Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

1991. február 12., kedd Kultúra A rokona A pörgő beszédű, korán őszre vált hajú fotóművész a vándorlegények életét éli. Évente legalább egyszer összefutok vele Szegeden is. Ilyenkor táskájából meghívókat, fotókat húz elő, s ha van idő rá, elmeséli, a földgömb melyik meridiánját lépte át legutóbb. Kunkovács László a minap egy 79 éves rénszarvaspásztor-sámán portréjával ajándékozott meg. Fotójának modelljét Északnyugat-Mongóliában, Hövszgöl megyében lelte. Tibet után ugyanis nemrég Dzsingisz kán földjén járt, a mongóliai pásztoréletet tanulmányozni. „Jobban szeretem már lassan a kumiszt. mint a kólát" — kezdi mondókáját az immár a Magyar Múvészetért-dijas alkotó. — Hogyan került most éppen Mongóliába? — Már másodszor jártam ott. Először '89-ben egy ünnepségsorozatra küldtek Akkor . még mint MTIíotóst. Naponta 20 koszorúzást kellett megörökítenem, s csak az ebédszünetekben tudtam néha el lógni, hogy valami érdekeset is lencsevégre kapjak. Aztán egyik nap kifúrfangoltam elmegyek én a kulturális miniszterhez. S képzelje micsoda szerencsém volt vele! Kiderült, hogy pásztorember az édesapja. Meséltem neki a magyar pásztorokról, s arról, hogy évek óta őket fotózom. Kiállítás lett a dologból. Ulánbátorban. Mongólia egyetlen kiállítótérben tanulmányozhatták nemrég az ottaniak a magyar legelők életét. Az anyagot egyébként a házigazdáknak ajándékoztam. — S mi érdekeset találtak a mongolok a kiállításán? — Ö, sok mindent! Például a botospányvát. Nekik a címerükben is benne van ez a fontos kellék. A magyar pásztoroknál igen ritkán ugyan, de fellelhető. Vannak hasonlóságok az ázsia. és a hazai pásztorok szokásaiban, de nem szabad általánosítani. A nagy fene párhuzamok felállításában már több néprajzos belebukott. — Mennyire válik „néprajzossá" az, aki fotómasinájával évtizedekig ősi foglalkozások nyomában talpal? — Fotós vagyok, ám a néprajzi múzeum adattárának egy tekintélyes hányada az én fotódokumentációimból állt össze. Az adatgyűjtők közé tartozom. Nem tárgyakat mentek meg az utókornak, hanem elődeinktől eltanulható módszereket. A mozgófilm, a videó műfajába esetleg fikciók keveredhetnek, a fotó viszont műfajtiszta dokumentáció. — Az MTI kötelékéből . kiszállt. A vándorlás, a fotózás pedig nem olcsó mulatság ... — Nem is képzeli, milyen igénytelen vagyok. Nagyon kevés pénzből ki tudok jönni. Télen sem szeretem a fűtést, és imádom a tarhonyalevest. Ha elindulok gyűjteni, nem szállodában alszom, hanem tsz-vendégsaobákban, menedékházban, barátoknál, vagy a fa tövében felállított sátramban. Mindig kerül egy autó, amely egyik helyről a másikra elvisz, vagy egy bicikli, amit kölcsönadnak. — Miért érdeklik enynyire éppen a pásztorok, a halászok? — Elbűvöl a bölcsességük, a nyugalmuk, a világképük. Nekik még szerves kapcsolatuk van a természettel. Mi már nem vagyunk ilyen viszonyban vele. Bár, ha meggondolom, városi létemre én is hasonlóan élek. Csak télen ,.szorulok be", mint a pásztorok. Ilyenkor dolgozom föl a begyűjtött anyagot. írok, dokumentálok, olvasok. Aztán Szent Györgyikor jön a „kiverés". Üjra elindulok szétnézni a világba. Néha ügy gondolom: ki tudja, hátha én is látóember vagyok. Nem igaz? Megette a fene az egészet, ha nem hisszük magunkat legalább egy kicsit varázslónak. Pacsika Emília Kunkovács László kiállítása Makón, a József Attila Múzeumban most a hazai vizek halászait, a hagyományos halászat mesterségét mutatja be. Egyházi iskolák A dominóelv szerint Titkár: Baka István Új írócsoport A műit hét végén a magyar írószövetség dél-magyarországi csoportja újjászerveződött a Kincskereső szerkesztőségében. s a csoport titkárává Baka István költőt választotta. A régió írószervezetének — természetesen — igencsak szűkösek az anyagi viszonyai, éppen ezért szinte kizárólag szerzői estek és könyvpremierek lebonyolítására van lehetőség. Szükségszerűen minimális program ez. amelybe még „belefér" a szomszédos országokból érkező költők és írók fogadása és kalauzolása, valamint már megjelent, s netán méltatlanul visszhangtalan maradt könyvek bemutatása — ízlésektói és egymástól' eltérő •ern leletektől függetlenül, az egyetemes értékekre koncén tálvattAz írócsoport elhatárolja magát szervezetenek korábbi funkcióitól és tevékenységeitől, melyek egy civil társadalomban már nem működtethetők, csak művek ós szép szavak támogatására van mód. Dal. Pedagógusbérek A pedagógusbérek kifizetése körül támadt rémhírek miatt kérdeztük meg Kosztolányi Józsefet, a szegedi önkormányzat oktatási bizottságának képviselőjét, aki készségesen megosztotta lapunkkal nem hivatalos információit. — A jelenlegi legfontosabb kérdés a pedagógusok béremelése — mondotta —, ami 20+10 százalék nagyságú, legalábbis a közvélemény így értesült róla. Nem hivatalos információim szerint a 20 százalék már „itt van", ezt mindenki megkapja, aki oktatási intézményekben dolgozik, tehát a technikai személyzet is. Ügy tűnik, Szegeden a 10 százalékot is kiosztják. Ebben a kérdésben döntés még nem született, de valószínű, hogy ez a 10 százalék nem vonatkozik a túlórára, csak az alapbérre. Hogy mikortól kerül a pedagógusok pénztárcájába, arról fogalmam sincs. r* Igaz-e a hír, hogy a 20 százalék feletti 10 százalékot az önkormányzatnak kell megelőlegezni? — Hallottam én is, ue konkrétumot még nem tudok mondani. Legújabb információm: ha ez igaz, az önkormányzat meg tudja előlegezni. — A dologi kiadások költségeit illetően született már döntés? — A városi költségvetés tárgyalása során az oktatási bizottság szeretné, ha a diákonkénti fejkvótát minden egyes oktatási intézmény maradéktalanul megkapná. Harmati Ida, a PDSZ ügyvivője a fentieket a következőkkel egészítette ki. Az országos választmány ülésén arról tájékoztatták őket, hogy a Miniszterelnöki Hivatal 7,1 milliárd forintot különített el erre a bizonyos 10 százalékra, így a „megelőlegezés" számukra is üj dolog. E szakszervezet irodájától származik az az értesítés is, hogy ama bizonyos 20 százalékos emelés „fedezete" eljutott immár az önkormányzatokhoz. (várnagy) Forgattak a „Gutenbergben" Ha némi bizonytalanság után, de mégiscsak volt filmforgatás a Gutenberg általános iskolában. A szegedi körzeti tv munkatársai Tolnái Gyulánéról készítettek portréfilmet, nem véletlenül épp itt, hiszen a programfalas módszeréről híressé vált, már nyugdíjas, de fáradhatatlan tanítónő egyik tanítványa, Keneseiné Eperjesi Jusztina épp itt alkalmazza a metódust immár három éve. Tolnai Gyuláné egy év alatt előadásokat tartott az Tagozatok alsósoknak A Madách Imre Általános Iskolában felvételi lesz az ez év szeptemberében induló testnevelés tagozatos első osztályba. A felvételit február 21-én, csütörtökön délután 4 órakor az iskola tornatermében tartják (Madách utca 20.). A jelentkezőknek sportfelszerelést kell vinniük! Azoknak, akik felvételt: nyernek, lehetőséget biztosítanak angol - nyel v tanulására. * A jövő héten jelentkezhetnek a kicsik a Tarjáni Általános Iskola német tagozatos osztályába is. (Február 11—15.). Egy németes első osztályt indítanak, amelybe a körzeten kívülről is várják az érdeklődőket. * A Makkosházi Általános Iskola a leendő első osztályosok számára felvételt hirdet matematika és francia tagozatos osztályaiba. A matematika tagozat a 4 osztályban indul, de a tanulók 1—3. osztályban . intenzív matematika-előkészítést kapnak. (4. osztálytól a választható idegen nyelv: angol, német, francia, orosz). A francia tagozat 3. osztályban indul, 1—2. osztályban tanfolyami keretben történik az előkészítés. (Az iskola' tagozatainak -eredményességét bizonyítja többek között, hogy matematika tagozatról több tanuló bekerült a Radnóti gimnázium kísérleti 7. osztályába.) Francia tagozatos tanulók szép eredményt értek el megyei nyelvi versenyen, s a nyelvtanulás szempontjából igen hasznos nizzai és párizsi cserekapcsolat alakult ki. A tagozatra jelentkező leendő 1. osztályosok beírása február 28-án (csütörtökön) és március l-jén (pénteken) 8—17 óráig lesz az iskolában. A megbízott jegyző asztalán egymás mellé kerültek az egyházi és a kiürülő szovjet laktanyával kapcsolatos ügyek dossziéi. Tóth László elmondta, Szegeden igen sok olyan ingatlan van, melyek korábban az egyház tulajdonát képezték, ám a tulajdonjogi rendezést nehezíti, hogy ezekben az épületekben azóta állami intézmények kaptak helyet, melyeket nem lehet egyik napról a- másikra elköltöztetni: Már a „leváltott" tanács működése alatt megkezdődtek a tárgyalások egyházi intézmények visszaállítására, s az elmúlt év decemberéhen tárgyalóasztalhoz ült a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szegedi képviselete, a Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek és a Piaristák Rendje, valamint a polgármesteri hivatal. Ezúttal két egyházi iskola visszaállításának módja volt a megbeszélés tárgya. Némileg bonyolultabb az Iskolanővérek kívánsága, akik egykori zárdájukat szeretnék visszakapni egy koedukált négyosztályos elemi iskola és egy nyolcosztályos leánygimnázium számára. A kérés jogosságát nem is vitatja senki, csak hát köztudott, hogy a viszszaigényelt épületegyüttesben a tanárképző főiskola egynémely, tanszéke, illetve gyakorló általános iskolája működik. Jelenleg két lehetőség látszik megvalósíthatónak. A gyorsabb (és bonyolultabb) : többszörös helycsere révén a Gutenberg Utcai Szakközépiskola kiköltözne a megyei oktatási központba, helyét elfoglalná a gyakorlóiskola, s az üressé váló, Hámán Kató utcai épületeket újra birtokba vehetnék az Iskolanővérek. A hosszabb, s tán egyszerűbb esetben a megürülő öthalmi üti szovjet laktanyát kell szem előtt tartani, melybe — annak felújítása és rendbehozatala után — a tervek szerint a főiskola fokozatosan kiköltözne, ekképp adva át a zárda egykori épületét az Iskolanővérek számára. Lesz tehát leánygimnázium, de kérdés: mikor? Előrehaladottabb tárgyalásokat folytat a város vezetése a piarista renddel, ök sem alapítanának iskolát, ellenben visszaállítanák azt, ami az 1720-as évektől működött, de amit a negyvenes évek végén államosítottak. A rendnek saját iskolája nem volt, a város „kegyúri jógák" biztosított számára mintegy 220 éven keresztül oktatásra alkalmas épületet. A megállapodástervezet szerint a város megújítaná ezen ajánlatát Jelenleg az Erdészeti Kollégium használja a minoriták Szent György téri rendházát. A szakközépiskola diákjai átköltöznének a Béke utcai diákotthonba, s az így üressé váló épületben megkezdődhetne — talán már '91 szeptemberétől — a piarista szellemű oktatás, hagyományos elemi négy osztályban és nyolcosztályos fiűgimnázium. A megállapodás tervezete szerint a rend vállalná, hogy 1993 szeptemberéig —-- várhatóan külföldi segítséggel — felépíti egy 24 tantermes iskola első, már oktatásra alkalmas részét, s ideköltözik. A hely a Bálint Sándor utca egyelőre még üres telke lenne. A város 1995-től hat év alatt az építésre fordított pénzt visszafizetné a rendnek, minekutána Szeged városa gyarapodna egy újabb iskolával. A megállapodás tervezetét a közeljövőben szentesítik aláírásukkal az érintett felek. Dal. Egyesült Államokban, Jugoszláviában, a Szlovák Köztársaságban. Battonyán Romániából érkezett magyar pedagógusoknak adott tájékoztatást módszeréről, s várhatóan néhány nap műlva Erdélyben „terjeszti tanait", de még Bukarestben is várják. Módszerének angol adaptálása is nagyjából elkészült, áprilistól megkezdik az első rész forgalmazását, szeptembertől pedig a teljes készletet meg lehet venni Testvérvárosok Andropov elvtárs és az amerikai dzsipek A vendégbarátság a távoli múltban, a történelem ideiének alsó rétegeiben gyökerezik. Ez az intézmény a görög kultúrában már biztosan megvolt. A történet valahogy űgv kezdődött, hogy az antik városok megállapodtak, a hozzájuk tévedt idegen polgárokat nem fosztják ki. es nem veszik el életüket. S a folytatás: az állandóan űton levő kereskedőknek Szükségük volt más poliszokban is. szállásra, friss információkra. Mindezeket vendég barátaik biztosították számukra. A mai Európában, ha űtra kel egy kultűrdiplomata. legyen orvos, muzsikus, esetleg tánckar. vagy szakmai küldöttség természetes módon fordul saját városának önkormányzatához. s kéri. teremtsen kapcsolatot a felkeresni kívánt országban testvárasukkal, s már nem is kell aggódnia, vajon lesz-e hol álomra hajtania fejét. Szegeden először 1956-ban merült fel a gondolat, hogv ió lenne kapcsolatot létesíteni más városokkal. A város akkori vezetése igényét levélbe fogalmazta, s Jurij Andropovnak, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének adresszálta. A válasz nem késett. A diplomata Odesszát ajánlatta a szegediek figyelmébe. Az engedély azonban csak 1959-ben talált ki a korai szocializmus bürokratikus útvesztőiből. Hat év múltán testvérvárosunkká lett Nizza és Szabadka, 1971-ben Turku. 1987-ben Cambridge. 1988ban Parma. tavaly pedig Darmstadt és Toledo (USA. Ohio állam, itt gyártják a hírei amerikai katonai dzsipeket). A kapcsolatok ápolását nehezíti a földrajzi távolság és a pénzszűke. A távoli Cambridge számunkra nehezebben elérhető, mint a szomszédos Szabadka. A tengerentúlról tavaly áprilisban érkezett egy katolikus lelkész, a toledói Hernádi Márton atya. városának külkapcsolataiért felelős intézmény, a Sister Cities megbízásából, s októberben már alá is írták a szerződést. Hagyományosan ió kapcsolatot tart Szeged Nizzával és Turkuval; Pármával ugyan mindössze két éve jött létre a nagy találkozás, de az olasz polgármester már diaporámás kiállításon mutatta be városát. Csupán tavaly köttetett a barátság Darmstadttal. de máris egészen rendkívüli hőfokot ért el: hatalmas adománnyal, 100 ezer márkával segítette a bőrklinika műszerellátását, s a német város polgárai gyűjtést szerveztek egy művesegép s egy fotóméter megvásárlására, amelyeket a gyermekklinikának saannak. A Romániából hazánkon keresztül Németországba szállított szívbeteg gyermekekkel Szegeden éjszakáznak, s a visszaúton is városunk klinikája ad szállást és orvosi felügyeletet számukra. A testvérvárosi kapcsolatok fénypontja — a fesztiválok mellett — kétségtelenül a városok napja: Szegedét május 21-én tartiák. Ékre tavaly elsó ízben meghívták a testvérvárosok polgármestereit, küldöttséglek jönnek mindenünnen, a díszpolgári címeket is ez alkalomból adták át Nyugaton két-három napos ünnepség az. ehhez hasonló, a csűcs a polgárbál. amelyre a jegyek már egy esztendőre előre elkelnek. A jövő? A lengyel Lódz város megyéje és Csongrád megye testvérré fogadták egymást, s a városi maga is jelezte. Szegeddel is szeretne ilyen szerződést kótni. A romániai véres események előtt Temesvárnak állt ez szándékában, polgármesterünk. Lippai Pál levélben tudatta Szeged hajlandóságát de válasz egyelőre nem érkezett. Tavaly Marosvásárhely tett előkészületeket (itt kell megjegyezni: a szokás az, hogy egv országból egy város csupán a kiválasztott), de a másik vérfürdő után ez a terekvés is elakadt. Ó. J. A