Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

1991. február 28., csütörtök Gazdaság 3 Van mit formába önteni Ilyenkor télen az öntőformák, kemencék, környékén sem elviselhetetlen a hőség. A jellegzetes szagú kipárnlgó gőzök, gázok szokatlanok a betoppanó jövevény számára. Láthatóan nem egy „fehér köpenyes" munkahely. Ha a gyártási folyamatra nem is a kézi hórukk a jellemző, az automatizálttól még messze jár. Míg a soron szivattyúalkatrész formálódik, az emberek egy most elkészült kísérleti formát állnak körül. Kíváncsiak, vajon jól sikerült-e megszerkeszteni, bírja-e a gyakorlat próbáját. A Szegedi Vas- és Fémöntöde egészére is jellemző, hogy időről időre újra kell „szerkeszteni" az elképzeléseket. Tavaly ismerős gyári dolgozóktól hallottam aggódó szavakat. Egyre kevesebb a munka, veszélyben érzik az állásukat. Igazgatóváltásra is sor került. Most Habozi Lászlótól várják, találja meg a túlélés járható útját. — Az öntödék többsége veszteséges, mi szerény nyereséggel zártunk. A piaci helyzet romlását, elsősorban a nagy felhasználó közúti járműgyártás visszaesését megéreztük. Tavaly 10 százalékkal csökkent a termelésünk, s közel ilyen arányban kellett a létszámunkat is lefaragni. Reális célnak érzem. hogy ezen a szinten stabilizáljuk magunkat. — Gondolom ezért tenni is kellett valamit. — Gyárunkban háromszázan dolgoztunk. Méretünkből adódóan élni tudunk a kisvállalat sajátosságával, rugalmasságával. Ha valaki bejön, egy mintával és rendeléssel, pár nap múlva viheti az árut. Olasz és német exporttal is próbálkozunk. Saját magunk bonyolítjuk az üzletet, elfogadható árat sikerült elérnünk. Míg a németeknek eladott termékeink révén 2 márkát kapunk egy kiló öntvényért, belföldön ez csak 1-1,5 márkára jön ki. — Érdekes megközelítés. Mások az exportot számolják át forintra, ön ezt fordítva Veszi. — Tisztább a kép, ha világpiaci árakban gondolkodunk. Biztatást ad, láthatjuk belőle, versenyképesek vagyunk. — Csodálnám, ha gondmentes lenne az életük. — A Szovjetunióból és Csehszlovákiából kapjuk a nyersvasat és a kokszot. Mióta ezt dollárért adják, drágább lett számunkra. ' A nyersvas szállítása akadozik, így a folyamatos termelés érdekében többhónapos készletet kell raktáron tartani. Mindezt nem könnyű pénzügyileg fedezni, főleg ha azt is beszámítjuk, hogy vevőink határidón túli tartozása 20-25 millió forinttal meghaladja a miénket. — Fejlesztésre gondoltak-e? — Ez akkor lenne aktuális, ha a felhasználandó gépipar igényelné a felfutást. Erre még várhatunk pár évet. Lehetne korszerűbb technikát beépíteni, de most nem fizetné vissza az árát. — A privatizációval számolnak már? — Szerintem egy későbbi lépcsőben jöhetünk sorba. Egyelőre nincs rá gazdasági kényszer, s eszközigényes iparág lévén, több száz milliót kell a vásárlónak letennie. A fejlesztés is éppilyen költséges. — Dolgozóik miből érzékelhetik a valós helyzetüket? — Ebben a tradicionális szakmában döntő szerepe van a mesterségbeli tudásnak. Sokan 20-30 éve itt dolgoznak, köztük én is. Szeretnénk ezt a fizetésekben is kifejezni. Az elmúlt hónapokban két lépcsőben 25 százalékkal emeltük a béreket. T. Sz. I. Túl sok a taxi? Faszéntüzelésíí mikroslíto „Soha nem látott kisvállalkozás-alapítási hulláin tanúi lehetünk" — állapítja meg egy közelmúltban napvilágot látott elemzés. 1990 közepén tizenegy ezerrel több kisiparos működött az országban, mint az év elején. „Legtöbben személy-, illetve teherfuvarozásba kezdtek." Ez utóbbi megállapításon érdemes egy kicsit elgondolkodni. Szinte szó szerint hasonló mondat állt abban az elemzésben, amely azt vizsgálta, kik vették igénybe az azóta megszűnt újrakezdési kölcsönöket. Szóval, sokan kezdtek el taxizni a 400 ezer forintos kedvező kamatozású hitelből. A maximum tíz évre kapott pénz után járó kamatot az első négy évben a Foglalkoztatási Alap fizeti. Aki tehát ennyi idő alatt törleszti a felvett pénzt, gyakorlatilag kamatmentesen kapja ezt az összeget. Érthető, hogy meglehetősen sokan választották ezt a variációt, ami a maximális összegnél nyolcezer forint havi részletet jelent. Ennyi tiszta pénzért sokat kell gurulni, s még annál is többet kint lenni. Ez utóbbi pedig már régen több napi 8 óránál. Egy „újrakezdésis" szempontjából akár érthető is a gyorsan elfelejtett taxisblokád. Nem lehet csodálkozni, ha sokak előtt elsötétült akkor a világ a drasztikus benzináremelés hírére. Utasban addig sem dúskáltak, s úgy gondolták, 60 forintos benzinárnál nyugodtan letámaszthatják autóikat. A vélemények az eseményekkel együtt gyorsan változtak, s az ellenzők egy része képtelen volt lenyelni, hogy milliós autócsodákkal állnak elótte keresztbe, sértve ezzel személyiségi, szabadság- és mindenféle jogot. Pedig nem biztos, hogy a nyugati gépkocsikra, illetve tulajdonosaikra kellett volna haragudni, sokkal inkább a 6-10 éves 1500-as Ladákra, Moszkvicsokra, Wartburgokra, amelyek városban 10-12 liter benzint is elfüstölnek száz kilométeren. Érthető, hogy ők is meg akarnak élni, sokuknak van havi nyolcezer forintos törlesztése. Ha ez sikerül, akkor az 5-6 liter — akkoriban még tiz-egynéhány forintos — gázolajat fogyasztó autótulajdonosoknak még inkább biztos a megélhetésük. A gépkocsi pedig csak olyan, mint az esztergagép, vagy a mikrohullámú sütő; a CNC-vezérlés idején lábhajtású géppel nem él meg a mester, s íaszéntüzeléssel sem próbálkozik már egyetlen hamburgeres sem. Máris vannak, akik azt állítják, talán túl sok a taxi, s ezt a drosztok előtt sorjázó, egyre hosszabb kocsioszlopok is alátámasztani látszanak. Ennek természetesen az állampolgár örülhet leginkább, addig nem szaladhatnak el az árak, ameddig túlkinálat van. És itt már régen nemcsak a fuvarozásról van szó. Addig mennek el taxizni, hamburgert vagy pizzát sütni az emberek, addig nyitnak fagylaltozót, palackos ital-, autóalkatrészboltot, vagy biliárdtermet, ameddig az ott elérhető jövedelem nagyobb az átlagosnál. Azután egyszer szép lassan kisimul minden. Mindig lesznek, akik előreszaladnak, az utánuk jövők azonban hosszú távon nem engedik, hogy extraprofithoz jussanak Kovács András Kissori hullámvölgy - új elnökkel Elnökválasztó közgyűlést tartottak a napokban Kissoron, az Asotthalmi Alkotmány Szakszövetkezetben. Demus László, aki korábban is itt dolgozott, s elnökként lehúzott több mint egy évtizedet, novemberben bejelentette, rokkantnyugdíjba megy. a búcsú meghittségét beárnyékolja a kellemetlen tény, az elmúlt esztendőt 4,5 millió forintos veszteséggel zárják. Az új vezetőnek ezzel az örökséggel kell szembenéznie. Demus László abban látja a kisiklás okát, hogy a közös lehetőségeit meghaladóari védték az egyéni termelők érdekeit. A gyenge termőhelyi adottság kompenzálására kapott támogatás az értékesített termék után járt, ezért is futtatták fel a zöldség-gyümölcs felvásárlást. 10 százalékos árréssel dolgoztak, ami a fuvarköltségre sem volt mindig elég. A takarmányárakhoz képiest nagyon alacsony sertésfelvásárlási árra odaadták az árkiegészítést, hogy az emberek ne hagyjanak fel a hizlalással. Ha befuccsol az állattenyésztés. a növénytermesztés is megsínyli, hisz homokon trágya nélkül aligha lehet tisztességes hozamot elérni. A tagoknak nyújtott gépi szolgáltatás árát szintén szerényen kalkulálták, s az elmaradt bevételt a támogatás kompenzálta. Amikor a korábbi mérték 71 százalékára csökkent a támogatás, újraszámolták a terveiket. Ügy találták, még mindig jobb nulla, vagy pár százezer forintos nyereséggel zárni, mint megsarcolni a termelőt. A nagygerenda akkor esett be, amikor augusztusban váratlanul még ezt a csökkentett „állami hozzájárulást" is megfelezte a költségvetés. — Akkor kellett volna 30 százalékra emelni a felvásárlási árrést, s felcsapni a gépi munkák díját. Nem tudtuk megtenni. Erkölcstelen lett volna, nem ezt ígértük. Szezon közben ilyet nem lehet csinálni. Egyébként másutt se jobb a helyzet, nekünk annyi az előnyünk. hogy hitel nélkül gazdálkodtunk, nem vagyunk eladósodva. A kényszerintézkedéseket az idén, ha az egészségem engedte volna, nekem éppúgy meg kellett volna tennem, mint az utódomnak. A szavazás eredményeképp Masa Jenő, az eddigi főmezőgazdász az, akire e A tehenes gazda Ábrahám János egyéni gazdálkodó gondolt egyel, s vállalta a jelöltséget az elnöki jjasztért. Tálcán kínálta a lehetőséget, hogy a gazdák maguk közül válasszanak vezetőt. Még a szavazás előtt kérdeztem, miként szánta rá magát e lépés.re, — A jelölőbizottság elnökeként az emberekkel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy nemigen akad most vállalkozó az elnökségire. Volt olyan vélemény, hogy aki induL az vagy nagyon okos, vagy hülye. Egyiknek sem tartom magam csak beleéreztem, ha szóthullik a szövetkezet a kisgazdaságok összefogás nélkül nem sokra viszik. Igaz. csak 8 osztályom ambícióim és otthoni gazdálkodási tapasztalataim vannak. — Kíváncsi vagyok a tapasztalataira. — Itt a tanyán '67 óta sok mindennel próbálkoztam; végül a tejtermelésnél kötöttem ki. A legtöbb 8 tehén volt moet ötöt tartok, és a szaporulatát A bikaborjukat felhizlaltam, az üszőkert vemhasítve adtam -el a vásárban. MOBÍ is van négy vemhes üszőm, nem tudom lesz-e. aki megveszi. A szárazság, a takarmányhiány miatt sokszor volt már hullámvölgy, a mostani állapotot is annak tartom Tíz, hold földet művelünk a feleségemmel, a takarmányon kívül korábban dinnyét most paradicsomot, burgonyát termelünk. Sokra nem vittük vele. de panaszra isincs ok. — Milyennek látta a közöst? — Az utóbbi időben a gazdálkodás kissé szabadjára volt engedve. Ügymond érdekeltségi alapon, de nem mindannyiunk javára. Túl sokan voltak az irodán, ennyi munkáshoz nem kell ennyi vezető és adminisztrátor. Ezen változtatnék legelőször. A tagioknak nyújtott szolgáltatás díjait mindenképp emelni keü. de csak mértékkel. Meg kell találni a módját hogy a felvásárlás ne legyen veszteséges. Korábban lett volna miből félrerakni, abból se tudtunk, magunkra hagyatva most nehezebb. A 138 érvényes szavazatból Ábrahám. János 26-ot kapott Maradt főállású gazdálkodó. Az emberek zöme úgy látta, ma már iskolázottabb, az ügyekben járatos szakember kell a boldoguláshoz. feladatok várnak. Nem lesz könnyű dolog az irodai, vezetői létszámon csökkenteni, hisz ennek eddig is a legfőbb gátja a töméntelen nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettség volt, amely ma sem csökken á kívánt mértékben. Tulajdont, szövetkezetet. földet érintő új törvényeket, ésszerű agrárpolitikát várnak errefelé is, egyre türelmetlenebbül, hisz addig a kilábolás legmegfelelőbb útját csak botladozva kereshetik. Masa Jenő ezért csak. átmeneti programmal számolhatott. — A tagság fele nyugdíjas, a gazdálkodók zöme idős. Kevés az eszközük, ezért tőlünk továbbra is a gépi szolgáltatást és a felvásárlási lehetőséget várják. Hatalmi szóval nem lehet munkára bírni embereket, ezért ezeken a teriileteken is meg kell találnunk az egyént ösztönző megoldásokat. A lényeg, hogy a közösnek ne hozzon veszteséget, s a tagok se legyenek kihasználva. A közösben művelt pár száz hektár a leggyengébb homok. Egy rér szén napraforgót, esetleg rozsot szabad termelnünk. Folytatjuk az erdőtelepítést. Ha olyanok; lesznek a közgazdasági viszonyok, hogy ez is veszteségbe fut, akkor el kell gondolkodnunk: szabad-e egyáltalán ezeken a területeken gazdálkodni. Ügy érzem, ezekből a felvetésekből is kitűnik, nem irigylésre méltó poszt az enyém. Nem a saját érdekemben vállaltam. Mórahalmon lakom, most is kertészkedem. Érzek magamban annyi erőt, tudást, hogy ott is boldogulnék. Tóth Szeles István Ha mar a kiskereskedőknek is ... statisztikai jelentéseket kell kitölteni, akkor hol itt a rendszerváltás? Ezt a kérdést egy olvasónk tette fel, s mi a legilletékesebbhez. Klonkai Lászlóhoz, a KSH megyei igazgatójához továbbítottuk. — Talán hihetetlennek tűnik, de erre éppen a rendszerváltás miatt van szükség. — Hogyan? — Jogos elvárás a statisztikai hivatallal szemben, hogy megbízható képet adjon a lakossági fogyasztás alakulásáról, mint az életkörülmények egyik legfontosabb tényezőjéről. Régebben ehhez elegendő volt az állami vállalatok és szövetkezetek statisztikai megfigyelése. A gazdaság decentralizálásávai, a magánkiskereskedelem széles körű elterjedésével megváltozott a helyzet és a privatizáció is ezen a területen lesz a leggyorsabb. Forgalmunk imár olyan jelentős, hogy semmiképpen sem hágyható figyelmen kívül. — És most öles kérdőíveket kell kitölteni? — Korántsem erről van szó. Ez megoldhatatlan terheket róna az adószolgál tatokra, s hivatalunk sem bírna a rengeteg kérdőívvel. De erre szakmai szempontok alapján sincs így szükség. — Akkor hogyan járnak el? — A nemzetközi gyakorlatban már általánosan alkalmazott módszer szerint nem minden kiskereskedőt kérdezünk meg, hanem csupán véletlenszerűen kiválasztott, mintegy 10 százalékukat, és tőlük is nagyon keveset kérünk. Havonta egyetlen adatot, a forgalom értékét kell megadniuk, s ebből megfelelő statisztilcai módszerekkel lesznek országos és megyei szintű adatok. — Hogy fogadják a kiskereskedők ezt az új feladatot? — Most folyik az első, januárra szóló kendőivek oszsaegyűjtése és feldolgozása. Mint minden újjal, ezzel as van gond. Előzetesen tájékoztattuk a kiskereskedőket, hogy az adatok csak statisztikai összesítés céljára szolgálnak, a törvény értelmében egyedi adataikat a hivatalunk senkinek ki nem adhatja. • A kiskereskedők egy része rendben beküldte a kérdőívet, nékik köszönöm az együttműködést, ugyanakkor sok bolt kérdőíve még hiányzik — Eljár velük szemben a hivatal? — Az adatszolgáltatás a jogszabályok szerint kötélező, elmulasztása szankcionálható. Szeretnénk éneikül, az adatszolgáltatókkal jó kapcsolatot kialakítva biztosítani a felvétel sikerét. A közvéleményt, s az érintetteket csak így tudjuk tájékoztatni a kiskereskedelmi forgalom alakulásáról. Ezúton is kérem a kiskereskedőket, ne tekintsék felesleges zaklatásnak és tehernek ennek az egyetlen adatnak a hekérését. K. A.