Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

4 Kapcsolatok 1991. február 8., péntek w ObUflSÓSZObGííbflT S Ff, 153. Telefon: 1 í-825. j Kérjük, segítsen ! Gulyás Péter 24 éves egyetemista fiatalember szervezetében súlyos vérképzöszervi betegség alakult ki, amely jelenlegi stádiumában csupán külföldön elvégezhető csontvelő-átültetéssel gyógyítható. Ennek költségeit, amely közel 6 millió forint, a betegnek kell előteremteni. Ennek elősegítésére hozták létre a „Gulyás Péter Csontvelőmütétjét Elősegítő Alapítványt", melynek csekkszámlájára kérnénk szíves támogatását: OTP, V. kerület. MNB 218-98 055. Számlaszám: 41 505-9. Kérjük, pénzbeli adományával segítsen egy fiatal életet megmenteni. Köszönjük! Panaszok és Volán-válaszok zott figyelemmel kisérjük, és amikor indokolt, a szükséges intézkedést meg is tesszük. Balástyára utazó olvasónk panaszára: A szolgálatot ellátó autóbuszvezető fer lelősségét egyértelműen nem tudtuk megállapítani. Munkavállalónk jegyzőkönyvi meghallgatásakor állitotta, hogy a konfliktust az utas idézte elő azzal, hogy az utazás megkezdésekor Volán-szabadjegyét nem mutatta be. Állítása szerint nem ö, hanem a panaszos használt meg nem engedhető hangnemet. Autóbuszvezetőnk szolgálatellátását fokozottan ellenőrizni fogjuk, ismétlődő reklamáció előfordulása során súlyosbitó tényezőként vesszük figyelembe a jelenlegi reklamációt is. Mező István üzletágigazgató Heintz Ferenc forg. ker. vez. A tömegközlekedés díja ismerve újfent, mindez szomorú dolog, vitatkoznék egy kicsit a levélíróval, azzal a céllal; ne bántsuk olyankor is különben szeretett városunkat, amikor nem szolgál rá. Igaz ugyan, hogy a fővárosban 50 százalékkal óhajtották csak emelni az árakat — de nem is egyezett bele a pénzügyminisztérium, a jegyek ára a vidéki nagyvárosokban ugyanúgy 14 forint, mint Szegeden, a bérletek pedig nálunk olcsóbbak, tehát nem emelkedtek annyival, mint például Debrecenben, vagy Pécsett. Végezetül még egy megjegyzés levélírónknak, tudván, hogy e kijelentés nem lesz túl népszerű. Vehet, hogy nem lát túl sok különbséget a régi tanács és az új önkormányzat között, s ebben lehet is valamelyes igaza. De: akkor közölt táblázatunkból is kiolvasható, száz forint egy összvonalas, SZKV—Volán nyugdíjasbérlet. Mit lehet manapság — sajnos — száz forintért t>e«ni? Ez volna a kisnyugdíjasok „megfojtása"? Tisztelettel; Balogh Ta A Víztorony téri végállomásról indult el december 11-én este 7 óra tájban egy 11-es busz. Furcsa volt, a három- ajtóból legfeljebb kettőt, de inkább csak egyet nyitogatott, de hát szedje a lábát az az utas, ha már a pilóta úrnak dolgozni kell. A Szilléri sugárúton levő megállóban ás csak a legelső ajtót nyitotta ki, így az utasok szépen előre botorkálhattak, s a hátsó és középső ajtóknál felszállni igyekvők is gyűrhették magukat előre. A hátsó peronról leszállt 3-4 tinedzser fiú, tiszta, rendes, jókedvű srácok, a korosztályukra jellemző „kajlasággal". Ekkor kipattant a fülkéből a busz bősz vezére. Leugrott utánuk, és az egyik fiút szabályszerűen visszaráncigálta a buszra, és minősíthetetlen stílusban hátra lökdöste a peronra, mondván: „előbb fel takarítjátok!" Döbbenten néztünk hátna. Tudniilik semmiféle szemét nem maradt a fiúk után. Erre mogorva vállrándítás kíséretében kegyeskedett „szabadon bocsátaná" az elképedt fiút, és bevágta maga mögött a vezetőfülke ajtaját, és folytathattuk utazásunkat. Roppant kíváncsi lennék, honnan veszi a bátorságot a buszvezető, hogy egy utas személyes szabadságát, korlátozza, mégha percekre is, ráadásul tökéletesen indokolatlanul!? Várható eszerint, hogy jövőre leszállás előtt felsöpörtetik. felmosatják az utasakkal a buszt ! De szép lesz... A dráguló üzemanyagot pedig az utasok izomerejével fogják netán „kiváltani"?! Nem kedvelem a parttalan kritikát, ezért a szegedi helyijáratú Volán-járatokkal kapcsolatban a sok bosszúságot, felháborodást kiváltó tünetek orvoslására bátorkodom javaslatokat is tenni: 1. A helyi járatú buszokát vegye át az SZrKV. Arra talán az önkormányzaton keresztül — nagyobb hatáasal lesz a szegedi polgárok jámbor óhaja. 2. A BY —25—60 pilótájához hasonló mentalitású, a közszolgálatra, de még a kulturált tömegközlekedésre is alkalmatlan személyeket ne korlátozzák holmi munkaviszonnyal. Részesüljenek sürgősen (munka-) könyvjutalomban! Aztán talán a létszámgondokkal küszködő rendőrségnél vagy büntetés végrehajtásnál •kibontakoztathatják" tehetségüket ! Kóbor Sámuel Petőfi S. sgt.. 26. Az alábbi eset a Szeged— Pusztaszer között közlekedő autóbuszon tortént velem december 17-én. Kiegeszitó jegyet kértein Balástyáig. mivel Szeged helyi járatain Volán szabad jegyem (!) van. Azt felmutattam és adtam a pénzt is. Valószínű, hogy a buszvezető nem figyelt, és egész jegyet adott. Bizonytalanul nézett rám, és én úgyszintén, aztán rám förmedt mérgesen, hogy nem tudtam mondani, meddig megyek? Holott én már, amikor felszálltam a buszra, azzal kezdtem. Aztán még neki állt följebb, és mocskolt az utasok előtt, durva hangon rendre utasított, annak ellenére, hegy ő sérteti, meg engem: tűnjék arra hátna, mert lenyom a buszról. Én tiltakoztam viselkedése miatt, de ő csak sértegetett. Annyira elragadta a durva magaviselete, hogy még. a visszajáró pénzemet sem volt hajlandó visszaadni. Arról én nem tehetek, hogy nem figyel, és nem olyan jegyet ad, amilyet kérek. Mindezek a sérelmek személyemet érintették, de utastánsaim is hasonló helyzetbe kerültek a modortalan, durva viselkedése miatt. Ugyanezen a járaton utazott egy nyugdíjas ismerős, aki a nyugdíjasszelvény miatt került kellemetlen helyzetbe. (Név és cím a szerkesetőségbea) A Tisza Volán a következőket válaszolta. Kóbor Sámuel észrevételére: Munkavállalónk az esetre vonatkozóan elmondta, a visszapillantó tükörből észlelte, hogy az autóbuszon fiatalemberek magot törögetnek. A Fecske utcai megállóhelyen a hátsó ajtónál jelezték leszállási szándékukat. Addig nem nyitotta ki az ajtót, míg meg nem győződött arról, hogy a szemetelés ténye nem állt fenn, utana kinyitotta az ajtót és a fiatalok elhagyták az autóbuszt, minden lökdösődés nélkül. Autóbuszvezetőnk mintegy 20 éve dolgozik vállalóiunknál, munkája és magatartása ellen ez ideig kifogás nem merült fel. Meg kell jegyeznünk, hogy az autóbuszainkon igen gyakori a különböző magok törögetéséból származó szemetelés, ezért autóbuszvezetőink fokozott figyelemmel kísérik az ilyen eseményeket. Jelen esetben is erről győződött meg határozott fellépéssel. Az esemény kapcsan felhívtuk autóbuszvezetőink figyelmét az utasokkal szembeni határozott, de udvarias magatartásra. Ami a bejelentésében szereplő további javaslatát illeti: 1. 4 helyi tömegközlekedés iöjen jellegű üzemeltetésének döntése nemcsak a vállalatunk hatáskörébe tartozik. 2. Autóbuszvezetőink munkáját fokoA DM-ben január 18-án közzétett cikkre, mely a szegedi tömegközlekedés várható díját adja közre, nem állhatom meg, hogy ne írjak. Űgy hiszem, hogy sok szegedi véleményét osztom, amikor a túlzott áremelés ellen tiltakozásomat fejezem ki. Mondanák már meg az illetékesek. Szeged miért „pápább a pápánál". Ha az országban valami elkezdődik, Szeged minden rosszban az elen akar járni. A január 22-i Népszavában is olvashattuk, hogy a BKV „csak" 50 százalékkal emeli az árait, azt is csak március elsejével. Bezzeg Szegeden 75 százalékkal, de a tarifatáblázat tételei szerint a bérietdíjak 90 százalékosak ! Annyi minden sújtja az embereket eddig is, ehhez jön majd az önkormányzat által kivetendő 'különféle adó. (Biztos vagyok benne, Szeged ebben is az élen fog járni! Nem értem a város vezetőit, az új önkormányzati képviselőket, hogy csak így lehet summás bevételre szert tenni, ha megfojtják a kisnyugdíjas, kiskeresetű (vagy nem is kereső) embereket? Egyáltalán nem látok haladást, különbeéget a régi városi tanács és az új önkormányzat között. (13 évet dolgoztam a tanácsnál.) Nem túl sok változott meg. Nagyon kérem a szerkesztőséget, hogy tiltakozásom találjon kellő megértésre, járjanak közbe! Hiszen közérdekből is tettem, a tarifa díja méltányos legyen ezekben a gondterhes, agyonnyomó időkben. Németh Jóisefné kisnyugdíjas Zrínyi u. 5. * Kétségtelenül szomorú dolog, ha áremelésről kell hírt adnunk — jóllehet az utóbbi időben gyakran előfordult ilyen. Be kell azonban látnunk, ha bizonyos dolgok árát — lásd; energia — folyamatosan emelik, elkerülhetetlenül többet kéli kérni más szolgáltatásokért is. ElMiért szegények a szegények? Privát elmélkedés a privatizációról Egv pillanatig sem vonom kétségbe, hogy szükség van tulajdonreformra. Olyan tulajdonreformra, amely a korszerű szerkezetű, piacérrékenv ipart termelést ösztönzi Ez együtt járhatna a munkahelyesek kenés megállításával, majd a munkalehetőségek bővítésével, és ezen keresztül a fizetőképes kereslet növekedésével. A tulajdonreform eredeti elképzelésébe a dolgozók (fizikai munkások és alkalmaaottak) részvétele és érdekeltsége is belefért bár egyesek ezt a legnagyobb társadalmi réteget a kiszolgáltatottak kategóriájába akarják süllyeszteni. A kormány ós a Parlament által meghirdetett és elfogadott privatizációnak az indokolt tulajdonreformhoz kevés köze van. A privatizációs törvény és az ennek alátámasztását szolgáló, mát ma is bizonytalan hitelfelvételi elvek szinte kizárólag a már ma&t jelentős pénzösszeggel rendelkezőknek teszik lehetővé ipari, kereskedelmi, szolgáltatóegységek megvásárlását Az ugyanis porhintés, illetve látszatelőny, amit pékiául a kereskedelmi, vendéglátó üzletek privatizációjával kap. csolatban fogalmaztak meg: az üzlet jelenlegi vezetője, illetve dolgozói (ha pályáznak) egyenlő ajánlat esetén előnyben részesülnek a verseny tárgyaláson. A privatizáció (magyarul, a kapitalista gazdasági viszonyok visszaállítása) során a kormánv biztosítani akarja, hogy a legújabb kori eredeti tőkefelhalmozásnak ne Csak a Kádár-korszak utolsó 20 évében kialakult újgazdag réteg legyen részese, hanem a régi tulajdonosok is. Arról nincs törvény, hogv az 1949. vagy 1943 előtti időben a tőkés nagyüzemekben dolgozó munkások, a nagybirtokon dolgosé zsellérek, nincstelen parasztok milyen nagyságú kártérítést, kapnak a meg nem fizetett munkájukért. Ez igazán elhanyagolható csekélység a magántulajdon szentsége mellett Fel sem merült, vagy ha igen. komolyan senki sem foglalkozott azzal, hogy a dolgozóknak is valódi lehetőséget kell adni a privatizációban való részvételre. Húsz-, harmincéves munkájuk feljogosítaná ókét arra, hogy ezt tőkerésznek tekintsék, következésképpen, résztulaj, donosok legyenek a privatizálásra szánt gyárban, kereskedelmi egysegben. szolgáltató üzemben. A dolgozói részvények rendszerének lehetővé tétele színesítené a gazdaságot, és a magánvállalkozások, valamint az igazi dolgozói érdekeltségen alapuló gazdasági szervezetek versenyét. Jelenleg azonban a bérből élő fizikai munkások és alkalmazottak feje felett történik a privatizálás, és eddig az érdekvédelemre hivatott szervek sem tudtak megfelelő védelmet nyújtani az érintett dolgozóknak. Pedig ez a helyzet komoly gondokat idézhet elő. Már moet is tetemes a munkanélküliség. Ha az ipari üzemekben már eddig is gyorsan növekvő leépítésekhez hozzávesszük a kereskedelmi és vendéglátó üzletek várhatóan felgyorsuló privatizálását a munkanélküliek száma 1991—92 fordulójára tovább növekszik. Kinek jó ez? Az ilyen mértékű munkanélküliség anyagilag-erkölcsileg egyaránt romboló hatású. Miért nem lehet a privatizáeós törvényt úgy megváltoztatni, hogv abban a munkájukból élő dolgozók érdekei is helyet kapjanak. Nem ez lenne az egyetlen törvény, amelyet a jelenlegi Parlament módosítana Telke* György, Szeged Válasz dr. szothmári Árpádnak („Ki a szegény", DM, 1991. jan. 24.). Hatásos dolog újra és újra felfedezni a „csirkeláb-effektust". Pedig arról, hogy. szegénység van, már több éve hivatalosan is tudhatunk, például Férge Zsuzsa vizsgálatai alapján. A mostani kormány tagjaitól is — Antall Józseffel bezárólag — több„szer hallhattuk, hogy az ország tragikus helyzetben van. Az előző rendszert a szamizdat-író filozófusok soha sem tudták volna megbuktatni, ha az ország gazdaságilag nem ment volna tönkre. S az etatizmus 40 évi sulykolása után most széles tömegekben csodavárás van! Természetesen nem a* többség, hanem a hangulatkeltők hibájából: Azonnal induljon fejlődésnek minden ágazat! Éljünk úgy, mintha nem lenne adósságunk! A piacgazdaságnak csak az előnyei jöjjenek be! Szüntessék meg a szegénységet! Azonnal növeljék a nyugdíjak reálértókét! Nem befektetni, forgatni, gazdálkodni, fejleszteni kell a nyugdijakkal kapcsolatban, haném „adjon a kormány"! (Valamit próbál* emelni a Parlament, de ezt még csak mások rovására tehette, s fogja tenni, amíg nem lesz a nyugdíjrendszer független a költségvetéstől). Hogy sok lenne az államigazgatási létszám? Nem hisszük, hogy Szathmári úr ne emlékezne a Nehéz-, a Könnyű-, a Kohó- és Gép-, az Építési (stb.) minisztériumokra, amelyek már nincsenek. S a megmaradókban is — részben a relatíve alacsony fizetések miatt — létszómcsökkenések voltak. Nem hisszük, hogy könnyen felejthető lenne az állam mellett (felett) működő egypárti apparátus is. Ma az összes párt együttes taglétszáma és különösen a fizetett alkalmazottainak száma töredéke a korábbi egyetlenének A honvédelmi kiadások is — szinte már önveszélyes mértékben — csökkentek. Gondoljunk csak a katonaidő jelentős mérséklésére. meg, hogy korábban más ágazatok költségvetési tételeiben elbújtatva milyen jelentős „honvédelmi" összegek voltak, a (megmaradó) megyei, plusz (az újj köztársasági megbízotti apparátus is jóval kisebb a korábbi megyeinél. (Nézzünk csak rá például a Csongrád Megyei Tanács és Pártbizottság volt épületére)! Hogy az 5-10 (20?) vezető (például tárcanélküli miniszter) a sok? Csepp a megszűnt tengerhez képest; S nálunk nagy „fakírság" kell ahhoz, hogy valaki miniszter akarjon lenni. Egy kft.-vezető jóval többet kereshet! (Kupa Mihály is jóval kevesebb fizetésért ment el a garantált népszerűtlenségbe). s nálunk, a világon soha nem látott törvénykezési ütem van, amelyet elő is kell valakinek készíteni. Nem állítjuk, hogy ez mindig a legjobban sikerült. Sőt, arra sem jutott energia, hogy betartsák azt a választási ígéretet, hogy megnyirbálják a volt politikai hatalomból átmentett gazdasági privilégiumokat Innen lehetne valamit juttatni a szegényeknek, de nem biztos, hogy ez jelentős tétel — s a parlamenti viták függvényében egyáltalán — lesz. Magyarország viszont — minden nehézség ellenére — igenis fejlettebb — nem csak Etiópiánál és Bangladesnél, hanem — a világ közel háromnegyedénél. Hittel és bizalommal lehet a fejlettebbek felé indulni, az elégedetlenség és a pesszimizmus sulykolásával viszont garantáltan az elmaradottabbak felé fogunk haladni. A szegénység ellen természetesen folyamatosan tenni kell. Ahogy Amerikában is próbálnak a több millió hajléktalanon segíteni, ahogy Bécsben 24 szegénykonyha működik, úgy nálunk is növelni kell a közvetlen segítséget, s csak a lehetőségekhez képest várható el egész rétegek sorsának javítása. Adományokkal, munkával, s nem pedig sértő jelzők aggatásával. Koha Hébert MDF. Szeged Szeretném megtudni Rovatunkban olvaaóiak kérdéseire adunk t letve segítséget. Levélcímünk: Détmagyarország saer tősége, Szeged. Sajtóház. PL 153. 6740. Mikor jár fizetett szabadság a bedolgozónak? tiK. M.-né Szeged. Két év óta bedolgozóként alkalmazzák. Fizetett szabadságot eddig még nem kapott, igaz. nem is kért, mert azt hitte, nem jár. Most azonban egyik munkatársától hallót ta, hogy ez a kedvezmény őket. bedolgozókat is megilleti, ezért szeretné tudni, mit mond erről a jogszabály? A bedolgozóknak akkor jár fizetett szabadság, ha biztosított foglalkoztatás szabályai szerint alkalmazzák, vagy ha nem is úgy, de éves teljesítményük havi átlagban számolva eléri a minimális munkabér Mét. A fizetett szabadságévenként 15 munkanap alapszabadságból, és minden munkaviszonyban (munkakönyvbe bejegyzett bedolgozói jogviszonyban) eltöltött három év után egy munkanap pótszabadságból áll. A pótszabadság az évi kilenc munkanapot nem haladhatja meg. A szabadság idejére az átlagkeresetet kell fizetni. Az éves teljesítménytől függően járó szabadságot a következő naptári évben kell kiadni. Mindezek alapján olvasónk bizonyára el tudja dönteni, jogosult-e fizetett szabadságra. Dr. V M.