Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. január 12.. szombat családi magazin J)f/[ Hogy könnyebb legyen dönteni Szempontok a pályaválasztáshoz Ezekben a napokban a nyolcadik osztályos gyermekek pályaválasz­tási döntés' előtt állnak. Arról kell határozniuk: rtíélyik iskolában ta­nuljanak tovább, rtiilyen pályára ké­szüljenek fel. A gyermek életének egyik legjelentősebb állomása a pá­lyaválasztás, hiszen jövőbeli szak­máját. foglalkozását, társadalmi szerepét és , kapcsolatrendszerét. életformáját és életmódját lényege­sen befolyások) — esetlég meghatá­rozó kérdésben dönt, A pályavalasztás a gyermekévek végét jelzi• Míg a gyermek teljes természetességével tárulkozik ki a világ dolgai, jelenségei felé, kíván­csian gyűjtögeti a legkülönfélébb in­formációkat a tárgyak világából, ad­dig á serdülő fiatal befelé fordul, s önmagát teszi a vizsgálódás tár­gyává. Egyre az izgatja: „ki vagyok én?",.„mit is érek én?". A dolgok, jelenségek, emberek átszíneződ­nek, más jelentőséget nyernék Fo­gékonysága elsósórbáfí'az emberi kapcsolatok, tulajdonságok, szemé,-• lyiségvonások megismerése irányá­ban növekszik. Érdeklődésének kö­ZéppQntjúba Éerü! az ember helyé­nek, szerepének megfigyelése. Érzé­kenysége az ót, a személyiségét ért hatások iránt erősen fokozódik, ezért nevelését, a vele való bánást alapvetően meg kell változtatni. Ko­moly — olykor a családban kellemet­lenül ható — önállósodási törekvése sem ellentmondásmentes. Egyre na­gyobb teret kíván önmagának, ugyanakkor szorong az esetleges kö­vetkezményektói — a szülóktól való érzelmi eltávolodás gondolatától. Erősén megviselik azok a konfliktu­sok. amelyek a szülőkkel való szem­bcszdllás nyomán keletkeznek. Visz­szateró gondot okoz neki a kortárs­csoportban kiharcolt, elfoglalt he­lye. helyzete, mivel megtartása erő­feszítéseket igényel. Sorolhatnánk még tovább a ser­dülő fejlődését jellemző gondokat, hogy érzékeltessük: -ez az életkor nem a legalkalmasabb a pályaválasz­tási döntés meghozatalához. Gyer­mekeink eddig még soha nem éltek át igazi döntési szituációt, általában elbizonytalanodnak, sokszor konf­liktushelyzetbe .kerülnek. Ezért rendkívül fontos a környezet, a csa­lád szerepe a gyermek támogatásá­ban. Hogy segíteni tudjunk, ismer­nünk, kell gyermekünket, a pályákat, szakmákat es a lehetőségeket. ísmpmi a gyermeket! \.s7tiUYaz első lepcsekre. az anya­in elv" legszebb szavaira tanította gyermeket, jelen volt a nagy örö­möknél' és bánatoknál, a sikerek, kudarcok tudója, gyermekének leg­jobb ismerője. Ismereteit azonban át kgll rendeznie a pályaválasztást elő­segítő szempontok,szerint, reálisan látnia kell gyermeke képességeit. •"' Mi al, ámít legjobban tud elvé­gezni, miben Ügyes, mit csinál jól, melyik tantárgy tanulásábán éri el a legjobb eredményt, viszonylag kevés energiaráfordítással? Ezek ismerete segít annak eldön­tésében. hogy az intellektuális-, szel­lemi, gondolati tevékenység a fiatal erósebb oldala, vagy inkább a fizikai munkamódok sokasága közül vala­melyik irányban nyújt jó teljesít­ményt. Tudni kell arról is, melyik az a tevékenységi kör, ahol a legke­vésbé megbízható a fiatal. A képessé­gek tettenérhetők — az iskolai telje­sítményen túl — az otthoni munka­végzés során. Ismerni kell a fiatal terhelhetőségének mértékét is. Ez függ többek között az egészségi álla­pottól.a fizikai és szellemi erőnlét­től, valamint az idegrendszer erőssé­gétől, stabilitásától Egy jól fejlett képességcsoport több pályára, szakmára teszi alkal­massá a fiatalt. Egy jól működő vagy gyengén fejlett képességcsoport nem tesz mindenre alkalmassá vagy alkalmatlanná, csak bizonyos pálya­csoport választását vagy elutasítását indokolja. (Ez teszi lehetővé, hogy az elhelyezkedési lehetőségeket fi­gyelembe vegyük — anvjre egyre inkább szükség van — olyan szakma,: pályaválasztása indokolt, amivel az elhelyezkedés nagy való­színűséggel biztosított. Az ember hosszú távon csak ak­kor teljesít jól, ha érdekli az, amit csinál, és szereti azt. amivel foglal­kozik. Az érdeklődés biztosítja a munkavégzésben az aktivitást, a ki­tartást. A fiatal képességeit az érdek­lődése, vágyai, kívánságai mozgósít­ják. (Ne a szülő vágyai, elhatározá­sai, előítéletei stb. érvényesüljenek! — Mivel foglalkozik szívesen, ho­gyan tölti szabadidejét, mi érdekli különböző helyzetekben, melyek a vágyai, milyen elképzelése van a jö­vőjéről, mit szeretne elérni? E mozgató erők jelentóséget könnyú belátni, ismert jelenség éle­tünkben: ha valami érdekel, kíván­csiságot vált ki belőlünk, ez áz'álla­pot minden mást képes elfojtani Igen fontos a gyermek érzelmi életé­nek. társas kapcsolatteremtési igé­nyének ismerete. A helyes pályavá­lasztáshoz szükséges, hogy a fiatal pályakívánsága, alapvető érdeklő­dési iránya és képessége egybeessék. Ismerni a pályákat, szakmákat! Milyen alapvető dolgokat kell tudni a pályákról? Mi a pályán, szak­mában dolgozó ember munkafelada­ta (mit készít, milyen anyagból, mi­lyen eszközzel), milyen követelmé­nyeket támaszt az emberrel szémben (képességek, fizikai alkalmasság, emberi tulajdonságok stb.) milyen a munkahelyi környezet (tárgyi felté­telek, légkör), milyen továbbjutási lehetőségeket, perspektívát nyújthat a szakma a fiatalnak. Ezek az információk a pályaisme­retnek csak a vázát képezik, de elegendőek ahhoz, hogy a fiatal el­várásait, érzelmi adottságait ezek­kel egybevetve nyilvánvaló legyen, milyen mértékű a megfelelés a sze­mélyiség és a pálya között. Csakis ennek ismeretében lehet eredmé­nyes a szülői tanácsadás. Az ember harmonikus életviteléhez, személyi­ségének állandó megújításához elengedhetetlen feltétel, hogy azon a pályán működjék, ahol leginkább megfelel, és ami számára is legmeg­felelőbb. Ismerni a lehetőségeket! A gyermek szándéka sok esetben hiúsul meg azért, mert nem veszi számba lehetőségeit. Például olyan szakmát választ, amelyben esetleg képzés sem indul a továbbtanulásra jelentkezés évében, vagy olyan mel­lett dönt, amelyre esélyei alacso­nyak, vagy az adott szakmában túl­képzés van. Komoly kudarcként éli meg ezt a visszautasítást a fiatal, önismeretét, saját személyiségéről kialakított ké­pét negatív irányba torzítja, alkal­matlanságát látja benne. Megkí­mélni ettől csak úgy'leHei'yfta-tnárijó' előre tájékozódunk a megyéi pálya ' választási és elhelyeZÉgdésíMhefőyé-­gekről. Napjainkban különösen fon­tos, hogy a fiatalok olyan alapkép­zettséget szerezzenek, amely átszer­vezés, itiunkakör megszűnése stb. esetén lehetővé teszi pályamódosí­tásukat. Ugyanis valaki pl. nem csak autószerelőnek alkalmas, hanem a szereléssel, javítással kapcsolatos más munkavégzésre is. A pályaválasztási döntés megho­zatalát többéves előkészítő szak előzi meg, akkor válhat megalapo­zottá, ha nem csak a nyolcadik osz­tályban foglalkozunk vele. Az is­kola, a fiatal és a szülői ház együttes tevékenysége szükséges a reális pá­lyaválasztási döntéshez. Ne feledjék, a döntés a gyermekük joga, de az Önök felelőssége! Tapin­tatos irányításukkal, tanácsaikkal segítsék ót. hogy minél kevesebb kudarccal és vargabetűvel találja meg a számára legalkalmasabb pa lyát. DR GYIFKÓ MÁRIA Ötletet, tanácsot T öbb mint egy esztendeje már a Délmagyarország (1910-ben kelt hagyományt felelevenítve) kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy jobban a családok felé forduljon, s ehhez felkínálta a Családi Magazint. Azon alapvető „rendezőelv" szerint, hogy «... ezzel az összeállítással a családok mellé álljunk hétköznapi problémáik, gond­jaik (sót: örömeik) felismerésében, fel- vagy megoldásában: az élet mindennapi terheinek cipelésében, könnyebbé tételében. S természe­tesen azzal a szándékkal is, hogy „... felmutatjuk, mit is jelent igazából szeretteink köre. a család, a közösség és otthonteremtés". Családi körnek szólt ez a rovat minden héten, családtagjaink olvasóink voltak — sok száz levéllel bizonyítva mindmáig, hogy hála az égnek, jó nagy ez a Délmagyaros-család, és sok famíliában családtag a DM. Amit megtiszteltek azzal, hogy megosztották vele gondjaikat, elmondták véleményüket, jelezték óhajukat, kérdeztek, segítségét kérték (oly­korköszönték). azaz felénk fordultak — családiasan. S ez arra kötelez bennünket, hogy megfeleljünk a bizalomnak és a várakozásoknak. Vagyis a jövőben, a nehezedő életkörülmények közepette, a gazdasági, politikai és morális bizonytalanságok szorítá­sában még inkább olvasócsaládunk mellé álljunk, segíteni próbáljunk sok emberi jó szóval, praktikus tanáccsal oldani a feszültséggócokat, igyekezzünk könnyíteni a terheken. Továbbra is arra „tanítva", miként lehet és kell a családban megteremteni és meglelni azt a biztos hátországot, ami védelmet nyújthat a külvilág nyomasztó hatásai ellen. Mint lehet házi fortélyokkal felvenni a küzdelmet a megállítha­tatlannak tűnő inflációval és elszegényedéssel. Hogyan lehet egy-egy Családi Magazint átböngésző időre megállni a rohanásbán, „oko­sodni", s talán még szórakozni is — minden korosztálynak. Mert mostantól összeállításunkban külön oldal szól a gyerekeknek — kicsiktől a nagykamaszokig: remélve, hogy általa ők is jobban körébe vonódnak olvasóink nagy családjának. Annak a famíliának, aminek a Családi Magazin szól, és amitől továbbra is szót vár: véleményt, kérést, ötletet. így szeress, hogy szeressenek! „Szeretni akar valakit? És azt akarja, hogy viszontszeressék? Hát persze, hogy ezt akarja. A legtöbb ember ezt akarja. Akkor mégis miért van az, hogy annyi ember nem tud kijönni egymással? Hogyan lehet meg­oldani ezt a problémát? Hogyan érhet­jük el, hogy szeressenek minket, és hogv ez a szeretet sokáig tartson? " *3<r. ' mb»!*$fr,*i ÍY.wriGX Ifi jg Patil Hauck teszi fel ezeket a kérdé­/'Sfeket, és keresi rájük' a válászt így szeress, hogy szeressenek című köny­vében. Azzal a szándékkal, hogy meg­mutatva, hol romlanak el. illetve mi­ként tehetők jobbá kapcsolataink, se­gítsen könnyebbé tenni az életünket. A világhírű pszichológus olvasmányos, szórakoztató és roppant gyakorlatias művében arról szól, hogy a szerelem­ről, a szeretetről alkotott hagyomá­nyos elképzeléseink modern vilá­gunkban mint vezethetnek tévútra és csalódásokhoz bennünket. Hogy ma­napság a szeretet gyakorlásához nem elég a vonzódás, a kedvesség, a türe­lem, az alkalmazkodás, a másik fél Okos? Nem tudom eldönteni, hogy a nők olyan okosak-e, mint a férfiak, de az bizonyos, hogy nem olyan ostobák. (Johann Gottfried Seumc) Ne szalmalángot! Esztendő végén a „leltárkészítés" napjait éltük. Számba vettük: mit végeztünk, mire vittük, mit értünk el egy év alatt, s (a következetesebbek) azt is, mire nem futotta és miért nem. A számadással egyidejű — részben abból következik — a tervezés, á fogadkozás: mit szeretnénk, mint lesz az új esztendő­ben. , . Az emberek többsége — természetéből adódóan, inelv igényli a viszonyítást, a fogódzókat, a kezdő­pontokat — az új év indulásához köt fogadalmakat Ósidók ota „sorsfordító dátum" január elseje: a kezdés, az újrakezdés, a „szent esküvel fogadom "-ok napja. Nincs olyan család, amelyben valaki éppen e naptól ne akarna leszokni valamiről, másikuk rá­szokni valami jobbra. Elhatározzák, hogy a hibáktól, a rossz szokásoktól , a káros szenvedélyektől megsza­badulnak, legyőzik azokat, változtatnak magatartá­sukon — szebben, jobban élnek együtt. Fogadkoz­nak, hogy az új évben több időt szánnak egymásra, többet törődnek családtagjaikkal, segítőkészebbek lesznek, megosztják az örömöket és a gondokat, szerétóbbek és szeretetre méltóbbak lesznek. Meg­ígérik. megfogadják, nekibuzdulva csinálják is egy ideig — aztán az ünnepi fogadkozásokat a hétközna­pok lassan feledtetik. Mert megfeledkeznek arról, hogy az egyszeri foga­dalom. a kezdeti jó szándék és lendület nem elég. Elszántság, erős akarat és egymás támogatása kell ahhoz, hogv valóban képesek legyünk megújulni. Minden napon. Magunkért és szeretteinkért. Boldogulni, újra- meg újrakezdeni — különösen itt és most — csak az képes, akiben nem egyszeri, nem csak s/almalángú az akarat, hanem folyamato­san égő tűz. amit embersége, az övéiért való felelős­ségérzet táplál napról napra, s azok Szerető segít­sége. akik hozzá tartoznak. A család összefogása, a szeretet, a megértés, a segítőkészség, a bajoktól meg­óvó, azokat kisebbítő, levezető familiáris háttér, fogó­dzó nélkül a legeslegelszántabb fogadkozásokat is elsodorhatja az idő. Pedig 199 l-re szükségünk van a nekibuzdulásokra, a változtatásokra, amikkel talán körtnyíthetünk a ránk, a családunkra nehezedő ter­heken. Nemcsak fogadkozni kell, a próbát meg is kell állni! — Ha együtt, ha családi összefogással tesszük, jobban sikerülhet . SZ. M. érdekeinek „szolgálata", hanem aría is oda kell figyelni, ami nekünk kell, amit mi akarunk kapni. Megismerhetjük a könyvből a „sze­relmi rendellenességeket", a kölcsö­nös szeretet és az „üzleti házasság" elméletét; a tisztelet, a szeretet és az együttműködés alapszabályait. Gya­korlatból vett példákkal ismertet rá . saját' kétetkeUéséjnkcé: gondja-^ inkra, arra a. tizenkét i^acipnájis el­képzelésre,"amin úííá kétliennünk, s arra a négy lehetőségre, amikkel elke­rülhetjük a frusztrációt, meg tudjuk változtatni a viselkedést. Arra figyel­meztet, hogy „az egészséges szeretet­ben és szerelemben mindent mega­dunk a másiknak, amire szüksége van, de nem mindent, amit akar". Aki rászánja magát, hogy végigol­vassa a könyvet, képes lesz szembe­nézni partnerkapcsolatai, családi problémáival és segítséget kap, min és hogyan változtasson ahhoz, hogy jól szerető és szeretetre méltó legyen. (Park Kiadó, 1990.) Nem mese... A gyermeknevelés legszebb kor­szaka a kisgyermekkor, ez tarto­gatja a legtöbb örömet. de ez veti fel — különösen az első. gyerek eseté­ben — a legtöbb nehéznek tűnő kérdést a szülők számára. Egy kis­mama arról érdeklődött, hogy „az anya, az apa hangja mikortól fontos a kicsi számára, mikor érdemes mondókát, mesét mondani, énekel­getni nekik ". A szülök hangja kezdettől fogva fontos, és semmi mással nem pótol­ható a picinyeknek. A párhetes, hónapos apróság már figyel a han­gokra, s ha nem is érti a beszédet, az kapocs számára apjához, anyjához. Egyéves kora körül a kicsi már „ve­szi " a dallamos versikéket, népi mondókákat. amiknek hangulatá­ból megérzi, hogy azok neki szól­nak. aki mondja, az most csakis vele foglalkozik, reá figyel. A nyugodt, kedves, halk hangon ismételgetett versek, mondókák örömet okoznak a kicsinyeknek, igénylik ezeket, majd később a meséket. — A sok házimunka, a temérdek tennivaló közepette is szakítsanak időt, ked­ves mamák, papák a személyes „be­szélgetésre"; az Önök hangját nem pótolja semmiféle magnószalag, me­selemez vagy zenélő játék! Szülő és gyermeke igazi kontaktusa a na­gyon sokszor elmondott „ Tente, baba. iente'!-bf>\ kezd kialakulni.

Next

/
Thumbnails
Contents