Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

O tíJ 81. évfolyam, 30. szám 1991. február 5., kedd Kisgazdák szerepváltása? Honatyák a kárpótlásról — Szaddam Húszéin személyiségpróbája Sorozat a szegénység vámszedőiről — Mi lesz veled, Ifjúsági Iroda? Leletek a gázvezetékek alól — Sárika nyugdíjban F olytatódnak a szövetségesek légitámadásai iraki és kuvaiti célpontok ellen. A támadások tegnap főleg v az iraki gépesített szárazföldi egységekre irányul­tak. Irán minden körülmények között semleges kíván ma­radni az Öböl-háborúban — jelentette ki Rafszándzsáni, az iráni parlament elnöke. Rafszándzsáni esetleg személyesen is találkozna Szaddám Huszeinnel. ha ez a háború leállí­tását elősegíti. Ismét forrong a litván közvélemény. Az új szövetségi rendszer kapcsán szombatra kiírt népszavazás előtt a Moszkva-barát szervezetek bojkottra szólítottak fel. Köz­ben Gorbacsov elnök-pártfőtitkár vezérezredesi rangra emelte Borisz Pugo belügyminisztert. Kölnben sikeres szemműtéten esett át Sütő András. Az erdélyi író jobb szeméről szürke hályogot távolítottak el, igy remény van rá, hogy legalább egyik szemére visz­szanyeri látását. Megkezdte munkáját az Országgyűlés rendes üléssza­ka. A napirend előtt Antall József miniszterelnök kért szót, és minisztériumi vizsgálatot kezdeményezett a fegy­vereladások ügyében. A Fidesz és az SZDSZ ad hoc-vizs­gálóbizottság létrehozását javasolta. A kárpótlási törvény tervezetéről Balsai István igaz­ságügy-miniszter és a parlamenti frakciók vezérszónokai fejtették ki — sokszor homlokegyenest ellenkező — állás­pontjukat. Sebek gyógyítása vagy fölszakítása Történelmi jelentőségű- nyújtani, az elvett vagyont nek minősítette a kárpóéás- nem lehet eredeti formájá­ról szóló törvényjavaslatot ban visszaadni, mert annak az előterjesztő tíaisai isvvu.:. nagy része már nincs meg igazságügy-miniszter Szo- „ _ , . . , . . beit kiegészítőjében hangsú- mert egykon tulajdonos lyozta: tökéletes kárpótlást nem el már> illetve nem 40.50 év elteltével nem lehet tudna élni vagyonához fűző­dő jogaival és kötelezettsé­geivel. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a kor­mány és az Országgyűlés olyan sebek gyógyítását vál­lalta magára, amelyeket nem ő követett el. A továbbiak­ban kifejtette: a kormány törvényjavaslata úgynevezett kárpótlási jegy formájában kíván a károsultaknak — degresszív kulcs alapján — részleges kártalanítást adni. A kárpótlási jegy nem kész­pénz, amit tulajdonosa bár­milyen vásárlásra felhasz­nálhat, hanem olyan érték­papír, amelyen kizárólag ál­lami tulajdont lehet venni. Az SZDSZ hibás részmeg­oldásnak tartja a kormány által beterjesztett kárpótlá­si törvény tervezetét — je­lentette ki Soós Károly At­tila, a szabad demokraták frakciójának álláspontját tolmácsolva. Szavaiból kide­rült, hogy a szabad demok­raták nem fogadják el azt az elvet, amely kizárólag a volt tulajdonosokat kívánja kárpótolni. Soós Károly At­tila hangsúlyozta: az SZDSZ a kárpótlást állampolgári jogon járó vagyonjegy for­májában szeretné a társada­lom egészére kiterjeszteni. Mindezen túl arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a törvénytervezetben foglaltak szerinti vagyonjegy-forgal­mazás az infláció felgyorsu­lásának veszélyével fenyeget. Torgyán József, a kisgaz­dák vezérszónoka szerint a kárpótlási törvénytervezet­ben keverednek a jogi fo­galmak. Arra kérte képvise­lőtársait: az előttük fekvő törvénytervezetet ne fogad­ják el. Szavazzák meg vi­szont a kisgazdák által elő­terjesztett módosításokat, amelyek önmagukban egy teljes törvényt alkotnak. Nyers Rezső, az MSZP vezérszónoka csak a részle­ges kárpótlást látja megva­lósíthatónak. Felhívta a fi­gyelmet arra: meg kell aka­dályozni, hogy ezzel a tör­vénnyel az államháztartásra elviselhetetlen teher hárul­jon. Az élők végleges kár­pótlását táínogatja az MSZP, ugyartakkor az örökösök kár­pótlását csak egy második, fordulóban tartja elképzel­hetőnek. A Fiatal Demokraták Szö­vetségének frakciója eluta­sítia a kárpótlás gondolatát­a kormánynak más irány­ban kellene keresnie a meg­oldást — hangsúlyozta fel­(Folytatás a 2. oldalon.) Identitászavarban, átmenet idején A tudomány és az érdekek A politikai pártok mellett a különféle érdekképvisele­ti szervek, szakszervezetek próbálják meg azt az űrt be­tölteni, amit az államszocializmustól örökölt civil társada­lom hiánya idézett elő. A Tudományos Dolgozók Demokra­tikus Szakszervezete tudatos szerepzavarral küzd, mikor a klasszikus szakszervezeti funkciók mellett szakmai és tu­dománypolitikai feladatokat is ellát. Ennek egyik oka a még mindig makacsul ellenálló struktúra megváltoztatásá­nak igénye. A másik ok a tudomány és kutatómunka ter­mészetéből fakad. Az összehangolt célokról nyilatkozott dr. Gvurkovics Henrik és dr. Fodor András genetikus, akik az SZBK kutatói és egyben a TDDSZ ügyvivői. PARLAMENTI HANGSULYOK Helyből elvetve Napirend előtt S2Ót kért Eörsi Mátyás (SZDSZ) sürgősségi tárgyalást indítványozva a jövő évi költség­vetést megalapozó javaslatainak. Fölvetése ugyan több. ségében igen szavazatokat kapott ám azok száma — sok tartózkodás miatt — nem érte el az ötven százalé­kot csupán 49-et Tehát elvetették . .. Közvetlenül a szavazás után így látta a kérdést a képviselő: „Emlékezetes, hogy az idei költségvetés megtárgya­lására igen kevés időnk volt az elmúlt év végén, a kor­mány késlekedése miatt. Igazából nem is volt módunk megrágni ezt a javaslatot. Ezért most azt szerettem vol­na, hogy az Országgyűlés határozatban kötelezze a kor­mányt egy ütemterv betartására: meddig kell a kon­cepciót beterjeszteni, mikor kell a részterületekről tár­gyalni, s mikor magát a törvényjavaslata. A sürgős tárgyalás azért lenne szükséges, mert enélkül csak ősz­szel kerülhetne a Parlament elé a kérdés, márpedig a javaslatban márciusi határidő is szerepel. Hangsúlyoz­tam, hogy ezzel az indítvánnyal a kormány munkáját, kívánom segíteni azért, hogy még egyszer ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor ellenzéki pártok azzal vádol­ják: a kései benyújtás miatt nincs idő tárgyalásra. Azt is elmondtam, a kormány által meghatározott bármilyen dátumot el tudok fogadni, de az ütemterv az ö érdé • kük. Az MDF azonban leszavazta az indítványt, nem kíván semmit megvitatni, miközben azzal vádolja az ellenzéket, hogy nem elég konstruktív. Volt már rossz javaslatom is munkám során, amit visszavontam, mert meggyőztek mások igazáról. De azt. hogy olyan kérdés­ről nem hajlandók tárgyalni, ami őket segítené — nos, ezt nem tudom megemészteni." Hz FKgP és a „falak" Oláh Sándor, a kisgazdapárt főtitkára, a szervezet egyik vezérszónoka két héttel ezelőtt Vásárhelyen tar­tott nagyhatású — lapunk által is idézett — beszédet. Az akkor fölvetett kérdések_ mai parlamenti válaszait vártuk tőle egy szünetben. — Képviselő úr! Nemrég úgy nyilatkozott a kár­pótlási törvény tárgyalásáig hátralevő időben mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Parlament párt­jait az önök oldalára állítsák. Milyen sikerrel járt ez a törekvésük? — Nagyon intenzív tárgyalássorozatnak vagyunk — még nem is a végén. Gondolom, kevesen hiszik azt, hogy minden törvényalkotás a Parlament ülésein zaj­lik. Ezeket kimerítő, sok taktikai húzást igénylő meg­beszélések előzik meg. Mi legtöbb erőfeszítést a koalí­ciós partnereinkkel való tárgyalásokba fektettünk, de az ellenzékkel is komolyan konzultáltunk, sőt, Parla­menten kívüli erőkkel is. Bevallom, minden egyes párt­tal folytatott megbeszélésünk igen hasznos volt, s öröm­mel hallottam a parlamenti felszólalások során, hogy sok, általunk fölvetett gondolatot fölhasználtak képvi­selőtársaink szónoklataikban. — Ezek szerint nem csupán egyeztették az állás­pontjukat, de sok* kérdésben meg is tudták győzni tár­gyalópartnereiket. — Igy van, noha nem állítanám, hogy a leglénye­gesebb kérdésekben sikerült egyezségre jutni. Ennek ellenére ha apróbb-dolgokban egyetértünk, az már csí­rája lehet jövőbeni, fokozottabb együttműködésnek. — Ami viszont már a frakcióvezetők felszólalásá­ból látszott, a degresszív kártalanítás kérdésében igen nagy az eltérés az MDF és a kisgazdák véleménye között. — Előbb azt hadd említsem: lényeges, hogy az úgynevezett lakóhelyproblémában meggyőztük az MDF-et, tehát nem feltétele az öröklésnek, hogy ott lakjon az illető, ahol a földje van. Igaz ugyanakkor, hogy a degresszivitás olyan momentum, amivel szem­ben a kisgazdapárt továbbra is markánsan fellép, mert jogtalannak, a kárpótlandó embereket megalázónak, s a jövő szempontjából gazdaságilag is károsnak tartjuk. A tulajdonrendezésnek épp az az egyik célja, hogy ebben az országban hatékony mezőgazdálkodás folyjék, a tervezet azonban azt eredményezné, hogy egészség­telenül kis birtokok jönnek létre. Hatékonyan termelni azonban törpe birtokon nem lehet. — Legutóbb azt is mondta: a kárpótlási törvény tárgyalása előtt a parlamenti pártokat saját választási programplakátjaik osztogatásával fogják ígéreteikre emlékeztetni. Megtörtént-e ez? — Még nem. De itt vannak előkészítve a plakátok, amiket az általános vita előtt fogunk kiosztani, hogy lássák: mi az, amit ígértek, s mi az, amit illő lenne most is képviselni. — Azt a kérdést is fölvetette nemrég: a törvény jelenlegi tervezete szerint 3 millió hektár föld marad­na, amivel nem tudja, mi a kormány szándéka. Ka­pott-e választ erre a fölvetésre? — Nem, és azt hiszem, nem is fogok. Aki ugyanis tudja a választ, az nem mondja meg. Mert ha egye­nes a szándék, akkor megmondják például: az a fel­fogásunk, hogy a jövőben erősödnek a szövetkezetek, és vásárolnak földet. Vagy: új birtokosréteg alakul ki, amely vásárol földet. Vagy: szabaddá teszik a vásár­lást a külföldi tőke számára. Vagy: A bankok számára nyitnak lehetőséget — ez lenne egyébként a legveszé­lyesebb. De sem ilyen, sem más választ nem kapunk. — Az eddigi parlamenti tárgyalások alapján lát-e reális lehetőséget szakadás, vagy legalábbis a koalíció jellegének jelentős megváltozása nélküli, kisgazda szem­pontból elfogadható döntésre? — Hogy mennyiben elégíti ki a megszülető törvény pártunk elképzeléseit, még mindig nem lehet tudni. De most a látható jelek alapján valószínű, hogy megvál­tozik a kisgazdapárt kormányzati szerepe. Balogh Tamás — Többször elhangzóit már. hogy a TDDSZ szerep­zavarral küszködik. mert nem klasszikus szakszerve­zetként működik, vagyis — ironizálva — nem a gyenge tudósokat védi. F. A.: — A klasszikus szakszervezeti funkció ak­kor érvényesül, ha adott a munkaadó és a munkavál­lalók, akik bérbe adják munkaerejüket. A tudomá­nyos életben nem lehet klasszikus értelemben vett munkaadóról és munkavál­lalókról beszélni. A munka­adó — pl. az MTA — ad fi­zetést, de a kutatói munka nem egyszerűen munkavál­lalás. A kutató célja önma­ga megvalósítása, a tudo­mány társadalmi elismerte­tése is. Gy. H.: — Földhözragad­tan is meg lehet fogalmaz­ni. Arról van szó, hogy az elmúlt évtizedekben az egy­szerűen mindenre kiterjedő politikai nézetrendszer kö­vetkeztében a kutatót is megpróbálták beszorítani — nem is sikertelenül — a bérmunkás kategóriába. Ezért a TDDSZ klasszikus szakszervezeti feladatokat is ellát. Ezt némileg meg­változtatta a pályázati rend­szer térhódítása, minek kö­vetkeztében a munkavál­laló egy kutatócsoport feje­ként egyúttal munkaadó is lesz, és a két oldalt nem le­het szétválasztani. F. A.: — A TDDSZ való­ban ellát egyfajta kamarai tevékenységet is, mikor sze­repet kér, ha a tudomány anyagi és működési feltéte­leivel kapcsolatos döntés születik, vagy a munkaadó nem szakmai, hanem auto­riter módon, munkaadói jo­gánál fogva csorbítja a ku­tatás szabadságát, vagy a kutató információs lehető­ségeit és előrehaladását. Gy. H.: — Ez nem mond ellent annak, hogy miért nem a rossz tudóst védi, hi­szen, ha az intézetvezető jogtalanul jár el, a szak­szervezetnek . kötelessége addig védeni valakit, amíg a jogszerűség helyre nem áll. — A törvény-előkészítési folyamatban a TDDSZ egyik fő követelése az akadémiai törvény és a felsőoktatási törvény összekapcsolása, a,zaz a kutatóintézetek és az egve­temi tanszékek egymás felé való nvitódása. és az alulról szerveződő és horizontálisan építkező. autonóm intéz­ményrendszer kialakulása. F. A.: — A tudomány és a felsőoktatás sokkal szoro­sabban függ össze, mint a tudomány és a termelés. Nincsenek benne prioritá­sok, hogy mit kutassunk, mit tekintsünk ismeretlen­nek. De a tudomány és fel­sőoktatás kapcsolata egy­értelmű: csak azok oktat­hatnak „nem középiskolás fokon", akik maguk is, ku­tatnak. Ez fordítva is 'igaz, a tudományos oktatónak is legyen lehetősége kutatni, mert csak így van élő kap­csolata a tudományával. Évek óta ez a szlogen, de hiányoznak az intézményes keretei, és erősek a kontra­szelekció következtében létrejött ellenérdekeltségek. Gy. H.: — A horizontális kapcsolatokat maguknak az intézeteknek kell megte­remteni. Ez visszavezet az autonómia kérdéséhez; bár­milyen felülről szervezett kapcsolatrendszer csak csőd­höz vezethet. Valami módon ugyanis maguknak a részt­vevőknek kell megtalálni azokat az érdekeket, ame­lyek alapján Ilyen kapcsolat létrejöhet. Egy új minősíté­si rendszerben feltétlenül szükség lesz jó posztgra­duális képzésre. Ebbe a ku­tatóintézetek részt tudnának venni. A posztgraduális képzésen szerzett képesí­tés pedig belépő lenne a kutatói munkához. De fel­tétlenül szükséges a kuta­tás forrásainak megterem­tése is. Ez az egyik ok, ami­ért a kutatás és a felsőokta­tás elvált egymástól. Más­részt értelmes és egészsé­ges szelekció sem képzelhe­tő el másképp, csaik akkor, ha bőséges az ellátottság. — Az egészséges szelek­cióhoz tehát bőséges forrás kell. ami egyelőre nincs. Addig is miként szorítható vissza a kontraszelekció? Gy. H.: — A pályázati rendszer a lehető legjobb megoldás, bár ez sem töké­letes, mint semmi a vilá­gon. Itthon eleve szűk ke­resztmetszetből indul ki, ezért feltétlenül be kellene vonni az elbírálásba kül­földi szakértőket. A kontra­szelekció lassú, fokozatos le­küzdésére a legjobb mód­szer a lehetőségekhez ké­pest optimalizált pályázati rendszer minél szélesebb bevezetése. A kulcstényező ebben a külső ítélet, ami­ben megtestesül a szakmai kör véleménye. F. A.: — Ha nem megfe­lelően zsűriznek egy pályá­zatot, azt csak egyszer lehet megcsinálni, mert hitelét veszti a zsűriző testület. A TDDSZ egyik legfontosabb feladata a verseny tisztasá­gának, a versenyfeltételek egyenlőségének kiharcolása. A szakszervezet tevékenysé­ge ennyiben kamarai jelle­gű is. A TDDSZ azon állás­pontját elfogadták, hogy a szakmai közösségek döntse­nek, de változatlanul nem valósult még meg, hogy a külföldi szakértők vélemé­nye legyen érvényes. Ami­ért a TDDSZ még harcol: ne csak pénzosztás, hanem számonkérés is legyen. — Források híján miként vonhatók be a világbanki hitelek, a PHARE-program, a Tempus-program pályáza­ti dijai? F. A.: A külföldről érkező segélyek elosztásával baj van. Az emberek többsége nem tudja, hogy kihez mi módon lehet fordulni eze­kért a pénzekért. Megint egy szűk mag van, a vájtfü­lűek, akik tudnák róla, és időben be tudják adni a pá­lyázatukat. A TDDSZ küzd a programok, pályázati le­hetőségek nagyobb nyilvá­nosságáért. Várnagy Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents