Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

1991. március 13., szerda A helyzet 3 Szennyvíz és olaj Környezetvédelmi gondjaink - dán szemmel Szegeden napi 70 ezer köbméter tisztítatlan szenny­víz ömlik a Tiszába. Nem jól van ez így, de egy kor­szerű tisztítómű, számítások szerint, 3 milliárd forintba kerülne. A Szegedi Vízmű­vek és Fürdők számára vá­ratlanul felcsillant a re­mény, talán van megoldás. Ha minden sikerül, a város 60 százaléknyi csatornázat­lan területén is kiépülhet ez az alapvető közmű. A dán Krüger cég szóbeli ajánlata akkor válhat komollyá, ha megszületik a koncessziós törvény. Ugyanis az efféle beruházás nagyon lassan té­rül meg. Az olaj- és földgázterme­lés hasznot hoz a népgazda­ságnak. de a környezetvé­delem gondjai itt jelentkez­nek. A folyók alatti veze­tékek avulóban, meghibá­sodásuk komoly veszélyt je­lent az élővilágra. Az eset­leges szennyezést a kelet­kezés helyén célszerű fel­fogni. Erre egy merülőfalas rendszer tűnik alkalmas­nak. Csak a pénz hibádzik. A kutaknál égő fáklyák, a gázüzemű motorok levegő­szennyezését megszüntető műszaki megoldás 130 mil­lió forintba kerülne. A szénnyezett talaj, az olajos föld gyűjtése, ártalmatlanítá­sa évi tízmilliós költség. Ha egy szabadalmat felhaszná­lók maguk oldják meg gond­jukat, akkor egyszerre kel­lene a zsebből nagyobb ösz­szeget előhalászni. Két konkrét ügyet emel­tem ki abból, amit tegnap, kedden az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügye­lőségen hallottam. Akinek mindezt, s hasonlókat fel­tálalták, az Nils Ole Han­sen, a dón környezetvédel­mi hivatal elnöke volt, aki egy delegáció élén hazánk­ban tartózkodik. Kormányuk kelet-európai környezetvé­delmi segélyprogramjához végzik feltárómunkájukat. Az országos és regionális té­mákból ez a szakembercso­port fogja kiválasztani azt, amire a dán kormány ál­dozni fog. Remélhetően sze­gedi utuknak mihamarabb érzékelhetjük a gyakorlati hasznát is. T. Sz. I. Naiv Lás/ló felvétele A dán küldöttség tagjai a tárgyalóasztalnál Az Egzisztencia-hitelről A Magyar Bankszövetség­hez beérkezett visszajelzések alapján tizenkét bank fog­lalkozik E-hitelek folyósítá­sával. A következő tizenkét bankhoz fordulhatnak már most az E-hitelt igénybe venni szándékozók: Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., Iparbank Rt., Postabank Rt., Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., Dunabank Rt.. Altalános Értékforgalmi Bank Rt., Magyar Hitel Bank Rt., Innofinance Rt., Buda­pest Bank Rt.. Mezőbank Rt Reálbank Rt., Agrobank Rt. Egy lehetséges utcaképi részlet a pavilonsorról A Víztorony tér beépítése Ébresztő az alvótelepen „Alvótelep" — így neveztük egy cikkünkben a városi körülfogó panelkoszorút: ide csak aludni járnak az embe­rek. Most elkészült egy terv, amely úgy szeretné életre kelteni a tarjáni Víztorony teret, mint a királyfi Csipke­rózsikát (bár megjegyezzük: szépségüket azért nem lehel összehasonlítani). Nagy Imre várostervező építész, a városi önkor­mányzat főmunkatársa még a Csomiterv településterve­zési műtermének színeiben készítette el tervpályázatát, amellyel az 1989. évi ver­seny egyik győztese lett. A Víztorony tér beépítési és szabályozási tervét — to­vábbfejlesztés után — ta­valy novemberben doku­mentálta. A tér olyan adottságokkal rendelkezik, amelyek meg­határozók a beépítés szem­pontjából. Az ide települt autóbusz-végállomás még hangsúlyosabbá teszi a tér központi funkcióját, a vízto­rony hatalmas felkiáltójel­ként emelkedik. A térfalakat ötszintes házak alkotják, ki­sebb részük téglablokkos, többségük már „modern" nagypaneles technológiával épült. Különösen csúnya a tér közepén álló Délép-ba­rakk, de a hasonló módon épített ABC sem válik a kör­nyék díszére. Nagy Imre tervei szerint az irodaépület lebontásával fölszabaduló területen ke­reskedelmi-vendéglátási­szolgáltatói negyed épülhet­ne, amely városiasabbá ten­né a lakótelepet. A tervezés kiindulási pontjai között volt, hogy a buszvégállomás a helyén marad, mégpedig jelenlegi nagyságában: sem szűkítése, sem bővítése nem szerepel a tervben. Ugyan­csak alapelv, hogy a már kialakult gyalogos útvona­lakhoz alkalmazkodjon a be­építés. Nemcsak a Délép-barak­kot kellene eltüntetni (bon­tását már meg is kezdték), az ABC sem maradna meg. Űj helye a Szamos utca túl­oldalán lenne, részeként a kereskedelmi épületegyüttes­nek. Az egyszintes, magastetös (és tetőtér-beépítéses) épületsor a kis- és középvállalkozói réteg érdeklődésére tarthat számot. Ami egyedülálló lesz. ha sikerül: mindez a vállalko­zók pénzén épülne, akik ter­mészetesen tulajdonossá is válnának. Ha valaki fantá­ziát lát a tervben (esetleg szövetkezve más vállalko­zókkal). megépítheti a maga üzletrészét. A központ ugyanis nem egyszerre, ha­nem szakaszonként ütemez­ve készül majd el. Két tervváltozat ké­szült: különbség az ABC­áruház elrendezésében van. és abban, hogy a „B"-válto­zat szerint még egy több­funkciójú csarnok is épülne. A tervező és az önkor­mányzat arra is kíváncsi, mit szólnak a beépítési el­képzelésekhez a környéken élők. Ezért március 13-án délután 6 órára lakossági fórumra várják az érdeklő­dőket a Záporkerti Altalá­nos Iskolába. Nyilas Péter Kísérletképpen: repülőtéri diszkont Diszkont. Már fel sem kapjuk a fejünket erre a szóra, pedig nem is olyan régen még ismeretlennek számított. Annyi bolt cégtábláján, új vállalkozás nevében szerepel ev a kifejezés, hogy lassan elfelejtjük eredeti jelentését: köz­vetlenül raktárról árusítani — körülbelül ezt takarja a szó. s ha egy lánc utótagot Ls hozzáteszünk, megkapjuk egy, a közelmúltban alakult szegedi kft. nevét. A mezőgazdasági terme­lők megyei érdekvédelmi szövetsége és az Alvius ame­rikai—magyar kereskedelmi kft. ötmillió forint alaptőké­vel Diszköntlánc Kft.-t ala­pított, s mint mondják, az országban ilyen együttmű­ködésre- még nincs példa. Mezőgazdasági szakemberek és kereskedők szövetkez­tek tehát, s hogy milyen eredménnyel, az majd csak később dől el. Nem nagyon szeretik a szövetkezetek a kereskedő­ket — mondta a tegnapi saj­tótájékoztatón Kis Jakab Árpád kereskedelmi igaz­gató —. csak azt látják, mennyiért árulják a boltok a termelőktől olcsón felvá­sárolt zöldséget, gyümölcsöt. Ez is oka lehet annak, hogy együttműködésüket felajánló körlevelükre alig kaptak ér­demi választ a környékbeli gazdaságoktól. Nagy a bi­zalmatlanság, s a különbö­ző kft.-k is gombamódra szaporodnak manapság Bizonyítaniuk kell, s erre jó alkalom lesz első disz­kontáruházuk. amelyet kö­rülbelül egy hónap múlva nyitnak a repülőtér mellett, a 63-as busz fordulójában, az egykori gvapjúforgalmi raktárbrn. Semmi cifraság, csak raklapok és konténe­rek. Arrafelé többen is moz­golódnak, akár kisebb ke­reskedelmi központ is kiala­kulhat a repülőtér mellett. Elsősorban az autós be­vásárlásokra építenek a tá­volság miatt azonban min­denképpen kell hogy olcsók legyenek. A kísérleti áruház sikere határozza meg a diszkontlánc kiépítésének ütemét, később Nagylak, ih­letve Röszke irányába sze­retnének mozdulni. Konku­rens bőven akad, a Füszért például a napokban nyitot­ta meg raktáráruházát a Fo­nógyári úton. Nagy tervek, nagy pénzek nélkül ritkán sikerülnek, az alaptőke mellé hétmillió fo­rint rullírozóhitelt is szerez­tek. Nem bizományosi ala­pon értékesitik majd me­zőgazdasági termékeiket, a fix fizetési határidő azon­ban ennek ellenére sem je­lenti azt, hogy a termelők kimaradhatnak termékeik fi­nanszírozásából. Kovács András Pillanatkép Olyan, mint a kézi fáklya, osak tízemeletes. Süvít, mint a füttyszó, csak fülsértő. Vibrál körülötte a leve­gő, mint kánikulában az aszfalt fölött, de több száz mé­teres körzetben. Atforrósítja a távol álló arcát is, mint a márciusi napsütés, persze, nem simogatóan. S akkor feldübörögnek a turbinák, még viaskodik egy picit, makacskodik a lángoszlop, aztán megadja magát. Porfelhő gomolyog, belekap a szél, már viszi is tova. A betonplacc kitisztul, az ezüstruhások átöltöznek, az adó-vevőket kikapcsolják. A fű még ég egy picit tovább Pálfy Katalin Öltöztetik a tűzgyújtót kioltja a lángot. Gáz távve­zérléssel csökkentve, aztán elzárva. Az első siker. A második kísérlet még látványosabb: az óriás fák­lya felé indul a két, MIG 15-ös turbinával felszerelt, gázsugárt okádó jármű. Tömlőkből port fúvatnak elébük — íme hát a két módszer kombinációja. A ha­tás döbbenetes és múlandó: az egész művelet négyperces sincs, s a lángoszlop a fehér gáz-por tornádóban kialszik. (Buda Ernő szerint élesben most következne a neheze, a visszagyulladás megakadá­lyozása, a kút lezárása De most nem ez a gyakorlat célja.) A szakértők csoportfoglal­kozáson értékelik a látotta­kat. Egyikük megjegyzi, most nyugodtabban ülne már le bármilyen tárgyaló­asztalhoz. Egy másik véle­mény szerint ez az általa ismertek közül a leghumá­nusabb oltási módszer. Mert — hogy a végére hagyjuk a poént — az oltóanyag nem az eddig használt nátrium­hidrokarbonát, hanem ku­tyaközönséges székesfehér­vár-csurgói fehér homok, fél milliméteres szemcse­nagyságú. Ugye, eszébe ötlik az ol­vasónak: sivatagbéli tűzol­tásnál vízből kevés van. ho­mokból meg Tűzoltás a sivatagban? Homoki gyakorlat, turbinákkal Szőcs Istvánt angolul be­szélő urak veszik körül. Il­letlenség tovább faggatózni, hát megelégszünk, mi, ci­vilek a válaszával: egy sváj­ci cég megbízásából nézik végig a kísérletet. Sejthető, s a feltaláló meg is erősíti: a berendezés oly egyszerű, a felhasznált oltóanyag oly ol­csó, hogy tőkeerős partner nem az oltáshoz magához, hanem az előzetes vizsgála­tokhoz, a kinti folyamatos munkához, a szállításokhoz, a munkafeltételek megte­remtéséhez kellene. S ha ezen még keresne is a magyar partner — felsze­reltségét javíthatná Ez idő szerint egy ausztrál ajánlat látszik kecsegtetőnek: tíz­millió dolláros tőkeháttérrel gondoskodna az eljárás ki­próbálásáról a kuvaiti tere­pen. A kísérleteket Vecsernyés Imre algyői tűzoltóparancs­nok vezényli. Kinyitják a kutat, kézi fáklyával be­gyújtják, „gázt adnak", s a 20 centis láng pillanatok alatt 30—35 méteresre nő. S akkor egy addig jóformán észrevétlen szerkezetből ki­lövellő fehéres anyag két szempillantás közti idő alatt ját a nagy világcégek, ne­künk tehát csak valamelyi­kük alvállalkozójaként vol­na lehetőségünk a nemzet­közi akcióból részesülni. elegy nem ég már, nagy — akár 10—20-szoros — telje­sítményük miatt pillanatok alatt olajtenger hull alá az égből. A hangulat mégis felfoko­zott az üllési homokon: ha a kísérlet sikeres, valami­féle tűzoltói-feltalálói-külke­reskedelmi-olajipari szövet­kezésnek esélye lehet. Hi­szen azt tudja, amire egy sivatagi országban a legna­gyobb szükség van: oltóvíz nélkül, igen gyorsan „elfúj­ni" a tüzet, hogy a terme­lésbe állítás műveletei mi­nél előbb megkezdődhesse­nek. Buda Ernő, a zsanai kitö­réskor ismertté vált szakem­ber arra figyelmeztet: nem a gáz- vagy olajkúttüzek ol­tása az igazán komoly fel­adat. hanem a kutak felké­Sotnogyi Károlyné felvételei A siker pillapata Egy labdát adogató trniszoktatóval kezdődött. Szőcs István (IFEX Tűzvédelmi Kft.. Budapest) kisfia kedvéért találta ki, hogy lehetne az edzőt mentesíteni. A teni.szJab­dábol lett később a szárazjégből készült „bomba" — la­kástüzek oltására —, aztán — már hivatásos tűzoltói ösz­tönzésre — annak vizsgálata, porlasztott vizet (mely már igen kis mennyiségben is oltó hatású), netán más anyagot mekkora, milyen berendezéssel kell az égéstérbe juttatni ahhoz, hogy a lángot eltüntesse. Eltelt két és fél év, s az ötletből úgynevezett impul­zusoltó lett, immár a világ 37 országában szabadalmilag bejelentve. A berendezést és annak — az algyői, 168-as olajkúttűz óta ismert — turbinával kombinált használatát tegnap próbálta ki üllés határában az N'KFV algyői tűz­oltósága. népes szakmai érdeklődőtábor előtt. Nem lehet nem feltételezni: egy esetleges kuvaiti oltá­si akció előkészületeként... Az országos tűzoltópa­rancsnok a kétrészes kísér­let előtt — érthetően — szűkszavú. Dr. Jókai Oszkár alezredes ugyanis tudja, hogy a puhatolódzások, „megkeresések", esélylatol­gatások nem egyenlőek egy üzlet ígéretével. Azt is el­mondja: már a kuvaiti ku­tak felgyújtása előtt meg­vették az oltás koncesszió­szítése az Ismételt termelés­re. Szól a nehézségekről is: a kuvaiti kutak olajjal ke­vert gázt ontanak, s ha az

Next

/
Thumbnails
Contents