Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 9. szám
1991. január 11., péntek Kultúra 5 Uj film Acélmagnóliák, avagy: lányok, asszonyok, ide! Rendezte: Herbert Ross. Főszereplők: Shally Field, Júlia Roberts, Shirley MacLaine. Megmondom őszintén, úgy indultam moziba, hogy kellene végre nézni egy olyan filmet, amelyikben nincs semmiféle filmes szlogen, unalmas apellációk a vetkózés, vetköztetés esetleges szépségére, amelyben a főszereplő nem hős, nincs könny és nyafizás, hanem ezek nélkül, és szépen — bár ez, tudom, kevés egy forgatókönyvhöz. Mégis, ez kellett volna, egy kicsit. Ehelyett jött az Acélmagnóliák című film, amit, a ..túlfűtöttség árnyékát' is félretolva, biz' elég gyorsan elfelejthetnék. Tehetném ezt először is azért, mert a cím ugyan igencsak talányos, mégsem ,.fedezi" a filmet. A virág neve: magnólia, ami körülbelül egyszer hangzik el, az esküvő előtt. A film vége felé közeledve pedig hallhatjuk: olyanok a férfiak, mint az acél. Tehát a szépség és a keménység jegyében egyszerre — gondolhatná a kedves olvasó — lesz itt valami. Nahát, valaki meg is jegyezte, hogy ezt a filmet csak a nőknek lehetne ajánlani. Mert, mi is történik? Esküvői előkészületek a menyasszony házában, apja közben pisztollyal (riasztó) kergeti a kert fölé gyűlt m adatokat Eközben egy rendkívül titokzatos és elviselhetetlenül ügyetlen nő állást kap a környék leghíresebb szépségszalonjában, ahol a film folyamán mindössze négy vendég bukkan fel. A menyasszony és édesanyja, egy nem tudni hová tartozó öreglánv, meg meg egy. aki rendkívüli intrikusságával egyetlen érdekes es „fogyasztható" szereplő. Férfiak számára talán szörnyen hosszú ez az idő, ami a szépségszalonban (nálunk női fodrász!) játszódik. Bájolgás. unalmas, buta csevely szintjén futó párbeszédek. tragikus jelenetek, kidolgozatlanul, előkészítetlenül. Lemegy az esküvő, mindenki a homály boldogságában úszik, de az új asszonynak nem ajánlott a gyermekszülés. Ö mégis vállálja az anyjával vívott dacos párbaj után. Szülés közben veséit elveszíti, de az anyja odaadja (nem kölcsön) az egyiket. Majd, mint már várható, ez tragédiához vezet, a fiatalasszony halálához. Temetés. Az anya előbb sír a temetőben, majdan nevet barátnői hatására. Hogy mégse legyerw olyan „dögunalmas", egy-két poén azért elcsattan. Bár itt újra az a helyzet állt elő, hogy egyszerűen nem tudjuk kideríteni, hogy kedves rendezőnket. mi a fészkes. . késztette a film elkészítésére. Késztetése, mondjuk lehetett, csak épp alkotása marad olyan szinten, hogy még a környék békái is azt hihetik, szakadék fölé kerültek, P. Sz. Ki tanul mongolul? Egy csésze kumisz Megfordult-e már valamelyikünk fejében, hogy mongolul tanuljon? Egyáltalán, ml jut eszünkbe a szó hallatán: Mongólia? Széles arcú, mandulaszemű emberek, szemöldökig húzott prémes sapkában, amint kantáron vezetik a gomolygó párafel hót fúvó lovat.. . és persze mindenütt süvít a hideg szél (a sátorban kumiszt kortyolgatnak). E közhelyek éppolyan tájékozatlanságot pótolnak, mint amilyenről pár éve egy francia középiskolás ás tanúbizonyságot tett. Amikor megkérdezték tőle, mit tud Magyarországról, így válaszolt: talán Ausztriához tartozik .. . nem? Az Axon (Szabadidő) Gmk.-ban mégis úgy gondolták, megpróbálkoznak az ötlettel: a nagy világnyelvek mellett törököt, mongolt és szerbhorvátot is oktatnának. Munkatársuk, Csallner ÉVa érdeklődésünkre arról beszélt, hogy az „egzotikusnak" nevezhető török és mongol nyelveket azért vették föl a kínálati listára, mert tanárokkal már rendelkeznek e különleges nyelvek oktatására is. Törökre tavaly elég sokan jelentkeztek. de nagyon eltérő volt a tudásszintjük. ezért egyénenként tanultak. (Bizonyára akadtak köztük, akik nyelvtudásukat a virágzó bevásárlóturizmusban kamatoztatják azóta.) Mongol nyelvtant egy török—mongol szakos fiatalember tanítaná. A mongol élő beszéd titkait a szép nevű Alima — egy Szegeden tanuló egyetemista hölgy — tárná föl a jelentkezőknek. Ha jönnének. Ny. P. Jászai unokahűga A múlt engem mindig nagyon felzaklat, az emlékezés pedig izgalomba kerget. Nagyanyám révén ismerem. Együtt végezték a tanítóképzőt. Gyöt ben. Már több mint 70 éve kaptak diplomát. Látni csak egyszer láttam őt az ötvenedik évfordulón! Akkor még vagv harmincan összejöttek, alig akadt hiányzó. Magas, szép szál. ősz asszony tartott beszedet Meleg hangon, méltósággal emlékezett. „Ö a Jászai Ilus néni" — súgta a fülembe nagyanyam. Később ugyanő át. vezette a 70 éves diáktársaságot az ebédlőbe. Ott volt a húga is. Joli néni. 'ki ket évvel alattuk járt, s ki azóta 78 évesen színésznőnek szegődött. A családban ma is 5 az egyetlen, ki folytatta az egykori nagy tragika. Jászai Mari hagyományát. Különös, de ez a két idős hölgy valahogy megmaradt az emlékezetemben. Persze, Joli nénit, hogv filmsztár lett, fölkapta a sajtó. Ilus néniről nagyanyám adott hírt rendszeresen, hisz azóta is levelezésben állnak: sokszor én is olvashattam a lendületes, világos rajzú betűket. * Ilus néni Pesten, a lányánál él. Pécsről költözött oda, ahol két éve még gyakorolta hivatásai. Az egyetemen közel-keleti hallgatókat tanított, magyarul. Nem minden érdek nélkül, ám őszinte szívvel, érdeklődéssel telefonáltam neki. S bizjony, némi izgalommal. A nevemről nem ismer meg, de amint megmondom, ki unokája volnék, kedvesen köszönt. — Igazán bemutatják Szegeden ezt a darabot? Nem is tudtam róla. Láttam már itt. Pesten. Csernus Mariann látszotta, és nagyon szép előadás volt. Ott ki fogja játszani? — Uőgye Zsuzsa, egy itteni színésznő. — Jaj, nagyon szívesen elmennék. Csak én már nehezen utazom. Tudod. fiam. ta_ valy volt egy balesetem, eltörtem a kezem. Rendbe jöttem, de nekem már í.em szabad még egyszer elesnem. Nagyon szívesen megjelennék. Majd megkérem valamelyik unokámat, talán le tud vinni kocsival. — Tudod, fiam, én nagyon sokat voltam együtt Mari nénénkkel. Amikor Pesten voltam diák, minden vasárnapot nála töltöttem. Azon a téren lakott, amit ma Jászai Mari térnek neveznek. Megállj csak. mi is volt akkor a neve? Hát, már nem emlékszem! Itt. a Szilágyi Erzsébet fasorban. ahol most lakunk, szemben van a János Kórház, ott halt meg. Mindennap elsétálok előtte, és már benn is voltam. A gyerekeimmel minden héten kimegyünk a sírjához, a Kerepesi temetőbe — Idén lesz 75 éve, hogy meghalt. — 1926-ban, 76 évesen. Az utolsó evekben főleg szavalni járt; igen szuggesztív versmondó volt. Volt estje a Zeneakadémián is. Nagyon szépen mondta például Kis József költeményeit De huszonötben még játszott is a Nemzetiben Egész, élete ehhez a színházhoz, kötődött A síremléke is a Nemzeti Színház köveiből épült. — Ügy hallottam, szigorú asszony volt. — Mindenkit tanított! Amikor gyerekek voltunk, az utolsó idejében néha együtt töltöttük a nyarat Rábatamásiban. Már ha ő nem volt külföldön. Édesapám ebben a faluban volt kántortanító, az ő testvére volt Mari néni. Szóval, mondom, minden gyereknek tanulni kellett, németül és angolul tanított bennünket. Nyáron most is lemegyünk Tamásiba, ott a legjobb minekünk. Széchenyi István volt előtte a legnagyobb magyar ember, minden évben elment a sírjához Nagycenkre; ez volóságos zarándoklat volt. — Vallásos volt? — Nem. nem volt vallásos. Az ö vallása a természetéből következő vallás volt. nem volt hasonlítható semmi máshoz. Egyedülálló volt. Aztán megegyeztünk, hogv visszahívom, ö kocsit próbál szerezni, én meg jegyet az •°löadá<—a. Közben felveti, hogv esetleg levelet írna a bemutatóra. S lalán jönni is tud. Lehet, hogy újra találkozunk. Ha majd mások is látják e büszke, fehér hajú, szép öregasszonvt. tán megsejtenek valamit abból a fenségből Is. mely szeretett. nénje. Jászai Mari művésznő ránk maradt képeiről sugárzik Marok Tamás „Hallgass a szívedre, és persze a tested te!" - mondja a táncmiivész, Yorma Outinen Yorma Outinen: jelenség. Megpróbálom leírni. Képzeljenek egy 30—40 közötti, megnyerő arcú, magas férfit, tetőtől talpig feketében. Fekete a félcipő, a zokni, a nadrág, a pulóver, a malaclopószerű köpeny, a homlokra kötött kendő. Minden arcizma és minden porcikaja játszik beszéd közben. Széles gesztusokkal magyaráz, röpköd a köpeny a teste körül, mint valami varázslólepel, erőteljesen artikulál, mint beszédórán a színinövendékek. (Milyen kellemes érzés: ha egy finn rokon szól hozzád angolul, mindjárt érted majd' minden szavát — bezzeg, ha egy született albioni...) Az északiakról lappangó hiedelmeink élő cáfolata: dinamikus, intenzív, szenvedélyes ember benyomását kelti, kitárulkozó, érzelmeit percig sem leplező, megnyerően őszinte alkat. Vagy mégsem ? A bizonytalanság persze természetes: egyetlen beszélgetésnyi idő mégsem lehet elég a másik „föltérképezésére". A ráismerés élménye Yorma Outinen finn koreográfus, az európai avantgárd táncművészet jelesneves alakja. Ladányi Andrea magyar balettművész. Két éve dolgoznak együtt Helsinkiben, a városi színházban. Ügy nyolc évvel ezelőtt, amikor a művésznő Markó Iván győri együttesének első szólótáncosa volt, megnézett Pesten egy finn vendégelőadást, a Kalevalát. Meglátta Yormát. A többi — .mint a mesében. Andrea tudta, ezzel az emberrel kell dolgoznia a balettszínpadon. Kisvártatva elindult, hogy rátaláljon az útjára; túl az Óperencián, Kanadában élt és dolgozott négy esztendeig. s Yorma fotója mindig ott függött a szobája falán. Egyszer elküldte Helsinkibe az életrajzát. Eltelt vagy két újabb év, táviratot kapott, 6zükség van rá. Most, hogy hamarosan új színházépületbe költözik Yorma társulata, s a mester ősztől a finn nemzeti opera balettigazgatója lesz, Andrea is újra választ majd saját utat: a mágussal tart, vagy Ladányi Andrea közvetítésével hívta meg Imre Zoltán balettigazgató-koreográfus Yormát Szegedre. A balettegyüttes elképesztő feladatot vállalt: egy hét áll rendelkezésre (mindöszsze ennyit tölthet itt a finn művész), hogy a sajátos alkotói módszerrel, itt és most 6zülető táncművet létrehozzák. Bemutató — Imre 7-oltán készülő új művé••"!'. a Varázsdobozza! együtt — tavasszal. A premier előtt két héttel Yorma amerikai munkatársa jön majd elvégezni az elvégzendőket, amúgy most videóra veszik a próba- és' alkotófolyamatokat, ez szolgál majd egyetlen támpontként a betanuláskor. A szegedi táncosok — bármi meglepő — roppant módon élvezik a helyzetet, az emberj és művészi találkozás élményét, s magától értetődő természetességgel, keményen dolgoznak a számukra pedig eddig ismeretlen alkotói stílus követelményei szerint. „A belső történések érdekelnek" Yorma Outinen lendületes kézmozdulatokkal, kacskaringós kérdő hangsúlylyal, az elképedés mimikájával kíséri szavait: beszélni egy táncról? Ö még a programfüzetbe sem írja le. miről szól az új balett! Beszéljen a test, az előadóművészeké, én pedig meg fogom érteni a nézőtéren mindazt, ami kifejezetten nekem szól ebből a testbeszédből, mondja, és szélesen mosolyog enyhe kínomon: na, persze, az újságba szavak kellenek. . Hát tessék: mostanában az örök téma. férfi és nő viszonya foglalkoztatja, a színpadon persze semmi bonvenciális, történetíszerű) nem jelenik meg. a belső történések és azok variációi az érdekesek, és már csak azért sem lehet beszélni arról, mit látunk majd, mert improvizál és improvizál... Utálja ismételni magát, az aktuális hely, és maguk a szereplő táncosok a legfőbb inspirálók, ők alakítják, vele együtt szülik a koreográfiát. Párizsban a mestere, Carolin Carlson csinálta ezt pompában: megadta a témát, a mozgás kereteit, kijelölte a teret, az időegységet — és ellopta a táncosok mozdulatait. Idő, tér, forma, folyamatosság — ezek a produkció létfeltételei, de ő, Yorma, már tudja a saját gyakorlatából: ha az idő megfelelően osztott, a darab működik. Egyébiránt az esztétizálást, a gondolati sémák használatát, az ídeologizálást éppen úgy nem állhatja, mint az önismétlést, Carohntól, Párizstól is búcsút vett abban a pillanatban, amikor rájött, hogy mi az, amit a mester biztosan kiválaszt a tárcosok improvizációiból . .. Pedig- nagyon sokat jelentett számára Carolin és Párizs: megnyílt előtte a világ. Hiszen kisvárosban nőtt fel. Helsinki operaházában táncolt kezdetben, klasszikus balettekben. Nagyon tisztelem a tradíciót, mondja komolyan bólogatva, de hát meg kellett lepnem hazám fiait, úgy látszik, ez volt a küldetésem. Ne öld meg a művészetet! Elborzadt képet vág, a mélységes fölháborodás fejhangján közvetíti honfitársai reakcióját otthoni • első bemutatóira: ez nem balett, hangzott fővárosszerte, ez valami más, tz — színház! Hosszú évekig tartott, amíg „bevették", mostanában viszont minden előadásuk telt házas; egyébiránt sosem foglalkoztatta, elegen nézik-e vajon, vagy sem; neki pont elég, ha egyetlen ember akad. akit megváltoztat az előadas . . . Fölszabadította a táncosokat — szól közbe Ladányi Andrea. Elsősorban a férfitáncost, aki a klasszikus balettben borzasztó halványságba kényszerül a nőpartnere mellett. A modern balettvilágban is unikum, amit Yorma csinál: egyórás önálló estjei vannak, óriási a sikere. Hallgass a szivedre — és persze: „listen to your body" — mondja Yorma az ifjú táncosoknak. Ha az eszeddel, az intellektusoddal, közelíted: hozzá, megölöd a művészetet — szúr egy erőteljeset a képzeletbeli tőrrel, hussan a fekete köpeny: a legjobb színpadi Rómeók küldik ilyen fájdalmasán a halálba Tybaltjaikat. Sulyok Erzsébet J