Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám

81. évfolyam, 43. szám 1991. február 20., szerda Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Két n&p Cl Bush tudja, de nem mondja — Kegyelem, de kiknek? — Kié az iskola? MDF: bűncselekmény volt Í r ét napja van Iraknak, hogy választ adjon a szovjet k rendezési tervre — közölték tegnap Moszkvában. Tarik Aziz iraki külügyminiszter visszaérkezéséről lapzártánkig nem érkezett hír. A szovjet kérésnek megfelelően, nem nyilatkozhat a terv tartalmáról — jelentette ki Bush elnök. Annyit azon­ban elárult, hogy a javaslat „jelentősen elmarad attól, amire szükség lenne", s hogy ezt közölték Mihail 'Gorba­csovval is. Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminisz­ter erre reagálva kifejtette, hogy Bush egy olyan tervre reagált, amely „nem őrá tartozik". A rendezési javaslatot John Major brit miniszterelnök is kifogásolta, mert az fenntartaná Szaddám Húszéin rendszerét. Az este folyamán Irak újabb Scud-rakétát indított Izrael felé. Személyi sérülésről még nem érkezett jelentés. Budapestre érkezett az olasz belügyminiszter. Vincenzo Scotti magyar kollégájával. Boross Péterrel együttműködé­si megállapodást írt alá a kábítószer-csempészet és a szervezett bűnözés visszaszorítására vonatkozóan. Fő cél: a balkáni kábítószer-útvonal lezárása. A második negyedév közepétől várhatólag 60-110 szá­zalékkal emelkedik a különböző gyógyszerek ára. Négyórás értelmezési huzavona után amnesztiát hir­detett az Országgyűlés, így a tavalyi taxisblokád résztve­vői a jövőben nem vonhatók felelősségre. Közelharc vagy kivonulás? Tegnap reggel a közkegye­lem gyakorlásáról szóló tör­vényjavaslat vitájával foly­tatta munkáját az Ország­gyűlés. A törvénytervezetet be­terjesztő Göncz Árpád köz­társasági elnök szavait köve­tően csaknem négyórás vita vette kezdetét. Salamon László (MDF) úgy vélte; téves polgári engedet­lenségnek minősíteni az ok­tóber végén történteket, hi­szen az események kimerítet­ték a Btk.-ban foglalt bűn­cselekmény tényállást. Szo­kolay Zoltán (MDF) terror­cselekményt és lázadást lá­tott a fuvarozók, valamint szimpatizánsaik demonstrá­ciójában. Zacsek Gyula (MDF) az októberi blokádot szervezetten elkövetett bűn­cselekménynek nevezte, s azért felelőssé tette a Szabad Demokraták Szövetségénele ügyvivőit, akik — mint mon­dotta — az akció támogatá­sával alkotmányellenes esz­közökhöz nyúltak. Kónya Imre, MDF-es frak­cióvezető hangsúlyozta: a szabaddemokraták vezetői bűncselekményt követtek el, amikor helyi szervezeteiket felszólították a blokádban részt vevők támogatására. A hosszúra nyúlt vita után végül az Országgyűlés 21 el­tenszavazattal, 39 tartózko­dás mellett elfogadta a köz­kegyelem gyakorlásáról szóló törvényt. Tárik Aziz iraki külügy­minisztert tegnap Teherán­ban fogadta Hasemi Raf­szandzsani iráni államfő. A közel 2 órás megbeszélésen Aziz tájékoztatta vendég­látóját hétfői moszkvai tár­gyalásairól. Tárik Aziz hol­létéről egyébként ellent­mondásos jelentések érkez­nek. Iraki hivatalos forrá­sok szerint viszont teheráni tárgyalásai után a külügy­miniszter kedd délelőtt ha­zautazott Bagdadba, s on­nan néhány órán belül visz­szaindul a válasszal Moszk­vába. Ezt az információt erösíette meg a — diplomá­ciai forrásokra hivatkozva — a moszkvai rádió kedd déli adása is. A legnagyobb példányszá­mú német napilap, a Bild-Zeitung mértékadó körökből úgy értesült, hogy a Gorbacsov-terv a követ­kező elemeket tartalmazza: 2. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy „Irak állami struktúrája és hatá­rai" érintetlenek maradja­nák. 3. A Szovjetunió „minden büntető intézkedést" elle­nez, ideértve a Szaddám Húszéin ellen tervezetteket is. 4. Tárgyalások az összes többi közel-keleti problé­máról, beleértve a palesz­tin kérdést is. A háború kezdete óta a legsúlyosabb bombatáma­dást mérték a szövetsége­sek hétfő éjjel Bagdadra. A helyi idő szerint este 8 óra­kor kezdődött nagy erejű bombázás reggelig tartott. A támadás olyan heves volt, hogy az óvóhelyre kénysze­rült 40 külföldi újságíró be­számolója szerint a jól szi­getelt szállodai védőhelyisé­get tis elöntötte a füst. 1. Irak feltétel nélkül Az ARD német tv-társa­visszavonja csapatait Ku- ság forgatócsoportja több vaitból, hogy lehetővé vál- szárnyasrakétát is látott re­jon a gyors béke. pülnl a város utcái felett. Kegyelmek Tegnapi ülésén négyórás vita után az Országgyűlés közkegyelmet hirdetett. A Göncz Árpád köztársasági el­nök előterjesztése nyomán elfogadott törvény értelmé­ben nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljá­rás az 1990. október 25-étöl 28-áig terjedő időben, az útelzárásokkal összefüggésben elkövetett szabálysértések és bűncselekmények miatt. Ugyanakkor egy módosító indítvánnyal beépült a törvénybe az a kitétel, hogy a kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit az elkö­vetkezendő ót évben szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélnek. Mondhatnánk, volt már ilyen, de nem lenne iga­zunk, mert nem volt. Tekintsünk el olyan apróságoktól, hogy a kisgazdapárt frakcióvezetője kellett nagyobb tiszteletre intse a köztársasági elnököt támadó kormány_ párti képviselőket. Ennél érdekesebb, ahogyan előkerült a pakliból az egyszer már kikevert adu-ász, a taxisblo­kád. Hiszen már leszögeztetett: a résztvevőknek nem lehet bántódásuk. Tegnap viszontláttuk ugyanezt, azzal a régi hang­súllyal, hogy októberben szabálysértések s bűncselek­mények történtek. S ha már így esett, a büntetőeljárás alóli mentesség is olyan kegyelemízü lett. A módosító kitétel nyomán pedig egyenesen keserű. Mi lesz. ha va­lakinek — szó szerint értelmezve a hallottakat — az az érzése támad, hogy a taxisblokád résztvevői valódi ke­gyelmet kaptak? öt éven belüli szándékos bűncselek­mény esetén visszaesőnek minősülnének, persze, ha voL na nyilvántartás róluk. De nincs. Akkor hát hogyan döntik majd el, hogy halmazatként a blokádrészvételért is megbüntessenek-e valakit, vagy sem? Rossz ízű do­log ez. Az általános vita egészét tekintve, vagy'kétféle kegyelem van, egy törvényes és egy parlamenti, vagy úgymond: csizma került az asztalra. Zavarkeltésnek manapság mindkettő elég. Panek József Az életveszélyesen beteg gyermekekért J unoszty Anyám elővette utazótáskáját, beletette a televíziót, és elvitte a Gelkába. A szervizben éppen senki ügyfél nem volt, az üvegpult mögött farmerdzsekis fiatalember ácsor­gott, fülbevalós társa a sarokban szöszmotölt valami több­emeletes, dél-ázsiai eredetű műszeren. Meleg volt a helyi­ségben, valamelyik megjavított magnóból Szandi énekelt az álmodozás szükségszerűségéről. Anyám elővette a tele­víziót, és az üvegpultra rakta. A férfi ránézett a fehér do­bozra. aztán anyámra, elhúzta a száját, és hátraszólt a válla felett: „Te, megint egy Junoszty, tudod, amilyenre a főnök szakosodott." Üjra anyámra nézett, s fejcsóválva csak annyit mondott: „Ugyan, asszonyom, mi már nem vállalunk ilyet." Anyám becsomagolta a televíziót, haza­hozta, és újra csak a kettes csatornát nézi, mert az egyes­sel valami baj van. Ha odakapcsolunk, finoman füstölni kezd a készülék. Hiába no, szovjet gyártmány. S miután anyám mostanság fáradékonyabb, sokszor kilenc előtt elalszik, így aztán nem látta az egyes csatorna utóbb a kettesen is megismételt híradását arról, hogyan vonulnak ki Szegedről a megszálló szovjet csapatok. Ettől függetlenül, a szovjet katonák fegyelmezetten és férfiasan titkolt szomorúsággal mégiscsak elvonultak, de nagy téve­dés azt hinni, hogy csak omladozó laktanyákat, feketén eladott géppisztolyokat és páncélöklöket, meg föld alá ka­part vegyszereshordákat hagytak volna maguk után. Érthetően, maradt itt néhány, jól kiképzett, gyermek­arcú KGB-s tiszt, s teszi a dolgát egy — ha nem is ellen­séges, de fürkészésre mindenképpen érdemes — országban. Aztán maradt itt egy óriási és jól lestrapált gépkocsipark, maradtak itt barkácsfelszerelések. hűtőszekrények és auto­mata mosógépek, átképzésre váró és bizonytalan orosz­tanárok, és persze Szokol rádiók, meg pillekönnyű Ju­noszty televíziók, melyeket — ha netán elromlanának — már nincs ember, aki megjavítson. Hát ez az, ami már nem a távozó szovjetek ügye. Ez itten a mi ügyünk, nem­zeti ügy. ha úgy tetszik, s csak magunknak tehetünk szem­rehányást, hogy egy átalakuló, s úgymond emberibb struk­túrába már nem fér bele a Junoszty televízió, mert az szovjet, és korszerűtlen. Azt hiszem, a szegénység is kor­szerűtlen egy helyzet Mert ugye hol is vannak azok a fő. nökök, akik egykor ezekre az olcsó és gyermeteg szerkeze­tekre szakosodtak? A javítást már ők sem vállalnák, pedig bizonnyal em­lékeznek a nem túlzottan bonyolult mechanikára, qsak hát kínos tudás lehet ez, bizonnyal nem jó pont manapság, amikor a káefték, kisvállalkozások élén. de minimum má­sodik vonalában az a napi gond, hogyan jöjjön létre a nyereséges, s mindenki számára kedvező üzlet. Ebbe az üzletbe a Junoszty televízió már nem fér bele, s magára vessen, akinek csak erre tellett. így aztán anyám is. aki korszerűtlen ember, és azt hiszem, már az is marad, bölcs rezignációval veheti tudomásul, hogy az egyes csatornája javíthatatlan, és persze előbb-utóbb elromlik a kettes is, a készülék meg csak sistereg és villog majd vakon, és nem lesz emberfia, alti vállalná érte a felelősséget. Darvasi László Pénzosztás A nyár közepén riportot közöl­tünk a gyermekklinikáról. Ebből megismerhették az intenzív osztá­lyon uralkodó szomorú állapotokat azok is, akiket megkímélt a sors at­tól, hogy személyes élményeket sze­rezzenek ott. Amint a klinika igazgatója, dr. Boda Domokos elmondta: éppen a korszerű követelmények, a szakmai fejlődés következtében halaszthatat­lanná vált az intenzív ellátás fej­leszése. A klinikai munkának az a része, amely a beteg gyerekek leg­körültekintőbb ápolását igényli. Eh­hez a körülmények azonban ko­rántsem megfelelők — írtuk akkor. S minthogy remény sem volt arra, hogy a központi költségvetésből bő­vítsék a túlzsúfolt osztályt, a klinika más eszközökhöz folyamodott. Az igazgató professzor „lelkiisme­reti okokból, a konstruktív tiltako­zás jegyében" saját jövedelméből százezer forintos alapítványt tett. A klinika orvosai mellett szerkesztősé­günk minden tagja csatlakozott az alapítványhoz, s hogy mi történt azóta? Magánadományokból, válla­latoktól, e célra elkülönített közüle.'i keretekből csaknem 2 millió forim gyűlt össze, ebből 343 ezer 750 fo­rintnyi deviza. A puszta számok mögött néhány sokatmondó részlet rejlik. Az ala­pítványra — saját jövedelmükből — áldozók 25 százaléka orvos. Az egyéb rr.agánadományozók! között sokan vannak kisjövedelműek, nyugdíjasok, nagymamák. A vállalati adományok mögött is általában az ügyet magu­kévá tevők, lelkes helyi pártfogók állnak. Megjelent a szponzorálás új formája, a költségvetési kereteknek erre a célra való elkülönítése, első­sorban olyan intézmények részéről, amelyek különleges szakmai felada­tok ellátásához igénybe veszik a gyermekklinika szolgáltatásait. Az eddig rendelkezésre álló összeg még csekély ahhoz,.hogy a legsür­gősebb feladatot, a klinika intenzív osztálya bővítését (52 miliió forint) megoldja, de az eddigi reagálások és csatlakozások erkölcsi támogatást jelentenek, s a példa talán másokat is segítségre késztet. Szembe kell néznünk azonban két lényeges akadályozó tényezővel. Az egyik, hogy már számos — és egyre több anyagi támogatásra váró — alapítvány jelent meg. A másik: a lakosság közismerten nehéz gazdasá­gi helyzete. Először is; kinek-kinek magának kell eldöntenie, milyen ügyért érez elsőrendűen felelősséget. Figyelembe veendő ugyanakkor, hogy az „Élet­veszélyesen beteg gyermekekért" alapítvány megvalósulása évente 600 gyermek biztonságosabb ellátásán túl évenként további 200 életveszé­lyesen beteg gyermek fogadását te­szi lehetővé. Emellett érdemes el­gondolkodnia annak, aki a pénztár­cájába nyúl, azon is, amire a pro­fesszor hívta föl a figyelmet: ez az alapítvány olyan ügyet támogat, amely jövőbe vetett hitünket és él­ni akarásunkat fejezi ki. Ami pedig az általános anyagi nehézségeket illeti: amint méltatlan dolog lenne olyanoktól támogatást várni, akik maguk is szükségben vannak, ugyanúgy ez belső köteles­ségük kellene legyen a tehetősebbek­nek, azoknak, akik a gondokkal szembesültek. * Az alapítvány csekkszáma válto­zatlanul: 665-7123 33656-1. Esetleges további felvilágosítást a gyermek­klinikán lehet kérni. Ch. A. Az önkormányzatoknak fel kell készülniük arra, hogy az elmúlt évinél lényegesen kisebb keretből gazdálkod­hatnak. Szeged sem kivétel. A város tavaly 4,9 milliárd forint felett rendelkezett. Az idei évre szükséges ösz­szeg 5,6 milliárd forint, s az önkormányzat mindössze 2,55 milliárd forint központi támogatásra számíthat, sze­mélyi jövedelemadóból szár­mazik 906 millió forintja, s ezenkívül körülbelül egy­milliárd forint saját bevétel szerepel költségvetésében: összesen tehát 4,456 milliárd forintot tudhat a zsebében. A költségvetési törvény alapján a kormány 5 milli­árd forint 75 százalékának szétosztásáról dönthet (ne­gyed rész tartalékban ma­rad), a pénzből az önhibá­jukon kívül hátrányos hely­zetben levő önkormányzatok részesülhetnek, hogy meg­őrizhessék működőképessé­güket. A szükséges adatszol­gáltatást a kormánynak feb­ruár 15-éig meg kellett vol­na szerveznie, de az infor­mációs csatornát csak febru­ár 12-én — közel egy hóna­pos késéssel — hozta létre: az önkormányzatok anyagi helyzetét felmérő kérdőívek ezen a napon érkeztek meg — többek között a szegedi polgármesteri hivatalba is. A pénzügyi osztály mun­katársai szerint feltehető, a leiratot úgy állították össze, hogy az önkormányzat a le­hető legkisebb hiányt tudja produkálni ezeken a papíro­kon: az ivek ugyanis bele­kalkulálják a város anyaei helyzetébe az előző évi ma­radványt éppúgy, mint a ki­vethető helyi adókat, s szól­nak a kötelező feladatokra szánt kiadásokról is, holott ezt a rovatot még nem tölt­hetik ki a pénzügyesek, hi­szen — talán már unalmas — nincs hatásköri lista, vagyis az önkormányzatnak még nincs pontos tudomása leendő feladatairól. A költségvetési törvény biztosítja az önkormányzati intézmények (iskolák stb.) dolgozóinak 20 százalékos bérfejlesztését, annak tár­sadalombiztosítási vonzatá­val együtt. Ugyanakkor az összes többi (úgynevezett do­logi) kiadásra csak 10 szá­zalékos fejlesztést irányoz (Folytatás a 2 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents