Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

1991. január 7., hétfő A helyzet 5 Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata pályázatot hirdet Szeged színházi rendszerének új, gazdaságossági szempontokat és a színházi struktúra országos változásait figyelembe vevő koncepciójára. A pályázatok Szeged színházi életének egészevei foglalkozzanak, a város által színházügyekre fordítható anyagi dotációt egységben kezelve. Koncepcióként több évre szóló művészi és gazdasági elképzeléseket várunk, az azt megvalósító anyagi dotációt egységben kezelve Koncepcióként több évre szóló művészi és gazdasági elkepzeléseket várunk, az azt megvalósító működési rendszer tervezetével. A pályázatok két céllal nyújthatók be: 1. Koncepciótervezet. '2. Koncepciótervezet ösz6zekapcsolva az elképzelésben szereplő valamely állás egyidejű megpályázásával. Ebben az esetben a pályázatban szerepelnie kell" a megpályázott munkakör megjelölésének — csatolva hozzá a részletes önéletrajzot, az eddigi tevékenység ismertetését, a jelenlegi munkahelyet és beosztást, a bérigényt, az elképzelt munkába lépés időpontját és az iskolai végzettséget is tartalmazó információkat — valamint annak, hogy a koncepció nyilvánosságra hozható-e a munkakori pályázattól függetlenül. E kérés alapján a koncepció védelmét biztosítjuk. A pályázatokat független szakmai bizottság értékeli. A döntésről a pályázat lezárta után a pályázók 30 napon belül értesítést kapnak. A legjobbnak ítélt pályamunka alkotója pályadíjban részesül, vagy — a második pont esetén — elnyerheti a megjelölt állást. A pályázatok díjazására 100 000 forint áll rendelkezésre, melynek odaítéléséről az elbírálást követően szakmai bizottság dönt. A pályázatokat a következő címre kérjük beküldeni: Szeged Megyei. Jogú Város. Polgármesteri Hivatala (6720 Szeged. Széchenyi tér 11.). A pályázat beadásának határideje: 1991. február 28. Dr. Lippai Pál polgármester TISZTÁZANDÓ MOHÁCS A Páholy csak saját játszóhelyet kér Jelenteni valamit a városból A szegedi amatőr társulatoknak nem épp az a legfőbb sajátosságuk, hogy páholyban érezhetik magukat! Ezért hát egy csepp öniróniát is érzek abban, hogy szervezetüknek épp a Szegedi Színházi Páholy nevet adták. Elképzelésüket a város színházi életéről Balog József elnök (29 éves) fejtegette, ki színész, rendező, költő, polgári foglalkozására nézvést pedig rádióriporter. — A mi szerepünk más, mint a hivatásos színházaké. / •• 'hndtéri nagy hagyományokkal rendelkező játszóhely, a szegcdi Nemzeti Színház az utóbbi 10-15 évben nem teremtett semmiféle hagyomanyt. Közös azonban bennük — s ez különbözteti meg őket tőlünk —, hogy több tízmilliós támogatással, seregnyi alkalmazottal rendelkeznek. Az amatőr társulatokban mindenki „kedvtelésből", munkája mellett, szabadidejében dolgozik. Mi nem a szegedi hivatásos színházak alternatívája akarunk lenni, hanem a szinházcsinálás/múvészet egyik alternatívája. Ehhez egy állandó játszóhelyet szeretnénk, ahol rendszeresen dolgozhatunk, ahová vendégegyütteseket hívhatunk. Egy olyan házat, amelyre ki lehet írni; SZÍNHÁZ, s az emberek így is tekintenének rá. — Van azért több ilyen játszóhely a városban, a Főiskolán, a Bartókban, a JATE-klubban... — Az előadások eddig teljesen esetlegesek, koordinálatlanok voltak. Minden azokon az őrülteken múlott, akik ezt csinálták. A probléma épp az, hogy a különböző társulatok itt-ott, eldugott helyéken játszanak. Másfelől ezek más funkciójú helyiségek. Az amatőr társulatoknak nem volt /nég módjuk például arra, hogy egy igazi színházban is kipróbálják az erejüket, olyan helyen, ahol van színpad, nézőtér, függöny, zsinórpadlás, világítási rendszer, s minden, ami egy profi színházban természetes. * — Van erre igény a csoportokban? — Eddig módunk sem volt például kukucskáló színházban előadásokat csinálni. Ha erre lehetőségünk lenne, jobban föl lehetne térképezni például a nézői igényeket. A mi véleményünk szerint Szegednek nemcsak Én és a kisöcsémre, meg Leányvásárra van szüksége. Mi a színházat úgy képzeljük, hogy az élő kapcsolatban áll a nézőkkel ugyanúgy, mint például az írókkal. A szinházcsinálás fázisai a profi színházakban szétválnak, mi ezt a folyamatot komplexen szeretnénk végigvinni. Az amatőr csoportokat eddiá senki sem akarta integrálni a városba. Ha volna >egy állandó otthonunk, az nemcsak nekünk lenne jc, az egész város szellemi életére kihatna. Az egyes előadások minősége nem elsősorban ettől függ, de van a mostani helyzetben egy átléphetetlen pont. Szeretnénk végre tudni, hogy nure fagyunk képesek egy tényleg-színházban. Ez volna a legfontosabb. Ha ez nem sikerül, akkor mindenki vissza fog húzódni. Ha most nem segít a város, akkor további elzárkózás következik. — A ti elképzelésetek hogyan csatlakozna a szegedi színházi struktúrához? — A szegedi színjátszás átalakításának koncepciójába feltétlenül illeszkedni szeretnénk. Ha kihagynak belőle, akkor sem ez ellen, hanem emellett szeretnénk megteremteni a lehetőségeinket. Az egyetem többször is elmulasztotta. hogy saját művészeiből kialakítson egy színházat. Paál István idejében ennek egyértelműen politikai okai voltak, később azonban ilyen okok már nem játszottak szerepet. Mi most az önkormányzathoz fordulunk, s ha kapnánk pénzt, az azért is tontos lenne, mert akkor az embereknek tudomást kellene venniük rólunk! Én azt gondolom, hogy egy profi színházban is csak a vizet és a villanyt kell biztosítani. A többit ki kell szolgáltatni a nézők kényének-kedvének. Mi ilyen feltételek mellett dolgozunk évek óta. — Mi a véleményed az in-, tendatúráról? — A személyi ambíciókon túl az a profi színházak működését hangolná össze, racionalizálná. Az elképzelés életképes lehet, de nem látok olyan formátumú egyéniséget, aki okosan tudná azt irányítani gazdaságilag és művészileg is. Egy biztos: óriási erőkoncentrációt jelentene, nagy hatalmat az intendáns kezében. Azt azonban senki se higgye, hogy ettől egy szemernyivel is jobb színház lesz Szegeden.' Ehhez valódi kihívásoknak kitett igazgatók, színészek, rendezők kellenek. A probléma az, hogy nincsenek Szegeden színházművészek. Színházilag az egyetlen értékelhető dolog Imre Zoltán balett-társulata, amelyben több elképzelés és művészi hitel van, mint bármi másban. Nem a szervezet a lényeg, hanem a város ásatag, poros színházi szemlélete. Ehhez azonban nekünk igazából nincs sok közünk. Nekünk a pici színházakra van elképzelésünk, a nagyokra legyen valaki másnak. Ami ma Szegeden működik, az nem színház. Közepes amerikai lektúrdarabokat játszanak, amikre bemegy a közönség, mert azt hiszi, hogy róla van szó. Pedig egykét városban — például Kaposvárott vagy Szolnokon — a színház tényleg közüggyé vált, a város ügyévé. A másik véglet Kecskemét, ahol az idén csak operettet játszanak. Mi, úgy tűnik, közelebb vagyunk Kecskeméthez, mint Szolnokhoz. Én azonban ezzel nemigen foglalkozom, mert nem dolgom. Inkább arra fordítom az energiámat, hogy megmutassam, mit jelent nekem a színház. Efelé tettünk most lépéseket. Szeretnénk hozzátartozni a városhoz, jelenteni valamit belőle. Nem fogjuk abbahagyni. M. T. Gregor Józseffel még a pályázat kiírása előtt beszélgettünk. — Intendatűra? Nélkülem. Kodály mondta egyszer: rengetegféle turmixital létezik. de ő mégis csak a kétéves óbort szereti a legjobban. Ez a megállapítás a mi helyzetünkre is igaz. Négyezer évig jó volt ez a színházi struktúra. Megalomán elképzelés összevonni három intézményt: a kőszínházat a szabadtérive) és a szimfonikus zenekarral. Ez olyan, mintha a SZOTE Anatómiai Intézetét egy napközi otthonos óvodával akarnánk házasítani. — És a takarékosság? — Mára bebizonyosodott, hogy nem a nagy, nehézkes struktúrák működnek takarékosan. Kevesebb igazgató kellene és több számitógép. Kevesebb adminisztrátor a gazdasági hivatalban. és több információ a művészeti vezetők számára. — Az operaigazgató hogyan tud szerződéseket kötni, neves énekesekkel tárgyalni, ha nem tudja, hogy' áll a költségvetés? — Ügy, hogy minden alkalommal felhívja telefonon a gazdasági hivatalt, ha szerencséje van, időben megtudja, mire, kire futja. Mert mint tudjuk, a miénk az egy titkolódzó gazdaság. Hiszen annál a hatalom, akinél az információ, vagyis a titok. A Fészek Áruházban, vagy bármelyik kft.-ben számítógépen lehívhatók a cég gazdasági számadatai. A vezetők (de a nem vezetők is) pontosan, naprakészen tudhatják, hogyan, mennyiből gazdálkodhatnak. S á részlegek vezetői is sokkal nagyobb önállósággal rendelkeznek, mint a mj színházunkban. Itt középkori módszerekkel keresgéljük a rubrikákban a pénzeket, miközben az ügyintézők folyton azt bizonyítják be neNagy László felvételei 'II ••! if künk, művészeknek, hogy hogyan nem lehet megoldani egy-egy feladatot. A legjobb az lenne tán, ha behúzott körfüggönyökkel, világítás nélkül csinálnánk színházat. A Kalmár László Kibernetikai' Intézet felajánlotta. hogy egy számítógépes rendszert tervez a színháznak ingyen. Nem tudom, hol tart a dolog. Én egy telefaxot is alig tudtam kikönyörögni. — Jövóre honnan várnak támogatást? — Nem tudom. Tavaly óta lóg a kard a fejünk fölött A régi vezetés nem döntött rólunk, az új önkormányzatnak pedig nem tudjuk, mi a célja velünk. Személyi ügyekben is le kellene vonni a megfelelő konzekvenciákat. — Mire céloz? — Erről inkább nem nyilatkozom. Nem az én feladatom eldönteni, ki mire alkalmas ebben a színházban. Egy biztos: az évek alatt felduzzasztott adminisztráció helyett komputerek kellenének és egy menedzser szellemű vezető. A tekintélyelv helyett műhelyszellemnek kellene uralkodnia a társulatban és a mű-, szaki gárdában egyaránt. Hierarchia az kell. A katonaság, a kupleráj és a színház enélkül nem működik. Ám a hierarchiának a dolgok előremenetelét kell szolgálnia. Szerintem nem a struktúrában kell keresni a bajt. Alkalmas személyek kelletlek vezető posztokra, ennyi az egész. Szeged Megyei Város Polgármesteri Hivatala a város színházi struktúrájára vonatkozó pályázati kiírást a beszélgetés után tette közzé. Gregor József nem pályázik. (pacsika) liitendatúraparabola Az alábbi hason'otot egy szegedi színházbaráttól hallottuk; szereti a hasonlatokat. Tekinthető egy szakértő kívülálló véleményének: — Az intendatűra, ha jól működik, olyan, mintha öt gyönyörű lipicai mozogna együtt egy arénában. (Opera, próza, balptt, zenekar, szabadtéri.) Középen áll az intendáns, ostorával pattint egyet, j a paripák teljes összhangban fordulnak, mozognak. Ez lehetne az intendatűra, ha jól működik. Itt. most azonban öt megvadult bika kergeti egymást, középen meg rohangál a szerencsétlen intendánsjelölt, és piros zászlóval a kezében igyekszik megnyugtatni és rendbe szedni őket. Pályázatot írt, ki az önkormányzat Szeged színházi rendszerének új koncepciójára. A felhívás olyan elképzelést kere3, mely a város színházi életét egységként szemléli gazdasági, művészeti szempontból egyaránt. A Délmagyarország a kérdést nagyon fontosnak tartja, ezért hasábjain vitát kezdeményez róla. Az első fordulóban közzétesszük a pályázat szövegét (mely hirdetésként már megjelent lapunkban), s meglehetősen eltérő nézőpontú szakemberektől kértünk véleményt. Nem a kiírásról magáról beszélnek, hanem elképzeléseikről, terveikről. Ezúton felkínáljuk a lehetőséget mindazoknak, akiknek az ügyben mondanivalójuk van: írják meg, vagy mondják el nyilvánosan! A színház ugyanis nem egy szakma. vagy valamely intézmény belső ügye, hanem a város szellemi életének olyan döntő tényezője, mely minden polgárt érint, s remélhetőleg sokakat érdekel. Milyen színházunk lenyen?