Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

4 Kapcsolatok 1991. február 27., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT 2 Pf.: 153. Telefon: 12-825. w Álmodjunk lakótelepet Egy képviselői fogadóóra mindig tartogat meglepetéseket, s ez, illetve a vihar Lencsés Éva Makkosházán február 13-án tartott „meghallgatásáról", kölcsönös informálásáról sem hiányzott. Szó esett többek között a lakáshitelek emelkedő kamatairól. erről Szalai Ferencné, az OTP osztályvezetője tájékoztatott. Sokan természetesen a döntéis alapjait, s jogosságát kérdőjelezték meg, mig mások csupán az adott helyzetben választható legjobb megoldás után tudakozódtak. Egyesek a városi televízió — mint a nyilvánosság fóruma — jelenlétét is szükségesnek látták, de a takarékpénztár képviselője szerint „azok a gyerekek" hiába is lennének a helyszínen, nem segítene a helyzeten. A másik téma — Sárkány László főosztályvezető előadásában — a lakások fűtési- és melegvíz-díjainak elkövetkező emelésed, s a szükséges lépések voltak. Ma már szinte közhelyszerű, hogy egyre több ember válik fizetésképtelenné. Érvényes ez a lakótelepi lakások imai fűtési dijai esetében, s minden bizonnyal még igazabb lesz ez áprilistól. A vállalat belátható időn belül még magasabb árat ígér, s az így bekövetkező fizetésképtelenség kérdésére a legalább házanként! imérés — mely a felhasznált víz hőfokára és mennyiségére egyaránt vonatkozik — bevezetését szorgalmazza. Kinek érdeke, és kinek kötelessége a probléma megoldása? Az elsőben a lakók érdekeltsége nyilvánvaló, s úgy tűnik, utóbbit is — ide számítva a mérőeszközök mgvásárlás ára, beszerelésének költségeit — rájük szeretnék terhelni Ugyancsak aktuálisnak bizonyult a lakótelep módosított rendezési tervének vitája, mely témában a város főépítésze, Kiss Lajos volt a meghívott. Szó esett építendő garázsokról, parkolókról, üzletközpontról és sok nás projektumról. Nyilvánvalóvá vált az ellentmondás az asztalon megálmodott terv és a valóság között. A képviselőasszony e témát érintő kompetenciáját alapjaiban kérdőjelezte meg az alvóváros funkciójú lakótelepre építendő bevásárlócentrum, illetve a tényleges problémák (az ABC melletti parkoló, a gyógyszertár hiánya stb.) csekély mértékű ismerete. A kicsit „eresszük ki a gőzt a fazékból, nehogy felrobbanjon" hatású est is az ő szavaival záródott: „Tudják, én egy dolgot javaslok. Minél hamarabb elköltözni innen." Mit lehet ehhez hozzátenni? Emberek! Ti hetvenezren! Ne ezt tekintsétek jelszavatoknak! Igaz, ez nem Újszeged, de lakni itt is lehet. Susányi Tamás Lomnici u. teit, legyen szabad a magamét is mellé állítani. Vegyük talán a legkényesebb problémát! Trianon revízióját én nem óhajtom, de ha kívánnám, ki tilthatná meg nekem, hogy sok egyéb nézet mellett én is elmondjam saját kisebbségi meggyőződésemet? Kinek ártana, ha a széles vallási, népi, nemzeti hagyományokat tisztelő táboron, az ún. „nemzetiek" platformszabadságán belül egy szűk (ha úgy tetszik) sovén csoport működne. Nincs ilyen, de ha lenne, attól se dőlne össze a világ. A mi demokráciánk széles. Benne sokféle irányzat megfér. Amig a kifogásolt nézet csak egy törpe minoritás, ártalmatlan és veszélytelen. Nem kell harcolni ellene. Ha viszont a szabad és nem korlátozott felvilágosító munka nyomán többségi véleménnyé lesz, akkor legitim, szent népakarattá válik, és lehetetlen harcolni ellene. Ez a politikai küzdelmek lényege és logikája. Tekintettel az elmondottakra, a sajtó szerepét én abban látom, hogy a létező többségi és kisebbségi nézeteket esélyegyenlően tárja a közönség elé, és bízza a választók józan ítélőképességére, hogy szabad belátásuk szerint hogyan döntsenek. Bőven legyen az olvasóknak miből meríteni, választani! Ügy is fogalmazhatnék, ne a szerkesztőségi szobákban dőljön el, hogy a nép elé mi kerülhet. Sajnos, ebben a vonatkozásban még nincs minden rendben. Olyan gyakorlatot tapasztalok, mintha az olvasók tömege szellemi gyámságra szoruló kiskorú lenne. Ha fenti gondolataimat a Délmagyarország kiegészítés és csonkítás nélkül az olvasók elé meri tárni, részemről már eleget is tett a becsületsértésből eredő jóvátételi kötelezettségének. Hiszek abban, hogy az újságírónő ezentúl nem veti el ennyire a sulykot. A szegedi nemzeti napok egyik „alvilági", „őstulokfi" résztvevője: Kövér Károly Demokráciánk széles Reflektálni szeretnék a szegedi Délmagyarország című napilap február 11-i számában megjelent „östulokfiak egy lerobbant hodályban" című írásra, amelyből már az elején kisüt a másként gondolkodók iránti türelmetlenség és gyűlölet. Elég csupán a cikk címét szemügyre venni ahhoz, hogy állításom igazolást nyerjen. A cikkben egy szerényre Sikerült nemzeti jellegű előadássorról van szó, amelyet szabadidejükben, Jó szándékú, nem pénzért tevékenykedő, erkölcsi bizonyítványnyal rendelkező, jórészt felsőfokú végzettségű emberek hoztak össze, akik az alkotmányban biztosított gyülekezési, lelkiismereti és szólásszabadságukkal élve szeretnék nemzeti hagyományainkat a mainál kissé jobban megbecsülni. Mi a bűn ebben? Mi válthatott ki olyan otromba, a jó ízlést sértő reagálást, mint arríilyen a megtáltosodott újságírónő lekicsinylő szidalomáradata? Hogy ragadtatta el magát annyira, hogy a rendezvényben következetesen csak a rosszat látja, meg sem próbálva, hogy a vagdalkozás és gúnyözön mellett legalább egy parányi pozitív vonást észrevegyen? A tudósítást tartalmi értelemben nem tartom hiteles tájékoztatásnak. És a forma, a kifejezések? Tisztességes embereket „őstulokfiaknak" nevezni, és „alvilági" jelzővel illetni nem más, mint nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés. Miután a cikk szerzője szabadon kifejthette nézeFebruár 10-én Deszkre utaztam a feleségemmel, a cipógyári megállótól a Taurusig. A 6ofőr 56 forintot kért a két jegyért. Délután, visszafelé jövet, ugyanerre a szakaszra már csak 40 forintot kéllett fizetni. Igaz, jegyet nem kaptam, nem is kértem, ami talán hiba vólt részemről, de ha jól tudom, kérés nélkül is kötelessége a jegyet kiadni a vezetőnek, aki egyben kalauz is. Nem értem, hogy egy cégen belül miért nem egységesen számolják a jegy árát? Miért nem lehet legalább csúcsidőben, vagy piaci napokon csuklós járatot indítani, hiszen ilyenkor van a legtöbb utas! iMiért nem lehet az indulási helyre beállni legalább negyedórával előbb, Egy választópolgár véleménye Sok-sok honfitársammal együtt bizakodással — reménykedve a szebb-jobb jövő kialakulásában — járultunk az. urnák elé a képviselőválasztások idején. Hittük, reméltük, hogy akit szabadon választunk, azok érdekeinket, ezen keresztül szegény, sokat szenvedett hazánk érdekeit fogják képviselni. Ha nem. tévedek, az ünnepélyesen tett eskü szövege is ezt tartalmazza A Parlamentben zajló vitákból arra kell következtetnem, hogy a tisztelt képviselő urak megfeledkeztek arról: a népet a társadalmat képviselik és annak érdekében kellene a ténykedésüket, (hivatásukat) folytatni. Ezzel szemben adáz vita folyik a hatalom megszerzéseért egymás lejáratásáért Szó sem esák arról, hogy a gazdaságot hogyan lehetne a kátyúból közös erővel kimozdítani. Nem veszik észre." Iw miképpen használják ki az ügyeskedők az állami vagyon bizonytalan helyzetét saját meggazdagodásukra, miközben az elszegényedés egyre szélesedik. Nem emelnek szot és nem tesznek semmit a tejellátás körüli zűrzavar megszüntetésére. Pardon, ezt egy igen tisztelt képviselő már megkísérelte. ezért minden elismerés megilleti. Sajnos, azonban a másik (vállalati) oldal azonnal megkontrázta a jó szándékú, tenni akaró képviselő megállapításait. Vagy a képviselő elöl a sajt-, vaj-, iejpor-„hegyeket" eltüntették? Esetleg a nyilatkozó vállalatvezető nagyítóval nézte ugyanazt, amit a képviselőnek mutattak, esetleg a statisztika huncutsága játszik kikre? Nem veszik a fáradságot a T. Urak arra sem. hogv a falusi embert megkérdezzék és pontosan felderítsék, kik kérnék vissza a földjeiket. Ha ez rendelkezésükre állna, talán könnyebb lenne az érdemi vitát is lefolytatni! Igen széles ismeretségi köröm véleményéből arra tudok i - - nem i; olyan szeles az a réteg, amely a földet vissza akarná venni. Ezek a körök is fontosnak tartják a tulajdonviszonyck rendezését, de ez nemcsak a föld, hanem a gyár, a kórház, az iskola és egyáltalán, az országra is vonatkozik. Ezekre a tisztelt uraknak nincs idejük, mert foglalkozniuk kell a „hordó"-, „fegyver". és más, a népet kevésbé érdeklő ügyekkel. Közben nem veszik észre, hogy ezek a viták választóik, ban mérhetetlen elkeseredést váltanak ki. Külső környezetünkben pedig egyenesen örülnek, hogy amit ók bolhának látnak, itthon. felső szinten elefánttá tupírozzák. De jaj, most igazságtalan voltam, mert volt egyetértés a Parlamentben — mondják az emberek — az ellenzék és kormánypárti képviselők között: a fizetésük megállapitávikor! Nem lehetne ezt esetleg a privatizáció esetében is alkalmazni? Ezen észrevétel megírására a segítő szándék késztetett. Remélve egv régi közmondás érvényesülését: „Akinek nctn inge, ne vegye magára." De akinek igen. az öltözzön fel végre! Pallagi Sándor, Hódmezővásárhely, Nagy A. J. utca 33. Jó hírek Nem törtek be. nem garázdálkodtak, nem zsebeltek, helyette a Temesvári körúton levő magasház előtti telefonfülkében felejtett autóstáskámat kétheti nettó fizetésemmel, igazolványaimmal együtt három. 16-17 év körül fiatal megtalálta. Értékeimmel együtt lakásomra siettek, és azt hiánytalanul visszaadták. Még nem. voltam otthon, így a becsületes fiatalok nevét és lakáscímét nem ismerem. Ezért kérem, ha e sorokat olvassák, szíveskedjenek neveiket lakáscímeiket a következő címre elküldeni: Tugyi Gábor, 6726 Szeged, Hársfa utca 16/9. (Az eset február 8-án, a kora délutáni órákban történt) Február 18-án. 4 óra után az Anna-kútnál. a 20-as buszon elvesztettem a táskámat, amit egy idős bácsi megtalált és átadott a buszvezetőnek. A sofőr szólt a 10-es járat vezetőjének is. hogv nála a táska. így alig háromnegyed óra leforgása alatt a táskát már meg is kaptam. Köszönetet mondok a buszvezetőnek és az idős bácsinak — írja Szegedről Imre né dr. Nóvé Gyöngyi. Az olvasóknak szeretném megismételni (és nem kívánom Kövér Károlyt „meggyőzni" semmiről, talán csak fölidézem számára, hogy egyik előadójuk nevezte meg a tulkot, mint a magyarok ősét...). hogy Magyarországnak ártana, ha itt „sovén csoport működne". A területi revíziót igenlő „törpe minoritás" nemzeti érdekeket sértene, gátol„ ná, hogy Magyarország — a többi szuverén és területileg sérthetetlen állammal együtt — egy európai közösség tagja lehessen. Történelmi tapasztalataink szerint éppen a mi mostani helyzetünkhöz hasonlóan támadt esélyük a különféle szélsőséges nézeteket vallóknak arra. hogy kisebbségi törekvéseik többségivé váljanak, netán „szent népakarattá" nyilváníttassanak. Gazdasági válság, értékzavar, bizonytalan jövőkép: táptalaj; ilyenkor vélik mások kárára megsegíteni magukat, akik szorult helyzetbe kerültek. Még egy szó a demokráciáról: roppant sekélyes fölfogás. miszerint a demokráciában minden létező nézet számára megadható az érvényesülés esélye. Való, hogy politikai küzdelem folyik — lehetőleg kulturált eszközökkel — érdekek, eszmék között; ám ennek a demokráciákban éppen az a célja, hogy megóvja a közösséget a ránézve káros nézetek térnyerésétől. A sovinizmust a magyar állam összes polgárára nézve veszélyesnek tudom, ezért vettem a bátorságot, hogy még „kisebbségi korában" ellene szóljak. Sulyok Erzsébet Tömegközlekedés és annak díja mert az is ddő, mire a sofőr kiadja a jegyeket. A járművek fűtéséről már nem is beszélek! Nagykabátban lehet utazni Szeged és Makó "között úgy, hogy nem kell az embernek leizzadnia! Tudtam, hogy az áremelések pluszbevétele nem azonnal hozza meg a kívánt eredményt., de ebből a pénzből véleményem szerint a kocsik műszaki állapotán kellene javítani. Ilyen jegyes bérletárak mellett az utas jogosan várja el, hogy kényelmesen, viszonylag fűtött járműveken utazzon, és időben odaérjen, ahová indult! Javaslatom, hogy erről a témáról szervezzenek egy lakossági fórumot, áhoJ az utasok és a Volán képviselői találkoznának (célszerű lenne a szegedi tévét is bevonni az ügybe) és megbeszélnék, miként lehetne javítani ezeken a dolgokon. Véleményem az, hogy minden utas érdeke és joga tudni, miért fizet az utazásért anynyit, amennyit. Továbbá ennek a bevételnek az összegével a Volán hogyan gazdálkodik, vagy ki a felügyeleti szerve, akinek ellenőrizni kellene a tömegközlekedés milyenségét. Pap József Kereszttöltés u. 26/B * Megértem én a viteldíj emelését, de kispénzű lévén, képtelen vagyok a sok emeléssel együtt megfizetni a teljes árú bérletet. Gyesen levő anyuka vagyok két gyerekkel, 3350 farint havonta a díj. Javaslatom a következő: legyen ró mód, hogy kedvezményes 'bérletet válthassanak a gyed, gyes alatt a kismamák, esetleg azok a munkanélküliek, akik nem kapnak munkanélküli -segélyt. Előre is köszönöm azoknak az anyáknak a nevében, akik naponta hordják oviiba busszal stb. a gyerekeiket, meg a munkahelyre vadászó munkanélküliek nevében is. Név és cím a szerkesztőségben Lámpa van Nagy örömmel vettük, hogy Szeged egyik legveszélyesebb forgalmi csomópontjában, a Csongrádi sugárút és a Rózsa utca kereszteződésében elkészült a forgalomirányító lámparendszer. Ettől biztonságosabb átkelésünket reméltük a sugárúton, de sajnos, nem így történt. A lámparendszer beállításával van a baj. A gyalogosforgalom részére nagyon rövid idejű a zöld jelzés. Bottal járó, kicsit lassabban haladó nyugdíjas ember vagyok. Átkeléskor az úttest feléig tudok elérni, mire a jelzés pirosra vált. Ezt látva még inkább igyekeznék, de nem tudok gyorsabban haladni. Sajnos, az autósok egy része ilyenkor még rám is dudál. A stresszhatástól szinte lebénulok. Szintén nyugdíjas feleségem — és több idős, nehezen járó ember — sem ér át a zöld jelzés rövid ideje alatt. Szeretnénk, ha a Csongrádi sugárúti gyalogosátkelő szabad jelkése annyi lenne, amíg az idős, lassú mozgású emberek is átérnek az úttesten (mint például a Diófánál). G. L Szeged Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdéseire adunk választ, illetve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesztősége, Szeged, Sajtóház. Pf. 153. 6740. A közgyógyszerellátásról P. S.-né, Szeged. A közgyógyszerellátásról érdeklődik. Szeretné tudni, hogy a rendelet szerint ki jogosult ingyenes gyógyszerellátásra. Rendelet szabályozza, hogy ki jogosult térítésmentesen közgyógyszerellátásra, ami azt jelenti, hogy térítésmentesen kaphat gyógyszert, és gyógyászati segédeszközöket. A jogosultak körét a rendelet meghatározza. Ezek szerint a következők jogosultak: az ideiglenesen beutalt, az intézeti és állami nevelt kiskorú, a rendszeres szociális segélyben részesülő, aki I—II. csoportbeli rokkantsági nyugdíjas, illetve baleseti ellátásban részesülő, aki után a szülője vagy eltartója magasabb összegű családi pótlékban részesül. Közgyógyszerellátásra jogosultság méltányosságból is megállapítható a nem kielégítő egészségi állapotú és rossz anyagi helyzetben levők közül, elsősorban annak, aki a nyugdíjkorhatárnál magasabb életkorú, jövedelme a mindenkori öregségi nyugdíj összegét nem éri el, három vagy több kiskorú gyermeket nevelő nagycsalád, vagy a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz költsége olyan magas, hogy a saiát vagy a háztartásában élő hozzátartozó egészségi állapota miatt megélhetése — tartós veszélyeztetés nélkül — nem lehetséges. A közgyógyszerellátásra jogosító igazolványt az állandó lakóhely szerinti illetékes önkormányzat egészségügyi szerve állítja ki. Dr. V. M.