Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

1991. január s„ kedd Kultúra — Tudomány 5 Papa Don't Preach Temesi Ferenc egy írását, az MTI-Press 1990. évi tárcapályázatának díjnyertes alkotását olvashattuk a DM legutóbbi ünnepi számában. Kicsit hosszú, de azért érdeklődést keltő cím, szintén kicsit sok (kettő), de fricskázóan szellemes mottó keltette fel érdeklődésemet. S ezt persze a díjnyertes tárca titulus csak tovább csigázta. De azután ... ? Két elöljáró megjegyzés. Ami a tárcát illeti, úgy tanultam. ez idestova 200 éve kiváló írók és költők könynyeden tanító újságműfaja, nevelő és szórakoztató. Va jon a műfaj lét jogosultsága szűnt meg. avagy csupán elidegenedett a világ? Gondolom effélét is meg akart tudni az MTI-Press, amikor pályázatot irt ki tárca műfajban, de bennem a kételyek tovább mélyültek. És ha Temesi Ferenc — dacolva a száritóval — nem úti" meg Kosztolányi vagy Ady'szintjét, miért lenneez önmagában baj? Hanem az írás, az újságírás Karinthyval élve:'szószékbérlés, azaz lehetőség <S> felelősség a( szólásra, a közlésre.. Nos. az Író a lehetőséggel élt... El kell ismernem, az írás a maga nemében szép. őszinteségre törekvő, vallomásos és látomásos jellege, a ziháló, gyötrelmét szavakba öntő ember légvételével tagolt textusa miatt hamar közelinek érezzük íróját. Csakhogy a tartalom ugyanolyan lényeges. És éppen ez a kissé,ósdi szempont alapjaién elbizonytalanított, széjjelfoszlatta reményemet, hogy átélhessem a vallomás erejét, a katarzist. Aki kezdetben, házassága kezdetén vallja: „szeretkezz minden növel, akivel találkozol" — az mire számit? Igazi tragédiát és megtisztulást csak valami velejéig tiszta jelenséggel szemben élhetünk át. De együttérzésre, megértésre is csak az számithat, aki bár kudarca legmélyén van. de a tiszta szándékának parazsa még sejthető. Aki eleve „kintlévőségekbe" ruházott be, az a „később"-öt maga teremti meg és aki kisszerű alkukat köt érzelmeivel, feleségével. csiszolt intellektusával, azon valahogy nem lelünk fogást empátiánkkal. Marad a legbénább emberi érzés, a szánalom Az őszintének szánt vallomás tele van önmagát (sígy az olvasót) áltató briliáns hazugságokkal, finomabban: értékek önigazolást szolgáló összekavarásával. Azzal okozta önnön vesztét, hogy „egyenesen játszott", megcélozta a keresztényi?) erkölcsi csúcsot — mondja — azzal, hogy biztosította feleségének a bizonytalanságot a még nem, de hamarosan bekövetkező félrelépéseinek előre-bevallásával. (Megszakad a szivünki) Végül azt is megtudhatjuk, hogy a szerelem örök-tavasz-erejének mindenhatóságát éppen a válások és különélések nagy száma bizonyítja legjobban. Nem akarom széjjelelemezni a szöveget, méltatlan lenne azt hiszem, éspedig azért, mert egy alapvető kérdésben elhagy a józan érzékem: eleve feltételezem és elfogadom az irodalomban a primer és sokadlagos jelentések közötti távolságot. Felkészülök, hogy nekem, fáradhatatlan XX. század végi, minden cselre kész olvasónak kell majd kiolvasnom a komoly szót, a halálosan érvényesnek szánt üzenetet. Mindezekkel együtt mégiscsak ezt kérde2ém magamtól: mit gondol komolyan, van-e. amit komolyan gondol?' Vagy állítást, tartalmat ne is keressek, elég ha egy kép összeáll valahogy? A fiú, aki „attól még tudja. hogy a papa csak egv megszállott...", ő vajon mit fog gondolni a papáról? Mit főzött papa ekkor és akkor önmagának, anyának és neki? És kinek kell majd megenni? Vagy fogjuk az egeszet a szárítóra? K. Zs. Földalatti karácsony Ügy alakult, egyedül töltöm a várakozás óráit. Meglepődnöm sem kell A Vörösmarty utcában még szentestén is zenefoszlányokat hallok. Igaz, visszafogottabbak és halkabbak a dallamok, mint máskor. Mondom: felkészültem a magányra. Vagy mégsem? Árkádsor. Kapubejáró jobbra, kopott lépcső, fel. Portásfülke — üres —, újabb kopott lépcső, le. Lent félhomály. csendes zene. később az is megszűnik. Csak itt jut eszembe, senki nem kérdezi, „miteccik?", jegyet sem követelnek tőlem. A teremben negyven-ötven ember, többnyire fiatalok. Arcuk ismerősnek tűnik a belvárosi utcákról. Hatul, a színpad bal sarka kapott némi megvilágítást: fehér kockán kócos fiú ül, farmerben, nem ünneplőingben. Néhányan gyertyát gyújtanak. A klubvezetőt felismerem, amikor a zongora félé fordítom a fejem: a hangolatlan hangszerből néhány karácsonyi taktus tör elő, kissé gyorsabb ütemben a szokottnál. Taps, aztán csend. A nem ünneplöinges verset mond. A sorok vidámak, az ünnep közöttük bujkál. Vége. Valaki ajándékot faap. Ügy dobják, elkapja. Lassan a többiek- is: másoktól — másoknak. Hozzám lép egy diószemű lány Kis celofáncsomagot nyújt felém, benne egy szív alakú, lila kapszulát, benne egy szem cukorkaial. Boldog karácsonyt — mondja megajándékozón. Boldog karácsonyt, mondom én, a megajándékozott. Közben ujjaim közt végigég az apró gyertyf, nem is emlékszem, ki és mikor adta a kezembe. Kémeri Attila Sorozatos sorozatok A zenebohócok egyike bizonyára mindannyiunknak lelőtte már — cirkuszba járó korában — a „van másik"! sorozat poénját. Nevezett bohóctól ugyanis nem lehet elvenni munkaeszközét, pontosabban mindig marad nála egy másik: ha megfosztják trombitájától, előkerül a nádsípja, a harmonikája, a másik trombitája . ÁatHwag.ii -í.v -.' .arsoszrá Hanki-ss Ejlemér -r- drámaiqak szánt — beszéde után, melyben a Magyar Televízió valóban sanyarú körülményeit elemezte, (s talán ettől függetlenül) a Parlament megszavazta az elnök-könyörögte összeg egy részét. Az új évi műsortervek, különösen ami a sorozatok sugárzását illeti, bizonyára korábban születtek. Hankiss többek között azzal kísérelt meg nyomást gyakorolni a Tisztelt Házra, hogy: hanem lesz pénz, a Szomszédok is elhalnak. A tévé elnöke nem zenebohóc. Nem hagyta, hogy elvegyék tőle azt, amiből — legalábbis egyelőre — van még bőven a tarsolyában: a sorozatos sorozatokat. Hankiss Elemér nem zenebohóc: nem tréfál. Január első két hetében négy új sorozatot indított, illetve bocsátott útjára felénk, akik a képernyők előtt ülünk. A régiekkel együtt Szilvesztertől Veronikáig csupán Benjámin és Simon napján nem lalálkQzhatuok.az tö>tLórákban régi és-jeeppé sztárja inkkaL... Etoxicktólhirz ifjú Lenzcel, az öreggel, aki szintén nyomoz, a gazdag Edwinggel, a Cirkuszi Cario Hubertóval, Brinkmann proffal, és a mi kedves mentőorvosunkkal. a Music Hallban Yvonne • Pierre igazgatónővel, Frisco utcáin Keller felügyelővel. Hankiss nem zenebohóc, eredetileg — ha jól tudom, — szociológus; a nézettségi statisztikák értője .. . Csak össze ne zavarjam magamban a napról napra, estéről estére burjánzó szaporodó történeteket! (varga) // Itt London\" Láttak már világháborús filmet? Ha igen, bizonyosan emlekeznek önök is, mit hallgattak akkor az emberek. Nekem legalábbis föltűnő, hogy legyen bár szó lengyel, cseh, avagy magyar produkcióról, az emberek, a polgári lakosság a londoni rádiót hallgatták. A BBC Kelet-Európába sugárzott adásaiból ugyanis valós képet kaphattak a hadihelyzetről, megtudhatták mindazt, amit a német propaganda a megszállás övezeteiben eltitkolt előlük. Ezért, aztán a nácik üldözték is azt aki a BBC-t hallgatta, mert az igazságot nagy veszélynek éreztek. Londont titkon, lopva lehetett csak hallgatni. Pár éve még nálunk is — igaz, bocsánatos — bűnnek számított rövidhullámról tájékozódni. Középiskolás koromban jött hozzánk a kollégiumba egy elháritótiszt ki mindenféle titkokról is beszélt nekünk. Megnyugtatott: bárki hallgathatja a Szabad Európát, vagy más ellenséges adókat, éz még nem bűn. Vétkét ckák akkor követ el, ha ezt nem egyedül, otthon teszi, hanem baráti körben, netán vitát kezdeményez az elhangzottakról Én nem is komáltam annyira a müncheni adót Harcos, lehengerlő hangja elbizonytalanított. Jobban szerettem a BBC magyar adását. Ott is bemondták á nálurrk titkolt, információkat, ám stílusuk sokkal kevésbé volt agitatív, propagandista. A kommentárok hűvösek voltak, világosak és szakértők. Ma már mindenki arról, azaz, pardon: azt hallgat, amit akar. A minap is Csavargatom az állomáskeresőt, s csodák csodája, Londont találom — a középhullámon. A Petőfi mellett, az 1290 megaherzen szólalt meg, alig jobb minőségben amannál' Furcsa, hogy Szegedre Lóridonbol könnyebb sugározni, mint Pestről, ám én egyáltalán nem bánom; világéletemben vonzódtam a britekhez. Miután megtudtam, hol is vagyok az éterben, izgatottan fordultam a készülék felé. Mit mondhat még nekünk e messzi rádió? Hiszen a miénk is. már úgy. de úgy fel van szabadulva! Nos, hallottam .egy igen részletes és tényszerű jelentest a szovjet gazdaság állapotáról Később egy magyar közgazdász. Petsching Mária Zita adott teljes áttekintést elmúlt évünkről, jövő kilátásainkról. Szinea aríyag következett, mondanám, de hát rádióról van szó. Hosszasan taglalták, ki milyen kitüntetést kapott a "királynőtől az új év alkalmából Hogy melyik örökletes, s melyik egyedi cím Hogy a leköszönő angol miniszterelnököt a hagyomány szerint főrendi rang illeti, ám Churchill ezt elhárította; móndván, el nem tudja képzelni magát másutt, mint az alsóházban. Meg aztán ő hiába is lett volna „Earl", vagy „Lord". hiszen ö Churchill volt, maga. Megtudtuk egyébiránt, hogv a legnemesebb rang a hercegségnek megfelelő lordi. A lordok alkotják a parlament felsőházát. Egy „Lord" feleségé „Lady" címet visel. A mi grófunkhoz hasonló az „Earl . felesége a „Dame '. Körülbelül bárót jelent a , „Sír" cím. ezt kapta a néhai miniszterelnök, s ugyanezt például Laurence Olivicr, vagy a Beatles. Elmondták azt is. hogy idén Maggié Thatcher a szokásosnál eggyel alacsonyabb kitüntetést kapott visszavonulása alkalmából, mivel a megfelélő fokozatnál nem volt üresedés. Angliában ugyanis egv-egy maggs rendjelet egyszerre csak meghatározott számú személy viselhet. S amíg valaki ki ném hal. többet nem osztanak. Efféle híreket hallgattam a rádión, hasznosat, érdekeset. vegyest. A szovjet élelmiszerhiány, meg a harmincszázalékos magyar infláció jól megfért a lordság. earlség és egyéb térdszalagrendek rejtelmeivel Varom már azt a világot, mikor mi is könnyedén tudunk így rádiót hallgatni; ahogy az angolok csinálják. Egyszer majd. Ma még nincs itt London. (mórok) — Az Akadémiaról szóló tórvénykoncepcíó elkészült. A TDDSZ máris megfogalmazta aggályait. Egyrészt biankócsekknek tartja; a ködös alapelvekbe mindenki azt képzel, amit jónak lát. Másfelől szerinte az Akadémia szellemi. monopóliummá válik azáltal, hogy örök életre szólóan választja meg rendes vagy levelező tagjait, és tulajdonosként, mivel a kutatóintézetek vagyona felett rendelkezni fog, hatalmi centrummá is válik. Így nem fog érvényesülni a társadalmi ellenőrzés: és fennmarad továbbra is az elosztási rendszer. F. A.: — Két alapvető előfeltétel hiányzik a törvényhez. Az egyik az önkormányzati törvény. Amíg éz nem készül el, az Aka-r démia, mint köztestület, a levegőben lóg. A másik a privatizációs szabályozás, aminek az alkalmazott kutatásban kellene érvényesülnie. Nem az Akadémia szakmai kompetenciáját vitatjuk. De, ha egy testület önkormányzati szerv is egyben, joga, hogy megválaszsza a képviselőit. Így összeférhetetlenséget érzünk az önkormányzat és a köztestület fogalma között. A másik probléma a vagyon Há Cukrászok lesznek-e a kutatók? rom funkciónak mindenképpen szét kell válnia. Ez a szakmai, forráselosztási és a tulajdonosi. A harmadik probléma, ami felmerült már a parlamenti albizottság decemberi ülésén is, hogy legyenek-e prioritások a tudományban. Erre nagyon sok negatív példát tudnék idézni a múltból A TDDSZ nem Akadémiaellenes, sót, mindig kiállt mellette, de a törvénykoncepcióval sok baja van. V. P.: — Én nem tudok sem az Akadémia, sem a Kutatóintézetek Tanácsa, csak a magam nevében nyilatkozni. Amit András barátom itt elmondott, annak egy jelentős része a mai hazai vitákra általában jellemző árnyékbokszolás. Állítunk egy ellenfelet magunknak a képzeletünkből, és azt ütjük. A törvénytervezet kizárólag az Akadémiáról és kutatóintézeteiről rendelkezik, nem a tudományos élet kisajátításáról. Tehát az egy fantom. Egy másik fantom az, amikor a prioritásokkal vitatkozik. Senki nem követelte a köztestületben prioritások kijelölését. Abban Andrásnak igaza van, hogy elv Vita az Akadémiáról Nemcsak a termelőmunka, az oktatás, hanem a kutatómunka, a tudományos munka és intézményrendszc re is reformra szorul. A magyar tudományos munka függetlenségének, színvonalának fő letéteményese Magyar Tudományos Akadémia. De valóban így van-e? A vita máris fellángolt az Akadémia és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a TDDSZ között. Utóbbi szerint az új törvénykoncepció egyértelműen visszalépés az előzőkéhez képest. Az Akadémiát dr. Venetiáner Pál akadémikus, az SZBK Biokémiai Intézetének vezetője, a TDDSZ-t dr. Fodor András docens. az SZBK biokémikusa képviselte a vitában. ben a későbbiekben az Akadémia meggondolhatja magát. de egy irányító szervnek mindenképpen lennie kell mert másként az anarchia uralkodik el. Én is osztom a TDDSZ aggályait, ám alternatívát is adni kellene. Ha nem az Akadémia, akkor egy minisztérium alá kell tartozni. Ügy tudöm, ezt a TDDSZ sem akarja. A tudományt nem lehet úgy irányítani, hogy mindenkinek megmondják, mit csináljon, de valakinek a pénzeket is számon kell kérni. F. A.: — Az Akadémia szakmai kompetenciáját nem vonjuk kétségbe De itt merül fői a vagyon, a forráselosztás kérdése, és a kutatóintézet-lánc autonómiája. A kutatócsoportok autonómiáját biztosítani' kell. Ez nem azt jelenti, hogy elkérik a pénzt és azt csinálnak amit akarnak, hanem azt, hogy pályáznak rá. És ez nagyon fontos alapelv. Azt is erősen vitatjuk, hogy az Akadémia profitorientált legyen. Ha az Akadémia tulajdonos, az SZBK-t holnaptól átalakíthatja cukrászdává. V. P.: — De mi van, ha az SZBK kutatói eldöntik, hogy ők cukrászok lesznek? F. A.: — Ez elég valószínűtlen. V. P.: — Az Akadémiának is annyi a valószínűsége. F A: — A koltségélvonássál az Akadémiát arra késztették, hogy tudományellenes magatartást tanúsítson, és profitorientált kutatásokat, alkalmazott kutatásokat végezzen. És ez nem jó. Az Akadémia kutatóintézeteinek alapkutatásokat kell végezniü*. Nem azi vitatjuk, hogy ne az Akadémia legyen a forráselosztó, hanem azt, hogy egyúttal tulajdonos is legyen. A kettő nem fér össze. V. P — Miért? • F. A: Ha tulajdonosiakkor nem feltétlenül az alapkutatás, hanem a nyereségesség az érdeke. Ha azt a pénzt az ország alapkutatásokra adja, az Akadémiának nincs joga másra használni. V. P.: — Egyetértek azzal, hogy hosszú távon az Akadémia kutatóintézet-hálózata _ alapkutatásokkal foglalkozzon, és azt válasszák le a piaci viszonyoktól. A probléma itt az. hogy ha ezt elrendelik, abban a pillanat ban az Akadémia alkalmazásában álló kutatqk kétharmada azonnal elveszítené állását. Érthetetlen számomra, hogy ezt hogyan tűzheti zászlajára egy érdekvédelmi szervezet? A tudománynak valóban nem hasznos, ha egy akadémiai kutatóintézet egy része profitot termel. Hoszszú távon kívánatosnak tartom, de jelén pillanatban emberileg katasztrofálisnak. Szó sincs arról, hogy az Akadémia monójjolhelyzetre törekedne. Faktum, hogy az alapkutatás fő pénze az Akadémiától teljesen független. Faktum, hogy az OMFB. az alkalmazott kutatás felelőse az Akadémiától teljesen független. F A — A TDDSZ nem szenved szerepzavarbán, illetőleg tudatosan szenved ábban. Ez egyíajta „tudományos kamarai tevékenység". Nem kizárt, hogy ez a Tudományos Kamara hamarosan létrejön, és a TDDSZ számos képviselője benne lesz. A tudományos kutató nem olyan, mint egy gyári munkás, hogy a munkaerejét bocsátja áruba. A kutató önmagát valósítja meg. Ezért a mi érdekképviseleti feladataink is erre összpontosulnak, a kutatás magas színvonalát kívánja biztosítottnak látni Vánae Tanút