Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

1991. február 19., kedd Kultúra 5 ínhámmmuiB ém SPiCML űutéfkett t!ü» nmtm,* 1W4 ffljf SllSWf SDSil EXCHANGE VAlüTA VtTEl «nch»1&3 mit.**—­" A nem kívánt színfoltokat most a fehér hólepel jótékonyan eltakarja — más kérdés a csatak. latyak, de hát az egyszer eltűnik. Megint más kér­dés. amit a téli pihék sem álcázhatnak. Gyenes Kálmán fotómontázsa a hovatovább városképi jelentőséggel bíró reklámtablaer dő-jelenségre figyelmeztet. F.z is egy színfolt. Tetszik? Beatles-klub Meglehetősen nehéz lenne olyan zenekarnak klubot alakítani, amelyik, mondjuk, egy vagy két lemezt adott volna ki fennállása alatt. Ezzel szemben itt a Beatles, szinte hozzáférhetetlenül sok kis- és nagylemezzel meg­áldva. és nem is beszélve a hozzájuk fűződő sztorikról, amelyek legalább annyira képezik egy zenekar „imidzsét", mint a jó színpadi kiállás. Ehhez kapcsolódik még a szá­mos képanyag, jelen esetben a Sárga tengeralattjáró című film. Persze, ez csupán akkor válik igazán érdekessé és nagyszerűvé egy zenekar életében, ha belegondolunk, hogy ..akkoriban" még nem voltak a maihoz hasonló színpadi látványt nyújtó technikák. Nem volt lézer és a többi, eset­leg maszkokat, különböző öltözékeket hívtak segítségül, hogy a produkció még színesebb, még egyénibb legyen. A zene. persze, ma is maradt a középpontban. Ezentúl az ifjúsági ház Beatles-klubja megváltozott formában, havonta két alkalommal tartja összejöveteleit, melyek közül az első szerdán este 6 órakor lesz, melyen a Sárga tengeralattjárót is levetítik. Ezenkívül a program­ban szerepel még sok-sok játék, zenei anyagok csereberé­je. s még egy érdekesség: a dalszöveglek elemzése, értel­mezése. A szerda esti házigazda Donátii László, a jól is­mert Staféta együttes vezetője lesz. A la Strauss Négy évvel ezelőtt a rá­diózenekar és az ÁHZ Strauss-müsort állított ösz­sze egy franciaországi imp­resszárió számára. A szer­vezők a programiban sze­replő táncbetétek előadá­sára a Lyoni Baléttegyüt­test kérték fel. Hamarosan kiderült, a , francia tánco­sak nem igazán „érzik" a bécsi mester stílusát, ezért más együttes .után kellett nézni. Így esett a választás a bécsi zenét közelebbről is­merő Pécsi Balettre. A Strauss-programmal a ma­gyar művészek már másod­szor jártak Franciaország­ban. A pécsiek a turnéra két szegedi táncost is magukkal vittek. Az utazás tanulsá­gairól Horváth Károly me­sélt. — Jómagam már az előző évi programban is részt vet­tem. Kolep Zolit korábban Bokor Roland nem, engedte eí^a színházból. Most azon­ban együtt utazhattunk, s úgy néz ki, hogy december­ben újra részt veszünk egy másik Strauss+körúton. — A franciaországi kö­zönség hogyan fogadja a bé­csi muzsikát? — Telt házak előtt szere­peltünk Monmorot-ban, Gre­noble-ban, Maconban és más nagyvárosok színhá­zaiban, sportcsarnokaiban. A lyoni auditóriumban 4 ezer néző előtt táncoltunk. A Riviérán is szívesen fo­gadtak minket, nem beszél­ve a párizsi koncertter­mekről. A Salle Pleyel is megtelt, pedig ott a legol­csóbb belépőjegy 80 frank­ba kerül. A következő, tur­néra egy Offenbach-estet és egy vadonatúj Strauss-mű­sort állítottak össze a szer­vezők — Magyarországon is lát­hatjuk ezeket a programo kat? — A Strauss-jzenekarba 60 muzsikust verbuvált össze Bogár István. A muzsiku­sok és a 16 táncos gázsija, a jelmezek, a koreográfia igen sokba kerül. Hogy e program nyereséges lehes sen, a belépőjegyek árát na­gyon magasra kellene emel­ni. A műsor a hazai néző számára megfizethetetlen lenne. Magyarországon fil­met forgatunk. Budapesten, Pozsonyban és Bécsben sza­badtéri felvételeket készít velünk a francia impresszá­rió. A produkciót a követ­kező körúton videokazettán árusítják majd. A zenekar stúdiófelvételeit CD-leme­zen és magnókazettán már idén is lehetett kapni a tur­né színhelyein. — A Folies Bergert meg­látogatta-e az együttes? — Igen, jártunk ött, Var­ga Matyi bácsira hivatkoz­tunk, így ingyen beengedtek minket. Nagyon sokan vol­tunk, nem hiszem, hogy Gyarmati úr nagyon örült nekünk, A Folies program­jában sok ötletet és még több pénzt fektettek be. Ki­csit konzervatív, de tagad­hatatlanul profi show­músort láttunk. — És mennyit láttak Fran­ciaországból? — Igen keveset, mert az egy hónap alatt szinte min­dennap színpadra léptünk, a „szabadidő" nagy részét pedig buszozással töltöt­tük. Igaz. rendesen megfi­zettek bennünket a franci­ák, de kemény és pontos munkát követeltek tőlünk. (pacsi ka) flz iskolában elvesztek a gyerekek — Oktatáskutatókat hall­gatva. az a benyomása tá­mad az embernek, mintha az iskolaszerkezet avultsága miatt lenne minden bajunk. A pszichológus szerint mit kell csinálni, hogy az iskola funkcionáljon, és megfelel­jen a várakozásainknak? — Manapság mindenki ar­ról beszél, hogyan kapcso­lódjunk Európához. Iskola­modelleiket elemzünk. és a szerkezeti különbségek miatt azt gondoljuk: azért nem működik jól a mi közokta­tásunk, mert rossz a struk­túrája. Anélkül, hogy ennek igazságát vitatnám, magam is egy külföldi, méghozzá a finn példára hivatkozva azt hangsúlyoznám: ők — mi­közben persze figyeltek a vi­lágra — a saját. césaeté­veszthetet.len iskolarendsze­rüket alakították ki. amelyet nem szerkezeti, hanem tar­talmi vonásokkal lehet mar­kánsan jellemezni. A finn iskola gyermek- és pedagó­gusközpontú. Ha azt akar­juk. hogy nekünk való isko­lák működjenek, nem elég átvenni valamely külföldi szisztémát. Ez ugyanis ön­magában se nem ió. se nem rossz, a kérdés tudniillik az, hogy működik-e nálunk. Ehhez figyelembe kell ven­ni. mire építhetünk. Észre kell venni, hogv a mi isko­láinkra olyan feladatok ne­hezednek. amelyeket nem kifejezetten az iskolákban lehet megoldani. A oedagó­gusok nincsenek is fölkészül, ve ezekre, csak nyomasztja őket — Mire gondol? — Ha egy osztályban van két agresszív gyerek, Finn­Xemrégibcn országos közoktatási fórumot szerve­zett Szegeden több tudómányos intézmény. A fórum ál­lásfoglalásából idézünk: „A résztvevők a rendszerváltás stratégiai elemének az iskolák és a tanárok szakmai­pedagógiai önállóságát tekintik ... Fejleszteni szükséges az iskolai önállóságot segítő pedagógiai infrastruktúrát; kívánatos, hogy a szakmai segítő-szolgáltató infrastruk­túra finanszírozását az iskolák fizetőképes keresletének megteremtése biztosítsa. Fontosnak tartják a fórum résztvevői a pedagógusképzésnek és a pedagógus-to­vábbképzésnek a közoktatás igényeihez való igazítá­sát." Még a konferencia idején beszélgettünk hasonló té­mákról Kcményné dr. Gyimesí F.rzsébettel, a JATE Pszichológiai Tanszékének megbízott vezetőjével. országban azonnal az isko­lában alkalmazott szakértő­höz fordul a tanító. Neirn rá hárul az a feladat sem, hogy az olvasási zavarokkal küz­dő gyerekekkel foglalkozzon. Magyarán, olyan infrastruk­túrája. szolgáltató hálózata létezik az oktatásnak, amely megmenti a pluszterhektöl a tanárokat, ráadásul szaksze­rűen oldja meg a problémá. kat. Ilyen módon a peda­gógusnak marad ideje a gye­rekre figyelni, a személyi­ségét alakítani. Természete­sen nem egvszerre 40 tanuló­val kell foglalkoznia, mint nálunk. — Gondolom, ennek nem­csak tárgyi-anyagi föltételei vannak, hanem a tanárokat is másképpen képezik. — A mi ú+ialáink beáll­tak a teljesítmény mérésére. Tantárgyakat látunk, és szem elől vesztjük a gyere, ket. A tanár munkáját asze­rint értékelik, tudja-e a ta­nuló, amit a tanterv előír. Finnországban azt mérik, milyen a légkör az osztály­ban. mennyire tudja meg­fogni a gyereket a pedagó­gus. hogy képes-e hatni rá. Következésként, ott a peda. gógusképzésben is fontosabb. hogy hatni képes, szuverén egyéniség-e a tanárjelölt, mint az. hogv jeles-e a szi­gorlata. Arra összpontosít a képzés hogy emelje a jelöl­tek énkompetenciáját. vagy­is az a cél, hogy határozott egyénisége legyen a tanúr­nak, egyszersmind a szociá­lis kompetenciáját. vagyis megtanítják az emberek kö. zötti „közlekedésre". így van esély arra, hogv a pei­dagógus képes lesz a gyere­ket is megismerni, a tehet­ségüket ésszerűen fejleszte­ni. A nem túlintellektuali­zált iskolában elsősorban azt tanulják meg a diákok, ho­gyon szervezzék meg az éle­tüket ahhoz, hogy önmaguk­ból a legtöbbet kihozhassák. Ha a tanító abból indul ki, hogy minden gyerek tehet­séges valamiben, s van pe­• dagógiai, pszichológiai föl­készültsége, érzékenysége, akkor mindenki sikeres le­het az osztályában. A tanu­lóknak reális; képük lesz önmagukról, könnyebben boldogulnak az iskolán kí­vül. — Az is lehet, hogy min­denki örömmel jár iskolába? — Ezt persze illúzió len. ne célul tűzni. Ténv azon­ban-, hogy fölöslegesen sók kudarcélmény és szorongás kíséri az iskolaéveket ná­lunk. Ha meg sem próbáljuk megelőzni, kiküszöbölni, be­láthatatlan következmények­kel kell számolnunk. A rossz! légkörű iskolából kikerülők­nek nagy esélyük van arra, hogv elinduljanak a lejtőn, amelyen aztán nincs megál­lás. Felnőtteket már nem le­het „átnevelni". Az én vesz. szóparipám a megelőzés. A jövőjére valamit is adó tár­sadalomban minden figyel­met megérdemel az iskola, az a terep, arrvelv a család mellett a legnagyobb hatás­sal van a gyérekekre. Egy szó. mint száz: ha úgy ala­kul az iskolaműködés, hogy már-már elveszik benne a gyerek, háttérbe szorul a személyiség, akkor baj van. És akkor legelőszór ezen kell változtatni. Sulyok Erzsébet Egy ívvel nagyobb terje­delemben, 112 oldalon je­lent meg a lap idei 2. száma.1 A lírai rovatot Csorba Győ­ző két mesterműve nyitja, majd Döbrentei Kornél, Tor­nai József és az erdélyi Lászlóffy Csaba versei kö­vetkeznek. „De nektek meg­adatott, ti költök. / hogy ki­mondjátok ezt az önmaga mérgeitől / öklendező vilá­got" — idézhetnék Tornai Az Isten viharában című verséből, ha hasonlatosságot keresnénk az utóbbi három költő látásmódja között: az őket körülvevő világ feltér­képezése, a sajátos életutak versbeli feloldása. Rajtuk kí­vül verset közöl a lap Pintér Lajostól, a szabadkai Dési Ábeltól és az ugyancsak .ha­táron túli Domokos Johan­nától. Az Erdélyben élő — jelenleg a JATE-n tanuló — Domokos Johanna három versével első ízben jelenik meg Magyarországon. A pró­zai rovatból Bálint Tibor. A februári Zalán Tibor, Kurucz Gyula és Sánta Gábor írásai mel­lett Csíki László kisprózája érdemel említést. Ugyancsak figyelemre méltó Szerdahelyi Zoltán interjúja Domokos Mátyással és Acs Margittal. A beszélgetés — mely egyébként egy készülő kötet része — Hajnóczy Pétert, a sokak által ismert, de csak kevesek által megismert írót igyekszik bemutatni. A Tanulmány rovatban a románságban élő, rólunk al­kotott képet igyekszik meg­ismertetni velünk Miskolczy Ambrus nagyívű írása. Meg­győzően bizonyítja, hogy a történelmi események eltérő megítélése olykor az alapos ismeretek hiányából, a vizs­gálódás felszí ne.sségéból adódnak. Ugyancsak súlyos történelmi kérdésekkel szembesít a Néző rovat két tanulmánya: A. Sajti Enikő írása a vajdasági magyarság 1944-es kiszolgáltatottságá­ról, míg N. Sz. Derzsaljuk (ukrán történész) elemzése a magyarok, illetve az ukránok világháborús helyzetéről ad az eddigieknél hitelesebb képet. Találó, s mindkét nép­re igaz a tanulmány össze­foglaló címe: „ök nem okolhatok, hogy ebbe a hely­zetbe kerültek." A Művészet rovat Harag Györgyre, a hat évvel ezelőtt elhunyt kiváló színházi ren­dezőre emlékezik. Cristian loan, a mester munkatársa, utolsó közös munkájukról szóló naplójának egy részle­tét teszi közzé, amely föl­idézi Harag György elképze­léseit a Cseresznyéskert sainrevi teléről. bepillantást nyújt a kiváló művész gon­dolkodásába. A naplórészlet elé Ablonczy László írt be­vezető sorokat. Szépszámú kritika is ol­vasható a februári számban Vekerdi László, Grezsa Fe­renc, Tatár Sándor, Szilágyi Márton. Takács László, flükj/ László tollából. Jelenkori irodalmunk újabb súlyos vesztesége Szé­csi Margit halála. A költő­nőtől Vasy Géza. életművé­nek kutatója búcsúzik. A folyóiratot ebben a hó­napban Szécsi András mun­kái illusztrálják. Találóan jegyzi meg művészetéről Sü­tő András: ,.Szécsi lombta­lan, vagy jórészt lombjahul­lott festői világa ( . ) épp arra késztet, hogy néhol kopját ültetve, másutt eget hasogatva, magunk világít­suk ki az ablakainkat.'' Pszicho-horror - kamaraelőadásban Látszólag messzire kalan­dozott Arthur Penn rende­ző a Missouri fejvadászhoz hasonló klasszikus nagy fil­mektől. amikor a Tél foglyai forgatásába fogott. A vég­eredmény azonban némi ma­gyarázat a szokatlan vállal­kozásra. Klasszikus recept szerint készült ez a kamara­dráma. A zord észak-amerikai tél é.s az embéri szivekben lakó kegyetlen hideg fógja keret­be és tartja fogságban hős­nőnket, aki pszichopata rab­tartóinak szeszélyéből bal gyűrűs ujját is elveszti, e motívummal emlékeztetve kissé a méltán népszerű Stephen King-regényre, a Tortúrára. Zsarolási bűn­cselekményről van szó, és a már halott, de értékes és veszélyes túsz alteregóját alakítja kitűnően Mary Steenburgen, a legutóbb a Vissza a jövőbe III. c. film­ben látott művésznő. Ezzel együtt hármas szerepet old meg. Egyszersmind ő a már meggyilkolt páciens, az áldo­zattá lett zsaroló Ilyen mi­nőségében jobbára fagyott holttestként látjuk a vász­non. És ő a megzsarolt, sá­táni gonosz nővér is. A játék tényleg parádés. Minden együtt van a fo­gyasztható psziho-thrü'.er­hez. Anthony Perkins-te­kintetű skizoid mindenes, tolókocsihoz láncolt diabo­likus professzor. korlátolt rendőrök és a végszóra ér­kező férj. A dramaturgia klasszikus hagyományai­nak megfelelően szerepüket sejtető félelmetes tárgyak: piszkavas. medvecsapda, önmagától játszó zongora. Élvezetünket egyáltalán nem rontja sőt! talán fo­kozza az a néhány dühro­ham. amit akkor kapunk, amikor a rendőrök nem látnak a szemüktől, vagy amikor nem értjük, hogy hogyan kerül a holttest a padlásról hősnőnk ágyába. Vitán felül fokozza a ha­tást a kitűnően fényképe­zett iszonyú hideg tél, a visszafogott hollywoodi ma­sinéria és a szellemes meg­oldások Kranirz Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents