Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

1991. január 30., szerda Hetedhét határon 7 Nem Weydon Üllés... ... bár rajtam kívül még másnak is eszébe juthat a képről Thomas Hardy remek regénye, A weydoni asszonyvásár. Ha már a helyszín más, nyilván a téma is prózaibb, amennyiben nem regénybe illő. Egészen egyszerűen egy délutáni pillanatot örökített meg Somogyi Károlyné fotóriporter az üllési idősek napközi otthona előtt. Nem oly régi protokoll időkből beidegződéssel most következne az afáírásban: a képen balról jobbra látható ... Eltekintenénk tőle. Ki-ki megkeresheti magát. Rangban és nemben egyenlők. (b. p.) Ünnepek nélkül Kicsit csípős a reggel itt. a roszkei átkelő előtti parkolóban, ahol szabadon futkározhat a szél. Van. akit megborzongat, de többen az olyanok, akiket nem riaszt. — Látja azt a barna bundás fiatalembert? — csacsog velem az egyik, vendéglátó egységgé alakított lakókocsi kiszolgálónője. miközben a termoszból gőzölgő teát önt. — Még az ünnepekre se ment haza, már a harmadik hónapot tölti itt. Nézem az út mellett le-fel járó embert. Láthatóan vár valamire. Vagy valakire. Nincs túl nagy forgalom, talán húsz kocsi parkol, szétszórva a kukoricaföld mentén. a laposban. Üzletek azonban javában köttetnék. szesszel telt üvegek vándorolnak csomagtartókból szatyrokba, és viszont, országok különböző színű bankóit pörgetik a széltől pirosra csípett ujjak — seft ez a javából. A strázsáló, barna bundás mellé egy iól felpakolt leült fenekű kocsi' kanyarodik. Néhány szó, a bundás elfut sa.iát kocsiiáig, elhajtanak. Ügy fél óra múlva térnek vissza. Most a másik kocsi alváza van közelebb az aszfalthoz. Az üzlet megköttetett a kereskedelem virágzik. Bogrács mellől talpmasszázs Horkolás halk hangjai szűrődnek ki egy másik lakókocsiból. A sürgölődő. teát. virslit készítő asszonykával nem nehéz beszédbe elegyedni. Kiejtésén rögtön érezni, nem erről a vidékről származik. — Debrecenből jöttünk ide a fiammal — válaszol, tájszólásának eredetét firtató kérdésemre. — Valahol csak meg kell keresni a megélhetés lehetőségét. Messziről, igaza van. messziről érkeztünk, fárasztó is ez a munka. Nonstop tartunk nyitva, fél napot én szolgálok ki, fél napot a fiam. Ö itt alszik — mutat hátra, a pokrócokkal fedett ágyra, a horkolás eredetét felfedve —, én pedig egy közeli tanyában. — Mindig a vendéglátásban dolgoztak? — kérdem a melegedést fokozó, nemes körtepálinkát szopogatva. — Nem, én nem olyan régen jöttem haza Németországból, ahol természetgyógyászattal foglalkoztam. Kitanultam a talpmasszázs csínját-bínját, voltak is szép számmal pácienseim, de meguntam a távollétet. Van ugyan néhány ápoltam idehaza is, velük hétvégeken foglalkozom. Egy lengyel busz fordul be a parkolóba. — Mindjárt roham lesz — jegyzi meg az asszony, mintegy jelezve, hamarosan véget kell vetnünk a beszélgetésnek. — Nemsokára még jobban megnövekszik a forgalom nálunk, úgy gondolom. Itt, "a kocsi mellett, két bográcsban, szabad tűzön főzünk majd pörköltet, hadd jusson meleg étel a debrecenin kívül is az ott táborozóknak, megállóknak. « A lengyel roham elborít, és elsodor az ablaktól. A meleg debreceni pillanatok alatt elfogy Mint ahogy — várhatóan — a szaftos pörkölt is. ha majd kínálják. Hiszen annyian megfordulnak itt. Lavór A parkoló egész területén egyetlen, székre kitett lavór áll. mellette két kanna víz. és egy olcsó szappan. Törülközőt hozni kell. hiszen kitenni egyet nem érdemes, sót a higiénia alapszabályait tekintve nem is szabad. Ez a lavór maga már az együttérzés bizonyítóica. De ott hónapokon át tisztálkodni? A tér fedetlen, a déli órákban a hőmérséklet legfeljebb -nulla fok. Szpaszíba: nyet — Mióta a múltkor a kőműves barátomat elporolták, én is másképpen gondolkodom — beszél hozzám a tanya közel 100 kilós, termetes gazdája. — A kocsiban, a hátsó ülésen mindig ott van egy jó húzású, kézbe illő akácfarúd. Engem nem fognak megszorítani! Bólogatunk erre néhányat, ez így ihelves. — A múltkor bejött ide egy orosz, kikerülte a kutyákat. Kérdeztem: mit akar? Mutatta: enne, mert éhes. Hát leültettem, szegtem neki kenyeret, hoztam kolbászt, szalonnát, vegyes savanyút. Jól befalt, de lattam, nagyon ki volt már éhezve. Kaooti ágy pohár bort a zabálás végén. Elment, azt se mondta: szpaszíba. De legalább tudtam, ö este már nem jön ide, nem töri fel a kamrámat. (czégény) m m Őrszemek Szatymazon Nem viselnek egyenruhát. ..kék fényes" autójuk sincs, fegyver sem lóg az oldalukon: jóllehet, ők is a közrend, a közbiztonság őrei. Csak éppen nem rend-, hanem polgárőrök. A rendszerváltás hívta életre önszerveződő csoportjaikat, amelyből egyre több alakul országszerte. Hogy eredményesebben veszik-e fel a küzdelmet a bűnözőkkel szemben, hatékonyabban vigyázzák-e a polgárok biztonságát, mint a rendőrök, az majd elválik. Meglehet azonban: nem is ígv kell felvetni a kérdést. Inkább az együttműködést kell szorgalmazni a hivatásos. védelmet ellátó fegyveres szervezet és a polgári ruhás önkéntesek között. Szatymazon is, úgymond, a körzeti megbízott rendőrhöz tartoznak a polgórörok, akik néhány hete kezdték meg járőrszolgálatukat. Hogy ki finanszírozza a hajdani önkéntes tűzoltókból álló stáb tevékenységét? Természetesen azok. akiknek akad mit félteniük Akiknek megéri, hogy anyagi javaik őrzésére erre a célra alapítványt hozzanak létre A szponzorok között akad iparos, kereskedő, műhelytulajdonos, fogadós és jó módú parasztgazda egyaránt. Emellett az állami költségvetésből gazdálkodók is részt vállaltak a falu vagyonvédelmének megszervezésében. Mert akárhogyan is tekintjük, mégiscsak az egész községé ez a polgári ruhás önkéntes gárda, hiszen járőrszolgálatuk nem csak a vagyonosok, de valamennyi falusi ember érdekét szolgálja. Ebből az is következik, hogy a polgárőrséget nem csak pénzzel, de információval, együttműködéssel is lehet segíteni. Ha úgy tetszik, minden polgár partnere lehet az őrszemnek. Ilymódon egész kis védelmi lánc jöhet létre a faluban. A szponzorok havi ezer forintot adnak össze a védelemre, ám ezt az összeget leírhatják az adóalapjukból. A polgárőrök fizetsége pedig havi kétezer forint, továbbá költségtérítést is kapnak, hiszen autóval járják be a környéket. Járandóságuk sok-e, vagy kevés? A szatymazi polgárok dolga lesz megítélni... G E. Üzlet az üzletiben Kisteleki vállalkozók reményei és kételyei Zárva a Kisteleki Áfész Áruház. Leltároznak. Márpedig, nekem ide be kell jutnom, hiszen ahogyan hallottam, itt immáron nem csak áfészesek kínálják a portékát, hanem egy önálló kft. is dolgozik. Az első vállalkozók az áruházban, akik külön keresik a boldogulást, ezért szeretném tudni: vajon milyen tapasztalatokat szereztek eddig? A bejárati üvegajtóra tapasztok egy cédulát: ki vagyok és mit akarok; remélve, csak odajön valaki a polcok mellett tüsténkedő emberek közül, és beenged. Csakhamar érkezik is egy csinos szabadidőruhás asszony, aki a nagy felfordulás ellenére derűvel fogad. Mosolya jó jel, különösen, hogy megtudom: az ügyvezető igazgató felesége tessékel beljebb, és máris szól a férjének, hiszen mégis csak ő tudja jobban az üzleti dolgokat. — Ha már éppen leltároznak, leltározzunk mi is egy kicsit — kérem Bár Józsefet. — Mikor alakult a kft.? — Négy hónappal ezelőtt hoztuk létre a műszaki részleg dolgozóinak részvételével. Húsz tagú a társaság, de árukészlettel az áfész is tagja lett a kft.-nek. Mi ketten a feleségemmel minden vagyonunkat bevittük ebbe az üzletbe, sőt újrakezdési kölcsönt vettünk fel. A többiek 50 ezer forinttal léptek be a kft -be. A törzstőke hatvan százaléka az áfészé, a további negyven százalék a tagoké. — Gondolom, sokat osztottak szoroztak, mire erre az elhatarozásra jutottak. — Természetesen, de azt is hozzá kell tennem, tudtam mit vállalok. Huszonöt éve dolgozom a kereskedelemben, a feleségem és a legtöbb elárusító is régi szakmabeli. Többen az áruház megnyitása óta itt dolgozunk. Ezt a műszaki részt, amit most évi 1 millió 200 ezér forintért bérbe vettünk, eddig is én irányítottam, tehát ismerem a lehetőségeinket, így nyilván magabiztosabban mertem megszervezni ezt a kft.-t. — Ugyanazokat az árukat kínálják a polcokon, mint eddig? — Az alapprofil marad, vagyis továbbra is vásárolhatnak nálunk járműalkatrészeket, híradástechnikai cikkeket, fürdőszoba-berendezéseket. — Nem tartanak attól, hogy ezeket az árukat egyre kevesebben keresik manapság, hiszen hovatovább a puszta megélhetésért küszködnek az emberek? örülnek, ha élelemre futja< — Ezzel a helyzettel mi is számolunk, ezért igyekszünk profilunkat bővíteni. Alkalmazkodunk vonzáskörzetünk igényeihez. Tervezzük például, hogy ezentúl fóliát, vetöburgonyát is árulunk. Várjuk a környékbeli kistermelőket, a tanyavilág lakóit. Ugyanakkor a városi lakosság jobb ellátása is szándékunkban áll. Erre szolgálna egyebek mellett, a papír, írószer, illetve a virágárusítás bevezetése. Meggyőződésem ugyanis, hogy a mai helyzetben a napi fogyasztási cikkek forgalmazását sem nélkülözheti egy ilyen kft. Sőt, a vendéglátás sem lehet idegen tőle. Ezért nyitottuk meg a büfénket, ahol a vásárlók kulturált körülmények között kávézhatnak, megihatnak egy üdítőt, vagy rendelhetnek egy melegszendvicset. — Vonzóbb üzletet akarnak, de ehhez udvarias, kedves, szolgálatkész kereskedők is kellenek ... — Csak dicsérhetem az embereimet. Meglátszik, hogy érdekeltek abban, amit csinálnak. Keményen végigdolgozzák a munkaidőt, hajtanak, mert értelmét látják. Szerintem sokat változott a viselkedésük, a magatartásuk. Remélem, a vevők is így látják ... — Mennyivel nőtt a jövedelmük a kereskedőknek? — Már úgy indultunk, hogy mindenki 50 százalékos fizetésemelést kapott, és az elmúlt év végén egy tizenharmadik havi fizetést tudtunk adni a kft. tagjainak. Ami a havi kereseteket illeti, nálunk tízezer forintnál senki sem visz haza kevesebbet. — Ezek szerint jól megy az üzlet az üzletben. — Eddig nincs okunk panaszra. A műszaki osztály forgalma 30 százalékkal nőtt az elmúlt év hasonló időszakához képest. És ezzel az eredménnyel a mai gazdasági körülmények között elégedettek lehetünk. Gombos Erzsébet PETŐFI SÁNDOR Disznótorban Nyelvek és fillek . csend. Figyelem! Szóm fontos beszédre Emelem Halljátok, mit ajkaim Zengenek. Egyszersmind az égis Hallja meg. Hosszan nyuljon, mint e Hurkaszál. Életünk rokkaján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával Öntse le. Mint e kását a zsír Özöne. S életünk fölé ha A halál Romboló torát megölni száll Egy gömböc legyen a Magas ég. És mi a gömböcben Töltelék' Bakson elmaradt a sztrájk Kezdjem a történet végén, vagyis a jó hírrel. Baks község önkormányzata a hétfői testületi gyűlésen jóváhagyta a helyi iskola pedagógusi bérfejlesztését. Pontosabban, a törvényben foglalt béremelésnek azt a részét, amelyet az önkormányzatnak saját költségvetéséből kell biztosítania. Hogy ez miért vált fontossá? Egyrészt, mert a község költségvetése még nem véglegesített, másrészt pedig... De ez már a történetünk kezdete. Az elmúlt év decemberében, éppen a legutolsó tanítási napon a baksi iskola pédagógusai nem mindennapos beadvánnyal lepték meg a falu polgármesternőjét. Balogh Lajosné, állítása szerint, valóban mesleoódött. Erre n°m számított. A beadványban ugyanis az állt, hogy ha az önkormányzat január 7-ig nem tesz határozóit iepesi -t pedagógusi bérek rendezéséért, akkor az iskola oktatói az új évharmad kezdetén nem veszik fel a munkát. Alatta 23 aláírás. Az indoklás úgyszólván gyarló és esendő: a pedagógusok felháborodva veszik tudomásul, hogy a baksi művelődési ház igazgatói pályázatán nyertes szakember az iskola átlagánál jóval magasabb fizetésért állhat munkába. A polgármesternő szerint ez az iskolai béreket nem csökkenti, hiszen egészen más pénzforrásra tartozik, viszont könnyen megronthatja a művelődési házzal való együttműködést. Ez igaz, mondja Bárdos László, az iskolaigazgató, de akkor is rossz hangulatot szül. S egy másif: érv: a szomszédos Ópusztaszeren sokkal magasabbak a tanári fizetések, és ott már sorra került a 20 százalékos bérfejlesztés felosztása is. Bakson mire várnak? Bárdos László úgy véli, az egészségügy után most már ideje, hogy az önkormányzat az iskolával is foglalkozzék; tanteremhiány van, nincs tornatermük és a nagy számú cigánygyerek tanítása is többletmunkát jelent, amivel a 12 ezer forintos iskolai fizetésátlag nincs arányban Továbbá arra kérik a községi elöljáróságot, eszközöljön támogatást a hátrányos helyzetű iskola számára. A polgármesternő véleménye erről az, hogy a tavalyi év végén az iskola 200 ezer forintot kapott a dologi feltételek javítására, s az összegből még jutalmasításra is kerülhet egy rész, tehát, szó sincs arról, hogy az önkormányzat elhanyagolná az oktatókat; a törvény által előirt bérnövekedésből pedig csak 20 százalék az, amelyet saját pénzéből nyújthat, a további tíz a központi alapból érkezik majd. Természetesen a pedagógusok ezt január 1-jéig visszamenőleg is megkapják majd. Állítólag ma már az aláírók többsége is elsietettnek érzi a beadványt. Nyilván ettől a helyi gondok még nem oldódnak meg, de legalább remény van arra, hogy az önkormányzat szót ért a tantestülettel. Az ügy, úgy tűnik, nyugvóban van. S. P S.