vonnunk, és őszintén beszéljünk tennivalói nkról. A megemlékezés ünnepi szónoka rámutatott, hogy ma, amikor hasonló forradalmi időket élünk, tudnunk kell, hogy a demokrácia csak akkor lehet téljes, ha az egész ország azonosul a demokrácia gondolatával. Nemcsak elfogadják, 'hanem mindenütt, a városokban és a falvakban is tevékenyen részt vesznek annak megvalósításában és gyakorlásában. A köztársasági elnök hangoztatta: republikánus gondolkodásával azért küzd, hogy minden magyar legyen olyan polgára e hazának, akii tisztában van jogával és kötelezettségével. Ez lehet egyik tanítása számúnkra 1848 forradalmának is. Az akkori ifjaknak nem sikerült megvalósítani álmaikat, holott sokan vállalták közülük a frissen kivívott szabadság védelmét, a fogságot, rnártiromságot. Most bízhatunk abban, hogy forradalmunk nem kíván ilyen áldozatokat, de feladataink legialább enynyire embert próbálóak. A mai ifjúságnak a XXI. században kell gondolkodnia, és olyat alkotni, ami megfelel az akkori követelményeknek is. A márciusi ifjak optimizmussal tekintettek a jövőbe, hittek abban, amit cselekedtek. Ilyen hittel, akarattal kell nékünk is a jövőbe tekintenünk — szólította fel hallgatóságát a köztársaság elnöke, hiszen, mint mondotta, hazánk, sót Közép-Európa új tavasza a szabadság, egyenlőség és talán egyszer a szomszédos népiekkel létrejövő testvériség megvalósításának reális a lehetősége, A megemlékezést követően Göncz Árpád részt vett a Petőfi-szobor koszorúzási ünnepségén is. * Március 15-e alkalmából, az Országgyűlés képviselőinek küldöttsége csütörtökön, a Kerepesi temetőben megkoszorúzta Ferényi Zsigmondnak, az Országgyűlés 1849-ben ikivégzett.alelnökének síremlékét. Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Domibach Alajos alelnök helyezte el a megemlékezés koszorúját a 40 év után szabadon választott 'magyar Parlament kép>viselői nevében. Elmentek az élők. megjöttek a hol. tak. Ilyen volt a történelmünk az- elmúlt száz esztendőkben. így jött meg a bujdosó fejedelem, akinek újabb hazahozatala — kassai őrhelvéről — rrva.id megint esedékessé válhat. Így tértek vissza 1848 hősei. Kossuth Lajos, és e napokban Mészáros Lázár. Ne vegye kegyeletsértésnek az olvasó, de így járt a '48-as zászlókért kicserélt bujdosó párttitkár. Rákosi Mátyás is. Az 6 síremlékét azonban többszar is el akarta tüntetni a nemzeti emlékezet, így az urnáját végül a temetőigazgatóság ablaka alá helyezték. hogy mindig szem előtt legyen. Síron túli tengeri utat tett meg Bartók Béla. hogy a száműzetésből hazaérkezzen a teste is. Keserű az emigráció kenyere, de akik itthon maradtak, azokkal sem volt kegyes a sors. Akit nemi lehetett agyonverni, felakasztani, bebörtönözni. mert már nem élt, annak a nevét gyilkolták meg. így járt 1950-ben Szegeden a város szülötte. Klauzál Gábor. Mészáros Lázár minisztertársa volt az első felelős magyar kormányban, az ipar-, földmívelés- és kereskedelemügyek legfőbb adminisztrátora. A kiegyezés előtti évben halt meg. sírja a szegedi Belvárosi temetőben állítja meg az arra tévedőt. Majdnem száz esztendővel ezelőtt. 1897-ben alapítottak a városban egy gimnáziumot róla nevezték el. Jó választás ós előrelátó. Klauzál Gábor, a reformországgyűlések vezérszónoka, a haladó európai és nemzeti eszmék harcosa; következhet bármilyen politikai rendszer — gondolhatták az alapítók —. Klauzál Gábor nevén, ott a kapu fölött nem akadhatnak fönn. Tévedtek. r Csizmadobogással, a.i tód öngetésseL kopjonvabeveréssel és megtalpalással ránk köszöntek az ötvenes évek. Miközben Kossuthot Petőfit megpróbálHévgyilkossági pör ták átnevelni, a kevésbé ismerteket el akarták tüntetni, ki akarták takarítani a nóplélekből, a másik szóhasználattal: a közösségi tudatból. Nem sikerült. Tavaly februárban az öreg diákok hét képviselője levelet írt a városi tanács elnökének arról, hogy a ..pártállam" idején .A szegedi Klauzál Gábor Gimnázium is elveszítette régi nevét, pedig névadója... méltán érdemelt ilyen megemlékezést s lehetne továbbra isi ifjúságunk egyik példaképe". Igazuk van a harmincas évek végén érettségizett klauzálistáknak. Csakhogy az 1950-es névgyilkosság óta eltelt négy évtized. Azóta is érettségiztek néhány ezren ugyanott s meglehet ők az új névhez ragaszkodnának, ha volna öregdiákkörük, s ha valaki megkérdezné őket Amiből ptersze nem lehet kihagyni az iskola mai tanulóit tanárait sem. Csakhogy ez a névgyilkossági ptör — amiről március 12-én már olvashattak lapunkban — attól válik borzalmassá hogy az iskolát 1950-ben Radnóti Miklósról nevezték el. Szörnyű volt. hogy akkor levették a táblát. szörnyű az is, ha a mostanit ve. szik le. Gonosztettet követett el. aki végrehajttatta a névcserét. Még nem tudni, vannak-e írásos nyomai az intézkedésnek. Lehet, hogy a tettes nem ismeretlen. A szakmai berkekben azt beszélik, Ortutay Gyula ötlete volt hogy Klauzál le. Radnóti föl. Talán Radnóti tiltakozott volna a legjobban ellenei hogy a láger új őrei szembeállítsák őt egy '48-as forradalmárral, és az ő nevével díszítsék az egyik barakkot. Ennek a következménye, hogy 1991 márciusában a nemzet fiai azzal küszködnek, hogy Radnóti nem. Klauzál igen. és fordítva: Klauzál nem. Radnóti igen. Ügy gondolom, hogy József Attila névtábláját is könnyebb volna másikra kicserélni. Olyan országban töltöttük az életünk, ahol a közösségi és egyéni értékbiztonság, a bori notesz 1944-es „biztonságának" színvonalára süllyedt. Szétzilált szellemi és társa, dal mi közéletünkben senki nem azzal fog foglalkozni, hogy Klauzál Gábor visszakapja-e a tőle ellopott tanintézetet, hanem hogy az abdai tömegsírba lőtt, zsidó származású Radnóti Miklós nevét leveszik egy gimnáziumról. A hivatalok, a tanácsi az iskola foglalkozott már a néwisszaállítás ügyével. E hét szerda délutánián jártak az öregdiákok dr. Lippai Pál polgármesternél. aki az önkormányzat elé viszi a kérésüket. És gondolkodnak. mi a megoldás, hogy Radnóti Miklóst se sértsék, s hogy a káposzta is visszakapja eredeti nevét. Egyik elképzelés az, 'hogy a nagy tér. ahol a gimnázium áll, a amelyről Komócsin Zoltán nevét már régebben eltá. volították. legyen ezentúl Radnóti Miklós tér. Valahogy így festene: a Klauzál gimnázium a Radnóti téren ... Olyan ez is. mint minden jóvátétel: nem lehet olyat tenni, hogy ne essék sérelem. A helyzet hasonlít a mattra, amit az jellemez, hogy megfoszt a választás lehetőségétől, „ezáltal válik a sakk. az egyetlen olyan játékká. amely megoldását a megoldhatatlanban találja mag". Bárhogy dönt majd az önkormányzat. bármi lese*, a végkifejlet, száz év múlva isi emlékezni fognak rá Zelci Miklós Szabadság, gyűlölet P

ilvax étterem. 1991. március 13. A bejáratnál, a műkő virágládák körül, s távolabb is, a közeli utcasarkokon biztonsági eemberek. Egv írót vár mindenki, aki ma köztársasági elnök. A teremben a hazai újságírás képviselői, a kézben ptezsgő, a zakón kokárda, ez a magyar sajtó napja. Megérkezik az elnök, ki kollégáknak nevezi a hivatásos hírvivőket. Mondataiból nem a szónoki szózuhatag, hanem a megszólalás biztonsága árad. Azt mondja, nem akar népről és nemzetről beszélni, mert ezek olyan szavak, mint az Isten nevei: „hiába szádra ne vedd!" Aiden White, a nemzetközi újságíró-szövetség vezetője természetesen másiként közelít. Azt mondja: munkájukkal rettenetes kockázatot vállalnak az újságírók, gyakorta életükkel Is fizetnek, máskor személyes életstratégiájuk vagy a családjuk lesz az áldozat. Üjra a magyar terület: Eötvös Pál a legnagyobb példányszámú napilap főszerkesztőjeként képviseli itt a szakmát Kérdezi: mennyiben szabad az, a sajtó, amelyik egy lelkileg ily mórtékben lepusztult, tönkretett országban dolgozik? Aki műveli, tudhatja. A nyomást ma nem a régi elit s nem is az új. hatalomra törő (Jártok hada gyakorolja, hanem maga a helyzet. Mondja ezt a gazdag stílusos, egységes Népszabadság vezetője. A fogadás után együtt megyünk el. A Blaha Luiza térig csak az üzletről beszélünk, hiszen a sajtókiadást is ugyanaz gyötri, mint az egész keleti gazdaságot: egyenetlenül követik az árak a világpiaci ármozgást s mi is csak akkor lehetünk biztonságban, ha költségeink ós bevételeink szintje eléri az európait. No p>ersze, amikor a cikkek közelében élünk, s nem a festék szaga, hanem a megírt szöveg árad szét az elmében, akkor érezzük meg hogy nem csak financiális oka van a szorongásnak. Göncz Árpád minapi szavai szerint jó volna lejjebb spórolni a gyűlöletet. Hiszen oly szívesen szervezkedünk valami ellen, mint valamiért oly kitörő indulattal verődünk össze gyűlölni, mintha ez rövid és hosszú távon is kifizetődő gazdasági vállalkozás lenne. Az elnök azt kéri, segítsünk neki visszafogni az indulatokat. S ahogy ezt mondja itt, a Pilvaxban elnézem White urat. aki a füléhez hajló tolmácsra figyelve ráncolja homlokát. Nem érti. Nem is értheti. Honnan tudhatná, hogy a gyűlölet és a szabadság mifelénk ugyanarról a tőről fakad? Miiven történelmi analógiák alapján érthetné meg. hogy Keleten a szabadság nem hozta el a gyűlöletmenteisség boldog és — szó szerint — felszabadító érzését? Hiszen ez példa nélküli: egy nép meggörnyed a szabadság — vagyis a választhatóság — súlya alatt, és öntudatlanul széria szitkait mindenfelé. A szabadság itt nem szabadít fel. Az idegen pxersze nem tudhatja, hogy az elnyomatás évtizedeiben is hasonló lélekkel fordultunk a világhoz; mivel még az engedékeny abszolutizmus idején sem jutott több jog. mint hogy csalással vagy öncsalással nagyobbat hasíthassunk a közösből, mint a szomszédunk. I

lyen módon a különös lehetőség — mondhatom így is: a lop>ás — birtoklását élte át a keleti polgár szabadságként, vagyis torz szabadságképére ma teljesen konzekvensen épül rá az oly sokat emlegetett szabadosság. A hadakozó birtoklásvágy, az önpusztító énképdmádás, sőt sok esetben a rágcsálólét. A kádárizmus össznépi alkuja szerint. S most itt ragyog a szabadság — a törvény betúk Fényénél világlik a mi betűnk, a szabad sajtó gyermeke. A gondolat, mely legszebb vágyai szerint hasonlítani szeretne szülőjére. Dlusztus Imre