Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. január 12., szombat Gazdaság 3 A vizet a minősege hatarozza meg! ... de ha a ,,fuvarozónak" nincs laboratóriuma ? „A vízgazdálkodás szakterületeinek, így a katasztrofalis vízhiány tanulságainak sincs ,public relations'je. pedig a tájékoztatásra szükség van ahhoz, hogy társadalmi konszenzus alapján a vizet — a negy megújuló természeti erőforrás egyikét — az ország polgárai javára használjuk." Nem az idézett mondatban megbúvó — a sajtót is illető — szemrehányás okán, hanem mély egyetértésünk jeléül a következőkben olvasóink elé szeretnénk tárni egy levél fontosabb részleteit illetve ismertetni annak mondandóját. A levél a közeli napokban az ország 1800 aktív „vizes" mérnökéhez jutott el — aláírója a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének kilenc adjunktusa — valamennyien a szakma elismert elméleti szakemberei. (Levelük megírásának indítéka nem csupán az a felismerés, hogy a vízgazdálkodás egyre romló helyzetében a tények és érvek nem titkolhatók a nyilvánosság elől. hanem az a közelmúltbeli, rendeletileg kikényszerített változás is, amely a vízgazdálkodástól szervezetileg leválasztotta a környezetvédelmet. S ha csák ennyit lett volna!...) Víz — minőségvizsgálat nélkül Mi is tortént? Noha bizonyításra nem szorul az állítás, hogy a víz használhatóságát a minősege határozza meg, a vízszolgáltatástól mégis elvették évtizedek alatt összegyűjtött eszközeit, kiképzett embereit, minőségvizsgáló laboratóriumait. „A most már egyre inkább vízszállító, illetve vízfuvarozó vállalatnak nevezhető vízügy, ha nem akar arzént. nitritet. colit, szikes vizet stb. szolgáltatni. kénytelen lesz inkább nem szolgáltatni, mintsem ártani." E vészjósló, jövőbeli következményekért a levél írói magát a vízügyi szakmát is felelőssé teszik — elzárkózása, túlzott belterjessége miatt. Am az is tény — s ezt más forrásból tudjuk —, hogy a Parlamentben nincs a vízgazdálkodásnak egyetlen szakmabeli képviselője sem. Ósoda-e hát. hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága valójában nem ismerte meg az ország legszárazabb régióinak tavalyi vízgazdálkodási problémáit? Egy példa: a mult esztendő 40 milliárd forintnyi aszálykárából 15 milliárdnyi Szolnok térségét sújtotta, miközben a Tisza-tó (a kiskörei tározó) üzemrendjében J.O milliárdot meghaladó mezőgazdasági hasznot hozó (hozható) vizet kellett „elengedni" —» a természetvédelem elsőbbsége miatt. A költségvetés elmaradt bevétele még csak-csak számitható persze, de ki fejezhetné ki pénzzel azt, hogy szárazabb lett a régió, több a por, az asztmás betegség, és más egészségkárosodás! Az ország negyede El-elhangzanak olyan vádak (na jó, vélemények), hogy a vízügy saját fontosságát erősítendő, rájátszik árvízvédelmi szervezeti szerepkörére. Nem azt kellene tennie — így a levélírók —, hanem teljes nyíltsággal szólnia a védművek állapotáról. („A Dunán 25 éve nem volt nagyobb árvíz, a töltések állapota jobb. mint mondjuk a budapesti bérházaké. de nem annyira, hogy bárhol és bármilyen víznél ne szakadjon .. .") Mivel a meggyengült vízügyi szervezet most teljesen bizonytalan, hogy az ország 24 százalékát kitevő árteret árvíz esetén hogy tudja megvédeni, vajh' mivel magyarázható például az árvédelmi mozgósítási tervek titkossága? Miért e beletörődés, hogy ugyan a vízügy a környezetvédelem legelső és legrégebbi elődszervezete, a nemzeti vagyon védelmé nek fogalomköre most kisajátittatik? — kérdik a levél írói — hozzátéve: a szövetségesi viszony volna kívánatos. Már csak azért ís, mert önmagában a környezetvédelem intézményrendszere sem működhet hatékonyan — amúgy is gyengülő pozícióban lévén. (..A szervezet megterhelése az egyébként megoldásra váró. és megoldást érdemlő akut építésügyi problémával" — e folyamatnak egyik intő jele.) , Kettéválás után Hogy a szervezeti kettéválás — túl az itt vázoltakon — milyen gondokat vet fel (egyáltalán, hogy sikerült az „osztozkodás"), az persze nem az általánosságok szintjén vizsgálandó, szerintünk. Ezért szándékunk szerint rövidesen helyt adunk a városban élő „vizesek" és „környezetvédelmisek" véleményének is (a közelmúltban kettévált Atikövizig utódszervezeteiről van szó), mint vélekednek az igencsak adminisztratívnak tűnő átszervezés következményeiről. a nyilvánosságról. és szakterületük jövőjéről. (pálfy) Privatizáció Kamatra feszítve Ellehetetlenülő gazdaságunk megmentésére közgazdászaink jő része az utolsó, s egyben az egyetlen lehetőséget a privatizációban látja. Négy megye agrárkamarájának vendegeként a Csongrád Megyei önkormányzat épületének nagytermében a minap Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője vázolta az élelmiszergazdaság átalakulásának valószínű útját. Előfordulhat ugyan, hogy politikai és érzelmi okokból ez a gyakorlatban nem fogja mindenütt követni a gazdaságilag legészszerübbet, de bízzunk a legjobbakhan. Az élelmiszer-gazdasag viszonylag fejlett induló szintje a közép- es keleteurópai térségben a leggyorsabb piacgazdasagi áttérésre ad esélyt, de ballépés esetén innen lehet a legnagyobbat bukni. Ha abból indulunk ki, hogy a Közös Piac kapuja felé igyekszünk, akkor a feltételrendszert is az ottani irányítási és gazdasági szisztéma szerint célszerű alakítani. Erre egy példa: a nemzeti ellenérzéseket félretéve biztosítani kell a szabad földforgalmat, a külföldieknek is. Sarkalatos kérdés. hogy milyen színvonalú lehet az agazat a belépéskor Egyes nyugati szakértők nálunk a tamogatás-leepitést. a szabad versenyt látnak szívesen, miközben ők a saját termelői körüket görcsösen védik. Minél kisebb konkurenciát jelentünk, annal szívesebb a fogadtatás. A GATT-elvek érvényesülése bennünket segítene, évek múlva talán ez sem lesz utópia. A tárca szándéka egy versenyképes, jó struktúrájú élelmiszer-termelés kialakítása. amely a nagyüzemi méretek előnyeit megtartja. Az üzemméret versenyben dől majd el, de a túlzott szétaprózódó*l jó lenne elkerülni. A privatizáció az élelmiszeriparban a legelórehaladottabb. ugyanis 111 a készletfinanszírozás közgazdasági háttere teljesen szertefoszlott Kényszerszültfl helyzet, hogy a külföldi töke bevonása ennek megoldását szolgálja. A cukoriparban például az év végére a külföldi részesedés elérheti az 50 százalékot. Az. érdeklődők általában multinacionális cégek, s ez számottevő versenyt vetít előre. Az élelmiszeriparban az idén e befektetés megközelítheti az 1 milliárd forintot. Az elsődleges szempont, hogy a jelentkező piacot hozzon, a technológiaváltás szinte automatikus velejárója a külföldi tulajdonos megjelenésének, s a menedzsertudását sem felejti otthon Cserébe ezért az irányításban ls szabad kezet kér Az állami gazdaságokból távlatokban 35-40 maradhat meg tisztán, vagy állami •••.w.i'lyal ott ahol ezt a biológiai alapok megtartása umoxolja. A privauzació a veszteségrendezés egyetlen útja, az áilam már nem áldoz erre. Az idén 15 gazdaság gyorsított magánkézbe adása várható. A téeszek alkotmányosan elismert tulajdonosok, így az átalakulásuk motorja csak a gazdasági kényszer lehet. Itt meg kell várni a kárpótlási törvényt és az átalakulást szabályozó törvényt, a szövetkezeti törvénytervezet gyakorlatilag kész ... Az elképzelések szerint kárpótlási jegyét földre csak az válthatja, aki helyben lakik, s vállalja a hasznosítást, s öt évig nem adja el. A szövetkezet az átvett kárpótlási jeggyel beszállhat az élelmiszeripar privatizációjába. Lehetőség lesz a szövetkezeti vagyon teljes nevesítésére a tagok, a valaha tagok és nyugdíjasok körében A helyi szövetkezeti önkormányzat dönthet az arányokról és a kritériumokról. Az átalakuló téeszek tagjait a Reorganizációs Alapítvány kedvezményes hitellel segíti az eszközök megvásárlásában oly módon, hogy a kamatkülönbözetet megtéríti a pénzintézetnek. Az idén egyelőre félmilliárd forintnyi kedvezményre van együtt a pénz, amely igen szűkös keret, s első lépesben csak az ósszcsődot bejelentő gazdasagokban vehető igénybe kemény garanciák mellett. Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatója ehhez hozzátette, hogy az élelmiszer-gazdaság vállalja a közös piaci versenyt, de ehhez a kormányzatnak is biztosítania kell az esélyegyenlőség feltételeit, A kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek gondjaira egységes kezelési módot kell találni, különben e térségekben elkerülhetetlen a totális összeomlás T. Sz. f. L

elki szemeim előtt már látom is. ho_ gyan kígyózik a kilométeres sor hétfőn reggeltől az OTP-fiókok előtt. Magamban pedig jót kuncogok: már megint az allam húzta a hosszabbat, mi. polgárok pedig isten tudja, mit húzogatunk. Egy kis engedmény, egy kis preszszió, s maris előkerülnek a szalmazsákokból, a családi kölcsönkasszákból a százezrek. Mert fizetni üzlet, mert fizetni muszáj. Pedig időnk van bőven — másunk sincs, csak az, ami talán nekünk, talán ellenünk dolgozik. Ki tudja? Reggel az ABC-ben kasszát csinálunk: fél liter tej, két zsömle, három szelet felvágott — 57 forint. Este újból számolunk: ha., ha elengedik a tartozásunk felét, és rarakják a maradékra a piaci kamatot (mintha nálunk lenne piac) — jövőre a csillagos egekig emelkedik a törlesztenivaló. Ha a másik változatot választanánk — arra sincs garancia, hogu később marad még betevőrevaló. Egyelőre egy biztos: az idén 1500 forinttal nő a kiadás csak emiatt. De ott van még a villanyszámla a távhődij. a gázrsaámla — ami mind-mind a duplájára emelkedik hamarosan. Választani kéne — de nincsen alternatívánk Nekünk, polgároknak legalábbis. Az államnak talán. Hiszen aligha kétséges. a mostani kamatmanőver sem céloz mást, mint hogy a költségvetés lyukait betömje, csökkentse a kintlevőségeket, mihamarabb, minél több pénzhez juttassa a kincstárt Álságos s/ólam az is, hogy kedvezmenyesen kaptuk a hitelt. Az elmúlt években ugyanis bőséggel fizettünk a másik zsebünkből, adó címén, hogy legyen mit átcsoportosítani, elvonni, megosztani. és persze uralni. A

király hát meztelen, s valószínű, az is marad még jó ideig. A cél ís világos: az idén kiszívni a támogatások nagyját, jövőre pedig mindent a polgárokra hárítani, olyan világban, ahol mindennek ára van, csak a munkaerő leértekelt. Melyiket válasszam? — töprengünk odahaza napok óta. Aki — .erejét megfeszítve — most összekaparja a tartozás felét, és azonnal fizet, jól jár — legalábbis első ránézésre. Mert ki tudná megmondani, mi lesz öt-tíz év múlva a már ma is rozoga panel-Harlemek sorsa. Lesz-e mit eladni. mielőtt összedől. A többségnek. persze, nem ez a dilemma, hiszen nem tud zsebből — még fél árat sem — fizetni. Ha marad a régi tartozás és a szelídebb ka_ mat — akkor sincs biztonságban. Hiszen, ha elszalad az infláció, minden bizonnyal emelik majd azt is. A tartozás viszont kesóbb már nem felezhető. És ha mcv-t „felezünk", az kinek jó? Egy év múlva mar itt is minden bizonytalan, akár duplájára is emelkedhet a mai törlesztés öszszege. Egy esély volna csak. az idén fizetni, de miből? Hallani, máris áron alul kínálnak kocsikat, vesznek ki autóbefizetéseket. apasztanak bankszámlákat. Hallani azt is. aláírásgyűjtést is szerveznek többen. De ki ellen? Számot keli vetni azzal, a terhek egyre elviselhetetlenebbek lesznek. Nekünk, poígároknak legfeljebb a töprengés adatik meg: mit válasszunk a nem létező lehetőségekből. De számot kellene vetni azzal is. milyen a társadalom tűrőképessége. Mert sokan nem azért nem lógnak majd fizetni, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak. Az önkormányzati segítség pedig vagy lesz, vagy nem — a városi büdzsé is üres . . Tanácsért hiába kopogtatunk hát — életben kell maradni, fizebni kell, míg tudunk. Más jó tanácsot aligha adhatunk. Igaz, azt is hallani, legalább negyven változat közül választottak a honatyák — szakemberek szerint távolról sem a legjobbat. Egv biztos, máris látszik, lépésre kényszerítenek százezreket. Aki pedig nem tud fizetni, kamatra feszül előbb-utóbb. Az optimistábbak választják maid a „fel áron piaci kamatos" változatot — mondják tréfásan a szakemberek Valószínű, legalább az elkövetkezendő egy hónapban optimista ország leszünk. És utana. . .? H

a már a törvényhozás kapkodott, legalább a polgároknak végig kellene gondolni, mi a teendő? En egyet már biztosan tudók: hétfőn reggel nem állok be a sorba másfélszázezer forinttal a zsebemben. Miért? Mert hírből sincs ennyim. Hogy mi lesz később? Arra tegulubb egv hónaDom van méf Kar lenne elhamarkodni a döntést, mert egyelőre nem látszik visszaút.' söí az előre vezető se. Rafai Gábor Más módi „Ha pénzről van szó: OTP" — hangzik a régi reklámszlogen, bár azt hiszem, mostanában kisebb érdeklődéssel is beérné a pénzintézet. Persze nemcsak az OTP jár ebben a cipőben, a takarékszövetkezeteknél is .sűrűbben csörög a telefon. Arrafelé is bőven adták az alacsony kamatozású, hosszú lejáratú lakás-, építési hiteleket. A szőregx takarékszövetkezetnél ez az öszszeg körülbelül 200 millió forintra rug. A közeljövőben tajékoztató levelet küldenek minden érintett ügyfélnek. A borítékban azonban nem lesz befizetési csekk, náluk más a módi. Kirendeltségeikre — tízegynéhány van belőlük — eddig is a személyes kapcsolat volt a jellemző, amely ezután még szorosabbra fűződhet. K A. Rohanni felesleges Változatok - lakáshitelre Az egykor elvetett kamatadó mostani változata sem más, minthogy két rossz közül a jobbat választjuk — élcelődnek sokan. Az adósok, érthetően, ma sem értik: mi is ez? Egyoldalú szerződésszegés, újabb adó, vagy... Nehéz lenne jogi kategóriába gyömöszölni a döntést. Sokan máig sem értik, valójában mi közül is választhatnak. Lássuk, hogyan is fest a két variáció! A rendelet az 1988. december 31-e előtt adott kedvezményes kamatozású lakáshiteleket érinti. Az adósok az 1990. december .11-én fennálló töketartozás álapján dönthetnek, hogy melyik változatot részesítik előnyben 1. változat: Az evi 3,5 százalékot meg nem haladó kölcsön kamata január 1-jétól 15 százalékra emelkedik, a futamidő nem változik, a tőketartozás is ugyanannyi marad. 2. változat: A pénzintézet az adós kérésére elengedi a december 31-én fennált tőketartozásának 50 százalékát, a megmaradt másik felét pedig piaci kamatozásúvá alakítja át, ami június végéig 32 százalék. Mindkét változatra vonatkozik, hogy az idén az eddigi törlesztórészletre egységesen plusz 1500 forintot tesznek rá. Ha ez Jcevesebb. min-t a kamat összege, akkor a költségvetés fizeti a különbözetet, ha tobb. akkor azzal a tőketartozás csókken. Nincs harmadik változat — a közhiedelemmel ellentétben. Az ugyanis, ha valaki most azonnal kifizeti a tartozás felet, nem rr.as, mint a második valtozat Itt a kedvezmény az, ha január 31-éig teszi ezt, akkor már az első 1500 forintos pluszt is megspórolja. De inkább ne bonyolódjunk bele jobban. Egv bizteri, felesleges hétfőn hajnalban megrohamozni az OTP-t. Bőven lesz még idő kifizetni a hitelt. Hiszen alanyi joga mindenkinek, hogv bármikor — akár 1 hónap, fél év. vagy kért: év múlva is — tisztara mossa tartozását. Mindössze havi ezerötszáz a ..késedelém ára" az iden még. Hogy jövő. re mi lesz? Azzal a jó Istenhez tesisek inkább fordulni