Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-14 / 62. szám

1991. március 14., csütörtök Gazdaság 3 Tmnrr I I l|l iljíI -n... -Mi.> A Somogyi utca északi térfalának tervjavaslata Állatorvosi ló — sikátor; hátsó udvar, zsákutca Belváros az Isten háta mögött Ha egy idegent bekötött szemmel a Bajza utcába ve­zetnénk, és csak ott. meg a Nádor utcában nézhetne elő­ször körül, aligha hinné el. hogy Szeged Belvárosában jár. Rendezetlen, félbehagyott utcák, oda nem illő házak, hátsó udvarok — ezek tárulnának a szeme elé. Kiss István építész tervező azon dolgozott, hogy városunknak e pont­ját se szégyelljük többé. Az önkormányzat neves építészekből összehívott bí­ráló bizottsága nemrég úgy döntött, hogy a Somogyi— Kelemen—Oroszlón—Os­kola utca által határolt tömb rendezésére beérkezett terv­pályázatok közül Kiss Istvá­nét (Tér és Forma Kft.) ja­vasolja továbbfejlesztésre. Most bemutatjuk, mit is je­lent a terület rehabilitációja. Itt minden megtörtént... ... aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Ez a kis terület az összes olyan tünettel rendelkezik, ami példaértékű hiba az építé­szetben — joggal hasonlít­ható tehát ahhoz a bizonyos állatorvosi lóhoz ... Az árvíz annak idején egy­két sziget kivételével az egész várost elmosta. Az itt vizsgált tömb épületeinek egy ré6ze túlélte a Vizet. Az újjáépítés során még indo­kolt lett volna ezek eltünte­tése — akkor nem történt meg —, ma már értéknek te­kintjük a katasztrófa előtti házakat. A félbemaradt át­építés rendezetlen utcaképet hagyott az új századra. Tervezték a Nádor és Baj­za utcák átvezetését a So­mogyi utcába — ez csak fé­lig valósult meg. Nagy szü­netek követték egymást az építésben: a Nádor utca 5. szám 1896-ban, a szemköz­ti zálogház 1926-ban készült. A Víz utáni újjáépítés 15 méter széles utcákat irány­zott elő, itt csak tíz méter­ről néznek szembe az épüle­tek, amelyek párkánymagas­ságukban sem mutatnak egy­séget. „A múltat eltörölni!" — ez volt a háború utáni jelszó. (Jel)szóba sem jöhe­tett a terület bekapcsolása az eklektikus Belvárosba. Pillanatnyi érdekek diktál­tak, az állam, mint tulajdo­nos nem igényelte (és nem is tűrte) a környezet tiszte­letéből következő szabályo­kat. Így zárta le a Nádor és Bajza utcát a „magas ház" — lakás kellett az olajosok­nak. A zsúfoltságon úgy pró­báltak enyhíteni, hogy a Bajza és Nádor utca közötti bontásokkal városképileg ér­telmetlen lyukat alakítottak* ki („Somogyi Béla tér" cí­mén), de térfalak nélkül. A Somogyi utca túloldalán — a könyvtár építésekor — ugyancsak túl korán bontot­ták le a mostani sörkert fe­löli házsort. Az IKV, amelynek felada­ta lehetett volna a kezelésé­be tartozó épületek rendbe hozatala, csak „faltól falig" dolgozhatott, az egész kör­nyezetre nem volt befolyása — azt már egy másik zseb­ből kellett volna fedezni, sa két zseb (egy üdítő képza­varral élve) nem volt köszö­nő viszonyban egymással. Az Országos Műemléki Felügyelőség megpróbálta ugyan érvényesíteni a saját szempontjait, de jogi eszkö­zök híján nem írhatta elő a rendezési tervet. Maradt a káosz. Mit lehet tenni? Kiss István szerint a „ki­lyuggatott" tömbben, ahol csak lehet, vissza kell állíta­ni az egységes utcaképet. A Nádor utcában el kell takar­ni az éttermi hátsó udvart. Ehhez olyan kerítést lehetne építeni, amely megismétli az épület Kelemen utca felőli architektúráját. Ez jól illesz­kedne a Fekete Házhoz is, amelynek udvarára kerí­tésrácson, „pavilonportálon" nyílna belátás. Az ily módon áttört kerítésfal nem lenne monoton hatású. A Bajza utcai „hátsó ud­varok" elé üzletsor kerülne. Magassága nem zavarná az Oskola utcai épületek ud­varra nyíló lakásablakainak benapozását. A Somogyi utca oldalán tátongó lyukat hármas tago­lású, könnyed hatású pavi­lonsorral lehetne betölteni. A pengoiaszerű, azaz lugas­hoz hasonlító kis épület csak néhány métert venne el a mögötte lévő zöld területből, s amit elvesz, azt funkciójá­val pótolja. Kis üzlet, cuk­rászda működhetne itt. * Nincs módunk a tervek részletesebb bemutatósára. Bizonyára akadnak — külö­nösen az érintett tömbben lakók között —, akik szeret­nék alaposabban is megis­merni az elképzeléseket, őket várják ma, délután 5 órára a városháza klubjá­ban tartandó fórumra. Nyilas Péter Adó és igazság '92 előtt semmiképp „Amióta adó van, azóta igazság nincs" — ez a találó mondás tegnap délután hangzott el a gazdasági ka­maránál szervezett megbe­szélésen, amelyen az érdele­képviseletek közül az Ipar­testület, a Kisosz, az Afész, az Agrárkamara és a Kiszöv képviselői vették részt. A té­ma a helyi adók bevezetése volt, s mint kiderült, a ter­vezet előkészítéséből az önkormányzat kihagyta eze­ket a szervezetéket, mi töob, az elkészült anyag is csak kézen-közön jutott él hoz­zájuk. A Kisosz, illetve az Ipar­testület már írásban ás el­küldte véleményét az ön­kormányzathoz, ennék elle­nére fontosnak tartanak egy szélesebb körre támaszkodó állásfoglalást is. Az asztal körül ülök többé-kevésbé egyetértettek abban, hogy egy bázisszemléletű költség­vetés hiányát nem lehet egy­szerűen adó formájában szétteríteni. Csökkent a la­kosság téhervizsgáló képes­sége, a kivetendő helyi adót nem tudják már továbbhá­rítaná a vállalkozók. Ez a réteg már most is túladóztatott, jelentősen nőtt például az elmúlt egy év alatt a közteherviselés. Száz százalékkal emelked­tek az üzletbérek, 10-30-szo­rosára drágult a közterület­foglalás, öt-hatszorosára a közüzemi díj. Egy életképes, mindenkit meggyőző gazdasági prog­ramra, költségvetésre van szükség, ahol a kiadási ol­dal drasztikus csökkentése mellett konkrét célokra tudják csak elfogadni a helyi adóztatást, bevezetését pe­dig '92 előtt nem tartják ke­reszt ül vi hetönek. Az érdek­képviseleti szerveket eddig még nem hívták meg a szakmai bizottságokba, s ezt legtöbbjük sérelmezd. Ügy érzik, a három variáció — azon túl, hogy nincs közöt­tük nagy különbség — csak azt mondja meg, hogy mennyi adót ákar be­szedni az önkormányzat, egyébként a tervezet szak­mai oldalról is megkérdője­lezhető. Kovács András talajaink A sárguló búzavetemény láttán a szomszédos parcellán szorgoskodó gazdától csak megkérdeztem, ugyan mitől van ilyen siralmas állapotban a növény. Szerinte megfázott, a kemény fagyok hagytak nyomot rajta, de műtrágyázni is kellett volna már. Különben övé az a vetés, de nem áldoz rá. Ki tudja, visszahozná-e a költségeket, különben is cse­re- és bérelt földek ezek. Mi lesz, ha jelentkezik a tulaj­donosa, ha jelentkezhet, ö bizony már nem pumpál bele pénzt bizonytalanra. Túl sok a ha, s addig, míg törvé­nyek nem rendezik a kérdést, marad az egyre türelmetle­nebb kivárás. Iparosűző Sokat kockáztatnak az önkormányzatok, ha olyan mértékű helyi adókat vetnek ki, amelyek le­hetetlenné teszik a vállalkozókat. Ugyanis könnyen az történhet, amit a világban már régen kitaláltak a profi teniszezők vagy autóversenyzők menedzse­rei, amikor törpeállamokba menekítik nagy jöve­delmű ügyfeleiket az adók elől. Miért ne helyezhetén át — ha csak névleg is — több tiz-, vagy százmilliós vállalkozását Szegedről Csanytelekre egy iparos, ha ott sokkal kevesebb he­lyi adót kérnek tőle. Élelmes polgármesterek akár ingyentelkeket is felajánlhatnak, a ..kivándorlók­nak", s elég, ha csak töredékét vetik ki a nagyvá­rosi adótehernek. Fél tucat vállalkozó segítségével felújítható egy templomtorony, kikövezhető a falu szélső utcája. Ilyen módon a nagyváros iparűzési adójából könnyen lehet iparosúző. K. A. A példa nem egyedi, ma­gántermelők, közös gazda­ságok várják takarékon az új időket. A megyében a talajállapot objektív vizs­gálatát végző Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Hód­mezővásárhelyi Intézete az enyémével hasonló tapasz­talatokkal szolgál. A termő­föld kizsigerelése napjaink valósága. A 426 ezer hektár szántó nagy részét ma is nagyüzemek művelik. Éven­te legalább 60 ezer talaj­vizsgálat biztosítaná a tisz­tánlátást. Ennek negyedére kaptak megbízást 1990-ben. Pedig, ha valaki nem tud­ja milyen elemek hiányoz­nak a termőföldből, óhatat­lanul pazarol, ha műtrágyát szór ki. Hisz léhet, hogy ká­liumból kevesebb is elég lett volna, miközben a fosz­fort túladagolta. Az még rosszabb, ha a tulajdonvi­szonyok rendezetlensége és a szegénység miatt egyálta­lán nem pótolta a talajerőt. A szakember szerint a műtrá­gyázás 20-30 százalékos visszafogása inddkolt lehet, ha az pontos ismereteken alapul. Ezzel szemben a foszforból és káliumból je­lentéktelen mennyiséget juttattak ki a gazdaságok, és a nitrogén műtrágyák for­galma sem több a korábbi időszakban megszokott felé­nél. Az intézet szakemberei, labora tóriumai továbbra is nélkülözhetetlennek tartják szolgáltatásaikat, legyen a megrendelő új, vagy régi tu­lajdonos. A szakma az min­dig szakma marad. A hajta­tásos kertészetekben foglal­kozó kistermelők már a sta­bil partnerek közé tartoz­nak. A szántófölddel, szőlő­vel és gyümölcsössel baj ló­dók kevésbé. Pedig a talaj­javításnak óriási szerepe van, hisz a talajélet a kemi­zálástól tönkrement. Lehet, hogy egy-egy parcellán az elsavasodás csak a gond, ez például meszezóssel kiküszö­bölhető. Elképzelhető, hogy csak a váltógazdálkodás, pillangósok, zöldtrágyát adó növények termesztése ad­hatja meg az egyensúlyt. Szélsőséges talajokon a pi­hentetés sem kizárt. Az ál­lattenyésztés és növényter­mesztés (harmóniája a szer­ves trágyázás kiterjedésének záloga. A talajszerkezet a művelési mód változtatásá­val javítható. A kistermelő számára költséges és időigényes, hogy minden bajával az in­tézethez forduljon. Ezért lenne jó, ha megszületne az az érdekvédelmi keretekben működő szaktanácsadó szol­gálat, melynek csak szak­mai kiegészítését szolgál­ná az itteni bázis. Az ok­szerű tápanyaggazdálkodás zsebre menő kihívás, meg­kerülhetetlen alaptétele a gazdálkodásnak. Akik ezt megértik, s fontosnak tart­ják, Szegeden, a technika házában március 18-án, hét­főn délután 2 órákor ankét keretében újabb informá­ciókat is kaphatnak a témá­ról. T. Sz. I. Utazás '91 Madárlesen, kézenfogva Utazás '91 címmel tegnap nemzetközi idegenforgalmi szakkiállítás és vásár nyílt Budapesten, a BNV területén. Alkalom ez az utaztatásban, szálloda- és vendéglátóipar­ban érdekeltek számára, hogy tevékenységüket széles nyilvánosság és egymás előtt méressék meg. Az Utazás '91-en kiállít a Szeged Tourist is, melynek vezetőjétől. Varga Józseftől aziránt érdeklődtünk, milyen meglepetés­sel szolgál majd az idegenforgalmi hivatal. — Mindenekelőtt idei új­donságunk filozófiájáról szólnék, mely abból indul ki, hogy a turizmusnak. — bár­mennyire is rosszak a ter­mészetvédők tapasztalatai — nem szabad a környezetet károsítania. Mi tehát azt valljuk: természetbarát ide­genforgalmat kell szervez­nünk, a kifejezés közvetlen értelmében is. Azaz: az em­berekben meglevő belső nosztalgiára építve — szó szerint kézen fogva a ter­mészetvédőket, velük közö­sen — újra felfedezni a ter­mészetet! Belföldi program­ajánlatunk élére így került a Szeged—Mártély közti ti­szai hajóút, a megérkezés után gyalogtúrával a holt-ti­szai természetvédelmi rezer­vátumban, madárlessel, für­déssel. A programot minden vasárnapra meg lehet ren­delni, májustól októberig. — Az Utazás '91 kiállítás­ra készült szórólapjaik kö­zött láttam egy német nyel­vűt is. Van tehát csak kül­földieknek szóló ajánlatuk is? — Az „objektív által — objektíven" elnevezésű prog­ramot azoknak kíná-juk, akik gombát csak a szuper­marketekben láttak, mada­rat a múzeumokban, élő vi­zet a filmeken. Mi most kö­zülük a természetfotózás hí­veit invitáljuk — szakava­tott vezető kíséretében jár­hatják az ásotthalmi határt, Ópusztaszer környékét, s persze a szegedi tájat. Vál­tozatlanul kínáljuk a lovas­programokat, kerékpártúrá­kat, s előkészületben van egy „természetgyógyász" ajánlatunk is. A fogadtatás­ról persze még korai lenne beszélni, de két, nyugat-eu­rópai idegenforgalmi rek­lámfórum is segíti most munkánkat. A stuttgarti Ungarnreisen-iroda kataló­gusában több, Szeged kör­nyéki bérelhető tanya, s a makói, vásárhelyi lovasprog­ram is helyet kapott — fo­tókkal, persze. Az Interna­tional Travel News pedig egy kianadai házaspár ma­gyarországi élménybeszámo­lóját közli, ök Szegeden is jártak, s a pusztaszeri Szán­tó-tanyán üdültek. írásukat azzal fejezik be: mielőbbi visszatérésüknek csak az az akadálya, hogy még a világ oly sok táját nem ismerik. — Viszont: másoknak kedvet csináltak Magyaror­szághoz. P.K. Felmérés a privatizációról S igen 13% határozatlan D nem 24% 63% Egyetértenek-e a privatizáció szükségességével? Magyarország lakossága ellentétes érzelmekkel vi­seltetik a privatizáció iránt — ezt tükrözi a GFK­Hungaria piackutató intézet közvélemenykutató felmé­rése. A megkérdezett kétezer magyar állampolgár kö­zül minden harmadik még nem hallott a privatizáció­ról, akiknek pedig kialakult véleményük van, azok kö­zül a legtöbben — 66 százalékuk — a privatizáció leg­nagyobb hátrányaként a munkahelyek bizonytalanná válását említik. További kérdésekre válaszolva, 62 szá­zalék úgy ítéli, hogy csökken a létbiztonság, 60 száza­lék a külföldi tőke befolyásának növekedését érzékeld, 56 százalék az árak emelkedését is a privatizációnak tulajdonítja, s ezt 42 százalék a társadalmi juttatások csökkenésével is társítja. A gazdasági fellendülést a lakosság 19, a vállalkozások térhódítását 17. az áru- és szolgáltatási kínálat javulását 8 százalek várja a pri­vatizációtól. * Ezen adatokkal érdekes ellentétbsn áll a piacku­tató intézet felmérésének másik két pontja; az erre adott válaszokat ábráinkon szemléltetjük. ES túlságosan lassú 16% CD meglslelö útemű 0 túlságosán gyors 28% 56% Elégedettek-e a privatizáció ütemével?

Next

/
Thumbnails
Contents