Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

6 Sport 1991. február 11., hétfő Jövő nyáron Vitorlázórepülő-EB Szegeden Mozgalmas évet zárt a Délvidéki Aero Club, amely vasárnap délelőtt tartott tájékoztató jellegű klubgyűlébt a városi önkormányzat klubtermében. Év közben sok problémát okozott az MHSZ megszű­nése. amelyből még a fölbomlás előtt kivált, azaz újjáala­kult a Magyar Repülő Szövetség. Az év végére az üzemel­tetői gondok is megoldódtak, ezeket a klubok vállalták át. Mindezen bonyodalmak és bizonytalanságok közepette a szegedi vitorlázórepülők dicséretesen produkáltak. Az idényt új hazai csúcsok beállításával kezdték. 1990. május. 28-án Mihók József új, együléses távolsági rekordot állí­tott fel: Szeged, Mátészalka, Kiskundorozsma. Kornádi. Sze­ged útvonalon 776 kilométert repültek. Rá 4 napra, június else­jén Katona Dezső és dr. Nagy Sándor 533 kilométeres, tört vonalú céltávot repült IS 28 B 2 típusú, kétüléses repülő­géppel. Ez a hazánkban ilyen kategóriájú vitorlázógépek­kel megtett legnagyobb távolság; körülbelül 100 kilométer­rel múlja felül az eddigi legjobb teljesítményt. A klubgyülésen megvitatták az 1991. évi klubtagsági díj mértékét ós az évi repülőrendezvényeket. Több edző­tábor is lesz Szegeden. S a nyáron a nemzetközi vitorlázó, repülő-bajnokságot külföldi meghívott versenyzőkkel „elö­EB-ként" rendezik meg. 1992-ben Szegeden férfi vitprlázó­repüló-EB lesz. Ehhez jó ajánlólevél az 1990-es VIII. al­földi vitorlázórepülő-bajnokság. hiszen a ragyogó időjárás ós a jó körülmények hatására 27 750 kilométer feletti táv­repülés született. Ezek az adatok is mutatják, hogy Közép-Európa egyik legkedvezőbb adottságú repülőteréről van szó. Ahhoz, hogy a világ előtt jól szerepeljünk., megfelelő körülmények kö-^ zótt kell fogadnunk az ideérkezőket. Ehhez viszont szükség van nemcsak a város és a megye, hanem az egész ország segítségére —' hallottuk Rácz Tamás klubtitkártól a tájé­koztatón. Takács Viktor Március 9-én Sportbál a Forrásban A nagy szellemek (és a nagy gondolatok) előbb­utóbb biztosan találkoznak. Ez történt az elmúlt hét péntekén is, amkior a vá­ros sportéletének néhány ismert alakja. Csókást Már­ta (a Szegedi DRE röplab­dázója), Sáfrány Mihályné (a Szegedi Építők tekéző­je), Kékes-Szabó Andrea (a Szegedi TC labdarúgója), Medve György (a Szegedi Építők röplabdázója), vala­mint a városi sportosztály két képviselője. Teimel Zoltán és Rigó Lehel ösz­szedugták fejüket, és kisü­töttek valami roppant ere­detit. Tervük lényege: ha már ennyi sportember él Szegeden (akik mellesleg csak felületesen ismerik egymást), bölcs dolog lenne egy kellemes helyen össze­hozni őket egymással — egymásért. Vagyis rendez­ni kellene egy igazi sport­bált! Teimel Zoltánék ötlete a Tisza Volán SC vezetőinek elképzeléseivel is találko­zott, így szinte biztosra ve­hető, hogy március 9-én a Forrás Gyógyüdülőben a legkülönbözőbb sportágak művelői mulathatnak majd együtt. A bállal kapcsolatos kér­déseikkel (belépők igény­lése, betétprogramok.) a szegedi egyesületek, szak­osztályok vezetői a városi sportosztályok Teimel Zol­tánt kereshetik meg sze­mélyesen. vagy a 10-955­ös telefonon. Sorin Cigan Irreális talajon Nemcsak a gólok késtek... Azt hiszem, az ebtulajdo­nosok a szombat délelőttihez hasonló időre szokták mon­dahi: „ilyenkor még a ku­tyámat sem engedném ki az utcára ..." Furcsa, de a Sze­ged SC labdarúgói és a szurkolók (j<? kétszázan) a lábujjgémbentö hideg és az arcokba köpködő eső ellené­re is magától értetődő ter­mészetességgel cserkészték be a Felső Tisza parti sta­diont. Ezen a napon is tö­retlenül bíztak abban, hogy egy jó mérkőzés — aktív és passzív — résztvevői lehet­nek. Pedig a gépi és kézi ..technikával" is tisztított sa­lakos (vagy ezúttal inkább havas és latyakos) edzőpá­lya nem tűnt túl bizalom­gerjesztőnek ... Fél 11-kor (a találkozó hi­vatalos kezdési időpontjá­ban) még csak annyi hír volt a román B liga erdélyi csoportjának nyolcadik he­lyén tanyázó Strungul Arad játékosairól, hogy percekkel korábban Nagylaknál átlép­ték a határt. Aztán jó órá­val később már az öltöző küszöbén is sikeresen átver­gődtek. Végül — nem sok­kal 12 óra előtt — azt is megéltük, hogy a bírói hár­mas (Szekeres, Bánóczki, Si­mon) vezetésével a két gár­da bekocogott a kezdőkörbe. A Szeged SC Leboniczky — Hurguly, Bogdán, Miha­lache, Szécsényi — Puskás I., Sallai, Török — Kun, Ta­kács Z., Bárány összeállítás­ban kezdte a játékot, vagyis három „állandónak" mond­ható focistája (Takács J., Arki, Apró) nélkül. — Sajnos ketten sérültek — mondta Szalai István, a csapat edzője —, Arki Gabit pedig családi okok miatt el­engedtem a mai mérkőzés­ről. Ez utóbbi döntését — leg­alábbis az első félidő nem kifejezetten magas színvo­nalú játéka láttán — alig­hanem bánta is egy kicsit a hazaiak szakvezetője. A (né­ha túlzottan is) harciasan „Á Szeged jó kis csapat!" A középcsatárnak Belgium lesz a végállomás? Minden híresztelés elle­nére ez a 26 éves, szőke üstökű, 181 centiméter ma­gas, 76 kilós fiatalember (még) nem a Szeged SC labdarúgója! Ezt a szom­bat délelőtti előkészületi mérkőzésen Zádori Gyula — aki Farkas Zoltán le­mondása után a közösség akaratából a szakosztály első számú vezetője lett — is megerősítette. Persze azonnal hozzátette, hogy a hét második felében már létrejöhet a megállapodás az FC Bihor és a szegedi csapat képviselői között, és ez esetben Sorin Cigan 1991. december 31-éig a Tisza-parti együttesben folytathatja pályafutá­sát... Az elmúlt, hetekben „ör­döngösen cselező" fantom­ként hol eltűnt Szegedről, hói váratlanul előkerült a nagyváradiak egyszeres ro­mán válogatott — mellesleg magyarul kitűnően beszélő — középcsatára. — Még van mit „tisztába tennem" Romániában — mondta mosolyogva szom­baton, amikor a (leendő) tár­sak melegíteni indultak a Strungul Arad elleni edző­meccs előtt. — A feleségem és négyéves kisfiam Nagy­váradon élnek, és őket is igyekszem a. lehető leg­gyakrabban meglátogatni. ^ Milyen román csapa­tokban futballozott ed­dig? — Az FC Biharnál kezd­tem, és 18 évesen már A li­gás focistának vallhattam magam. Ezt követően a FCM Brassó, majd a Victo­ria Bukarest játékosa let­tem, és a fővárosi csapattal az 1989—90-es bajnokság­ban a harmadik helyen kö­töttünk ki. Sajnos az UEEA Kupában már az első kör­ben „kivégzett" bennünket a Valencia. + Mindig centert szőtt? ját­— Nem, korábban a kö­zéppályán kaptam — főként irányító — feladatot. Aztán „edzői kényszer" hatására léptem egy sorral előrébb, és ma rnár ott érzem iga­zán „otthon" magam. Egyébként 123 első osztályú találkozón húsz gólt szerez­tem. + Egyszer — Jenei Im­re kapitánysága idején — a román válogatottban is szóhoz jutott. — 1989 májusában Sze­benben Szabó találatával 1-0-ra legyőztük az olaszo­kat. Fantasztikus élmény volt! A külföldi túrákon — klubcsapatok ellen — még többször is lehetőséget kap­tam a nagyválogatottban, de sérülésem meggátolt abban, hogy további „hivatalos" mérkőzéseken is pályára lépjek. Arra azért büszke vagyok, hogy az olimpiai válogatottban stabil pont­nak számítottam. + Tavaly nyáron egy közlekedési baleset szen­vedő alanya volt. Teljesen felgyógyult már? — Júliusban tényleg bo­rultam egyet motorral, és hetekig csak pépes ételeken éltem, ugyanis az állkap­csom három helyen is el­tört. Bár 10 kilót leadtam, a bajnoki rajton már a kez­dőcsapat tagja lehettem. Az FC Bihor jelenleg az utol­só előtti helyen áll, de má­jusig biztosan elkerül majd a kiesőzónából. + Mi a véleménye a szegedi gárdáról? A Szeged jó kis csa­pat, nagyon szívesen játsza­nék Bogdánék kőzött. Re­mélem, hogy eredményesek lesznek a tárgyalások, és tavasszal már kék-feketé­ben rugdoshatom a gólokat. • Szeged álmai neto­vábbja? — Egy darabig igen, de később szeretném magam kipróbálni egy nyugati pro­fi csapatban is. Belgiumról például már sok szépet hal­lottam . .. (réthi) Kézilabda NB I. A dunaújvárosiakon Keczkóné sem segített Szombaton a Secotex női kézilabdacsapata Dunaúj­városban. a Tisza-partról nemrég eltávozott Keczkó­né új együttese ellen lép>ett pályára, és háromgólos győ­zelmet aratott. Bár az első gólt a Secotex lőtte, gyorsan fordított a Dunaferr, mert játékosai a vendégek tech­nikai hibáit és Ki.spál kiáállí­tását jól használták ki. 5-1­et mutatott az eredményjel­ző a 9 pereben. amikor na­gyot fordult a mérkőzés. A szegedi csapatnak feljavult a védekezése, és bravúros kapusmutatványok után a 15. percben már 5-7 volt az állás! Egyszer még kiegyen­lített a Dunaferr (7-7), de ettől kezd ve a több jó tel­jesítményt felvonultató — dobogós remenyek megtar­tásáért küzdő — vendégek 2-3 góllal végig vezetve ke­zükben tartották a mérkő­zést. Különösen a válogatott Szabó Melinda volt elemé­ben. A második félidőben sem változott a játék kép>e. mert a hazaiak csak felzárkózni tudtak, hisz a Secotexből mindig volt valaki (Barna, Gát, Szabó — a kapuban Borosné) aki lehűtötte egyenlítési reményeiket. Ez a bravúros idegenbeli győ­zelem egyben azt is jelenti, hogy a vb miatti 8 hetes szünet után a szegediek a 2. helyről indulhatnak harcba a dobogóra jutásért A mérkőzés jegyzőköny­ve: Dunaferr— Secotex Szegedi Textilművek 22-25 (10-12) Dunaújváros, 600 néző. V.: dr. Soós, Soltész. Secotex: BOROSNÉ — Utasi 2. SZABÓ (12/3), GÁT 4, Kispál 1, BARNA 4. Ko­csis 2. Cs.: Bödór (kapus), Virincsik, Németh, Asztalos, Huba. Kiállítások: 10, illetve 2 perc Hétméteresek: 8/7, il­letve 5/3. küzdő aradiak ellen ugyanis valahogy nem igazán tudta elkapni azt a bizonyos fona­lat a szegedi együttes. Bosz­szantó labdakezelési (amiért a csúszás talaj is felelős volt.) és helyezkedési (ami inkább a figyelmetlenség­ből fakadt) hibák követtek egymást, ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni, hogy Bogdán „tanár úr", a rendkívül agilis Szécsényi és a pálya minden négyzetcen­timéterét bejáró Sallai na­gyon hasznosan futballozott. A szünet előtt aztán Lebo­niczky is bemutatott egy „idegnyugtató" védést, majd Bárány kapuba tartó emelé­sét a román hátvédek szinte a gólvonalról „kaparták vissza" a mezőnybe . .. A második játékrész (ta­lán a jótékony napsugarak hatására) valamivel élveze­tesebb küzdelmet hozott, mint az első. A csereként pályára lépő Kemenes és Puskás T. is vitt némi szint a játékba, és a Leboniczkyt felváltó Tóth Zoltán is ma­gabiztosnak tűnt. Jó 10 perccel a befejezés előtt Ta­kács Z. a kapufát találta te­libe, majd a 88. percben összecsuklott az aradi 16­oson belül. Mindenki meg­nyugtatására: nem szívelég­telenség vagy végelgyengülés következtében. hanem a Strungul-játékosok kemény belepője nyomán. A román edző U-esnek látta az ese­tet. Szekeres játékvezető nem. És ez meg akkor is bosszantja az elfogult és el­fogulatlan meccsre járót, ha „csupán" egy előkészületi mérkőzésen történt. . . — A végén meg görcsölt a vádlim — „panaszkodott" az öltöző felé bandukoló Sallai Tibor —, hihetetlenül sokat kivett belőlünk ez a talaj. A Strungul Arad elleni 0-0-val egyébként még nem ért véget az edzőmeccsszé­ria, ugyanis Kunék ezen a héten három összecsapást is játszanak jugoszláv csapatok ellen, a határ túloldalán. R. J A. Reakció — Idő H at nappal ezelőtt ugyanezen a he. Íven — új értékelő-elemző soroza­tunk első fejezetében — finoman fogalmazva is „megdorgáltam" a teremtés koronájának első számú segítőjét és ellen­ségét, a nőt. Pontosabban, egy nőt Silviát, vagy ahogyan kedvenc divatházában szó­lítják. Frau Mattháust. Aki férjét (Mön­chengladbach. majd München, legújabban Milano „császárát", napjaink egyik leg­nagyobb labdaművészét) egyszerűen ügyet­lennek minősítette. Na. nem a stadionban nyújtott produkciója alapján, hanem ott­honi „műszaki érzéke" — vagy inkább ér­zéketlensége — miatt.. . Persze, a hölgyek sem egyformák. Van­nak közöttük olyanok is. akik figyelmes­ségükkel. köszönetnyilvánításukkal már­már zavarba hozzák az újságírókat, a név­telen levelekkel is „napi kapcsolatban" álló szerkesztőséglakókat. Dr. Suki Béláná. a Szegedi Egészségvédő Egyesület elnöke történetesen ebbe a „hálás" kategóriába tartozik. Január 13-án — mint arra valószínűleg olvasóink közül is sokan emlékeznek — az egészségvédők jótékonysági labdarúgó­tornát rendeztek az újszegedi Sportcsar­nokban. Az országgyűlési és önkormány­zati képviselők (Orbán Viktorral. Kirá'y Zoltánnal, Lippai Pállal soraikban! két­két csaoatot neveztek a jeles eseményre, míg a külügyminisztériumiak és a Délma­gyarország tollforgatói egy-egy gárdával vették fel a küzdelmet — a győzelemért és sokak egészségéért. Annak idején lapunk elég nagy terjedelemben foglalkozott a remek hangulatú, közel négy órán át tartó teremtornával a résztvevőkkel, csak va­lahogy az ötletgazdák (és -megvalósítók) méltatását felejtettük el. Mentségünkre talán annyit hozhatunk fel. hogy a „fé. nyes diadal" (a dontőben .0-0 után hét­méteresekkel győztük le a Külügyminisz­tériumot) egy kicsit mindnyájunkat az amnézia boldog és esetenként felmentést adó állapotába segített... Néhány napja kaptuk meg dr. Suki Bé-,' lánétól azt a levelet melvben a rendez­vény mérlegéről is ír. Ami a legörömte­libb: jegyekből és egyéb forrásokból 35 ezer 440 forint „jött össze", amit általános iskolások gerinejavító és -erősitö tanfo­lyamaira fordítanak majd. Vagyis a lehe­tő leghasznosabb célra. Mi pedig — ha az átlagnál valamivel hosszabb reakcióidővel is. de — szeret­nénk köszönetet mondani a Szegedi Egész­ségvédő Egyesületnek a nemes kezdemé­nyezésért és a precíz tájékoztatásért. Hisz­szük. hogy az idén lesz még alkalmunk bizonyítani januári sikerünk jogosságát — valami hasonlóan színvonalas sportdél­utánon. Ahol talán már „heteseket" sem kell lőnünk a döntőben Réthi J. Attila

Next

/
Thumbnails
Contents